Ide várjuk Spiroslyrával a görög nyelv és kultúra barátait, az ógörög, bizánci görög, és/vagy újgörög nyelv kedvelőit. Vigyázat: nyelvi-kulturális és nem utazási topic!
Csak azt kérdezném Tőletek, hogy a magyar "é" -nek megfelelő hangot egyáltalán használnak-e a görögök, vagy csak "e"-t mondanak? (a hangsúly jel még erősen bezavar nekem...)
Még annyit, hogy a 3. kérdésedre sajnos nem tudom a választ, annyit azonban tudni vélek, hogy a francia és egyéb nyelvek írásában továbbélő accentusok (acutus, gravis, circumflexus) ógörög eredetije hűen tükrözte a görög szavak emelkedő, ereszkedő és haj(lí)tott prozódiáját, ha jól mondom.
Én sem vagyok filológus, de a kérdéseidre talán tudok válaszolni.
1) A zétát dzének ejtették.
2) Az éta hosszú e ejtésére abból következtetnek, hogy egy antik görög komédiában a bárányok bégetésének leírására az étát használták. E forrást rotterdami Erasmus még nem ismerte, nota bene tőle származik az ezzel az adattal ellentétes hagyományos nézet és ejtésmód.
A görög ábécével és hangrendszerrel kapcsolatban szeretnék feltenni néhány kérdést. Úgy láttam, hogy a helyzet legalább annyira zűrzavaros, mint a latin nyelv esetében, ezért elsősorban a magyar egyetemi/akadémiai gyakorlat érdekel.
1. Mi a zéta kiejtése? (dz/z/zd)
2. Mi a helyzet az epszilonnal és étával? Itt csak abban vagyok biztos, hogy az epszilon rövid, az éta meg hosszú, de a leírásokban egymásnak ellentmondó információkat kaptam. A wikipédiából azt szűrtem ki, hogy az epszilon az rövid magyar é, az éta pedig hosszú e, ami ellentmondani látszik a betűk magyar nevének.
3. Az egyetemi kurzusokon a nyelvet a zenei hangsúllyal együtt tanítják, vagy csak tudni való, hogy volt ilyen is?
