Valaha létezett egy Commodore Világ nevezetű lap, amely mint a nevéből is kiderül a Commodore gépcsalád számítógépes játékaival foglalkozott. Ennek a néhai magazinnak volt rovata az olvasói tökös-mákos, ahova mindenki olyan játékleírást küldött be, ami éppen eszébe jutott.
Ez a topic azoknak a témáknak a gyűjtőhelye lenne, amiknek az ember úgy érzi, fölösleges topicot nyitni, mert annyit úgysem tud az ügyről nyilatkozni, hogy érdemes volna, vagy csak kérdezősködni akar, esetleg feldobni egy témát, amire más ugyan lesben áll, de mivel azt hiszi, mást nem érdekel, így beszélgetés nem bontakozik ki róla.
Természetesen az ilyen mellékes szálakból szoktak a legjobb és legélvezetesebb topicok teremni...
A Tökös-mákos nyílt és integratív topic akar lenni, téma behozható, ha máshol halódik, téma kivihető, ha többen is érdeklődnek iránta, vagy párhuzamosan tárgyalódik valamivel, téma feldobható és jegelhető, téma újraelővehető és leporolható.
A rendszerváltás nem forradalommal ment végbe, már csak azért sem, mert a forradalmakat viszonylag ritkán szokták kerekasztal-tárgyalások formájában vívni. Ez bizony kiegyezés volt, hiszen forradalomra a magyar nép per pillanat nem volt kapható. Nem is értünk forradalmi helyzethez, az MSZMP megelőzte azzal, hogy kapható volt leülni tárgyalni róla, hogy milyen biztosítékok mellett hajlandó lemondani a hatalomról. Ceaucescu nem volt hajlandó ilyesmire, ott lett is forradalom azáltal, hogy az ország harcban megdöntötte az addigi rezsimet. Itt viszont a 89 előtti MSZMP nemhogy megdöntve nem lett, de már egy ciklussal később visszatért a hatalomba, vagyis teljesen reintegrálódott a politikai közegbe (némi karantén után).
Azért ennyire ne minősitsd le a plklubot, meg magadat :-)
A kiegyezés szó használatán én is törtem kicsit a fejem. Talán az MN-ben olvastam egy publit, aminek az irója azért szütykölte Gy.-t, mert ezzel a szóval a szovjetekkel való kiegyezéssé minősitette le a rendszerváltást. De szerintem ez tévedés, mert azt feltételezi, hogy Gy. egyáltalán tisztában volt vele, hogy az 1867-tel való összehasonlitásból egyenesen következik ez az interpretáció.
Ehelyett valszeg inkább csak egy gyenge minőségű hasonlatról van szó egy nem tűl igényes szövegkörnyezetben, ami a "kiegyezés" szó kedvéért született, és Gy. ezt úgy értette, hogy a nem-MSZMP egyezett ki az MSZMP-vel. Ezt meg nem is ő találta ki, Medgyessytől örökölte.
Pár nappal ezelőtt ájuldoztam, hogy Gyurcsány szájából saját gondolataimat hallom vissza (persze kissé más hangszerelésben). Erreföl tegnap ezt olvasom a metró falán a Népszabadsában:
"Gyurcsány Ferenc - visszatérve az eredetileg tervezett szöveghez - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az 1956-os forradalom elbukására, majd az azt követő"kiegyezésre" utalva kijelentette: a szabadság és demokrácia eszménye mára, kissé megkopott. Közölte, hogy új programra van szükség, de nincs szükség sem forradalomra, sem kiegyezésre, csak megegyezésre egy felemelkedő Magyarországért. Majd beszédét így zárta: "Élj, Magyarország, boldogságban és békében, büszkén forradalmaidra és a demokráciára és arra a képességedre, hogy most megegyezel egy gyarapodó nemzet érdekében fiainkért, lányainkért, a köztársaságért, értetek". "
Namosmá gyanúsak vagytok ti nekem, kedves miniszterelnöki szövegírók. Ti a polklubot olvasgatjátok, vagy mi van? Kezdem kicsit kellemetlenül érezni magam, ez olyan, mintha magamban motyorásznék és dudorásznék a fürdőszobába és közben meghallanám, hogy az utcán hangszóróba szónokolja valaki annak az átpofozott változatát, amit az imént összehülyültem.
Mellesleg ez a március 15-ei "ünneplés", ez vérgáz. Dögöljek meg, ha kimegyek valaha is erre a politikusi önfényezésre, amit itten március 15-e címszó alatt tartanak. Bárcsak az egész ország bojkottálná ezt a szemérmetlen disznóságot, amit művelnek nemzeti ünnepünkön. Az összes politikusnak kussolni kéne március 15-én fővesztés terhe mellett, mert amint kinyitják a szájukat, dögletes demagógia és pártkampány áramlik ki belőlük, telerondítanak vele mindent, ami szép és szent. Ki az istennyila kíváncsi az állami megemlékezésre, ha az nem más, mint kormánypárti agitáció?! És ki az istennyila kíváncsi az ellenzékre, ha az meg ellenzéki agitáció?! Hogy forrt volna a torkukra a szó, mikor felálltak szónokolni! Ha elképzelem, hogy ez a söpredék Kossuth, Batthyány és Széchenyi népének a szónokol, hát a falba verném a fejem legszívesebben. Undorító.
Nem sarkítottad, lehet, hogy magamtól vagyok ilyen sarkos:)
-- A társadalmi változás a geopolitikai helyzetnek köszönhetően következett be, annak meg a gazdasági nehézség volt a fő okozója.
Szerintem ugyanazt mondjuk. Én még mondom azt is, hogy azonos geopolitikai és gazdasági helyzetben lehetett élhetőbben, elviselhetőbben működtetni egy országot, és lehetett mindezt kevésbé elfogadhatóan művelni.
Ettől még persze a rendszer nem lesz elfogadható, csak a polgárai számára elfogadhatóbb, pláne, hogy senki nem is számíthatott arra, hogy valaha vége lesz.
Végső soron te azt mondod, hogy mindenki, aki azért gürizett, hogy a létező szocializmus bukásakor Magyarország a lehető legjobban álljon anyagilag, az használt a társadalomnak, mert a rendszer bukása után jobb helyzetből vághattunk neki az új versenynek. Ezzel szemben azok, akik bizonyos információkat kiszolgáltattak a NATÓnak, vagy nyugati országoknak, ártottak, hiszen azok az információk végső soron átszámolhatók elvesztegetett forintokra, amivel ma szegényebbek vagyunk.
Ezt viszont nem mondom.
Azt mondom ellenben, hogy mindenki individuumként éli az életét. Semmiféle hatása a viselkedésemre annak nincs, hogy mi lesz annak a későbbi megítélése.
Így aztán szerintem ez a 15 évvel későbbi koordináta-rendszerbe állítás alapvetően hibás.
Olyan alapon próbálunk megítélni embereket a cselekedeteik alapján, amely szempontok náluk soha nem merülhettek fel és főleg nem erkölcsi, hanem éppen gyakorlati alapokon nem.
Én azt mondom, és ezt már több topikban leírtam, hogy a III/akármennyihez tartozás puszta ténye egyáltalán semmit nem jelent. Mert nem tudjuk, mikor, miért, hogyan.
Ami azt jelenti, hogy a megközelítés nem nyújt segédkezet, ha jóról és rosszról, helyesről és helytelenről akarunk dönteni, hiszen az ilyesmit éppenhogy kiküszöböli a képletből, azáltal jut következtetésre.
-- Valóban. Még szerencse, hogy csak vitatkoznunk "kell" róla és nem dönteni. :o)
(előzetesen elnézést kérek a neked tulajdonított tézisek sarkításáért; a vita, az érvelés kedvéért teszem, nem azért, mert neheztelek rád)
"A dolgok nem önmagukban történnek, hanem a geopolitikai, gazdasági, társadalmi, stb. hatásokkal együtt, azok következtében.
Az a rendszer azonnal megbukott, amint ezen feltételek konstellációja azt lehetővé tette."
-- A társadalmi változás a geopolitikai helyzetnek köszönhetően következett be, annak meg a gazdasági nehézség volt a fő okozója.
Végső soron te azt mondod, hogy mindenki, aki azért gürizett, hogy a létező szocializmus bukásakor Magyarország a lehető legjobban álljon anyagilag, az használt a társadalomnak, mert a rendszer bukása után jobb helyzetből vághattunk neki az új versenynek. Ezzel szemben azok, akik bizonyos információkat kiszolgáltattak a NATÓnak, vagy nyugati országoknak, ártottak, hiszen azok az információk végső soron átszámolhatók elvesztegetett forintokra, amivel ma szegényebbek vagyunk.
Ez is egy megközelítés, de szintén merőben haszonelvű. Ilyet könnyű követni, bármikor elővehető, csak annyit kell tennünk, hogy a morált a szögre akasztjuk és kész. Ami azt jelenti, hogy a megközelítés nem nyújt segédkezet a megközelítés, ha jóról és rosszról, helyesről és helytelenről akarunk dönteni, hiszen az ilyesmit éppenhogy kiküszöböli a képletből, azáltal jut következtetésre. A kérdés pedig az volt, hogy a szocializmusba ragadt országban ki cselekedett etikusan, a III/III-as tiszt, aki például anyagi hasznot védett a nép szabadságának elnyomásával, vagy a nyugatiak "besúgója", kéme, ügynöke, aki az ország felszabadításáért szállt síkra anyagi károkat okozva.
Először is, hogy az egyéni érdekekből áll össze a társadalmi. Emlékszünk ugye valakire, akinek külön-külön mindenki a nevét kiáltotta, aztán mégis felszögelték egy keresztre.
Alapjában véve a társadalmi érdek mindíg, kivétel nélkül az egyéni érdekek ellen hat. Az egyik egyénére az egyik eleme, a másikéra a másik.
Itt vannak most pl. a traktorosok. Mindenki pontosan tudja, hogy ennyi gazdát ez a modern mezőgazdaság egyszerűen nem képes eltartani, mégsem jelentkezik senki, hogy a társadalmi érdekre való tekintettel ő szeretne először tönkre menni, inkább aszfaltot szánt, lyukas zászló alatt.
Meg aztán az is kérdéses, hogy hány emberéletet áldozhatott volna fel a hős forradalmár, hogy a Kádár-rendszerből eljussunk ebbe a mostani sokkal jobba.
Az össztársadalom nyilvánvalóan egyet sem akart, nem így pl. Romániában, ahol a nyilvánvalóan sokkal keményebb terror automatikusan szült véresebb megoldást. Itt nem csináltunk forradalmat, ez volt a társadalmi érdek, mert a társadalom így döntött. És természetesen vannak sokan, akiknek ez nem tetszik, erről szóltam az előbb.
A dolgok nem önmagukban történnek, hanem a geopolitikai, gazdasági, társadalmi, stb. hatásokkal együtt, azok következtében.
Az a rendszer azonnal megbukott, amint ezen feltételek konstellációja azt lehetővé tette.
És hogy valamiféle romantikus forradalmi hevület is közre játszott, mi sem bizonyítja jobban, hogy ma már mindkét nagy, populista párt a Kádár-rendszerhez nyúl vissza.
Én önmagában a besúgást, ügynöki tevékenységet, mármint a puszta tényt nem vagyok hajlandó elítélni, ahhoz ismerni kéne az egyes emberek tényleges cselekedeteit, de azt pláne kizárnám, hogy automatikusan pozitív dolog legyen.
Katonai adatokat kijátszani csak potenciális veszély, ami végülis nem okozott áldozatokat, de pl. az ipari kémkedés konkrétan hozta gazdaságilag rosszabb helyzetbe az ország akkori és mostani polgárait.
Persze, abban igazad van, hogy akik működtették, azoka felősök, csak abban nem értünk egyet, melyikük milyen mértékben.
Mert lehetett azt a rendszert úgy működtetni, mint Romániában, Bulgáriában, vagy az NDK-ban, meg úgy is, ahogy nálunk.
Időben, lehetőségekben nagyjából hasonlóan álltunk, én mégse cseréltem volna velük.
Azt meg, hogy nagyhatalmak politikai alkujának következményeit Hornon, vagy Gyurcsányon verjük le, nem vagyok hajlandó elfogadni.
Ezek szerint az MSZP fő célja, fő motivációja szerinted az volna, hogy a vagyoni különbségek növekedését a társadalom szegény és gazdag rétegei között megállítsa, illetve csökkentse a difit.
Ezzel a 94-98-as ciklusban tökéletesen szembementek.
Ebben a 2002-05-ös ciklusban mit tettek a cél elérése érdekében? Leginkább semmit, az én meglátásom szerint.
Van ennek múltja? Nincs, a társadalmi egyenlőség programja az előző rendszerben megbukott. Onnan jövünk, ahol azt próbálgatva csődbe ment az ország és erre az MSZP-t a kommunistázás kellőképpen emlékezteti is. Következésképpen nincsen kipróbálatlan perspektíva, ami Kánaánként lebeghetne a hívő szeme előtt.
Szerintem ez csak a szlogenek szintjén megjelenő valami. A Fidesz valószínűleg az alanyi jogon járó csalpótlékkal, a radikális minimálbéremeléssel, az oktatásban az első diploma ingyenes megszerezhetőségének lehetőségével, a gázáremelések halogatásával több konkrét szociálpolitikai lépést tett a szűkítés irányába, mint az MSZP, amelyiknek a Bokros csomag óta nem az alanyi jogosultság a mindene, hanem a rászorultsági elv, ami telivér liberális vonás.
Van ezt meghaladó lehetőség ma szociálpolitikai kedvezményeket osztani? Szerintem nemigen. Korábban is csak szociális tűzoltás folyt, a minimum, a társadalmi béke megőrzése volt a cél miközben a négy ciklus óta uralkodó liberális gazdaságpolitika végrehajtása miatt egyre szélesebbre nyílt az olló. Csakhogy pénzeszköz az összecsukásához nincs, az adó pedig már eleve a csillagos égben van.
Mi marad akkor a pártprogramból? A kulturális rész.
Hozzáteszem: egy modellt próbáltam felállitani, a modelleknek meg az a sajátosságuk, hogy leegyszerűsitőek, és minél inkább lejjebb szállsz a madártávlatból, annál több részlet bukkan ki, ami kilóg a nagy képből. Például ilyen részlet, hogy hogy a nyavalyába tudnak egy lényegében baloldali pártot bankárból és felkapaszkodott milliárdosból lett miniszterelnökök vezetni. De ez már inkább a szocialisták belső ellentmondásait jellemzi - ami ki is bukik a tényleges politikájukban - nem az általános képet. Szerintem nem mondhatunk le róla, hogy meghatározzuk, mi is a fő politikai erők lényege, és ehhez képest hogyan áll helyt a politikájuk. (Bár lehet, hogy ezt nem ebben a topikban tudjuk megvitatni mélységeiben.)
Nem a sallangra gondoltam, amikor azt mondtam, hogz meggyőyődés syerint baloldaliak, hanem arra, amit már korábban is irtam: a társadalmi igazságosságot tekintik a fő kérdésnek és hisznek az állami újraelosztás szükségességében. Szerintem ez a "mélyréteg". Mégegyszer mondom: egészen más kérdés, hogy milyen politikát folytatnak. A gazdaságpolitikájukban 1994 óta gyakorlatilag ide-odacsapódnak, és velük együtt mi is. Mintha nem is ők irányitanák ezt a politikát, hanem valami sorsszerű determináció rángatná őket - ami nem annyira misztikus, nem volna nehéz elmagyarázni a B. csomagtól és előzményeitől kezdve, csak itt nem szeretnék ebbe belemenni - és eközben menetrendszerűen mindig szemben találják magukat saját valódi baloldali önmagukkal.
-- Márminthogy micsoda a felszín? A gazdaság, vagy a kulturális különbözőség?
"Nem mondom, hogy az elmúlt másfél évtized nem nyújtott elegendő táplálékot a cinizmusomnak, de részben pont ezért is makacsul azt kell hogy mondjam: nem gondolom, hogy a politika a nem kiismerhető valóságmezők közé tartozik."
-- Az jó, akkor hasonlóan kínlódsz a dologgal, mint én.
:o)
"Sok rosszat el lehet mondani a politikusokról, de azt szerintem ne vitassuk el, hogy van meggyőződésük - bizonyos életkoron és tapasztalaton felül ez elkerülhetetlen."
-- Hááát...
Néhányuknak talán van. De meggyőződés címszó alatt én valami évtizedek alatt kimunkált, szilárd világszemléletre gondolok és hát ebben vannak gondok. Mert ugye abban egyetértünk, hogy az utóbbi tizenöt évben a pártok képlékenyek, folyékonyak voltak. Összevissza kacskaringóztak, helyet váltottak, változtak. Márpedig ha ilyen vargabetűket írtak le, akkor hol az a közös, gyémántkeménységű hasonló meggyőződés, ami összefogja és jellemzi őket?
"A kommunikáció meg a tényleges politikai teljesitmény összezavarhat bennünket, az elmúlt 15 év tapasztalatai azonban engem arról győztek meg, hogy meggyőződés szerint az MSZP valóban baloldali párt."
-- Na most én kérdezek vissza: milyen tekintetben?
:o)
Baloldali, mert antikapitalista, hisz a piac ereje korlátozásának jótéteményében és nagy figyelmet fordít a szegény néprétegek felemelésére, a szociális háló erősítésére, az újraelosztás szintjének magasan tartására?
Vagy azért baloldali, mert antifasiszta, anti-irredenta, plebejus, antiklerikális, urbánus, hagyományos keresztényi értékrenddel szembehelyezkedő párt?
Biztos vagyok benne, hogy ez csak a felszin. Legalább annyi szintet meg lehet különböztetni, ahányat emlitettem, és szerintem kell is, különben nagyon nehezen értjük meg a felszin alatti mozgásokat és a valós mozgatókat, és ezért meglepetések érhetnek bennünket. Nem mondom, hogy az elmúlt másfél évtized nem nyújtott elegendő táplálékot a cinizmusomnak, de részben pont ezért is makacsul azt kell hogy mondjam: nem gondolom, hogy a politika a nem kiismerhető valóságmezők közé tartozik. (A misztikum és a metafizika jellemzőit legalábbis egészen biztosan más dolgokra tartanám fenn :-)) Ráadásul az "idősoraink" is egyre hosszabbakká válnak.
Mindezek alapján pedig egyre tisztább képet kapunk a politikai erőkről, ha az intézményes értelmiségi és politikai elit ebben nem is nyújt nagy segitséget. Sok rosszat el lehet mondani a politikusokról, de azt szerintem ne vitassuk el, hogy van meggyőződésük - bizonyos életkoron és tapasztalaton felül ez elkerülhetetlen.
A kommunikáció meg a tényleges politikai teljesitmény összezavarhat bennünket, az elmúlt 15 év tapasztalatai azonban engem arról győztek meg, hogy meggyőződés szerint az MSZP valóban baloldali párt. Ha ezt mondom, az nem értékitélet, egyszerűen csak egy megállapitás, amiből következtetéseket lehet levonni. Például azt is, hogy jelen pillanatban épen szembekerültek önmagukkal.
Létezik egyáltalán ma Magyarországon kettő darab életképes gazdasági út? Olyan szinten eltérő, hogy arra az eltérésre pártszembenállást lehet alapozni? Nem magasfokúan determinált, mit lehet csinálni? Nekem olybá tűnik, mintha a gazdasági elképzelések között annyi lenne a különbség, hogy költekezzünk, vagy ne. Az Antall/Boross költekezett, a Horn kormány megszorított. Az Orbán-kormány eleinte fegyelmezett volt, a végén költekezett, Medgyessy folytatta a költekezést és nem tudott később ebből visszavenni, Gyurcsány az első költségvetésében szintén nem tudott változtatni a költekezésen, tán nem is akart, ki tudja.
Valahányszor ezt végiggondolom, oda lyukadok ki, hogy nem, nincs szinte semmilyen eltérés. Ami van, azt különböző kommunikációs köntösbe öltöztetik és valójában kultúrkampf alapján határolódnak el egymástól a pártok, nagyságrendileg határozottabb eltérést mutatva, mint amit gazdaságilag produkálnak. Meggyőződése meg egyenest senkinek sincs, azt leszámítva, hogy kormányra kéne kerülni, mer az jó.
Nos, háború esetén az egyén szintjén lehetetlen jó döntést hozni, hiszen akármilyen oldalon is küzd, akkor is az életét kockáztatja. De egy háborút nem azért vívnak, hogy egyéneknek jobb legyen, hiszen a háború nem egyének közti fegyveres konfliktus (nem bicskázás a csehóban), hanem államok, vagy népcsoportok, társadalmak közti.
A társadalmi érdek viszont azt kívánta, hogy a szovjet rendszer vereséget szenvedjen, a nyugat pedig győzzön, hiszen a létező kommunizmus a hatvanas években már nem volt képes semminemű fejlesztésre, haladásra (ha valami jobb lett, akkor az mindig az ideológia ellenében kicsikart változtatás miatt lett jobb), tehát a társadalmat nem vitte előre. A társadalmat nem érdekli, hogy hány egyén hal meg, amíg a társadalom jobb állapotba kerül általa.
Összközösségi szinten tehát indokoltnak tűnik, ha az egyén a szovjet rendszer ellen küzd és adott esetben ezért a társadalom egyes tagjai életének feláldozását kockáztatja egy esetleges háborúban. (Na, ez már majdnem olyan megközelítés, mint amitől feláll a szőr a hátamon a Sötétség délben-t olvasva.) Ha a társadalmi érdeket úgy fogjuk fel, hogy az az egyéni érdekek összegződése, akkor általában megállapíthatjuk, hogy az egyéneknek is ez a verzió lett volna érdeke. Közben persze ott van a probléma, hogy a szabadság eléréséért melyikük életét kellett volna feláldozni az esetleges háborúban, amire megint nincs jó válasz az egyén szintjén.
Ha háború tört volna ki és a szovjetek nekihajtják a magyar katonákat Ausztriának és Olaszországnak, akkor a magyar veszteségek morálisan nem varrhatók a nyugatiak nyakába, sem azok nyakába, akik a nyugatiaknak kémkedtek és ezzel nyugati érdekeket (és magyar függetlenségi érdekeket) szolgáltak. Morálisan az a rendszer okolható érte, amelyik ellen föl kellett (volna) lázadni, hiszen rossz, elnyomó, haladást nem segítő, igazságtalan, kontraszelektív rendszer volt, melyről kiderült, hogy csak nagyon kevesek érdekeit szolgálja. Akkor viszont fenntartásáért harcolni alapvetően nem helyes cselekedet. Pláne nem úgy, hogy az egyének veszteségének minimalizálását hangoztatva éppen az egyének ellen áskálódunk, lehallgatunk, konspirálunk, terrorizálunk.
Igen első körben én is ide jutok. DE mi van a követkeő helyzet esetén :
Mondjuk 1962-63 magasságában katonai titkokat szolgáltatok ki a VSZ csapatainak terveiről, a Magyar Honvédég létszámáról, állomáshelyeiről..... egy NATO tagállamnak. Ezzel ahogy a logikai érvelésből következne pozitív szerepet játszok, bomlaszom a rendszert...... És mi van a beüt a háború ??? A NATO az adatok birtokában hatékony pusztítást végez, ezzel megölve Xsokezer kiskatonát, magyar állampolgárt. Ez pozitív lenne ????
Nem tudom, ezek kérdések. Ha van jó ötleted oszd meg velem !
Kétségtelen a zavar, de pont ezért én világos különbséget tennék aközött, ki mit képvisel hívószavakban és ki mit szok csinálni - különösen, ha ezek trendszerűen élesen elválnak egymástól. A szocialista kormányzásnak, ahogy én láttam, pont hogy nem a 'versenyképesség' volt a valódi "hívószava", hanem az 'igazságosság'. Megint más kérdés - a harmadik dimenzió -, hogy egy politikai erő hogyan tudja megvalósítani, amit valójában képvisel.
Nevezzük a három szintet sorrendben kommunikációnak, meggyőződésnek és politikának (szívesen fogadom, ha valaki kifejezőbb neveket tud adni).
Medgyessy idején és Gyurcsány alatt is a kommunikáció egyszerre akarta sugallni a versenyképességet és az igazságosságot. A meggyőződés azonban teljes mértékben az igazságosság irányába vitte őket, a megvalósult politika meg csődöt mondott, mert amit a száznapos program igazságosságot helyreállító intézkedéseinek gondoltak, az évekre előre tönkrevágta a költségvetés teherviselőképességét olyan lépésekre, amelyek nagyobb igazságosságot teremthettek volna. Ezért zuhant a szocialisták népszerűsége: már nem gondolták őket igazságosnak, miközben a versenyképesség is elveszett.
Gyurcsány annyiban váltott, hogy ugyanúgy igazságosságról és versenyképességet komunikál, a hangsúlyt azonban már a versenyképességre helyezi. Azt azonban még nem látjuk, hogy a meggyőződése is ez-e, azt meg végképp nem látjuk, hogy a ló, amin ül - a szocialista párt - tud-e a bal szeme helyett eztán a jobb szemével nézni. És végképp nem látjuk, hogy ha tud is, milyen politika tud ebből kijönni az előző kormányfő teremtette determinációk mellett.
A következő etapban végignézhetnénk a három dimenziót a másik nagy párt esetében is, és akkor talán okosabbak leszünk azügyben, hogy melyik mit képvisel, azaz mi a meggyőződése - ami a politikáján keresztül mindig át fog ütni a kommunikáció vékony felszínén.
Az eddigiek alapján azt mondanám, én úgy látom, az MSZP mégiscsak baloldali párt. A nagy kérdés, mi jön ki ebből Gyurcsánnyal az élen. Jelen pillanatban egy nagy ellentmondást látok a miniszterelnök kommunikációja - és esetleg valódi arca -- és a párt meggyőződése közt.
"Amennyiben a "besúgó" bűnös, mert közvetve, vagy aktívan részt vett a rendszer fenntartásában akkor a hazaáruló ( aki adatokat szolgáltatott egy idegen hatalomnak ) az pozitív szereplő ???
-- Kétségtelenül furán néz ki, de ha következetesek akarunk maradni, akkor azt kell mondjuk, hogy igen. Amennyiben azért tette, hogy a rendszer bukjon. A hazaárulás jogi fogalma csak akkor esik egybe az etimológiai értelemmel, ha a hazát éppen nem sajátítja ki valami idegen hatalom, ránk kényszerítve a rendszerét.
Amennyiben a "besúgó" bűnös, mert közvetve, vagy aktívan részt vett a rendszer fenntartásában akkor a hazaáruló ( aki adatokat szolgáltatott egy idegen hatalomnak ) az pozitív szereplő ??? Az ellenségem ellensége a barátom alapon ???? Vagy mindig az adott rendszer keretein belül ítéljük meg a dolgokat ???
Véleményeiteket várom tisztelettel !
MÁS: "nem lesz választási költségvetés" hihi csak éppen akkor fogják kifizetni a teljes 13.havi nyugdíjat, a gazdák meg jan 1.-én megkapják a támogatást :)
Hát talán Baját és Puchot megszorongatják. Most olvasom a múlt heti HVG-ben ugyanazt a nótát, amit az Index is leadott vagy egy hete (hja, az elektronikus újságírás némileg sebesebb).
Azt rebesgetik benne némi páni Polt-félelemmel fűszerezve, hogy Kulcsár és Szekér sokkal cifrábbakat vall benne politikusokra, mint ami eddig kiszivárgott. Különösen ennek a kettőnek ment egyfolytában a taxis pénzküldés. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy az MSZP pártszámlája ugyanekkor nagyobb összegekkel nőtt (persze gondolom nem a teljes summával).
Más.
Nézegetem ezt a Gyurcsány-interjút is itt a főoldalon. Nemazér mondom, de saját zsenialitásom köszönget vissza a szavaiból, ennek megfelelően el is vagyok ájulva a boldogságtól.
"Ma a politika abból áll, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Ezt a politikusok nem tudják visszacsinálni, egyre mélyebbre süllyednek ebben."
"A napokban Miskolcon egyetemisták előtt azt mondta, jó lenne, ha az értelmiség megpróbálná kicsavarni a politikusok kezéből a közügyek intézését."
...
"A miskolci egyetemen azt mondta, az értelmiség válaszút előtt áll: vagy bedől a két oldal leegyszerűsítéseinek, vagy megpróbálja változásra kényszeríteni őket. Ezt hogyan gondolja?
Mindannak, ami a politika világában történik, elmarad a független, tárgyszerű elemzése. "
...
"A kritikai nyilvánosság legjobb esetben is csak egymás mellé tesz két álláspontot, és azt mondja, ezzel független vagyok. Nem hajlandó vállalni azt a felelősséget, hogy azt mondja: ezt állítják, tényszerűen közlöm, de szerintem ez itt téved, ő meg hazudik. Mivel a politika mögötti szakkérdések elképesztően bonyolultak nyolc millió választópolgárt megfosztanak a megértés jogától. És innentől kezdve valóban az lesz a kérdés, melyikünk jobb színész, melyikünk tud jobban rájátszani a választók pillanatnyi hangulatára. Ma a politika abból áll, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Ezt a politikusok nem tudják visszacsinálni, egyre mélyebbre süllyednek ebben. Ebből csak úgy tudunk kimászni, ha megerősödik egy elemző, tárgyszerű kritikai közélet."
-- Hát ez szép.
A köztársasági elnöknek való Sólyom-jelölést viszont udvariasan lesöpörte az asztalról. Úgy látszik ennek semmi realitása a szocik jelen állapotát illetően, pedig a KE posztja olyasvalami, aminek a mindenkori ellenzék kezében volna a helye. Illetve legjobb esetben persze pártsemlegesnek kéne lennie, na de ameddig országgyűlési pártképviselők választják meg őket, addig ez utópia. Persze az sem kisebb utópia, hogy kormánytöbbségi párt ellenzéki jelöltet állítson KE-nek.
Ceterum censeo közvetlen KE-választást akarunk!
Megint más.
Az interjú jó részében Gyurcsány a versenyért, az állami újraelosztás csökkentése érdekében szól. Előáll nálunk az a furcsa portugál helyzet, hogy a pártok teljesen ellentétes ideológiát képviselnek, mint ami a nevük. Ott egy szociáldemokrata párt nevű konzervatív párt volt idáig kormányon, itt meg egy olyan gyurcsányi mszp, melyre szépen ki lehetne írni, hogy konz-lib. A vállalkozók, a verseny, a piac, ezek a hívószavai Gyurcsánynak.
Ja, és nem lesz választási költségvetés. Hát, ez érdekes lesz. Gyurcsány speciel éppen a pénzügyi helyzetet illetően nem tudott még erőt felmutatni, úgyhogy ezt érdeklődéssel várom.
Nem a bankvezérekre gondoltam, az nyilvánvaló, hogy Kulcsár főnökei közül elmeszelnek párat.
Nade hol az a hírbe hozott politikus, aki ellen vádiratot készítenek?
Mellesleg mély meggyőződésem, hogy akár formálisan, akár informálisan megállapodtak nagyjaink, hogy egymás simlijeit csak politikai értelemben fogják kihasználni, börtönbe nem küldik egymást.
A Parlament és a legtöbb önkormányzat fele mehetne a kóterba, a betörőket meg ki kellene engedni, hogy legyen elég hely.
"Az MSZP a gazdák tüntetése mögött szélsőjobboldali politikai akciót lát, és egyetért azzal, hogy a földművelésügyi minisztérium felfüggesztette a tárgyalásokat, mondta az MSZP elnöke szombaton. Kérdésre Hiller elmondta, abból következtettek a szélsőjobb jelenlétére, hogy tudnak olyan összejövetelről, ahol kevesebb volt a gazda, mint "egy parlamenten kívüli párt aktivistái"."
Ángyán József meg aszongya, hogy gyün a globalizmus:
"A kétezres tömeg előtt felszólalt Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyányi Körének vezetője, valamint Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem professzora, aki szerint a kormány számára a vidéki emberek többsége feleslegessé vált, és ezért el akarja takarítani őket az útból. A vezetés szerinte kiszolgáltatta az országot a globalizmusnak."
A mindenségét ezeknek a globalista fasisztáknak, hát már sosem fognak kipusztulni?
Ja, mellesleg a Tocsik-ügy nem volt műbalhé. Akkor és ott megvolt a maga jelentősége. Az akkori koalíciónak igen nagy pofont jelentett, persze közel sem akkorát, mint mondjuk nyugaton kaptak volna egy ilyen kaliberű ügyért. Akkora már eléggé erodálódott az erkölcsi elvárás a politikusokkal szemben.
Egyszer megkérdeztem dr. Lőrinc Pétert az Országos Betétbiztosítási Alapnál (most vezető közgazdász, ha jól látom a honlapjukon; ők biztosítják a betétesek pénzét a bankoknál), mert nálam mégiscsak tájékozottabb bankügyekben, hogy mi a helyzet. Akkor még az volt az új hír, hogy a rendőrség kezdni begyűjteni a Kulcsár feletti K&H-s vezetőket. Megkérdeztem tőle, hogy szerinte Kulcsár csinálhatta-e egyedül az összevissza pénzmozgásokat a K&H-n belül, mire azt válaszolta, hogy nem. Az a bank, amelyiknél ilyesmikről a legalább a közvetlenül felügyelő felettes (de akár sokkal följebb álló emberek is) nem értesül, az érthetetlen, életszerűtlen módon van megszervezve. Röviden, ilyen nincs.
A Kulcsár-ügy éppen olyan műbalhé, mint a Tocsik-ügy volt.
Mindazonáltal a Fidesz többet is kihozhatott volna belőle. Látszott, hogy minden tervszerűség nélkül, reflex-szerűen cuppantak rá az ügyre. Minden nap sajtótájékoztató, minden nap minden idők legnagyobb botránya. Persze mindenféle bizonyíték nélkül, teljesen komolytalanul.
Aztán az agytröszt kivette a hülye politikusok kezéből a dolgok intézését, Kulcsárt áttették az ügyészségre, ahonnan aztán tetszés szerint szivárogtathatták ki az infókat, azokat már csak fenntartó jelleggel kommentálták a politikusok, csakhogy addigra a piac már beárazta a dolgot.
Kulcsár meg Gyuszi vallomása a világon semmit nem jelent, nem fog itt kiderülni senkiről semmi. Mert az, hogy valaki egy cégtől kapott autót használ, édeskevés.
Alig hiszem, hogy bárki lett volna annyira amatőr, hogy tanúk előtt vett volna át pénzt, akkor viszont egy vádlott vallomása semmit nem ér.
Ha a nagyemberek ellen is vádat akarnának emelni, akkor azért már el kellett volna kezdeni a gyanúsítotti kihallgatásukat.
Megbukik esetleg valami önkormányzati káder, vagy Kovács barátnője, és akkor mi van? Kovácsot már rég eltávolították a magyar pártpolitikából, az önkormányzatoknál meg úgyis mindenki korrupt.
Én nem hiszem. Nem társadalmi apátia van, hanem társadalmi amnézia és felszínesség, renyheség és butaság. A tegnapra senki nem emlékszik a kemény magok legkeményebb részén kívül - ők is szelektíven -, beleértve a választási ígéreteket. Az éppen aktuális balhé viszont mindenkit érdekel. Pont ezért csinálják a balhékat a balhémesterek. És ezért volt 2002-ben 74 százalékos részvételi arány a választásokon, miután már évek óta mondogattuk, hogy micsoda apátia van.
