ha nem hat a Fevarin, köteles másik gyógyszerrel próbálkozni. ha az se hat, megint másikkal, addig , amíg nem találtok megfelelőt. menj másik orvoshoz, ha nem hajlandó váltani. amúgy egyiket se ismerem, ill. a cipralexről elég vegyes véleményeket olvastam, de hát ez mindenre igaz lehet...
Fura dolog, hogy pszichiátriai szakvélemény alapján meg lehet fosztani embereket a "cselekvőképességüktől". Mintha az embernek, ellentétben az állatokkal, lenne ilyenje...
Pszichiátert, pszihoanalitikust, lélekgyógyászt(?) vagy nem is tudom, kit keresek.
Van nekem egy barátom, aki elég komoly pszichiátriai eset. Kb. 5 éve tart a dolog. Haláleset a családban, párválasztási problémák, öngyilkossági kísérlet ( tűzoltók hozták le a 9. emeleti lakás ablakából ), többszöri erőszakkal kórházba bevivés, lekötözés, altatóval tömés, kényszerképzetek, mániákus skizofrénia, kényszermozgás, durva elhízás. Minden, ami ilyenkor elő szokott fordulni. Természetesen sok orvost megjárt már, és egy idő óta már kötelező jelleggel, vagyis ha nem megy, viszik a rendőrök.
A lényeg:
Egy olyan orvost keresek, aki képes arra, hogy meggyógyítja, vagy ha nem lehet, akkor legalább becsülettel próbálja meg.
A srác már elég sok orvoson van túl, elég nagynevűek is voltak. Ezek az orvosok addig jutottak, hogy jól begyógyszerezték. A jelenlegivel havonta egyszer találkozik, ami találkozás tulajdonképpen egy gyógyszerfelírásban merül ki.
Arra szeretnélek benneteket kérni, hogy olyan embert ajánljatok, akihez érdemes lenne segítségért forulni. Természetesen magánorvos is lehet. Egy a lényeg: próbálja meg becsülettel meggyógyítani.
A pszichotikus és a neurotikus közt az a különbség, hogy míg a pszichotikus váltig állítja: kétszer kettő az öt, addig a neurotikus pontosan tudja, hogy négy. Csak kevesli.
"Sajnos vannak olyan emberek, akik ugy elveznek, ha masoknak rosszat tehetnek. Ezeket az embereket meg kell tanulni elkerulni. Elobb-utobb a sorstol visszakapjak sokszorosat!"
Szerintem, a dolog, egész másról szól. A pszichiátriai oldala: A beteg emberek, akik agresszivek, és könnyen összetörhetők, vagy éppen valamiért értékesebbnek tartják őket egyes orvosok, ezt kihasználva az orvosok a gyengékre, ráverik a balhét, hogy pl. nem szedi be a gyógyszert, holott az Ő fülök möge is, legalább annyira retkes. Miért jár vissza annyi ember? És miért olyan gyakran? Valakitől halottam: az az orvos, aki nem képes meggyógyitani, az embert vissza kellene, hogy addja a diplomáját. Vajon, igaza van? Vajon, ha valakinek mütétje van, illetve bármi más belgyógyászati próblémája, akkor miért nem jár vissza egy éven belül? A nővérek, meg, már beálltak arra a gondolkodásra, hogy a betegek, valószinűleg meghülyültek, kontrol alatt kell őket tartani. Ja! És álltalában, naponta többször tudatni kell velük, itt ki a fönök, nehogy azt gondolják, hogy bármihez joguk van! Még azt gondolják, érdemesek arra, hogy komolyan foglalkozzon velük valaki, vagy esetleg,bárki is segiteni óhajt nekik, hogy még a társadalomba is képesek legyenek megállnia a helyét.Néha ezeket az orvosokat, nem lehet elkerülni,rosszullétünknél fogva, meg kell nézni, mik a játékszabályok. És megkeresni a kiskaput. Ki-hogy csinálja a dolgokat, kire figyelnek jobban, netán már túlzottan oda. Melyik orvos, hajlandó plussz betegeket fogadni, és mennyire emberséges? És mennyi a tudása? Velem az a baj, hogy sem a xanax reklámozása a betegektől, sem más csodagyógyszerek nem tettek gyógyszerhivővé. Szerintem a beteg elmének, gondolkozás-váltásra, szituáciok kezelésére, és a próblémamegoldó képességének javitására van szüksége, ill. amig az meg nem változik, addig, de csak addig, gyógyszertámogatásra. De hol vannak az ehhez szükséges szakemberek Magyarországon? És kik azok, akik annyira kiváltságosak, hogy kivételezettek legyenek, és még segitenek is rajtuk? A kisgyermekes anyukák? Azok, akik, még kezdők a betegségben? Azok, akik hajléktalanná válnak, ha nem segitenek rajtuk?Vagy azok, akiktől némi pénz származik? Nem,ők nem számitanak. Azok, az emberek, akik ugy hivják magukat, hogy orvosok, azt gondolják magukról, hogy hatalmuknál, és eszüknél fogva, válogathatnak, és mint egy uralkodó kegyet gyakorolhatnak, a beteg emberek felett. Hogy mi a válogatás mértéke? általában, a szimpátia, eldöntheti a dolgot egy szépen ragyogó fogsor, vagy,egy szexis kinézet, ill. az, hogy kinek, milyen kapcsolatai vannak, ill. a hozzátartozók, mennyire tudják ráhangolni, amig lehetőleg kezdő, és tudásában bizó orvost arra, hogy a betegük a társadalom számára értékes ember. Legalábbis annyira értékes, hogy megpróbálják, akár többször is, hogy hátha, még azt a kiszolgáltatott, és sokszor, már akkorra Öntudatlan embert, még vissza tudják-e, hozni, ha nem is a társadalom, a szeretteik számára /ezek megléte, kötelező, ha nincs, a gyógyitás megpróbálása, szóba sem jöhet/. Hát ennyit a Dél-Pesti pszichiátriájáról.Annak 3.Osztályáról, és nyilt részlegéről. Tervezem, hogy a gondolataimat, majd felteszem, egy internetes oldalra, hogy érzéseimet, konkrétan dühömet, gondolataimat, kiirjam magamból.Illetve mások, akik még nem jártak ilyen cipőben, tudják, hogy mi a nagy komoly, helyzet. Csak még finomitani kell. A kinti világból befelé irányuló, reakciók,a barátoktól, pedig nagyban függnek attól, hogy az illetőből mennyi hasznuk származik, származott, ill. származhat.Kivéve a párom, akinek akkor szive van, felém, hogy az kimondhatatlan, mert szegény ember néha éhezve, és sokszor órákat gyalógolva, Önön fájdalmát, és betegségét megtagadva, jött be hozzám, minden egyes nap, még akkor is, amikor ez nem volt betervezve, és nekem, eltörött az insulinos tűm, és nem volt a psziciátriának, másik. Ezt azonban, nekem kellett kitalálnom, mert megvetett lévén, velem, a nővérek, nem kommunikáltak, mert ugy gondolták hiábavaló, hiszen megbolondultam. Azt irod, hogy:
"Azt viszont tanuld meg, hogy ami faj, arrol beszelni kell!!!!!!! Nem szabad, hogy magadban ragodj ezeken a dolgokon. Olyan emberrel beszeld meg, akiben bizol. Mas semmi nem szamit, csak hogy az ember onmagahoz olykor-olykor onzo is tudjon lenni. Onzo, hogy csak magaval torodjon, es azt tegye ami jo neki, ill. amit jonak lat."
Hát leirtam, de csak egy részét, s köszönöm, hogy elolvasod, jól esett, hogy megnyilhattam. Tudod, mint ráéreztél, olyan ember vagyok, aki nehezen nyilik meg, viszont, sok mindent lát, mert figyel, és érdeklődik. És persze mellette áll az a nyolc év, amióta a psziciátriával kötött házasságom, ami pszichoterápiából, kevés gyógyszerből, rengeteg,plussz emberi támogatásból,a többiekhez képest kevés kórházi kezelésből állt. És ezek segitségével, a jóisten megadta nekem, hogy józan eszem, s taktikai képességeim, kifinomultak. Várom, szavaimra a reakciokat, hátha tudok nézeteket ütköztetni, ill. egyetértő sorokat kapni. Persze, ha lesz lehetőségem, a párommal feltetetni a cikket a netre. Mert uj kalandra készülök, s készülünk vágni, a kaland helye: a Thalassa ház, ami pszichoterápiás intézmény, és holnap megyünk felvételizni. Ez, olyan hely, ahol benntfekvéses lehetőség is van, ezt célzom meg. De ha bármi rossz érzésem, van a hellyel kapcsolatban, eljövök.Mert tudod, ennyi emberi gondoskodás, ill. Isteni segitség után, amit pár sorral feljebb irtam, most az a helyzet állt elő, hogy ketten vagyunk a párommal nincs senkink, ill. internetes barátaink vannak. Sajnos nem tudom, hogy mit hoz a jövő, gondolom, ha nem lépek semerre, semmi jót. Hát ennyit rólam, s rólunk. Köszönöm, őszinte biztatásodat, s jótanácsaidat, amit igyekszem, megszivlelni.
Sajnos ez mindennapos programja az öregnek... Már ezerszer voltak kint a rendőrök, mentősök. Senki nem csinalt semmit. Azt mondták amíg vér nem folyik semmit nem tudnak tenni. Most már ki sem jönnek hiába is hívnák.
Mikor majd házikészítésű fegyverrel lövöldözik, akkor szedik elő a népet, hogy " nem igaz, hogy nem tudták mi folyik ott"... És miért nem tett valaki valamit.
azt nem tudom, h mit lehet tenni ellene, de ilyen és hasonló fazonokkal naponta kb. harmincszor találkozhatsz, ha eljössz boltosnak (mondjuk) Békés megyébe.
vannak olyan helyek, ahol ez a megszokott, elfogadott viselkedés.
Sziasztok! Köszönöm a bíztatásokat: Most kicsit jobbnak látom a helyzetet. Kiderült hogy a növénytan vizsgajegyem ha bennvan az index-be de az etr-en nincs ill a tanár azt írta be, hogy nem jelentem meg semmi gáz mert az index-ben lévő jegyek a lényegesek. :) :) És ti hogy vagytok?Remélem nincs gond azért nem látogatjátok a fórumot.
Szia! Rektori engedélyt még egyszr sem haználtam fel. Sajnos én a munkanélküliséget nagyon nagy kudarcak veszem fel. Sajni a külsőm miatt is hátrányból indulok(habár ez már kezd hidegen hagyni) Na meg a Dyszlexiám is elég gázos dolog. igen 3x lehet főlvenni mert én kredit rendszres vagyok. És én újra felvetten a félévet. Tehát 3 éves sulit én 3 és fél éve járom. Köszi szépen a bíztatást.
Szia Szabe! Sajnos kis létszámu helyen lakom sajni itt adnak a pletykára. Ráadásul olyan gazdag pi....k akiknek fizetésük vagy nyugdíjuk minimum 150 ezer. Sajni a gyenge pontomat találták meg retegek a kudarctól attól hogy hibázom hogy valami nagy hibát kövek el. Sajnos 3 -szor vettem el a szerves kémiárt igy ez az utsó esély hogy abol atárgyol levizsgázhassak. ezért félek a viszgától.
Sziasztok! Kicsit elvagyok keseredve. Sajnos én munkanélküli vagyok( szégyellem is rendesen) Nem az én hibámból.Fősulira járok Mikor elkezdtem a fősulit dolgoztam mellette 3 évből két évet munka mellett húztam le. Sajnos a munkaviszonyom megszünt most nincs munkám ráadásul vizsgáim is vissza vannak.ujra felvettem a félévet, szakdoga védésem ugyan jól sikerült (5-ös lett) de félek hogy nemtudom letenni a vizsgáimat és oda a 3 évem. Nagyon nagyon fáj hogy ahol lakom kiderűlt hogy munkanélküli vagyok és úgy járok suliba sajnos nap mint nap kapok megjegyzést hátulról jövö beszólások pletykák formájában. Mért kell megalázni valakit mert munkanélküli?olyan undorító ember az akinek nincs munkája mert nemtud elhelyezkedni? rettegek hogy nemtudom letenni a sulit. Annyira félek hogy kudarcot vallok és se munkám se diplomám. félek hogy beigazolódik télleg nemvagyok alkalmas a sulira se arra hogy a tanult szakon elhelyezkedjek. rettegek hogy belebukok , hogy kudarcot vallok.
Az is érdekes, hogy tavaj előtt nem volt vészes a szilveszter. Éjfélig kisebb durranások távolból, talán 1 közelebbi, de az sem szólt olyan nagyon. Éjfékor nagy hangzavar. Kb másfél óráig durrogtattak, de még utána is lehetett hallani. Tavaj az unokatesómnál voltam a XX. kerületben szilveszterezni, családi házas övezetben. Az tök jó volt. Beesteledéstől éjfélig nagyon keveset durrogtattak és azokat is távolból. Éjfélkor nagx hangzavar, háromnegyed óráig durrogtattak, közben én bementem a wcre, füllhallgató, zene meg minden. Aztán totál csend, 1 db. durrantás nem volt semerre.
Kedves Codie, sajnálom, nem tudok semmi olyasmit írni, amivel igazán segíthetnék. Az az igazság, hogy tényleg nagyon nehéz ezzel a betegséggel, nektek is, neki is. Haragudni ne haragudj rá, neki se könnyű - hiszen ő az, akinek végső soron ezzel együtt kell élnie! Ne gondold, hogy élvezi a mániás szakaszt, de ezek nem olyan dolgok, amiket akaraterővel le lehet gyűrni - olvasd csak el Anxietas hozzászólását. Nem akarja tönkretenni se a családját, se magát, se téged, hidd el, ő az, aki leginkább szeretné, hogy minden rendben legyen, még ha ezt nem is tudja megfogalmazni. Ez független az értelmi/érzelmi képességektől, iskolázottságtól, a betegségek egyébként sem válogatnak ez alapján. És azt már írtam korábban is: a betegség egyik fő tünete a betegségtudat hiánya. Ez sem akarat kérdése. Egyszerűen tudja, hogy neki van igaza, és nem nektek. Tök jó, hogy együttműködik, szedi a gyógyszert: ez azt jelenti, hogy szeret titeket és megbízik bennetek annyira, hogy annak ellenére beveszi a gyógyszerét, hogy ő úgy tudja, hogy semmi baja, és veletek van a probléma.
A konkrét kérdéseidre: a legjobb lenne, ha felhívnátok az orvosát és megkérdeznétek, hogy mi a véleménye, bár valószínűleg azt fogja mondani, hogy várjatok 1-2 hetet. Ez a költekezés azért jelenthet problémát, mert az egész családot nehéz anyagi helyzetbe sodorhatja, szóval próbáljátok mondani neki, hogy napi max. mennyi pénzt költhet, akár tartsátok magatoknál a családi kassza kulcsát. Kevés pénzből is lehet sokat vásárolni (turkálók, stb.). Mondjátok meg neki, hogy nehéz helyzetbe kerülhettek.
A schizoaffektív zavar nem gyógyíthatóság/gyógyíthatatlanság kérdése. Időről időre előjöHETnek epizódok, amiket gyógyszeresen kezelni kell. Az, hogy tünetmentes időszakban kell-e a gyógyszer, teljesen egyedi kérdés, betegtől függ, a kezelőorvos látja őt, ezt ő tudja eldönteni. A pszichoterápia abban nyújthat segítséget, hogy megtanuljon olyan skilleket, mentális eszközöket, amelyekkel észlelni tudja, ha probléma van és le tudja gyűrni néha. Önmagában a pszichoterápia nem elegendő, gyógyszerre ennél a betegségnél szükség van. Az én véleményem az, hogy a legjobb, ha gyógyszer + pszichoterápia van, mert a pszichoterápia segíthet szembenézni pl. azokkal a problémákkal, amelyeket a betegség (vagy bármi egyéb) vált ki a családban, környezetben.
Egyébként ha gyerekvállalási kérdések miatt fél a gyógyszerszedéstől, arra is van megoldás - pl. amíg volt az OPNI, ott dolgozott egy orvosnő, akinek konkrétan az a speciális szakterülete, hogy végigvezetett terhességen gyógyszeres terápia alatt állókat is. üdv és boldog(abb) új évet!
Türelmes vagyok gbr25, aznap éjjel bocsánatot is kért. De ezzel a betegséggel hihetetlenül nehéz elbírni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen súlyos. Mániás szakaszban volt, még most is nagyon rossz, bár már nem olyan kemény mint kórház előtt. Azonban most költekezési mániája van. Normális dolog ez kórház után? Gyógyítható a skizoaffektív zavar pszichoterápiával? Gyógyszerekkel csak szinten tartható? Teljesen tünetmentessé tehető gyógyszerrel, vagy előjöhetnek még tünetek bogyószedés mellett is? Sajnos időről időre abbahagyja a gyógyszert. Nem hajlandó örökre gyógyszerrel élni. Mi vagyunk az elmebetegek, ő nem beteg, azt mondja. Pedig tudja, hogy szednie kell a gyógyszert. Felsőfokú végzettsége van. Állítólag nincs betegség-tudata. Élvezi amikor mániás? Tönkreteszi az egész családját, engem is. Évek óta ez megy. Most két éve nem volt gond vele.
Éjjeli gondolatok (2007. december 30. 01: 00)
„Sajnálatos módon, társadalmunk jelentős hányada igen elavult és buta szemlélettel rendelkezik a kóros lelki állapotok témakörében. Tele vagyunk téves és káros előítéletekkel, a pszichiátriai betegségekkel kapcsolatosan. Sokan még 2007-ben is úgy vélik, hogy a depresszió nem más, mint akaratgyengeség, jellemhiba és lustaság, egy olyan állapot, amelyet egy alapos fenékbe billentéssel és egy „szedd már össze magad” felszólítással kezelni lehet. Nem vagyok sem társadalomtudós, sem az emberi psziché szakavatott doktora (egyelőre), de annyit tudok, hogy legalább két tényező hiánya felelős mindezért: az emberek alacsony szintű, fejletlen empátiás képessége, és a hiányos pszichoedukáció. Ilyenkor szokták elővenni az oktatási intézményeket – joggal – mert a gyermek viszonyulás rendszerét, attitűdjeit gyermekkorban lehet formálni, alakítgatni, hiszen ekkor még plasztikus, képlékeny a személyiségük. A probléma az, hogy olyan sokat követelünk diákjainktól, hogy így is alig győzik a tanulnivalót, túlságosan leterheltek. Sokszor olyan ismeretekkel tömjük a fejüket, amelyekre sosem lesz szükségük az életben. Nem a pedagógusok, és nem is az iskolaigazgatók okolhatóak ezért, hanem az Oktatási Minisztériumban tevékenykedő „szakemberek”, akik a még katedrával még köszönőviszonyban sem vannak. Az iskolának az életre kellene nevelnie a gyermekeket, sok-sok praktikus dolgot kellene megismertetni velük, amelyekre szükségük lesz a nagy betűs mindennapok során. Pl. hogyan kell a csecsemőt gondozni, a leggyakrabban előforduló betegségeket megismertetni, hogy aztán felismerhessék őket, vagy egyáltalán azt, hogyan kell lázat csillapítani. Az egészséges életmódra, családi életre nevelés is szükségszerű lenne, amelyben szerepet kapna a szexualitás nyílt, és őszinte tárgyalása is. Ehelyett súlyos matekpéldákkal ostorozzák a nebulókat, melyeket van, aki megért, van, aki nem, de hogy a mindennapi, gyakorlati életben nem veszik majd hasznát, abban egészen biztos vagyok. Elengedhetetlen lenne a mentálhigiénés oktatás mellett a különféle pszichés betegségek alapszintű ismertetése is, mégpedig azért, hogy fel tudják ismerni önmagukon bajt, ha netán jelentkeznék. El kell nekik mondani, hogy ezek gyógyítható betegségek, amelyekkel nem szégyen orvoshoz fordulni. Nem szabad törődni azzal, „mit szólnak a szomszédok”, amennyiben meglátnak bennünket a pszichiátriai rendelőben. A pszichés eredetű betegségeket EGYEDÜL, AKARATTAL NEM LEHET LEGYŐZNI! Ugyanolyan biológiai, szervi elváltozásokon, rendellenességeken alapuló betegségek a lelki bántalmak, mint pl. a cukorbetegség. Aligha hiszem, hogy a cukorbetegséget le lehet gyűrni a puszta akarattal. Nem szabad szégyellni a lelki betegségeinket, el kell menni velük a pszichiáterhez. Azt sem szégyelljük, amennyiben influenzásak vagyunk, nem igaz? Az szégyellje magát, aki azért gúnyol és sérteget, mert pszichés problémánk van, és e miatt pszichiáterhez járunk. Szégyellje magát ő azért, mert tájékozatlan, tudatlan, intoleráns, elavult szemlélettel rendelkező buta ember. Fel kell világosítani az embereket, hogy elkerüljük azt a tragédiát az ember életében, hogy a kocsmában, alkohollal vagy valamilyen illegális drog segítségével „öngyógyításba” kezdjék, mert annak, mint az individuum (alkoholbetegség, öngyilkosság), mind a társadalom (morális-hanyatlás, negatív nemzetközi megítélés) szempontjából káros következményei lehetnek.” ...
Esetleg gondolj arra, mit érezhetett nemrég az a hülyegyerek, aki bedobott egy petárdát egy aknanyíláson, ahol véletlenül megülepedett egy kis gáz is...
Nem mondom, hogy nem sajnálom a szerencsétlent, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem egy kis elégtételt is, amikor láttam a híradóban. :-) Aknafedél jól felszállt, figura kórházba be...
Ha elképzelem, milyen pofát vághatott... :-) Majd legközelebb jobban meggondolja. Hátha kapott egy jó kis fóbiát is...
Én amúgy annyit szoktam érezni petárdázáskor, hogy ütni szeretnék. :) Egyszer egy zöldségpiacon is, egy ürgét de lecsaptam volna emiatt... De az ember sajnos nem teheti ilyenkor, amit szeretne. Szívás.
Honvédségnél dobáltunk kézigránátot, azért az különb... :) Elég komolyat szól, ne tudd meg, de amúgy elviselhető.
Sajnos az az igazság, hogy úgy érzem, tényleg nem fogom tudni megszokni a petárdadurranásokat, főleg úgy, hogy ennyire rettegek tőrlük, magamat büntetem azzal, hogy nem eszem, iszom, akár tudalatti cselekedetekkel. Ahogy közeleg a szilveszter napja és az újév annál jobban félek rettegek, de amikor már a november vége közeleg, már akkor nagyon rettegek, szorongok, félek az egész iődszaktól. Még január első hetében is félek, tartok, hogy mikor durranbtanak, kinek maradt még petárda? A 2001-es, a 2002-es, a 2003-as és a 2004-es év nagyon durva volt (mármint ebben az időszakban), akkor nagyon durván dobáltak, rendesen a lakás beremegett a durranásoktól. Minden áldott nap nagyon sűrűn dobáltak, majdnem minden percben dobált valaki valamerről, már november végén is egész ajnuár közepéig. Ez azért nagyon durva (szerintem). Nem tudom, hogy ezek a petárdázók (leginkább a lakótelepiek), hogy mit élveznek azon, hogy dobálnak? Azt is sézrve vettem, hogy évről évre egyre több a rakétrázás, tüzijáték is az év bármelyik szakaszán, de ilyenkor is. Szilveszterkor nagyon rengeteg sok rakétát is fellőnek. Az még nem zavar annyira, mint a petárda. Sajnos ez a petárdáktól való félelem, szorongás úgy érzem, nem tud elmúlni, a pszichológus férfi azt mondta, hogy meg kell szoknom, hogy petárda volt, van és lessz is, a mennyiségtől függ (hogy most egyre kevesebbet dobálnak, de akkor is van és lessz és nekem meg kell szoknom hogy dobálnak).
