Na ja, kockázatok és mellékhatások nélkül sehol nem megy. Szemesen egyszer légpuskagolyót szedett ki a nyakából a sógor (talán még emlékeznek rá itt néhányan), és cica-ellenségei is voltak, időnként zengett a környék az esti-éjszakai harcoktól, még sebesüléseket is szerzett.
Itt az új bázisán egy további kockázati tényező is van: sokkal közelebb van a vasút, mint Szemesen. (Lehet benne némi ezotéria, hogy éppen a vasút mellett találtuk meg. :)) A vasúton túl erdősáv is van és már a viszontlátásnál is láttuk, hogy oda is járkál. Csak remélni tudom, hogy a magához való esze a sínek környékén is megvan. :)
Ez a "más házak" veszélyes is lehet, nálunk volt egy figura, aki mérgezte a környék kutyáit-macskáit.
Bizonyítani nem lehetett (csak sejteni, az ő beköltözése után kezdődött a folyamat), de abbamaradt, amikor kolbásszal megszórtam a környéküket. (Kutyái vannak.)
"Azt írod ,hogy olyan olvtárs vagy akinek már nincs cicája.
De még lehet !
Én már nem tudnék élni nélküle, és nem is érdemes .
Gondold meg , soha nem késő!"
Hát igen!!! Remélem lesz is. Ám a jelenlegi állandó lakhelyünkön halmozottan nincsenek meg a gazdának is, állatnak is megfelelő macskatartás szükséges feltételei. De azon dolgozunk, hogy ez ne legyen mindig így. Viszont addig sajnos nem megy... :(
A birtok ilyen szemponból egy igazi cica-paradicsom, csak hát nem tudunk eleget ott lenni... :(
Lassan már egy éve nem tettem be róla képet… – nem ok nélkül.
Sanó u.i. még a télen eltűnt, mert a bácsi, aki etette, egészségi állapota miatt kénytelen volt feladni az állandó ott lakást. (Sajnos nem szólt, bár mentségére szóljon, hogy volt nem kevés baja…)
Nem tudhattuk, előkerül-e és mikor. ezért vártam... De több mint egy fél év után már nemigen volt mire…
Az tartottuk ugyan valószínűbbnek, hogy nem elpusztult, hanem valahol befogadták, mert többen mesélték, hogy látták. Próbáltam hinni abban, hogy valóban így történt...
Nem hiába. Ha célzottan kerestük volna, kb. annyi lett volna az esélye, hogy megtaláljuk, mint mondjuk egy 4-esnek a lottón. Így a viszontlátást kisebb csodaként könyveltük el.
Néhány napja Balatonszárszón, tőlünk 7 km-re jártunk biciklivel. Éppen akkor akadtunk rá, amikor egy pockot fogott az utcán. És ekkor olyasmit csinált, ami szinte hihetetlen. Otthagyta a zsákmányt és siránkozó örömnyávogással rohant felénk. Még tanakodtunk is, hogy vajon tényleg ő az, amikor a tenyerembe is belefejelt. (Egyszer kérdeztem is itt, a topicban, hogy ez a szokása vajon mire utal.)
Egyébként hihetetlennek tűnik az is, hogy jó húsban, ragyogó bundában, életerősen, makkegészségesen találtunk rá. Mindebből arra következtettünk, hogy valahol befogadták, ahol jó sora volt.
Első intézkedésként hazahoztuk Szemesre, ahol boldogan „csekkelt be” újra a régi bázisán. Azonban természetesen a helyet is azonnal elkezdtük keresni, ahol befogadhatták. De üdülőtelepen akkor talált egyetlen állandó lakos nem tudott róla.
Másnap visszamentünk tovább keresni és még hihetetlenebb dolog történt. Találtunk egy olyan házat, ahol ugyan szintén soha nem látták (pedig kb. 30 m-re tőlük bukkantunk rá) viszont örömmel befogadják. Úgyhogy a következő napon már vittük is vissza. A befogadó személye is igazán rendkívüli; egy neves egyetemi tanár és családja. Jobb helyet aligha találhattunk volna neki.
Hát kedves kedves topictársak, Sanó története számomra itt véget ért, de legalább megnyugtatóan. (Időnként azért majd meglátogatjuk, csak találjuk is éppen „otthon”!) Így aztán a Sanó-képek rendszeres közzétételének korszaka is véget ért, hiszen én is olyan olvtárs lettem, akinek nincs már cicája. Mostantól belátható ideig így aztán nemigen lesz már mesélnivalóm, de azért időként majd benézek hozzátok…
Nem búcsúzóul, de egyelőre néhány utolsó kép, a viszontlátás helyén, majd a régi bázison:
régen irtam (bocs) és nehézkesen sikerült ujra "bejutni".
Elküldöm a linket Andi állatvédö ismerösömnek, a cica olyan gyönyörü ( nagyon ritka márvány cirmos mintázatu), gondolom hogy sikerül az uj gazdi. Küldök neki simit, gondolom a többi törödést megköszönte:)
Filemonnak: nagyon szép a rajz és a gondolat: én tegnap ültettem a 2 kutyám sirjára virágot.
Látom itt hosszabb ideje csend van. Én is sokáig csendben voltam, de most fontos információm van.
Őt az Egressy úton találták és, hogy ne az autók között végezze, ideiglenesen magunkhoz vettük. Ha véletlenül látná, aki keresi, dobjon egy mailt a publikus mailcímemre, egyéb esetben sürgősen gazdit keresünk neki, mert a tartása - bármennyire is jó volna - nálunk megodhatatlan (főleg úgy, hogy neki is jó és biztonságos legyen). Számításba vesszük azt a nagyon valószínűtlen lehetőséget is, hogy az eredeti gazdi azután kerül elő, hogy továbbadtuk. (Ez esetben sincs gond, megfelelően közvetítünk.)
Nem csak gyönyörű, de szobatiszta, végtelenül kedves, tanulékony, játékos, az autózást is jól tűri (ilyet még nem is láttam), egyszóval kivételesen értékes kis jószág. Jó sorsot érdemel(ne).
