Azért nyitom ezt a rovatot, mert az Ismeritek a szarmatákat? topikban tilos pl. azokat az antik szerzőket idézni, akik a szarmaták méd származásáról adnak hírt. Itt viszont a szarmatákra vonatkozóan minden forrás közlése megengedett. Vágjunk a közepébe!
Priskin Katalin: "elképzelhető, hogy az avarok és a magyarok lovai között tapasztalt eltérés arra vezethető vissza, hogy az avarok által használt helyi lovakat hasonlítottuk össze a"
A barom és a marha kérdést össze is lehetne vonni, a Czuczor-Fogarasi ezt írja:
MARHA
Mi elemzését illeti, gyöke mar, melyből a képzővel lett mara s h közbevetve marha. Így alakultak porha v. purha, turha, börhe, csürhe stb. Értelemre és hangra megegyezik ezen gyökkel a barom gyöke bar, miért apró marha és baromfi egyet jelentenek. Legvalószinübb, hogy mindegyikben alapfogalom a mozgás, járás, mint egyik lényeges különböztető jegye az állatnak általán véve, s a mar, mint mozgást jelentő gyök megvan a marúl igében, mely am. menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja; a bar pedig szintén rokon értelemmel járást jelent a barangol, baracskál, barlag (ballag) igékben. A bar gyökhöz rokon a latin brutum.
BAR
Mozgást, járást, forgást jelent ezekben: barangol, barkácsol, barlang (kóró), barom, s alapfogalomban és hangban rokonai: par, per, pör, far, for, fěr, för, für, mint a paracskó, paripa, paritya, pereszlén, pörög, fartat, farol, forog, férěg, fürge származékok gyökei. Egyeznek vele a szanszkrit par, pur (mozogni), pari (körül), hellen para, porenomai, német fahren, führen stb.
Az ölős marnak magyarban bokra is van.
MAR
Alapfogalomra nézve azon szók osztályába tartozik, melyek gyökében az r mint jellemhang erőszakos rontást jelent, milyenek: irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb. Rokon hozzá a latin mordeo és voro, továbbá a hellén: morew; merixw, szanszkrit: vark (megfog, lenyel), mard (rág), mar v. már (öl, hal), német: morden stb. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.
MÉREG
Hangra és értelemre legközelebb áll hozzá a magyarban még, mirigy, a latinban virus, és a finben myrkky. Gyöke mér v. mer, vagy onnan kapta nevét, hogy igen hathatós erejü s különösen maró tulajdonságu, miszerént legközelebbi rokona mar ige
Visszatérve a baromra, ha alapvetően jószágot, vagyont jelent, akkor a birtok szó a párja.
BIR
Bizonyos jószágot, vagyont tulajdona gyanánt hatalmában tart. Több ezer holdnyi pusztát, erdőséget, gyárakat, házakat bír. Ő több fekvő jószágot bír, mint testvére.
mar - markol - elmar -mardos - markec- market pióca piac .... ...... (morg morog ragad ragadoz, tulajdon...... Az ember tulajdona, hogy azon oszt túladjon ez. Ki sokat markol, keveset fog??)
Marakodnak mindig a maradékon. Na ez nem volt túl tudomámos, hiszen Íge-filózófikus jellegű fejtegetés volt arról, hogy a magyar nyelv mit sugall. Azt ne is kérdezzétek, hogy ez mikortól, kitől és pláne hunnan-honnan lehet! :-)))) De ez is belemagyarázható a dolgokba.
Mondjuk az marna ha....... idejében nem üvöltjük rá, (feltételseszerűség) mar(j) - ha! haggyuk! Ami közös, vagy a mienk enyém? (????) )
Felhívnám a figyelmet arra már ha, hogy ezen játszadozás csak a szavakkkal egyelőre, és nem tudományos. De ..... én értem és ezeket maximálisan figyelembe veszem az életemben minden cselekedetemben. Követem az Ígét!
Csak sugallat mi semmit sem ígért! Csak ért! Mint kizsákmányol szerű zsámányállat (na ki nem az!?) felette van az ún. testi marmagasságomnak. Na a ragadozók onnan marnak. A marhák! Nekem meg van szarvam és együtt másokkal szembefordulok. Próbáltam én tanácsot adni a kaffer bivaly marhacsordának, hogy mijja faszt félnek az oroszlántól!? Valamiért nem hallgattak rám. Csak akkor ha az oroszlánok valami a rangsorban fontos egyed felé merészkedtek. Asszem én is értem miért. Mert ugye élni és élni hagyni, és kell ez a természetes önfeláldózós is de az egész csordának hasznos szelekció. Ez meg a vadászok és a ragadózók, egyik legfontosabb szerepe a természetben.
Asszem megint túl messzire kanyarodtam, ahogy szoktam. :-((
Marha vagyok, vagy marha jó!? (Jó is annak az ellentétpáros jelentése és nem csak a nomádok egyetlen egy vagyona a marha.) Ugye!?
Felőlem oszt lehet birtok, birok, birkózzunk értuk prosztó birka is. :-))))))))))))))))))))
A marha szót fel lehet bontani mar+ha (-ka kicsinyítőképző k>h hangváltozás mellett). Vesd össze a háziállatok neveiben pl. csirke, birka, pulyka, macska, kecske, jérce. Hasonlóképpen belső fejleménynek gondolták a marha szót Czuczor és Fogarasi nyelvészek is.
Az indoeurópai nyelvekben a megöl, meghal, elfog jelentéssel bír. Pl: hindi már dálná 'megöl', cigány mérel 'meghal' murdel 'megdögleszt', latin morior 'meghal (tkp. megölődik)', litván marinti 'megöl', szerb-horvát moriti 'gyilkol, öl', német morden 'gyilkol', gót maurthan 'megöl', walesi marw 'meghal', örmény meranim 'meghalok'.
A problémát én abban látom e szó tekintetében, hogy több elfogadott értelmezése is van. Vajon melyik lehet az igazi?
Baski szerint regényíróink (Kodolányi, Karczag György stb.) kapták fel a baranta szót Vámbéry nyomán, mert tájszótárakban és más nyelvészeti adattárakban nem található, vagyis eredetileg nem fordult elő nyelvünkben. Vámbéry ugyanakkor láthatóan nem utazásain, illetve helyszíni gyűjtései alkalmával szedte azt össze, hanem valószínűleg az orosz szakirodalomból. A szó definiálásaként is a Nagy Szovjet Enciklopédiát idézi Baski, mert az szépen meghatározza a jelentését: állatok vagy más ingóságok elvétele a tulajdonos által okozott sérelem vagy kár rendezésének kikényszerítése céljából.
---------------------------------
És így értelmezhető is lenne a "marha, marha" felkiálltás a császár ellen!
A helyszín: Bácska, Szerémség
„Visoque imperatore ex alto suggestu iam scrmonem parante lenissimum meditanteque allgoqui uelut morigeros iam futuros quidam ex illis furore percitus truci calceo suo in tribunal contorto „marha, marha”, quod est apud eos signum bellicum, exclamauit eumque secuta incondita multitudo uexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum primcipem ferebatur, qui cum ex alto despiciens plena omnia discurrentis turbae cum missilibus uidisset retectisque gladiis et uerrutis, iam propinquante pernicie externis mixtus et suis ignotusque.”
mert az szépen meghatározza a jelentését: állatok vagy más ingóságok elvétele a tulajdonos által okozott sérelem vagy kár rendezésének kikényszerítése céljából.
.. akkor ez szépen mutatja a ba- (b) gyököt a magyar nyelvből:
Baski szerint regényíróink (Kodolányi, Karczag György stb.) kapták fel a baranta szót Vámbéry nyomán, mert tájszótárakban és más nyelvészeti adattárakban nem található, vagyis eredetileg nem fordult elő nyelvünkben. Vámbéry ugyanakkor láthatóan nem utazásain, illetve helyszíni gyűjtései alkalmával szedte azt össze, hanem valószínűleg az orosz szakirodalomból. A szó definiálásaként is a Nagy Szovjet Enciklopédiát idézi Baski, mert az szépen meghatározza a jelentését: állatok vagy más ingóságok elvétele a tulajdonos által okozott sérelem vagy kár rendezésének kikényszerítése céljából.
Baramta szavunkat is a török barïmtából s így a barïm 'jószág, vagyon' szóból eredezteti Baski, ez az oroszban is megvan baranta formában. Vö. az ősi római jogi familia pecuniaque kifejezéssel és amit róla írtunk.
A szkíta és a szarmata kultúra nagyítható régészeti térképe, Kr. e. VII–III. század
A két civilizáció a Donnál ért össze, igazolva Diodóroszt. A törzsterülettől elszakadt ananyinói szkíta telepeket itt nem szemléltették, csak a Kaukázustól közvetlenül északra eső Kr. e. VII–VI. századi szkíta lelőhelyeket (rácsozva). Figyeljük meg: a szarmaták északkeleten a manysi-hanti vidékeket is elérték.
Látom, marha-kérdésben nagyon otthon vagy, ami nem csoda. Sajnos a marcha nem azt jelenti, amire gondolsz, hanem határkerületet, -tartományt, -vármegyét (pl. marchia Austriae = Austrie marchionibus = marcha Orientalis).
Kedves Rufella, nem ártana licsit mélyebben beleásni a kérdésbe, már ami a marcha szót illeti.
Kik is voltak valójában a vengerek-vangarok? Mi maradt fenn róluk?
A venger név, a magyarok egyik megnevezése volt.
Német Lajos-féle 860. évi oklevélben „mons uuangariorum marcha” nevet viseli, de már a 791-797 közötti alamann és bajor források is írnak a wangarokról.
A venger-vangar népet korábban pannon-peon néven nevezték. A venger nép már a Római Birodalom alatt keresztény lett, de a pápától függetlenek voltak.
A következő években a bolgárok bizánci és frank háborúit kihasználva a vengerek visszafoglalták a Kárpát-medence középső részét. A venger vezetők közül Baton
neve maradt fenn, akiről Vác városát és valószínűleg Nagybátonyt is elnevezték. Mindezek ismeretében meghatározható az általa vezetett törzs is. A Vata-Bata (Báta)- Pata katonatörzs és rokon nemzetségei (Tata, Káta, Máta, Sáta, stb.) Kelet-Dunántúltól a Debrecen - Kolozsvár vonaláig települtek. Jelentős katonai erőt képviseltek és katonailag szervezett településeik láncolatát hozták létre egymástól általában 30-40 km-re.
Az Árpád vezette keleti vengerek nemzetségeinek letelepedéséből jöttek létre Sződ, Csomád, Kosd, Rád település, míg a magyarok nemzetségeiből Göd, Keszi és Rosd-sziget (ma Szentendrei-sziget) neve. Valószínűsíthető, hogy a venger „Vác” köré települtek a venger nemzetségek, míg a katonailag fontos átkelőket és biztonságot nyújtó szigeteket a magyarok vették birtokba. Megfigyelhető, hogy a „d” végződést mind a keleti vengerek, mind a magyarok kedvelték. A magyarokat a korabeli bizánci írásokban a türkök egyik fajtájának tekintették, míg a mohamedán kútfők baskíroknak (török nép).
A genetikai kutatások szerint a késő avar kori népesség és az Árpád-kori népesség hasonlósága kimutatható, míg a klasszikus honfoglalók (magyarok) nagy része nem hozható morfológiai (az emberek szervezete közötti kromószomastruktúra, stb.) kapcsolatba velük. (12) A legközelebbi rokonainknak ezért a több mint 1100 éve nyugatra telepített és német nyelvűvé vált, de településeiket Wengnek, Wangnak, nevüket Wengernek a mai napig megőrzött népesség tekinthető.
---------------------------------
12) Raskó István: Uraliak voltunk. Élet és tudomány. 2007/47. Mende Balázs Gusztáv: Archeologenetika és a honfoglaláskor népességtörténete; új módszerek - régi problémák. Magyar Tudomány. 2008/10. 1193. o.
Szia! Megnyugtattàl, h ez az idézet legalàbb hiteles. Amùgy érdekes amit mondasz (màrmint, hogy milyen értelemben (is) hasznàltàk akkoriban a "marha' szòt. De a lényeg, hogy ez a szò màr akkor is létezett és ma is. :)
Szepesy Gyula fordításában: „Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólalni készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította csizmáját, és ezt kiáltotta: »marha, marha«, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenfelé ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal. Már vesztét érezte közeledni, de úgy belevegyült az ellenséges szándékú emberektől és a sajátjaitól kavargó tömegbe, hogy senki sem tudta róla, vezér-e vagy közkatona. Nem volt idő a habozásra, fölpattant egy gyors lóra, és elvágtatott. Testőrei megpróbálták visszavetni a tűzvészként terjedő barbár áradatot, de sebektől borítva elhullottak, vagy a rohamozóktól eltiporva földre hanyatlottak. Az aranyos kárpittal díszített császári szék a támadók könnyű zsákmánya lett.”
Nem sokat jelent a római szerző "quod est apud eos signum bellicum" megjegyzése, hogy ő az elhangzottakat csatakiáltásként értelmezte. A "marha" ebben az esetben kétségtelenül jeladás volt a rohamozásra, ami nem jelenti, hogy a szarmaták általában csatakiáltásként használták.
Ammianus Marcellinusnál (XIX, 11, 10) olvasható az alábbi epizód: Kr. u. 359-ben, amikor II. Constantius római császár Acimincumban (Sirmium/Szerém közelében, a Száva mentén) beszédet mondott a meghódítottaknak, és az adózás ügye szóba került, az egyik új alattvaló polgár a császár irányába hajította csizmáját, és azt kiáltotta: „marha, marha”.
„Visoque imperatore ex alto suggestu iam sermonem parante lenissimum, meditanteque adloqui velut morigeros iam futuros, quidam ex illis furore percitus truci, calceo suo in tribunal contorto »marha marha«, quod est apud eos signum bellicum, exclamavit eumque secuta incondita multitudo vexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum principem ferebatur.”
... a Marcellinus-féle szövegben talán mégiscsak a „marha” szó ’vagyon’ jelentése tűnik valószínűbbnek, „Nesze a marhánk! Itt a vagyonunk!” értelemben
------------------------------------------
„Arany János, nyelvünk kiváló ismerője a török háborúkat idéző alkotásában, a Szondi két apródjában írja:
»A vár piacára ezüstöt, aranyt
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat.«
Az idézetben szereplő marha szó jelentése ’kincs’. Tehát a török szultán sok kincset hordatott ki a vár piacára, hogy a várkapitány apródjai dicsőítsék őt, akik persze ezt nem tették, hanem elátkozták Drégely várának elfoglalóját. Tudjuk, hogy a marha szavunk ’kincs’ jelentése kiavult nyelvünkből, helyette ma a jószág ’szarvasmarha’ jelentés került előtérbe”
Guttmann Miklós
Egy nyugati kisrégió nyelvhasználatáról
In: Vörös Ferenc szerk.: Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat ‒ A 2005. október 20‒21-i somorjai konferencia előadásai; Magyar Nyelvtudományi Társaság‒Konstantin Egyetem‒Fórum Kisebbségkutató Intézet, Bp.‒Nyitra‒Somorja, 2005, 78.
(A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224.)
Literary Tradition and Epigraphical Evidence: Constantine Porphyrogenitus' Information on the Bosporan Kingdom in the Time of Emperor Diocletian Reconsidered
Сарматы в этническом отношении скорее всего составляли сложный и неоднородный конгломерат племен. Это признают многие исследователи. «Сарматы едва ли представляли собой единую в этническом и языковом отношении народность,— пишет И. Алиев в капитальной монографии «История Мидии».— Скорее всего это название, так же как и название скифы, имело собирательное значение». И еще в другом месте: «Тот факт, что известные нам скнфо-сарматские имена по крайней мере на одну треть состоят пз имен, несомненно не иранских (а это говорят и сами иранисты), показывает, насколько преждевременны заключения о безоговорочном иранизме скифов и сарматов» (История Мидии, С. 101.).
Diodórosz (II, 43, 6–7): "E királyok idejétől kezdve [Kr. e. VII. század] sok meghódított nép költözött másik hazába, és ezek közül kettő alkotott nagyon nagy kolóniát: egyikük asszírokból állott, akik Paphlagónia és a Pontusz közötti földre költöztek, a másik pedig Médiából vándorolt el, és a Tanaisznál telepedett le, s ez a nép a szauromata nevet viselte. Sok-sok évvel később ez a nép hatalmassá vált, és Szküthia nagy részét feldúlta, és teljesen elpusztított mindenkit, akit leigázott, és az ország legnagyobb részét pusztasággá tette."
„A szőregi anyag alapján kiegészíthető a korban több irányú megközelítésben kirajzolt magyarországi Dél-Alföld olyan régiója, ahol a korábbi szarmata kerámia mellett, annak továbbfejlesztett keleti stílusú és díszítésű változatai mellett újabb edénytípusok is feltűnnek bizonyítva, hogy a hunkorban a szarmata lakosság továbbélt, és kézműiparával, gazdaságával háttérgazdaságot nyújtott a nomád és katonai támadó hadjáratokat vezető hunok számára.” (Ács i.m. 103.)
Ács Csilla: „A késő szarmata telepeken a fazekak körét bővíti a csillámos-szemcsés, kézikorongolt, gyakran síkozott és fedőhornyos peremű edényfajta. Szőregen ennek sima díszítetlen változatai mellett fésűs sávos, hullámos, ill. fésűs beszurkált díszítésű darabjai is feltűnnek …, de egy benyomott lencsesorral díszített darabja is előfordult ... Korábban ha ilyen töredék előkerült, Párducz nem választotta ki a kézzel formált és durva kerámia köréből. Egyes példányait pedig a szarmata anyagtól idegen volta miatt megkísérelték germánnak, gepidának meghatározni. A Szeged környéki terepbejárások során ez a kerámiafajta mindig együtt került elő a szokásos szürke, korongolt késő szarmata anyaggal.” (Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez; in: Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 30-32, 1987-89, 102.)
