Van és jó drága 13000Ft, az első évben 2-szer (26eFt), azután egyszer. Nem is az árával van bajom, de előfordulhat, hogy babéziás a kutya és nincsenek észrevehető tünetei.
Aki nem adatja be a gyerekének, azt becsukatnám, ha véletlenül beteg lesz a gyereke.
Velem járt paralizises gyerek is iskolába.
Ábris is kapja a lyme-kór ellenit.
Én is örülök, hogy jól van a picurka. Nagyon kötődünk egymáshoz.
Babézia ellen is van oltás? Úgy tudtam, hogy az csak a lyme ellen véd. Bella megkapta, TArának is be akarom adatni majd. Miért nem bízol benne? Bár ez ugyanúgy meg van mostanában a humán oltásokkal kapcsolatban is, van aki még a gyereknek a kötelezőket sem akarja beadatni.:s
Minden ellen oltva van Ábris. Anzika parvo elleni oltás után egy héttel lett parvos. Ezért jutott eszembe és a szaga miatt. A parvos kutyának jellegzetes édeskés szaga van.
Egyedül babézia ellen nincs oltva, mert nem bízom az oltásban a leírás alapján.
Tegnap késő estig feküdt betakarva. Akkor levittem sétálni. Aránylag élénk volt. Amikor a lakásba értünk elkezdett vakarózni, dörzsölte a pofáját, pattogott, ideges volt, rohangált le-fel. Először arra gondoltam, kakilnia kell, visszamentem vele sétálni., de ott is csak a pofáját dörzsölte a földhöz. Kapott Suprastint, megnyugodott, aludt reggelig.
Nem tudom, mi válthatta ki nála az allergiát, még soha nem volt neki. Sajtot kapott, azután jött elő rajta. Most is adtam neki, kiváncsi vagyok az volt-e az ok?
Én mindig adok a kutyának kaját, ha beteg akkor is. A kutya pontosan tudja, hogy szüksége van-e rá.
Remélem, hogy Ábris már jobban van, akármilyen bél gyulladása van is, az nagyon megviseli a szervezetét, nem csoda, ha kedvetlen. Dzsindzsikutya is nagyon szerencsétlen tudott lenni, amikor - és mikor nem? - az emésztésével gondok voltak! De ne aggódj Anzika, hamar felépül majd. Talán máris kevésbé letört!
A Lelences Titusznak nincs még gazdija. Ma voltam náluk, a tanyán. Gyönyörőséges, öreg kutyus Titusz, de nem a kora miatt, hanem vagy genetikusan nem százas, vagy a rossz tartás és a volt gazda felelőtlensége az ok. Egyébként a bundája szépen nődögél. Sétálni nemigen volt kedve, lehet, hogy tartott attól, hogy nem mehet vissza, vagy én voltam idegen neki, hiszen eddig csak 2X találkoztunk.
Egyébként szobakutya. Benn lakik, és csak kimegy sétálni. Nagyon arisztokratikusan viselkedett velem, nem ám hogy mindenféle közvetlenkedés legyen! Megengedte, hogy simogassam, de nem puszilkodik csak úgy akárkivel.
A Lelenc kutyusok között még egy skót keverék van, és számos egyéb nagyon szépséges ebzet. Majd, ha már újra lesz lelki erőm, akkor úgyis onnan választok magamnak Barátot.
A baj az, ahány kutya annyi féleképpen reagál le dolgokat.
Ábrist még nem hallottam sírni. Ha véletlenül nekimegy valaminek, vagy belerúgnak (elé lép az embernek), nem felsír, hanem egy mélyről jövő egyetlen ugató hangot ad ki. Akkor is, ha szorulása van és végre sikerül kinyomnia. Ezért gondoltam arra, hogy görcsöl.
Tegnap este már vidáman sétált, örültem. Ma reggel először normálisat kakilt, aztán egyre gyakrabban próbálkozott újra és hányt is. Ez nem jó jel.
Ha megjön a menyasszonyom a boltból, megérdeklődöm, nem változtatott-e valamit a kajáján?
A vacsoráját sem ette meg teljesen.
Ábris ha görcsöl a belével, akkor úgy viselkedik, mint aki megzavarodott. Próbál minél távolabbra menni tőlem, olyan utakat választ amerre még életében nem járt.
Hát nem tudom... nekem nincs nagy tapasztalatom kutyákkal, egy kutyámnak voltak eddig fájdalmai, tudod, Bella... de ő soha nem ugatott emiatt. A kutyák inkább csendben szenvednek, állítólag ez genetikus, nagyon mélyről, régről jövő dolog náluk, nem mutathatják ha fáj, vagy nem hívhatják fel a figyelmet rá, mert akkor könnyen zsákmánnyá válhatnak. Ez így van náluk kódolva, és hiába domesztikálódtak és váltak társállatokká, ez így működik.
Eszembe jutott még, amikor Tarának is bélfertőzése volt, azt is onnan vettem észre, hogy nagyon elkerült mindenkit, szóval tőle nem normális viselkedés volt, hogy mindig elhúzódott, nem is hagyta, hogy simogassuk, ez lett gyanús, akkor vittem el orvoshoz. Görcsöltek a belei pedig nagyon, de ő is hang nélkül viselte.
Írtam, hogy Ábris nem sétál annyit, mint szokott, siet haza.
Ma reggeli sétánál többször hirtelen megállt, pár másodpercig állt és ment tovább.
Hazérkezéskor elmegy az egyik kedvenc helyére és lefekszik. Én meg a kávéfőzőnket néztem, mi a hibája, de úgy látom szervizbe kell vinnem, ha kávét akarok inni.
Akkor hallottam, hogy kettőt ugatott hangosan (Ábris nem szokott ugatni). Bementem a szobába és látom, hogy fekszik. Tegnapelőtt este, amikor lefeküdtem, akkor is ugatott egy hangosat úgy, hogy fekvés közben meg sem mozdult.
Nem lehet, hogy görcsöl vagy beleszúr a fájdalom? Azért áll meg az utcán is séta közben.
Hát ha ilyen ez a ló, nem csoda, hogy félsz tőle. Én sem félek általában a lovaktól, a leeséstől félek, felülni nem mernék rájuk. Persze minden állatban lehetnek dilis meg elvetemült példányok, de azért talán nem jellemző a lovakra, hogy azok lennének. De egy-egy példány lehet lökött.
Akkor jutott el a tudatomig, hogy én nem a lovaktól félek, hanem attól az egy lótól. Az anyjához minden további nélkül oda merek menni és vannak ott más lovak is, akiket bármikor megsimogatok.
Épp a héten írtam a "neveldében", hogy a galamb is felismeri. hogy vadászik-e rá a kutya, vagy nem törődik vele.
Gondolom a ló viselkedése, tartása, mozgása miatt van bennem bizalmatlanság.
Ez így igaz. Mikor fiatalok voltunk, akkortájt történt egy szomorú eset. Sally tenyésztőjének a fia az ügetőn dolgozott célfotósként (amúgy valamilyen élelmiszer-mérnök, de lómániás, azért), és ott történt abban az időben, ő mesélte. Egy fiatal lány rajongott a lovakért, de nem értett különösebben hozzájuk. Befolyásos apja elintézte, hogy odakerülhessen. Megvadult egy ló, és a lány megpróbálta megfékezni. Sajnos agyontaposta. :-((( Egy több száz kilós állat, ha megrúgja vagy rálép, hát nem sok esélye marad.
