Nem hiszek a tökéletes kapcsolatokban, pont ezért nem is keresem a kapcsolódást. Tudom, mivel jár, és túl lusta meg cinikus vagyok hozzá. Csak arra figyelek, ami nagyon megérint.
A párkapcsolati "boldogság" szerintem "változó", nem is állandó intenzitású állapot, akár egy kisebb probléma is rést üthet a folyamaton.
Szükséges hozzá mérlegelés is, kompromisszum készség is, tolerancia is, stb. (persze, ennek kölcsönösnek kell lennie, különben valóban az történik, amiről írtál, az "apácaság")
Ezek a dolgok mentalitás, kultúra függők, van pl., ahol még a nyitott kapcsolat is belefér, simán.
Tudom, hogy neked erről mi a véleményed (más), de olyan hosszútávonműködő kapcsolat,
melyben fentiek nem játszanak szerepet nincs.
Csak azokban a filmekben, ahol szerelmes csók és happy end van az utolsó kockákban.
Mi van akkor, ha egy embernek nincs szüksége párkapcsolatra ahhoz, hogy tökéletesen boldog legyen? Az minden esetben beteg?
Nem is konkrétan kérdeztem, de nyilván túltoltad a XXI.sz-i magyar nők
áldozati szerepét.
Ezért gondoltam, hogy vagy ilyen rétegben dolgozhatsz, vagy
a hatásvadász, kattintás érdekelt oldalakról informálódsz,ahol manipuláltan és
tematikájában gondosan összeválogatott tartalommal mossák az ágyakat..
ÖÖööö, vagyis az agyakat.
"Bocs, de ezt a "domesztikált, kedves hím vagyok" dumát elég nehéz tőled elfogadni.
:)) Nem is kell elfogadni. Tök lényegtelen. Aki ismer vagy kapcsolatban van velem, az tudja milyen vagyok,
más nem számít.
"Miben vállalod túl magad?" Erről meg én nem beszélek, de lehet ez anyagi természetű, vagy nem döntően befolyásoló ügyekben bölcsen elfogadó ráhagyás, esetleg különböző természetű hivatalos ügyek vitele (mert ő nem ért hozzá, nincs kedve végigolvasni) , vagy öngondoskodás nagyobbrészt kaja, mosás témákban,
teljes felelősség autófenntartás témákban, meg 1000 más.
De, ez nem önfényezés, az összes férfi ismerősöm (haverom) hasonló szinten, vagy bizonyos okok miatt, még mélyebben is benne van a mára már összekeveredett szerepekben.
De, hát már nyitott könyv lett az én kis életem! :))
"Nem vagy te véletlenül szociális munkás, aki ilyen családokkal foglalkozik? Mert azt el tudom képzelni, hogy a szegény, mélyszegény rétegben, illetve bizonyos eltérő kultúrákban dívik még ez a mentalitás."
Ezt úgy értettem, hogy ilyenekkel foglalkozol munkádból adódóan, ezért látsz ennyi ilyen esetet.
Ne sértődj meg, de ha te ilyen környezetben élsz, akkor az egy személyes tragédiád.
Én egy kifejezetten dolgos fickó vagyok -kapcsolatban többszörösen túlvállalva a "páromat"-, de a saját környezetemben sem látok egy családban sem ilyen hozzáállást, mint amilyet te leírtál.
Persze, sokk függ attól is, hogy a társadalom melyik rétegéhez tartozunk, bár előfordul az is,
mikor a professzor úr veri le az ügyvéd feleségét... (Bár ez ritkább )
Nem vagy te véletlenül szociális munkás, aki ilyen családokkal foglalkozik? Mert azt el tudom képzelni, hogy a szegény, mélyszegény rétegben, illetve bizonyos eltérő kultúrákban dívik még ez a mentalitás.
Férfiak GYES-en... ha képesek voltak megcsinálni a gyereket, vállalják is érte a felelősséget, ha úgy adódik. Látod, te is tolnád már át a felelősséget, általában ez a helyzet a házimunkával is. A nőktől elvárják, hogy többet tegyenek bele a kapcsolatba. Ők legyenek megértőbbek. Ami a kamasz gyerekednél elvárt, hogy mosogasson el, takarítson maga után, ez miért nem várható el egy (elvileg) felnőtt férfitól?
Szóval a 10 millió karatés országában élünk. :)
Én nem sarkosítanám ennyire, mondjuk úgy, van ilyen is.
Sok férfi is családi terrorban él, nem ritka a férfiak ellen családban elkövetett erőszak sem, pár ilyen gyilkosság már az idén is volt, hogy az öreg néni megölte a bácsiját.
Lassan kiegyenlítődik itt is az arány, idő kérdése.
Én egyébként elég széles társadalmi körben mozgok a munka és a hobbik okán, és a 25-45 éves korú nőknek a férfiakhoz, családhoz, gyerekvállaláshoz való viszonya igencsak megváltozott, ez személyes tapasztalat.
Egy közös vonás körvonalazódik előttem lassan. Általában olyan "ideális" férfit képzelnek el leendő párjuknak, mely vagy nem létezik, vagy ha igen, akkor azokhoz az ő képességei nem kielégítőek.
A nők öntudata, határozottsága, exponenciálisan nő! :)
Ez túl van már a "feleséghotel" kategórián.
Nálunk az edzőteremben többféle harcművészeti edzés van. A karatén kívül több , kifejezetten agresszív full kontaktos edzések is, és az ezekben résztvevők 30%-a csaj és nagyon kemények.
Egy átlagos férfit az utcán 1 másodperc alatt tesznek harcképtelenné, 45 kilósan is.
Ezeket nem tudja terrorizálni semmilyen pasi, maximum az edzőjük.
Az áldozat nők zöme, "önterrorban" él.
Ezen pedig, csak saját maga tud változtatni.
Apás szülés, apás terhestorna, apa GYES-en,
Hol volt ez, akár 30 évvel ezelőtt is?
Szerintem az általad "apácaként" nevesített, önsorsukat rontó hölgyek aránya szépen csökken.
Ez ellentmond a 7009. hozzàszòlàsodnak. Ha apáca a csaj, akkor ahogy írtad, tûr. Tehát nem válik. Ezek szerint, mègsem apácák a mai csajok, mert a döntõ részük kilép
a kapcsolatbòl, a fennmaradò részük meg eleve bele sem lép, elszingliskedik.. ;)
Nagyon mások a mai családmodellek, mint akár 30 éve. Èpp errõl hallgattam ma egy elõadást, egy családjogi ügyvéd és egy bìrò volt a vendég, elemezték a válási folyamat, szokások brutális, agresszív változását.Elkeserítõvé váltunk.
Van ilyen, persze, nyilvánvaló, hogy amikor megnézed a magyar válási statisztikákat, akkor az arra utal, hogy inkább kilépnek a nemkívánatos kapcsolatokból a felek. Átestünk a ló túloldalára, évente 25000 körüli válás van Magyarországon. Ez napi 68 db. A válóperek 71%-át a feleségek kezdeményezik...
Dehogynem... akik csak azért tesznek meg dolgokat, mert a másik akarja, miközben ők nem akarják, csak valamiért azt gondolják, jó kislánynak kell lenni.
Szerintem, ebben már csak múltidőben, ill. tájegységekre, kultúrákra bontva beszélhetünk. Ez személyes tapasztalat is. Én, soha nem manipulálom tudatosan a nőket. Mert akkor meghal az érzelem (ha egyáltalán volt).
Látod, most az egyszer megfogtál! :) Tényleg ez az alapkérdés. Akár hiszed, akár nem, eszembe jutott, már régebben, és meg is tudom fogalmazni, csak nem akarom. Az is lehet, hogy csak szimplán "paraszt" vagyok, nem tudom. Egy biztos, a legelső reakcióm teljesen független volt a személyedtől, csak az írásod tartalmára reagáltam úgy, hogy az előzményeket nem olvastam, tehát nem is voltam képben a tényleges szituról!
Ettől függetlenül, az apácás dolog még mindig áll, én egy ilyen rohadék vagyok! :)
De mindenkiben van feszültség. Mit zavart az téged, hogy kb. havi egyszer feljöttem ide, és név nélkül csak írogattam ezt-azt? Volt, hogy autogén tréninggel, vagy kirándulással vezettem le, és volt, hogy itt. Mi olyan borzasztó ebben? És akik vég nélkül beszélnek gyógyszerekről, hatóanyagokról meg milligrammokról? Egyszerűen nem olvasom ezeket a topikokat, mert felidegesít, de elfogadom, hogy őket ez nyugtatja meg.
Bocsi, én szimultán vagyok, millió fórumban, millió emberrel, hol segítek (ha tudok), hol csak dumálunk, hol meg játszunk, mint pl. esetedben. Magyarul, nálam ez nem feszültségoldóként szerepel. Feszültségoldásra más módszerek vannak, de erről már írtam.
Attól még lehet állandó a feszültség, hogy csak időnként vezeted le. Ez normális esetben így történik. Ha valaki az állandó feszültségét "állandóan" folyamatosan vezeti le, akkor az előbb-utóbb a megfelelő intézménybe kerül, ha szerencséje van.
"Ettől biztos nem várok megoldást. Ez csak arra jó, hogy időnként oldja a feszültséget."
Borzasztó lehet ez az állandó feszültség, de milyen nyomorult élete lehet annak, aki az interneten "oldja a feszültséget"? A masszív szociális fóbiákat kezelni kéne, mert egyre mélyebbre húz a mocsarad. ;)
