Először is üdv itt és gratula a gyönyörű babádhoz!
Én a szülés előtt erős derékfájdalmat éreztem, mintha a vesém fájna. Lelkileg meg nagyon be voltam rezelve, azt hittem, én leszek az, aki nem fogja ezt végigcsinálni.
Aztán már harmadjára vágok bele, és alig várom, hogy a szülőszobán legyek;)
Menni fog, csak nagyon rá kell készülni agyban. Szerintem.
Most vagyok itt először, de szívesen tartoznék ehhez a közösséghez. A fenti kép 6 hete készült, tehát már így a 39. hét küszöbén nagyon a vége felé járunk az együtt, ilyen szoros közelségben töltött időnek Balázsunkkal :) Nagyon izgulok, és ha van kedvetek, írhatnátok arról, hogy mit éreztetek akár lélekben, akár fizikailag a szülést megelőző napokban.
Nekem is mind a kétszer ott hagyták őket 2 órára. Illetve Csengét csak másfélre, mert akkor már nagyon kellett pisilnem, amjd utána le is vittek az osztályra rögtön. De szerintem ha nem keltjük fel az ügyeletes szülésznőt, békén hagyott volna még minket 3asban (valójában kettesben, mert a férjem hajnali 5kor kidőlt a szülőszobában lévő fotelben :) )
na, majd most jobban odafigyelek:) (úgy rémlik, Döme se volt túl sokáig meztelenül rajtam, mikor varrtak, már kint volt az apjával fürödni, öltözni, sőt, a méhlepénynél se volt bent szerintem...)
Hú... mekkorák már a nagyok is! Nagyon szépek együtt. Kösd föl a gatyád, biztos lesznek nehezebb pillanatok is, de egy-egy ilyen fotó kárpótol mindenért. :-)
Nemlajos: úgy tudom, az Istvánban az a gyakorlat, hogy ha nincs semmi gond, nálad hagyják a pucér, mázas babát sokáig, az enyémet is csak egy óra múltán vitték el felöltöztetni meg méricskélni, aztán visszahozták még egy órára.