Ez egy demográfiai robbanásról szóló cikk, és még a felületes ismertetésből is más kép bontakozik ki, mint amit Te propagálsz. Nevezetesen: a fő motívumot a nomadizálás elhagyásában látja és láttatja. Nem népvándorlásokban, nem neolitikus kultúrájú emberek nagy arányú mozgásában, hanem egy korábbi életmód felcserélésében. Ezt pedig nem lehet a földművelőkre érteni semmi logikai bakugrással sem.
„A Közel-Kelet ősi műveltségeinek megismerésében a következő mérföldkövet R. J. Braidwood ún. »Irak–Jarmo« tervezete jelentette, a 40-es évek végével kezdődően. Braidwood alaposan átgondolt és körültekintően előkészített kutatási programjának célja az elő-ázsiai újkőkori kultúrák gyökereinek, a földművelés, állattenyésztés kezdeteinek feltárása és tanulmányozása volt, s célkitűzését jórészt el is érte. Még fontosabb azonban, hogy munkássága nyomán rendkívül megélénkült a közel-keleti átmeneti kőkor (mezolitikum) és korai újkőkor kutatása iránti érdeklődés, s így ma már elég világos képünk van az élelemtermelő gazdasági forma kialakulásáról és elterjedéséről – nemcsak Elő-Ázsiában, hanem a csatlakozó területeken is.
Braidwood alapkoncepciója az volt, hogy elsősorban az ún. »termékeny félhold« északnyugati–északi–északkeleti peremterületein, azaz a Palesztinától Észak-Iránon és Délkelet-Anatólián keresztül a Zagrosz hegység vonulatáig húzódó, nagyjából félkör alakú hegyes-dombos vidéken kell keresnünk az élelemtermelő közösségek legkorábbi gócait, mert ebben a régióban adva voltak a földművelésre, állattenyésztésre való áttérés legfontosabb előfeltételei: kielégítő mennyiségű csapadék, a termelhető gabonafélék, hüvelyes növények stb. és a megszelídíthető állatfajták vad állapotban való előfordulása. A további kutatás azonban módosította Braidwood eredeti elképzelését, amennyiben az említett térségen kívül is – nevezetesen Nyugat- és Közép-Anatólia déli felében – igen korai neolitikus gócokat sikerült kimutatni.
Az alábbiakban elsősorban öt újabb keletű standard munka (Müller-Karpe, Narr, Hrouda, Amiet, Lloyd könyvészetünkben megadott művei) alapján ismertetjük a közel-keleti régészeti kutatások mai állását, fokozottan figyelembe véve azonban az »Archaeologia mundi« sorozat vonatkozó köteteit (l. az irodalomban főleg Margueron, Alkim, Perrot, Huol műveit), valamint a »Propyläen Kunstgeschichte« legújabb kiadásának XIII. és XIV. kötetét. Tekintettel az elkerülhetetlenül szükséges rengeteg szakirodalmi hivatkozásra, a szövegközti utalásokat jórészt csupán a szerző vezetéknevére, műve megjelenési évére és a hivatkozott oldalszámra szűkítettük le.
Mindenekelőtt azonban feltétlenül tisztáznunk kell egy alapvető fontosságú terminológiai kérdést, nevezetesen az egyes ősrégészeti korszakok szabatos megnevezésének problémáját. E téren ugyanis elég gyakran meglehetős pongyolaság tapasztalható, ami sokszor reménytelenül összezavarja a régészeti időrendet – különösen nem szakrégész kutatók számára.
Leggyakrabban két ilyen jelenséggel találkozunk. Egyik az újkőkor (neolitikum) fogalmának pontatlan alkalmazása. A modern régészetben az újkőkor elsődleges és elengedhetetlen kritériuma – már jó 30-40 éve – az élelemtermelés, azaz a földművelés és/vagy az állattenyésztés. E szakkifejezés tehát manapság kizárólagosan gazdasági fokot jelöl. Korábban szokásos volt a csiszolt kőeszközök vagy a kerámia jelenlétével összekapcsolni az újkőkor fogalmát. Azóta azonban ismételten bebizonyosodott, hogy egyik sem tekinthető meghatározó jellegzetességnek: ahol nincs megfelelő – könnyen megmunkálható – kőfajta, ott bizony nemegyszer még fejlett élelemtermelő műveltségekben, azaz újkőkori fokon is találunk csiszolatlan – pattintott vagy a mezolitikumra jellemző mikrolitikus – kőeszközöket; másfelől pedig pl. Elő-Ázsiában – de másutt is – több helyen már évezredeken keresztül földművelés, állattenyésztés, vagyis újkőkor volt, amikor a fazekasság megjelent. Ezt az agyagedény-művesség nélküli újkőkort kerámia nélküli vagy kerámia előtti (akerámikus v. prekerámikus) neolitikumnak nevezik. Ugyanakkor viszont elmaradottabb területeken igen sokszor találunk ugyan kerámiát – amelyet az ottani népek fejlettebb szomszédjaiktól vettek át –, földművelésnek, állattenyésztésnek azonban nyomai sincsenek, a lakosság bizonyíthatóan halász-vadász-gyűjtögető gazdasági fokon állt, azaz késő őskőkori (felső-paleolitikus) vagy átmeneti kőkori (mezolitikus) szinten. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a modern régészeti terminológia értelmében semmi esetre sem beszélhetünk »újkőkori« műveltségekről.”
(Emlékeim szerint a munkaeszközök alapján történő felosztás a dán Thomsen, míg a PPN-felosztás a Jerikót feltáró Kathleen Kenyon nevéhez fűződik)
Götz is utalt rá, mi is leírtuk, hogy Hérodotosz ezen sorai nem szó szerint értendők. Hérodotosz a későbbi etnikai-politikai kereteket vetítette vissza a múltba, mítikus díszítőelemek kíséretében.
"A lüdek élete hasonlít a hellénekére, kivéve azt, hogy a leányok ringyónak állnak. Tudomásom szerint a lüdek használtak elsőként vert ezüst- és aranypénzt, és ők voltak az első kereskedők is. Maguk a lüdek azt állítják, hogy a mostanában náluk és a helléneknél ismert játékokat is ők találták ki. Azt beszélik, hogy ezek a játékok abból a korból erednek, amikor Türszéniát betelepítették, és erről a hagyomány a következőket mondja. Atüsznak, Manész fiának uralkodása idején roppant éhínség pusztított egész Lüdiában. A lüdek egy ideig türelemmel viselték az ínséget, s különböző módon igyekeztek enyhülést találni. Ekkor találták fel a csontkockát, a labdát és még sok egyéb játékot, kivéve a dámajátékot, mert ennek feltalálását nem tulajdonítják maguknak. Mindezt az éhség ellen találták ki: egy napot játékkal töltöttek, hogy ne gondoljanak az evésre, másnap ettek. Így éltek tizennyolc esztendeig. Minthogy azonban a baj nem múlt el, sőt egyre fokozódott, a király két részre osztotta a lüd népet, és sorsvetéssel döntötte el, hogy melyik részük maradjon, és melyik vándoroljon el az országból, s azoknak, akik a sors döntése szerint otthon maradnak, ő lesz a királya, az elköltözőknek pedig fia, Türszénosz. Azok, akiket a sors kivándorlásra ítélt, Szmürnába mentek. Itt hajókat építettek, felszerelték őket a szükséges eszközökkel, majd elhajóztak, hogy hazát és élelmet keressenek. Sok nép földje mellett elhajóztak, végül elérkeztek az ombrikosz néphez, ott várost építettek maguknak, és mind a mai napig ott élnek. Elhagyván a lüd nevet, vezérükről, a király fiáról nevezték el magukat, s az ő neve után lettek türszénoszok."
Úgyhogy szerintem el vagy tévedve, ha a Götz szerint is kb. félezer évente bekövetkező elvándorlásokban csak pár száz, pár ezer fős neolit csoportok migrációját látod, a mezolitikus kultúrfokon élő őslakosokról pedig azt hiszed, hogy azok "könnyedén felszippantották" ezeket a betelepülőket... Az két szerző előbb idézett megfigyelései természetesen nem újak, hanem csupán megerősítik azt, ami már eddig is köztudott volt. Egy-egy újkőkori góc területén ezekben a korai időkben 5-600 évente olyan "feleslegek" keletkezek, amelyeket nem lehetett néhány száz fő kiebrudalásával elszivárogtatni. A technika korabeli szintjén ezekben a neolit közösségekben átlag 5-600 évente érték el azt a szintet, amikor a talajból az adott vidéken már nem lehetett többet kisajtolni, vagyis amikor már égetően szükségessé vált, hogy a népesség egy része továbbálljon, és ezek a "szerencsét próbálók" valószínűleg százezres vagy akár milliós tömegekben vándoroltak. Lásd a "tengeri népeket" és különösen az "etruszkokat", valamint a Kr. e. VI. századdal záruló nagy hellén gyarmatosítások résztvevőit (bár főleg az utóbbinál, amelyen a két Hellász benépesítése értendő elsősorban, többféle okát is lehet említeni a politikai feszültségek enyhítéséig bezárólag).
"A tény az, hogy a mai európai népesség döntően paleolitkori ősökre vezethető vissza. Ebből éppen ellenkező következtetések vonhatók le: - az autochton réteg könnyedén felszippantotta a neolitikus bevándorlók kisebb létszámát"
Jean-Pierre Bocquet-Appel–Stephan Naji: American cemeteries data corroborate a Neolithic demographic transition on a world-wide scale; in: Current Anthropology 47/1 (2006)
Az újkőkori demográfiai forradalom nyomait kutató antropológusok 60 prehistorikus amerikai temető csontvázainak szisztematikus vizsgálata alapján megerősítve látják, hogy a mezőgazdálkodás elterjedése világméretű népességrobbanáshoz vezetett. Jean-Pierre Bocquet-Appel (Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales, France) szerint legújabb vizsgálatuk során „olyan demográfiai változás jeleit sikerült kimutatni, amelyet 5-700 éves időtávban a nem felnőtt csontvázak arányszámában jelentkező hirtelen 20-30 százalékos növekedés jellemez”.
A neolitikumra vonatkozó demográfiai átmenet elmélete szerint a születési arányszám a kőkorszak végén rohamosan növekszik. Mindezt a kutatók a mostani és a korábbi leletek fényében már az egész világon érvényesnek tekintik. Mint cikkükben bemutatják, Amerikában a mezőgazdálkodás Európához képest csak 7-8 ezer évvel később jelent meg, de az észak-amerikai régészeti leletek az európaival egyező demográfiai hatásokat mutatnak. „A földművelés a nomád legeltető életmód feladását és a letelepedett életmódot hozta magával, s nem pusztán az élelmezésre szoruló népesség számát emelte meg, de az emberiség történetéhez viszonyítva a nők fertilitását is egyedi mértékben megnövelte” – áll a tanulmányban.
„Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy akár a Körös-kultúrának, akár a Szatmár-csoportnak helyi (mezolit) népi összetevője is lehetne, sőt ez szerintem igen valószínű is, ennek aránya azonban a leletanyag alapján – legalábbis egyelőre úgy tűnik – nem lehetett meghatározó mértékű. Az AVK fejlődésének későbbi szakaszában viszont talán már nagyobb arányban neolitizálódhattak a helyi őslakosok: Domboróczki 2003, 42–43, Zoffmann 2004, 130–131.”
„Makkay, 1982: »az AVK-t a mezolitikus lakosság alakította ki Körös kultúra hatására« - tehát itt nem Körös alapú fejlődést képzelt el a kutató (persze ha jól értelmeztem a sorait...).”
Úgy gondolom, hogy az újabb antropológiai és zoológiai kutatások fényében végképp helytelennek minősíthetjük ezt az elgondolást.
2003-ban publikált tanulmányában egyébként (Ősrégészeti kutatások Magyarországon az utóbbi években – Az újkőkor és a rézkor; in: Jósa András Múzeum Évkönyve XLV,Nyíregyháza, 45. o., 28. jegyzet) M. Potusnyak nyomán utal azokra a Körös-leletekre, melyeket Zápszony településnél találtak, Beregszásztól kb. 25 km-nyire északkeletre. Szerinte ez a legészakabbra fekvő ismert Körös-lelőhely. A következő évben megjelent publikációjában Potusnyak további Körös-lelőhelyeket is felsorol Kárpátalján, Szernyénél és Beregszásznál (Data to the question of the Starčevo/Körös Culture dwellings in the Upper Tisza Region; in: JAMÉ XLVI, 53., 59., 62. o.). Domboróczky rámutat, hogy a Makkay által újabban Szatmár II-esnek, Kalicz által viszont továbbra is Körös-kultúrához tartozónak vélt tiszabezdédi lelőhely ezeknél is északabbra található.
М. Ф. Потушняк: Неолит Закарпатья – культуры Криш и расписной керамики; Археология УССР, Т. 1. 1985, С. 139–150.
"De ettől függetlenül már pusztán azon két megfontolásból, mely szerint egyfelől az újkőkori gazdálkodás néptömegei könnyűszerrel képesek a viszonylag kis létszámú mezolitikus néptömegeket asszimilálni, másfelől pedig hogy nincsen átmenet a Körös-kultúra és a Szatmár-csoport hagyatéka között a szoros tipológiai rokonságot illetően, levonható a szükségszerű következtetés, hogy tudniillik a vonaldíszes műveltséget alapjában az elvándorló Körös-népesség hozta létre. "
A tény az, hogy a mai európai népesség döntően paleolitkori ősökre vezethető vissza. Ebből éppen ellenkező következtetések vonhatók le: - az autochton réteg könnyedén felszippantotta a neolitikus bevándorlók kisebb létszámát, - és az eltérések, amelyek a tárgyi kulturákban mutatkoznak, pontosan ezért jöttek létre. Nem embercsoport vitte a teljes kultúráját, hanem egy meglévő kultúra vett át részleges elemeket.
„azt gondolom Ön sem tagadja, hogy a VK nem azonos a Körös kultúrával, hanem attól jelentős mértékben eltér”
Bordóczkyné–Madaras–R. Csányi–Raczky–Selmeczi
Szolnok megye a népek országútján – Szolnok megye története a régészeti leletek tükrében
(Állandó kiállítás vezetője)
Damjanich János Múzeum, Szolnok, 1982
Raczky Pál:
„Az Alföld déli részén a Körös-kultúrának nevezett sajátos leletegyüttesek feltűnése jelzi a neolitikum elején itt megjelenő, termelő gazdálkodást folytató népességet.
Tudásunk mai állása szerint, az új életmód nem önálló, helyi fejlődés eredményeként jött létre Délkelet-Európában, tehát a Tisza-vidéken sem. A Körös kultúra szoros kapcsolatot, sőt rokonságot mutat a Starčevo–Cris–Karanovo I–II–Protosesklo-Sesklo kultúrákkal, amelyek a mai Jugoszlávia–Románia–Bulgária–Görögország területén szintén az első élelemtermelő népcsoportok hagyatékát foglalják magukba. Ez a rokonság többek közt a települések típusában, az anyagi kultúrában jól dokumentálható, de a genetikus összefüggések szempontjából lényeges jelenség, hogy e kultúrák településein mindenütt nagy mennyiségben kerültek elő kecske- és juhcsontok, illetve megtalálhatók a búza és árpa maradványai is. Ezek egyrészt kétségtelenül bizonyítják a kiskérődző állatok tenyésztését, másrészt az említett kenyérgabonák tervszerű termesztését. Mindemellett jól tudjuk, hogy Európában sem a kecske, juh, sem pedig a búza, árpa vad alanyai, szelídíthető előzményei nem voltak honosak, éppen ezért háziasításuk sem történhetett itt. A legkorábbi termelő gazdálkodást folytató falvak a Közel-Keleten jelentek meg, már az időszámításunk előtti IX. és VIII. évezred fordulóján, s ugyanezen a területen adottak voltak a kecske, juh, illetve a búza, árpa háziasítható ősei is. A neolitikus életmód ismeretének közel-keleti elsődlegessége tehát vitathatatlan, s onnan meglehetősen jól ismerjük az egyes települések belső szerkezetét is, pl. Jericho, Çatal-Hüyük lelőhelyeiről. Ma már általánosan elfogadott, hogy Délkelet-Európába, s így az Alföldre is, a közel-keleti elsődleges centrumokból jutott el a termelő gazdálkodás ismerete, valószínűleg etnikus csoportok vándorlásával, diffúziójával. E vándorló népcsoportok kész anyagi kultúrával, kialakult gazdasági típussal érkeztek a Balkánra, s ennek jelentős része volt a kecskére, juhra alapozott állattartás és a búza, árpa célzatos termesztése. Ez a Közel-Keletről induló és hatásában a Kárpát-medencéig terjedő, inspiráló népmozgás viszonylag rövid idő alatt hozta létre Délkelet-Európában azt az egységes neolitikus kultúrkört, amely mindenütt magába olvasztotta a korábbi, helyi népelemeket.
A Körös–Starčevo–Cris–Karanovo I–II–Protosesklo-Sesklo kultúrák hasonlósága nyilván közös eredetükből fakadt, eltérő színezetük pedig a különböző helyi etnikus alapokkal, illetve a más-más lokális adaptációval magyarázható. A Körös-kultúra jelentősége abban van, hogy e korai élelemtermelő kultúrkomplexum legészakabbi tagja, s Európa nagy kontinentális területei felé megváltozott formában továbbította a neolitikus életmód ismeretét. A Körös-kultúra a termelő gazdálkodás további terjesztésében nem egyszerűen közvetítő szereppel rendelkezett, de másodlagos kisugárzó centrummá is vált. Ennek hatására alakult ki az úgynevezett »vonaldíszes kerámia kultúrája«, amely Kelet-Európától Hollandia területéig igen egységes színezetű anyagi kultúrát testesített meg, s egyben ott a legkorábbi neolitikumot jelentette.”
A lényegre törő sorokkal kapcsolatban emlékeztetni szeretnénk arra, hogy szerzőjük volt az, aki egy évre rá először adott hangot véleményének, miszerint a Szatmár-csoport létrejötténél a Körös-kultúra Felső-Tisza- és Szamos-vidéki településtömbjével mindenképp számolni kell.
Ehhez már csak azt tehetjük hozzá, hogy mivel a neolitikus gazdálkodás nagyságrendekkel több embert képes eltartani, mint a mezolitikus, a mezolit–neolit átmenet pedig ugyanakkor szinte sehol nem mutatható ki egyértelműen az AVK alapjait képező Szatmár-csoportnál, e két tényezőre tekintettel szükségszerűen a Körös-kultúra népének átköltözésével lehet számolni, amikor a vonaldíszes kultúra létrejöttét vizsgáljuk. Domboróczki utalása világos atekintetben, miszerint „az AVK kultúrája, a településszerkezetektől kezdve az anyagi kultúra típusain át az antropológiai és zoológiai anyagig bezárólag, szinte minden aspektusában a Körös-kultúrából vezethető le, a mezolit–neolit átmenet ezzel szemben egyelőre még szinte sehol sem mutatható ki határozottan a régészeti leletegyüttesekben”. De ettől függetlenül már pusztán azon két megfontolásból, mely szerint egyfelől az újkőkori gazdálkodás néptömegei könnyűszerrel képesek a viszonylag kis létszámú mezolitikus néptömegeket asszimilálni, másfelől pedig hogy nincsen átmenet a Körös-kultúra és a Szatmár-csoport hagyatéka között a szoros tipológiai rokonságot illetően, levonható a szükségszerű következtetés, hogy tudniillik a vonaldíszes műveltséget alapjában az elvándorló Körös-népesség hozta létre. Az antropológiai-zoológiai vizsgálatok csupán még egyértelműbbé teszik e kérdésekre a választ.
Nyilván további kutatások szükségesek abban az irányban, hogy a Körös-kultúra népe miért került válságba, kimerültek-e a földek a korábbi területeiken, vagy sem (e téren, nem lévén szakemberek, de még laikusként is teljesen járatlanként, különösen szívesen vesszük tőled az információkat), egyáltalán, miért hagyták el lakóik a Körös-településeket, ám úgy vélem, a lakosság további hollétét illetően – legalább részben – már megkaptuk a feleletet.
A Szolnok megyei kötet idézett megállapításai egyébként mindenben fedik azt, amit Götznél tömören összefoglalva már láttunk.
A kiindulópontokban kell megegyeznünk: Miért változik meg egy kultúra (?) mert azt gondolom Ön sem tagadja, hogy a VK nem azonos a Körös kultúrával, hanem attól jelentős mértékben eltér. Na de miben is?
Mi okozza a kultúra átalakulását a Kárpát-medencében a kora neolitikumban? Másfajta közösségek hatása, belső fejlődés, környezet? Tudna erről nekem valamit írni nekem, vagy valamiféle támpontot adni?
Hol és milyen alapon lehet a két kultúrát elkülöníteni és hogyan, kerámia, szimbólum, emberi csontanyag? Mert az agroökolóógiai barrier kifejezetten gazdálkodási - környezeti alapon jellemzi a különbségeket, Ön viszont, ha jól érelmeztem a leveleit régészeti alapon elválasztott különbségek hatását tartja jelentősebbnek. Na de a régészeti anyagban tükröződő kulturális változás miben is gyökeredzik? Világképe a neolitikumnak mire vezethető vissza?
Köszönöm a válaszlevelét! Kezd izgalmas lenni az információcsere!
Egy fontos gondolatkör a közös gondolkodáshoz:
Makkay, 1982: "az AVK-t a mezolitikus lakosság alakította ki Körös kultúra hatására" - tehát itt nem Körös alapú fejlődést képzelt el a kutató (persze ha jól értelmeztem a sorait...). Egyébként a legidősebb AVK-nak a Kőtelek Huszársaroknál talált anyagot tartotta.
Ugyanakkor az ön által jelzett 5800 - 5600 BC dátumok nagyon időseknek tűnnek számomra, az általam ismert irodalom a legkorábbi VK adatokat 5500 - 5600 calibárlt Bc közé teszi. Tudna nekem ennél idősebb radiokarbon adatokat bemutató cikket ajánlani? Nagyon hálás lennék érte!
Amit írt a kapás földművelésről nagyon jó gondolat, mire alapozzák pontosan a régészek?
"a szerzők sehol nem használták (az Ön által ide rakott) gát kifejezést"
Mindvégig korridorokról és barrierekről beszélnek, az utóbbi pedig (tudtommal) a franciából terjedt el a különböző nyelvekben 'korlát, sorompó, akadály' értelemmel, így szvsz a gát simán lehet a szinonimája
Azt hiszem, mégiscsak az idézettektől kellene megkérdezni, miképpen sikerült mindezek ellenére 6000ben tönkölybúzát termeszteni a Alföldön. Ha nem fér bele a koncepcióba, akkor is termesztették. Ha nem hiszed, kérdezd meg Raczkyt.
Amúgy meg a hortobágyi "televény"-ről közölt hír kedvetlenített el. Ekkor döbbentem rá a veled kapcsolatos valóságra.
Sőt, nemcsak az AVK, de a jelek szerint a DVK is Körös-alapokról indult...
Ilon Gábor:
"A tudomány mai állása szerint a magyarországi s ezzel a Kárpát-medencei újkőkor (neolitikum) kezdetét, a korai újkőkort az Alföldön a Körös (Criš)-Starčevo-kultúra megjelenése képviseli. C-14-dátuma az egyik korai telephely, Gyálarét-Szilágyi major mintája alapján 7090 ± 80 BP. A korszak korai, 'népi' alapja a helyi mezolitikus előnép és a Körös-Starčevo-kultúra népessége.
... A Körös/Criš–Starčevo kultúra országunk mai területén a Duna mentén, a Sió-torkolat magasságáig, a Tisza-vidéken pedig a Körösöktől északra is elterjedt. E kultúra népessége hozta, közvetítette a Balkán-félsziget déli-délkeleti részéről a neolitikum vívmányait (növénytermesztés, állattartás, kerámia). Hatására alakult ki Közép- és Kelet-Európában az ún. vonaldíszes (a század első évtizedeiben még szalagdíszesnek nevezett) kerámia kultúrája. A kultúra felismerése, első leírása és elnevezése az 1930-as években Banner János érdeme, akinek Hódmezővásárhely-kopáncsi ásatása (1931) a maga nemében és méretében akkor a világ egyik legnagyobb szabású feltárása volt. A kultúra első összefoglalását Kutzián Ida jelentette meg (A Körös-kultúra, 1944). Új, belső időrendjét az 1960-as évek második felében – kisebb módosításokkal máig helytállóan – Trogmayer Ottó (1934–) dolgozta ki, s eredményeit magyar (1964) és német nyelven (1968, 1969, 1972) is publikálta.
Szerbiának a Kárpát-medence történetét is meghatározó régészeti kultúrája a Vinča-kultúra, amely a korai/középső újkőkor határától (C-14-dátuma: kb. Kr. e. 5800 év) a kora rézkorig élt. Egyik világhírű telepét 1906-ban Alsótatárlakán fedezték fel. Ugyanitt 1961-ben három, jelekkel ellátott agyagtáblát találtak; a világ őstörténeti kutatásában egységesnek látszó vélemény alakult ki, hogy ezek a táblák az ókori Közel-Kelet és a Kárpát-medence valamilyen szintű kapcsolatára (ércek beszerzése, kereskedelme?) utalnak.
A Belgiumtól a Dnyeszter vidékéig terjedő újkőkori műveltségnek a tágan értelmezett Dunántúlon megtalálható emlékanyagát 1966-tól (Kalicz Nándor és Makkay János tanulmányának megjelenési évétől) illeti a magyar kutatás a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája névvel. Nevét edényeinek jellegzetes díszítéséről (karcolt vonalak) kapta. Idővel észak-északkeleti és keleti irányban is átlépte a Duna vonalát. Létezése a középső neolitikum közel egészét kitölti, s a késő neolitikum elején még élt. A hagyományos régészeti-történeti rövid kronológia szerint ez a Kr. e. 3600–2800, a legújabb calibrált C-14-adatok (hosszú kronológia) szerint az 5800/5600–4900/4800 közötti évszázadokat jelenti. Tompa Ferenc még úgy vélte, hogy közép-európai eredetű. Ma már tudjuk, hogy dél felől érkező impulzusokra (Körös-Starčevo-kultúra) jött létre, de vita tárgya, hogy a Dunántúl melyik részén, s az is, hogy milyen módon terjedt tovább nyugat felé. Korai időszaka a Kalicz Nándor által elnevezett keszthelyi kultúra. A klasszikus fázist kottafejes, a későit zselizi csoportként aposztrofálta a kutatás. Létalapjukat az irtásos-égetéses, kapás földművelésre és az állattartásra (juh, kecske) épülő élelemtermelő gazdaság képezte."
Igyekszem válaszolni, amint az időm engedi, de amíg nem olvasom el a kérdéses legújabb szakirodalmat, túl sok mindent a vitához hozzátenni nem tudok. Az, hogy régészetben jártas lennék, egyébként is roppant erős túlzás, csupán érdekel a téma, és próbálok tájékozódni, ezt-azt összevetni. Amondó lennék tehát, hogy szívesen hallgatnánk még téged, elsősorban arról, szerinted a Körös-kultúra népe hogyan került "ökológiai csapdába", és milyen vívmányokkal stb. tudták ezt a sorsot a soron következő újkőkori civilizációk (AVK, DVK stb.) itt a Kárpát-medencében elkerülni. Annál érdekesebb kérdés ez, mert az AVK a kutatás egybehangzó véleménye szerint Körös-alapokon jött létre.
Tisztelt Kara Indas! Kérem ne haragudjon, hgoy újra zavarom, csak tényleg érdekel ez a dolog itt és örömmel kapnék válaszokat a kérdéseimre, egy régészetben jártas embertől, ha a szükséges toleranciával is rendelkezik a kérdéseimhez, ha nem, kérem írja meg és nem zavarkodom többet...
Köszönöm az átküldött képet és megengedi, akkor itt az eredeti magyar szöveget is bevágom, ami 1998-ban jelent meg:
"Amennyiben együttesen vesszük figyelembe az éghajlati és alapkőzet-talajadottságokat az élelemtermelés szempontjából, akkor ezek olyan elválasztó vonalat képeztek a Kárpát-medencében, amely behatárolta a mediterrán gyökerű kora neolit kultúra északi irányú elterjedési lehetőségeit. A Kárpát-medencében a kora neolitikumban kirajzolódó, a balkáni típusú neolitizáció északi elterjedését meghatározó vonalat közép-európai-balkáni agroökológiai barrier (a továbbiakban rövidítve: KEB AÖB) néven javasoljuk bevezetni a szakirodalomba. A KEB AÖB a legkorábbi termelő gazdálkodással jellemezhető, balkáni kapcsolatokkal rendelkező újkőkori népcsoportok északi elterjedését befolyásolta a fent említett térségben (6. kép III - gondolom ez az Ön által küldött kép...). A balkáni éghajlati és környezeti hatás perifériájára kerülő mediterrán kulturális és gazdasági gyökerű neolit közösségek ökológiai csapdába kerültek, terjedésük a Kárpát-medencében észak felé haladva lelassult, majd a KEB AÖB mentén megállt."
Mint látható, a szerzők sehol nem használták (az Ön által ide rakott) gát kifejezést, még a magyar szövegben sem, ugyanakkor tisztelettel megkérdezném, hogy mekkora léptéke annak a térképnek amit átkülött, mert nekem úgy tűnik, hogy igen kicsi a felbontása. Ez utóbbi azért érdekes, mert 2000-ben a debreceni MUMOSZ kofnerencián. Domboróczki régész úr egy előadás keretében megszólította a közönség soraiban lévő Sümegi Pál urat, és feltette neki a vizionált agroökológiai barrierről a kérdéseit, amire igen komoly választ kapott, mégpedig fraktál geometriai alapon, amelynek az volt a lényege, hogy egy különböző szinten mozaikos rendszerben rendkívül fontos a lépték és a méretarány kérdése, mivel mennyi is Anglia partvonal hossza 1: 30.000.000 méretarányú térképen leolvasva? kb 5600 km, ha ugyanazt lemérjük 1: 1.000.000 léptéknél, akkor bizony 7.800 km hosszúságot kapunk! Ha pedig kerekes mérővel mérjük rögtön elénk ugrik a következő probléma apálykor, vagy dagálykor megyünk-e a parton? és azok a kavicsok, kövek, amelyek kiállnak a tengerből, azok most a part részei, vagy a tengeré? (Kerekes mérővel egyébként több mint 10.000 km lesz Anglia parthossza - ajaj látom mit is írtam, akkor egyik térképen tett mérésem lesz igaz????) Mivel Domboroczki úr erre nem tudott mit válaszolni, még egy fontos mondat elhangzott a diktafonom alapján: "a Körös kultúra határa nem egy egységes vonal, hanem apró megtelepedési mozaikokból áll, ha egy jelentős felbontású térképen nézzük, csak akkor olvad össze vonallá, akárcsak az agroökológiai barrier, ha egy jóval kisebb felbontású térképen vizsgáljuk, így a Domaházi és Ibrányi megtelepedések egy jelentős felbontású térképen jól illeszkednek a környezeti mozaikosság következtében fraktálokként, szigetszerű megtelepedéssel jellemezhető rendszerben, de egy nagyobb léptékű térképen a vízben kiálló kő és a part viszonyának problémáját vetik fel. Ezt az új megközelítést fraktálmikroszkópiás barrier modellként vezették be a régészeti szakirodalomban és részletesen kifejtették, hogy a makro, mezo és mikroszintű környezeti mozaikosság miatt kellett ezt a megközelítést használniuk, amit egyébként már az alapcikk is tartalmazott 1998-ban a Jászkunság lapban:
"A Kárpát-medence éghajlati és környezeti szempontból 3 szinten is mozaikosságot mutat (Sümegi 1996). A makroszintű mozaikosságot a globális klímaövek határfelületeinek kialakulása okozza, hiszen három nagy klímaöv (Cf, BS, Df) is létrejött a területén (2. kép). Az éghajlati övek mellett délről északra csökkenő gyakorisággal szubmediterrán klímahatás (Zólyomi et al. 1992), illetve keletről nyugati irányba csökkenő hatású kontinentális klíma, valamint a Dunántúlon nyugatról keletre csökkenő óceáni klíma kifejlődésével is számolhatunk (Bacsó 1961). Ugyanakkor az elmúlt 150 év éghajlatmérési adatai alapján tudnunk kell, hogy ezek a klímaövek nem stabilan jelentkeztek, hanem bizonyos gyakorisággal."
Tisztelettel üdvözli Önt és elnézést a kérdéseimért
Engem nemhogy nem zavarnak a bejegyzéseid, hanem kimondottan örülök neki, hogy ide írsz (sőőt...), még akkor is, ha néhány kérdésben talán nem is értünk egyet. A részletkérdéseket illetően pedig szívesen meghallgatnálak, például a talajfajtákat és a Körös-barrier meghatározását illetően. Magam a barrier-kérdéshez lényegileg nem szóltam hozzá, nem szólhattam, pusztán a kutatástörténeti áttekintésben szereplő Sümegi- és Kertész-féle koncepciót minősítettem abban a tekintetben, hogy az nem felel meg a régészeti felismeréseknek, vagyis ellentétben áll azokkal. Nem tudom, Raczky mennyire fogadta el feltétel nélkül ennek a koncepciónak a finomított változatát, Domboróczki pedig 2005-ben publikált tanulmányában miért vetette azt el.
Elnézést, hogy bosszantottam, eszem ágában sem volt Önnek írni és én csak egy régészet iránt rajongó emberke vagyok, elnézést, hogyha megsértettem és köszönöm a válaszát, különösen ezt "szerintem inkább húzzál el valamerre, vagy bosszantsd azt, akit nagyon utálsz. Mert hogy fingod sincs semmiről, az most már szinte biztos."
-------------------------
Nem akarok válaszolni helyette, csak jelzem, hogy legutóbb megint engem mocskolt a finnugor topikban. Bátorkodtam reprezentálni a finnugoros tudósokkal szembeni alapállásomat... így lettem én kripto-finnugorista, majom, opportunista rohadék stb. Magyarázat: az nincsen...
Elnézést, hogy újra zavarok és Besnye Professzor Úr levele és javaslata után egy kicsit el is bizonytalanodtam a dolgokban, ezért még egyszer elnézést kérek, hogy zavarom Önöket, de szeretnék tisztábban látni ezekben a bonyolult kérdésekben...
Valahahogy furcsálom annak alapján amit Ön itt írt a Körös kultúra és Szatmár kultúra egyértelmű kapcsolatáról, leszármazási viszonyáról, hogy Raczky Pál professzor mégis csak elfogadta az agroökológiai barriert és 2005-ben Mainz-ban Sümegi Pál úrral közös előadást tartott, közös publikációt jelentetett meg ebben a kérdésben, amelyben a környezeti tényezőknél elfogadta az agroökológiai barrier modellt és a Kertész úr egyoldalú megközelítését régészeti oldalról korrigálta csak. Ha úgy van minden amit írt miért nem a tanítványával Domboróczki régész úrral (aki Ön szerint ezeket a kérdéseket megoldotta és ezt az agroökológiai barriert - remélem nem sértő szót használok, mert Besnye Professzor Úr levele nyomán szeretném elkerülni, hogy bárkit is megsértsek - likvidálta) dolgozták ki közösen az új megközelítést? Miért hagyta Raczky professzor úr érintetlenül az agroökológiai barriert, miért vette át, ha nem jó?
KORA NEOLITIKUS KERÁMIAKÉSZÍTÉS MAGYARORSZÁGON: A KÖRÖS- ÉS A STARČEVO-KULTÚRA KERÁMIÁINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ARCHEOMETRIAI VIZSGÁLATA
In: Archometriai Műhely 2004/1
Bevezetés, régészeti háttér
Néhány éve kezdtünk foglalkozni a kora neolitikus Körös-, valamint Starčevo-kultúrák Magyarország területén előforduló kerámiáinak archeometriai vizsgálatával Szarvas és Endrőd, illetve Vörs lelőhelyeken.
Magyarországon a Körös-kultúra az Alföld déli–délkeleti részére, a Starčevo-kultúra pedig a Dunántúl déli részére terjedt ki. A Kárpát-medencében ezek a kultúrák készítették a legkorábbi kerámiákat.
A radiokarbon-kormeghatározások szerint ezek a kultúrák a Krisztus előtti VI. évezred elején és közepén léteztek (Makkay 1989; 1992; Bökönyi 1992; Kalicz et al. 1998; Whittle et al. 2002). Az egyes kultúrák kerámiái között már formájukban, megjelenésükben is több hasonlóság mutatkozik, ami felveti a kerámiák készítési technológiájának hasonlatosságát. Jelen munkánk elsősorban a kerámiák nyersanyagáról és készítési technológiájáról kapott eddigi archeometriai vizsgálati eredményeket foglalja össze, különös tekintettel a készítési technológia összehasonlítására a két területen.
Módszerek
Munkánk során a kerámiákon polarizációs mikroszkóppal petrográfiai elemzéseket, röntgen-pordiffrakciós elemzést végeztünk. A röntgen-fluoreszcens és neutronaktivációs analízissel végzett kémiai elemzés során a főelemek mellett számos nyomelem (Rb, Sr, Ba, Pb, Th, Zr, Hf, Nb, Y, V, Cr, Co, Ni) és ritkaföldfém koncentrációjának meghatározására került sor. A kerámiákban előforduló fekete-sötétbarna konkréciókat scanning elektronmikroszkóppal vizsgáltuk, amit elektron-mikroszondával történt kémiai összetétel-vizsgálatokkal egészítettünk ki.
A petrográfiai és a röntgenpordiffrakciós vizsgálatok eredményei
A minták részletes petrográfiai és röntgen-pordiffrakciós vizsgálatának eredményeit a Körös-kultúra esetében már korábban bemutattuk (Szakmány et al., in press), és szintén előkészületben a Starčevo-kultúra kerámiainak hasonló jellegű vizsgálatairól készülő munka (Gherdán et al., in press) is.
Mindkét kultúra kerámiáinak többségére jellemző a szabad szemmel is jól megfigyelhető „szendvicsszerkezet”, vagyis a belső, fekete-sötétszürke részt kétoldalt vékonyabb-vastagabb barnásvörös szegély övezi (1, 2. ábra). Vékonyfalú kerámiák esetében ez kevésbé kifejezett, azok általában szürkék, illetve ritkán téglavörös színűek.
Mindkét kultúra kerámiái általában finomszemcsések, szeriális, esetenként gyengén hiátuszos szövetűek, erősen porózusak. Soványító anyagként csaknem kizárólag növényi eredetű anyagot tartalmaznak, feltehetően elsősorban pelyvát (3, 4. ábra). Néhány kerámiában – mindkét területen – gömbölyded, néhány milliméteres fekete-sötétbarna konkréciók figyelhetők meg.
A kerámiák törmelékes ásványos elegyrészei általában szilánkosak vagy csak gyengén koptatottak. Uralkodó elegyrészek a mono- és a polikristályos kvarc, plagioklász, káliföldpát. A csillámok (uralkodóan fehér csillámok) nagyon finom pikkelyek formájában fordulnak elő. Ritkán akcesszóriák is előfordulnak (turmalin, cirkon, rutil stb.). A Starčevo-kultúra kerámiáiban esetenként agyagos kőzettörmelékek is megjelennek. A törmelékes elegyrészek mennyisége kevés, általában nem haladja meg a 15 tf %-ot.
A „szendvicskerámiák” külön választott magját és szegélyét röntgen-pordiffrakciós vizsgálatoknak vetettük alá. Ezek legszembetűnőbb eredménye a magban jelen lévő klorit, ami azonban a szegélyből hiányzik. A vizsgálatok eredményeit Livingstone etnoarcheológiai felmérésének – amely során különböző kerámiaégetések folyamatát vizsgálta – eredményeivel összevetve megállapítható, hogy a kerámiák kiégetésekor a maximális égetési hőmérséklet alacsony volt, nem érte el a 700–750°C-t. Továbbá megállapítható, hogy az égetés során a felfűtés sebessége nagy, a hőntartás ideje pedig rövid volt.
A Fe-gazdag konkréciók SEM- és geokémiai elemzésének eredményei
Mindkét területen előfordult néhány olyan kerámia, amelyben néhány milliméter (maximálisan 1,5 cm) átmérőjű, fekete vagy egészen sötétbarna színű, gömbölyded-borsó alakú gumó, konkréció található.
A konkréciók petrográfiai mikroszkóp alatt sötét vörösesbarna színűek, bennük néhány mikrontól néhány tízmikronos nagyságrendig előforduló finom ásványzárványokat (elsősorban kvarc) tartalmaznak (5. ábra). A visszaszórt elektronképen jól megfigyelhető a konkréciók zónás felépítése, világos színű, vasban gazdag (30-40 %) és sötét színű, vasban szegényebb (4-5 %) rész különíthető el.
A vasban szegény és gazdag rész viszonylag keskeny sávban, gyors átmenettel érintkezik egymással, a határon a vastartalom különösen magas értéket (60-70 %) ér el (6, 7. ábra).
A fent leírtakhoz hasonló megjelenésű konkréciók mocsaras vagy ártéri területek agyagban gazdag talajaiban, illetve réti talajokban gyakran előfordulnak (Szendrei 2001), vagyis feltételezésünk szerint mindkét területen a kerámiák nyersanyagát ez szolgáltathatta.
Geokémiai vizsgálatok
Mindkét lelőhelyről néhány reprezentatív kerámiaminta, valamint összehasonlításképpen Szarvas-8 lelőhelyről egy hálósúly teljes kémiai elemzését végeztük el.
A hasonló környezetből származó és hasonló technológiával történt kerámiakészítési módot erősíti meg a kerámiákból készült fő- és nyomelemek eloszlása, valamint a ritkaföldfémek kondritra normált lefutási görbéje. A vizsgált kerámiák főelemei közül a SiO2, TiO2, Al2O3, Fe2O3, MgO és K2O mennyisége közel azonos a finomszemcsés és agyagos kőzetek világszerte legelterjedtebben használt átlagos összetételével, a PAAS-szel (Post-Archean Australian Shale). A MnO-, CaO- és Na2O-értékek némileg eltérnek a PAAS értékeitől, de az egyes lelőhelyek kerámiáinak összetétele ezen elemek esetében is hasonló egymáséhoz, ami feltehetően a helyi üledék összetételének PAAS-től való eltérését mutatja.
A vizsgált nyomelemeket tekintve hasonló megállapításra juthatunk, a mobilisan viselkedő Sr és Ba kivételével az összes vizsgált kerámiaminta PAAS-hez viszonyított nyomelemeloszlása nagyon hasonló egymáshoz, és a PAAS-hez hasonló értékeket vesz fel. A ritkaföldfémek kondritra normált görbéje szintén a finom szemcsés üledékekre jellemző eloszlást mutat. A kerámiák geokémiai vizsgálatát a közeljövőben a régészeti lelőhelyekről vett talajminták kémiai elemzésével kívánjuk bővíteni.
Összefoglalás, eredmények
Munkánkban a Kárpát-medencében előforduló két kora neolitikus kultúra (Körös-, illetve Starčevo-) kerámiáinak eddigi archeometriai vizsgálati eredményeit foglaltuk össze.
Mindkét területen a kerámiák megjelenése, ásványos és kémiai összetétele, szövete, a vasborsók jelenléte és kémiai összetétele alapján feltételezzük, hogy a korabeli fazekasok kiinduló nyersanyagként részben vagy egészen talajosodott agyagos aleuritot, illetve aleuritos agyagot használtak, amihez növényi soványító anyagot adtak. Az alapanyag röntgen-pordiffrakciós vizsgálata alapján a kiégetési hőmérséklet alacsony, maximálisan 700–750°C volt. A mindkét területre jellemző „szendvicsszerkezet” hasonló kiégetési technológiára utal.
A két kultúra kerámiáinak összehasonlító vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a kora neolitikumban a kerámiakészítés módszere (nyersanyag-felhasználás, technológia) hosszú ideig és viszonylag nagy területen hasonló volt, ami az egyes kultúrák közötti szoros kapcsolatra utalhat.
Köszönetnyilvánítás
Munkánk a magyar–olasz kormányközi „TéT együttműködés 2004–2007” projekt keretében készült. A mintákat elemzésre Makkay János és T. Biró Katalin bocsátotta rendelkezésünkre. A röntgenfluoreszcens módszerrel történt kémiai elemzéseket Heinrich Taubaldnak, a SEM-elektronmikroszondás vizsgálatokat Gálné Sólymos Kamillának köszönjük.
Irodalom
BÖKÖNYI, S. ed. (1992): Cultural and landscape changes in South-east Hungary. I. Reports on the Gyomaendrőd Project, Archeolingua 1. Budapest, 1-382.
GHERDÁN, K., BIRÓ, K.T. & SZAKMÁNY, Gy. (in press): Petrologic studies on Early Neolithic Pottery from Vörs, SW Hungary. Acta Mineralogica-Petrographica (Szeged)
KALICZ, N., VIRÁG, Zs. & T. BIRÓ, K. (1998): The northern periphery of the Early Neolithic Starčevo culture in south-western Hungary: a case study of an excavation at Lake Balaton. - Documenta Praehistorica 25:151-187.
MAKKAY, J. ed. (1989): Békés megye régészeti topográfiája. A szarvasi járás IV/2. [The Archaeological Topography of Békés county, the Szarvas district IV/2] Magyarország Régészeti Topográfiája 8, Budapest, 1-500.
MAKKAY, J. (1992): Excavations at the Körös culture settlement of Endrőd-Öregszőlők 119 in 1986-1989. In: BÖKÖNYI, S. (ed.) 1992: Cultural and landscape changes in South-east Hungary. I. Reports on the Gyomaendrőd Project, Archeolingua 1. Budapest, pp. 121-193.
SZAKMÁNY, Gy., STARNINI, E.T. & RAUCSIK, B. (in press): Preliminary archaeometric investigation of Early Neolithic pottery of the Körös Culture (Hungary). In: Proceedings of the 33nd International Symposium on Archaeometry, Amsterdam, 2002.
SZENDREI, G. (2001): A hazai talajtípusok mikromorfológiája. Budapest 1-156.
WHITTLE, A., BARTOSIEWICZ, L, BORIĆ, D., PETTITT, P. & RICHARDS, M. (2002): In the beginning: new radiocarbon dates for the Early Neolithic in northern Serbia and south-east Hungary. - Antaeus (Budapest) 25: 63-117.
-----------------------
Szakmány és Gherdán az ELTE Kőzettani és Geokémiai Tanszéke, Starnini a Department of Archaeology and Classical Philology, University of Genova munkatársa
Elnézést, hogy bosszantottam, eszem ágában sem volt Önnek írni és én csak egy régészet iránt rajongó emberke vagyok, elnézést, hogyha megsértettem és köszönöm a válaszát, különösen ezt "szerintem inkább húzzál el valamerre, vagy bosszantsd azt, akit nagyon utálsz. Mert hogy fingod sincs semmiről, az most már szinte biztos." Igazán nagylelkű, jellemző ajánlat, mihelyt semmihez sem fogok érteni meg fogom tenni...
Örülök, hogy a növényeket ilyen jól ismeri, majd beugrok a munkahelyemre és megkérdezem a kollegáimat arról amit itt írt, mivel hozzám is jönnek növénytani kérdésekkel igen sűrűn, de látom már, ha fogas kérdésre akadok hová küldjem eztán ezeket az érdeklődőket....
De azért tisztelettel megkérdezném Öntől, aki nyilván velem szemben mindet tud:
1.S ha úgy van amit ír, miszerint a két völgy ennyire különbözik kulturálisan, akkor mit keres a Körös kultúra lelőhelye a Duna völgyében?
2.Engedje meg hogy felvilágosítsam a puha televényről a Tisza -mentén soha nem művelték a kora-neolitok, mivel szigetszerű, pleisztocén korú löszös felszínekre telepedtek meg és löszön képződött talajokat műveltek mivel a galériaerdőkkel borított, Ön által puha televényként leírt, valójában kemény agyagos vízhatású talaj tényleg nem bírták megművelni: lásd. több cikkben (Sümegi, 2000 in Biharország neolitikuma, 2003: JEREM, E.-RACZKY, P. eds. Morgenrot der Kulturen, Sümegi-Molnár, 2007 in Whittle ed. Early Neolithic on the Great Hungarian Plain.) Ja és ha valaki az agroökológiai barriert akarja megérteni hát annak bizony a talajokhoz is kell értenie....(meg persze a semmihez...)
3.Azt amit itt írt: "Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy Nyugat-Európa a földműveseit túlnyomórészt a KM-ből kivándorló népfeleslegből kapta úgy 5000-től folyamatosan. Ennek nagy részét a Körös műveltség adta, amely a nagy folyók adta útvonalon hagyta el korábbi hazáját, amely a vaskorig zajlott. E tényt ma már senki sem vitatja. "
- a legnagyobb sajnálatomra, mint régészetet tanuló emberként fel kell hívnom egy apró könyvre a figyelmét, amely segíti Önnek is ebben a kérdésben a tájékozódást: BÁNFFY, E. 2004. The 6th Millennium boundary in Western Transdanubia and its role in the Central European Neolithic Transition. Varia Archaeologica Hungarica, 15. Budapest. Ha elolvassa talán nem ír ilyen szamárságot, mint feljebb olvashattam és talán eléri azt a tolerancia szintet is, amely szükséges a tudományos, köztük a régészeti kérdésekhez! Az agresszió, akár verbális, akár fizikális nem old meg tudományos kérdéseket, legfeljebb ellenagressziót vált ki....
Az újságíró láthatóan se a közel-keleti és a kárpát-medencei időrend összefüggéseivel, se a szumír civilizáció előzményeivel nincsen tisztában, máskülönben hamar rájöhetett volna, hogy a kutatás a Körös-műveltséget végső fokon a megelőző Hasszúna, Számarra-, illetve Halaf-kultúrából származtatja, melyekből lényegében a szumír műveltség is önállósult
Jean-Pierre Bocquet-Appel–Stephan Naji: American cemeteries data corroborate a Neolithic demographic transition on a world-wide scale; in: Current Anthropology 47/1 (2006)
Az újkőkori demográfiai forradalom nyomait kutató antropológusok 60 prehistorikus amerikai temető csontvázainak szisztematikus vizsgálata alapján megerősítve látják, hogy a mezőgazdálkodás elterjedése világméretű népességrobbanáshoz vezetett. Jean-Pierre Bocquet-Appel (Ecole des Hautes Etudes en Sciences Sociales, France) szerint legújabb vizsgálatuk során „olyan demográfiai változás jeleit sikerült kimutatni, amelyet 5-700 éves időtávban a nem felnőtt csontvázak arányszámában jelentkező hirtelen 20-30 százalékos növekedés jellemez”.
Úgy gondolom, hogy az újabb antropológiai és zoológiai kutatások fényében végképp helytelennek minősíthetjük ezt az elgondolást.
A Körös-kultúra leletei Tiszaszőlős-Domaháza-pusztáról
Bordóczkyné–Madaras–R. Csányi–Raczky–Selmeczi
Horváth Tünde (MTA Régészeti Intézet)
A rekonstruált maszk