" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Sziasztok. Pár éve ültettem pisztácia fákat amik már viragoztak is. A problémám az hogy a termosok furtjein mikor a bogyók elerik a borsoszem nagyságot akkor a furt leszarad. Mi lehet a gond.?aki tud vmit ezzel kapcsolatban kérem írja meg nekem.
"az, hogy egy növény "invazív" csak annyit jelent, hogy olyan ökológiai niche-t tölt be, ami addig üres volt..."
Teljesen igazat adok neked! Ezek a fajok életrevalók, jól alkalmazkodnak a változó környezethez.
Nálunk pl. ostorfa van, magától nőtt, és nem, nem fogom kivágni: az idei aszályos évet gond nélkül megugrotta, míg más fát locsolni kellett, hogy megmaradjon. Árnyat ugyanúgy ad, nekem tetszik is a légies lombja, a magról hullott termése pedig nem zavaróbb, mint más növénynél karban lehet tartani a szaporodását.
"Az önmagában nem gond, ha egy növényfaj nem honos nálunk, de ha könnyen kivadul, elnyomhatja az őshonos növényzetet, és az már baj."
Így járt a szegény tundra is, amikor vagy 15000 éve kiszorították a nyírfák, és fenyők...aztán így jártak a szegény fenyők, amikor vagy 8-10 ezer éve kiszorították őket az invazív, idegenhonos tölgyek...stb,stb. Az, hogy mi "őshonos" az nagyon relatív. A növényzet folyamatosan hullámzik, az elmúlt 20000 évben is számtalan faj bejött ide, és számtalan kiszorult. gyakran az, hogy egy növény "invazív" csak annyit jelent, hogy olyan ökológiai niche-t tölt be, ami addig üres volt...
Szóval szerintem ez egy félreértett sokféleképpen hasznosítható növény, ami az egy ideje divatos
"idegenhonos" propaganda áldozata. Máshol gyógy és haszonnövényként tartják számon, és lehet hogy kár lenne a gazdasági szerepéről lemondani, minden vizsgálódás nélkül.
Természetbe kivadulva még nem találkoztam vele, ilyen szempontból talán nem olyan veszélyes, mint némely más, tényleg invazív növény, mint pl. a gyalogakác, az aranyvessző, vagy a selyemkóró, fák közül a bálványfa vagy az ostorfa. Az önmagában nem gond, ha egy növényfaj nem honos nálunk, de ha könnyen kivadul, elnyomhatja az őshonos növényzetet, és az már baj. Úgy tudom, a papíreperfa kissé fagyérzékeny is, ez akadályozza a terjedését.
De ha gyökérről terjed egy fa, az a kertben nagyon zavaró tud lenni.
-Könnyen szaporítható, nincs kártevője, de lelegelhetik.
-Ehető, a levelei is.. Nyers levele is ehető, de enyhe hasmenést okozhat. Szárított levele már nem okoz semmi gondot, és elég magas fehérjetartalma van. (Kínában a szárított levéllel etetik a halakat, kecskéket, ésd háziállatokat. Egész halastavakat látnak el a parton növő fák /bokrok leveleiből. És szárított formában állítólag csaknem 20% fehérjetartalma van. - Ez szárazon, mert nyersen ugye kb 80 %-a víz minden levélnek, ennek is, ami szárazon már elpárolog). Igen értékes beltartalommal.
-Díszfa.
-Termése ehető (bár lisztes és túlságosan édes –az európai izlésnek), de állatoknak kiválló, és pld pont bojli méretű.
-Tűri a szárazságot. Ültetés éve utáni években már nem kell locsolni, bírja az erős aszályt is, és még szaporodhat is aszályban is.
-Kínában gyógynövény. Európai/Nyugati kutatóintézetek is vizsgálják a potenciális gyógyító hatásait. Eddig ilyesmiket cikkeztek róla:„ A kínai papíreperfa úgynevezett kivonata[1] gátolja a tirozinázenzimet, és ezzel hatásos gyulladáscsökkentő. Fő komponensei triterpének, valamint a fenil- flavonoidok származékai.”
Szóval az itt felsoroltak miatt (főleg a győgynövény, és a legelhető, magas tápértékkel és fehérjetartalommal miatt szeretném.
Ismerem a növénnyel (papíreperfa) kapcsolatos leírásokat, előnyeit és a fenntartásokat is.
Hátrány:
invazívnak is nevezik, mert könnyen terjed.
Kétlaki, hím porzós növényei a pollenallergiát fokozhatják.
Fája könnyen törik
Bár Magyarországon invazív fajnak írják le, a legtöbb netes fórumon, nem említve azt, hogy több száz éve az országban van, és van olyan település Magyarországon, van ahol védett is!!
Heves megyei Eger városban van védett kínai papíreperfa,
(Heves megye helyi jelentőségű védett természeti értékei), lásd:
Van (vagy volt) ilyen itt Gödöllőn az egyetemi botanikus kertben is, és Budán a gépész kollégium közelében is volt egy. Nem tudom, megvan-e még, majdnem 40 éve, hogy láttam.
A termős növények mutatósak, de ha igaz, amit itt írnak, nagyon át kell gondolni, kell-e:
Utána néztem hogy néz ki a növény. Lehet hogy Balatonvilágoson van ilyen, de mivel nem figyeltem meg, akkor mondok biztosat ha újra látom a levelét. Ha az amire gondolok van kisebb is, és óriási is.
Hát szóval ezért tűntél el pikk-pakk a tollas topikból! :)) A leghornokat kipateroltad és most valamiféle kínai csodanövénnyel tervezed beültetni a hűlt helyüket! :))
A Feijoa nálunk -16 fokot átvészelt gond nélkül, igaz fólia alatt (bent volt -16 fok). Viszont a nyári meleget nem szereti. Virágzik, de termést nem láttam még rajta. Pedig elvileg öntermő fajta. Örökzöld gyümölcstermőnek nagyon eretnek gondolat a boróka? Mást én se tudok.
Amiket korábban említettél, azok örökzöldek, de nálunk nem valók szabadföldbe télen. A mediterrán Arbutus az enyhébb teleket túléli, csak nem terem. A szubtrópusi Acca (Feijoa) fagytűrése már csak néhány fok.
Rákóstoltam tegnap, egy nappal később, a csersav eltűnt. De az állaga, hát az nekem nem az igazi. :) Tudom, más szereti, ha ki kell kanalazni, de nekem nem annyira jön be.
Szerintem a 2-3 nap pálinkás érlelés utáni néhány nap szellőztetés /simán szobahőmérsékleten --alma nélkül/ meghozza a bolti ízt-állagot. Én is kissé pálinka ízűnek-szagúnak éreztem közvetlenül a kizacskózás után, de ha vártam vele akkor szinte teljesen elveszítette ezt az ízt. Az érlelést követő 2 nap még nem olyan lédús mint amennyire szeretném, de a pálinka már nem érződik és már nem olyan harsogósan roppanós. Szerintem még néhány nap és tuti lesz.
