Szia Szibillia, neked ugyanaz a panaszom.. kábé három hete mentem át egy Gigant gépterén, és az egyik takarólemez rögzítőcsavar kilógott - és máskor a derékszíj tartókat szokta leszaggatni a nadrágomról, de most betörte a zsebemben a szolgálati mobil képernyőjét.
A vasút adott másikat, de a civil számok mind hiányoznak. A civil számom készüléke, a 3310 -es pedig kihalt mint a dínók.
Szia barátom, ha megnézed az első kép gazmentes jobb felső sarkát, ott látható egy kicsit a gyékényesi toronyépület - ez itt a legszélső két csonkavágány (talán a 15 - 16?) vége. Kicsit beljebb volt a vágányzáró földkúp, szerintem annak a tövéből fényképeztem.
Egész jól sikerült, mintha az erdőben állna a mozdony.
Hamarosan ráveszem magam hogy csengesselek.. segítséget szeretnék kérni : képzeld, kifeküdt mindkét FS 400 -as. Ugyanazzal a hibajelenséggel.
Pedig ősszel száraz karburátorral tettem el mindkettőt, és mégis eljátsszák a hattyú halálát. Ha félig elzárom a szívatóval a levegőt, akkor hajlandók menni, de ha rányitom akkor lefulladnak. Tudod, mint a kis HQ, amiről még tavasszal panaszkodtam. Most már azon töröm az agyam, hogy veszek nálatok két komplett blokkot a nyelekhez, aztán megint dolgoznak tizenöt évig.
Van olyan gyári új blokk, ami cserszabatos ezek helyett a blokkok helyett?
A központ Alice Springs-ben van és megoldották a leckefüzetek ki-és visszaszállítását. Ültünk egy fél napot a központban, figyeltük az órákat; nagyon ki van találva és nagyon komolyan veszi mindenki, a gyerkőcöket is beleértve...
2020-ban itt járt Dr. Seki Akyo, a Shinkansen egyik tervezője. Elmondta, hogy már az édesapja is vasútmérnök volt és lelkére kötötte, hogy jöjjön el egyszer Magyarországra és nézze meg Kandó Kálmán mozdonyát, mert energetikai szempontból az alapozta meg a modern nagyvasúti villamos vontatást.
Én kísértem végig a parkon meg összekaptam neki egy ~50 slide-ból álló kis bemutatót (volt rá két kemény napom). A V40 már akkor is szégyenletes állapotban volt, de még végig lehetett menni a gépházon. Másnap elvittem a Tavaszmező utcába, ott a Kandó technikum udvarán van egy szépen kipreparált fázisváltó egy üveg kalickában, azon (bár egy-két apróság hiányzott róla) el lehetett magyarázni mindent. Utána még kért mindenféle anyagot és egy volt évfolyamtársam, szintén villanyász és 1973 óta Kyotoban él, sok mindent lefordított neki.
Az a szomorú érzésem van, hogy Japánban már többet tudnak a Kandó-elvről (és alkalmazzák is), mint itthon, Kandó Kálmán hazájában...
14-én kinn voltam a Vasúttörténeti Parkban, a teljesítménytényező körüli elmélkedéshez akartam néhány fotót csinálni. Nem sikerült...
Ezt láttam:
Szerettem volna lefényképezni a Watt-relét és a vezetőfülkében a gerjesztés alapérték beállító kereket, de mindkettő reménytelenül koszos volt és a műszerasztal szétesett a kezemben, amikor fel akartam nyitni. Ennyit a magyar múzeumi megőrzésről...
