Ebben bizony igazad van. De nyomós okból nem mentem el távrepülni és ezt le is írtam a szövegben. Ha véletlenül ottragadok valahol kiskút-kerekeskút közelében, és véletlenül nem érek vissza időben, akkor az öt éves kisfiamrért ki megy el az oviba? Meg a feleségemért a munkahelyre? Na, hát ezért...
Viszont repülni kell, mert szeretek. A motorom meg épp szerelőződik és az utóbbi időben inkább azzal távrepülgetek.
Csudálatos és biztos izgalmas is lehetett. Az ilyen leírások mindig megerősítik bennem, hogy a távrepülés mennyivel biztonságosabb, mint a lejtőn való ücsörgés. Az elmúlt 10 évben nem volt ennyi csukásom, mint neked 5 óra alatt :-)
felugrottam az Egedre egy ötórai teára – írhatnám. De miért is?
Hát ezért: Reggel még minden úgy indult, mint egy szürke, repülős napon. A motorom szétszerelve várja a javítást, így –gondoltam- kiszellőztetem a fejem egy kis gyalogernyőzéssel. Reggel a családot bevittem a munkahelyre/óvodába, én pedig nekiindultam az Eged D-i oldalának. Aznap kora délutánra viharossá erősödő szelet és estére némi esőt jeleztek. De a szél egészen reggeltől délig lejtőzhető lesz. Ez kell most! Negyed 10-kor már startra készen álltam, egy mind jobban erősödő, de a startot nagyon megkönnyítő szélben. Pár lépésből a levegőbe kerültem, aztán a starthelytől balra máris egyhelyben emelkedtem vagy 100m-t. Aztán lejtőztem és lejtőztem. Mikor eléggé aktiválták magukat a termikek, termikeltem is. Csak, hogy ne unatkozzak. Termik, lejtő, termik, lejtő. Ez így ment egy jó órán keresztül, mikor leállt a szél. Elindultam a leszálló felé, de ekkor a szőlők fölött elkaptam egy termiket. Kitekertem 800m-re. Mire innen visszasüllyedtem a lejtőre, ismét tartott a szél. Most már a két órát céloztam meg, mert miért ne? Vastagon felöltöztem, tehát nem fáztam és kedvem volt repülni. A motorleállás miatti befejezetlen háromszög sikertelenségét mindenképp ki akartam szellőztetni a fejemből. Talán ekkor fogalmazódott meg az öt óra először a fejemben. De nem. Ez túl hosszú, ekkora türelmem nincs! Hogy is írja JGYDK mindig? Egy óra tökéletesen elég. Szerintem talán kettő is élvezhető még. De öt?? Különben is; délután két óra után erősödés várható. Az előrejelzés szerint felszökhet 9-10m/s-ig is a szélerősség. Az épp a trimmsebességem alatt van még. De gyorsítóm is van! Végülis miért ne? Ilyen magasságokba kiemelkedve, legfeljebb hátraarcot csinálok és Felsőtárkányig vitorlázok. Onnan még vissza tudok gyalogolni, ha kell, és akkor a családomért is tudok menni. Közben Vályi Robiék is befutottak, elstartoltak. Rövid termikkeresgélés után csak kitekertek az Eged fölé. én is elkísértem őket 1200m-ig. Aztán szándékosan kijöttem a termikből, vissza a lejtőre. Nagy távot ma nem tehetek! Hétköznap van, menni kell a családért, nem kockáztathatok. Inkább megpróbálom azt az ötórát, ha már távra nem mehetek! 3 megrepült óra után már egy sor féloldalas csukáson voltam túl, meg három ízben is majdnem lerohadtam a szél leállása miatt. Ám mindig találtam egy termiket, amivel ki tudtam húzni a következő szélerősödésig. Ekkora már volt minden. Orrfújás közbeni féloldalas csukás korrigálása. Egy ijesztő kétharmados csukás megelőzése, mikoris a fejem felett lévő ernyőre nézve végignéztem, ahogy az ernyő teljes bal oldala, meg a jobboldal nagy része lelazult egy jókora leáramlásban. Az utolsó pillanatban előztem meg a csukást egy jókora fékpumpával. A legviccesebb szituációt egy szűk termik tekerése közbeni félernyő leáramlásba kisodródása okozta. Az ernyőm harmada csukott le, mire képes voltam visszakormányozni magam a termikbe, miközben még nem a visszanyitásra koncentráltam, hanem az emelésben maradásra. 2-es emelkedéssel, féloldalas csukásban termikeltem tovább, míg végül visszanyitottam a kupolát. Az időjárás vadságára utalnék azzal, hogy 4-es átlagemelést, és 4-es átlagmerülést regisztrált a varióm, de az ötös és hatos emelések se voltak ritkák, ám nagyon ijesztőek. A kupola ilyenkor természetellenesen hanyatt vágott, én meg egy pillanatra azt se tudtam, melyik bolygón vagyok.. Eljött végre a négy óra is. Ekkora már bőven megdöntöttem egyéni időtartam rekordomat, de kíváncsi voltam rá; vajon sikerül az ötóra? Aztán négy és félóra után eljött az erősödés. Egy rövid szélerősödés épp jelezte már korábban is a durvulást, de azt könnyedén kivédtem a gyorsítóval. Ám ez erősebbnek bizonyult. Először még gyorsítóval simán a szőlők fölé tudtam kormányozni magam, csakhogy itt vártak a termikek. Gyakorlatilag ekkorra már minden emelt. Most már olyan volt merülőzónát találni, mint máskor emelést keresni. Nehéz ügy! Sokszor csuktam fület, de még így is emelkedtem. A szél persze tovább erősödött. Most már nem akartam emelkedni, mert akkor a szél tuti az Eged mögé fúj! Elöl, a szőlők fölött még egy helyben tudtam lebegni. Aztán már gyorsítóznom is kellett. Aztán már ez is kevésnek bizonyult. Hátrasodródtam a starthely fölé, de még nem volt meg az öt óra. Még maradnom kéne. Fülcsukás, gyorsító, de most már így sem haladtam előre. Döntenem kellett. Eljött a viharos szél, tovább nem maradhatok a levegőben! Nem lesz meg az öt óra, de ha teszek egy hátraarcot, és átrepülöm az Eged lee-oldalát, még leszállhatok Felsőtárkány felé. Kicsit emelkednem kellett, mert sokat merültem a fülezéssel. Visszanyitottam hát a fület és elkezdtem tolatni hátrafelé. Sajnos csak lassan emelkedtem, pedig most már a gyorsítót sem tapostam. Végül csak 40-50m-el az Eged teteje fölött csúsztam át, egyenesen az Eged lee-oldalába. Ám az erős szélben hirtelen nagy sebességgel repültem keresztül ebben böhönye turbulenciában. Intenzív tánckoreográfiát tanultunk ezalatt mindketten, vagyis én, és az ernyő. Önkéntelenül is Michael Jackson-táncstílusa jutott eszembe. Ettől elmosolyodtam, miközben kiválasztottam a megfelelő leszállót. Már nagyon lent akartam lenni, csakhogy nem mindegy, milyen állapotban. Végül a kiválasztott hatalmas mezőn, minden gond nélkül leszálltam, az ernyőt pedig egy vöröshangya-boly kellős közepére terítettem. Mire észrevettem, mit is műveltem, már ellepték a hangyák. A viharossá fokozódott szél segítségével addig csattogtattam a kupolát, míg az összes ernyőre kapaszkodott kis proletárhangyát le nem ráztam. Észvesztő sebességgel hajtogattam, mert beláttam; jó túra lesz Felsőtárkány közeléből visszasétálni az Eged DK-i leszállójában hagyott kocsiig. Ráadásul így fél három felé megéheztem és egy majd mázsás, kétméteres testet etetni is kell, hogy legyen energia.. Azért egy jó órás séta után visszaértem a kocsihoz és Egerben az első utamba eső hamburgeresnél betoltam az arcomba egy hambit. Ekkor már vigyorogva ettem, hiszen az ötórázás csaknem sikerült hiszen csupán 46mp híján maradtam el a kijelölt repülési időtől, de teljesen épségben, egyetlen karcolás nélkül szálltam le és a szerelés is teljesen épségben úszta meg a hátrasodródást és a lee-oldali kalandot. Nem mindegy!
Volt szakértő,a problémát az jelentette hogy az említett két esetben nem az Ő csapatához tartozó, egyénileg utazó pilóták kerültek bajba!Végül ettől függetlenül amikor látta hogy baj van,segített, az egyik pilóta ezt személyesen elmondta nekem!Mivel a rádiója be volt kapcsolva,az oktató a bajt észlelve irányítani kezdte Őt.A hiba amit elkövetett az volt hogy rotorba kerülve közel maradt a rotort kiváltó sziklákhoz,így egy esetleges csukódásnál nem lett volna magassága a nyitáshoz.A kifutó szélbe került pilóta hibája meg az volt hogy gyorsítóval is csak gyakorlatilag állt a völgy felett biztonságos magasságban,erre Ő visszafordult az emelő tér felé.
Na, az nemsemmi, 5 óra repülés! Én addig nem bírom.A kezdetekkor a max nekem Szársomlyón 3:45 volt.
Egy ideje tartom magam a saját magam szabta szabályaimhoz, lehetőleg 1 óra, ha sikerül, na de ha elmegyek külföldre, ott legalább 2 óra, ha már olyan sokat utaztam érte...
Azt hiszem nagyon jól döntöttem a Stubenbergsee túrával kapcsolatban, én is szemeztem a Totockó túrával mert még nem voltam ott soha, de valahogy a bizonytalan idő miatt meggondoltam magam.
Rég írtam be ide, mert -bevallom- az utóbbi időben kissé hanyagoltam a gyalogernyőzést, a motor miatt. Kivételt képez persze Fedémes, ahol azért kisdombozással szinten tartottam gyalogos startkészségemet. Na, ma erre pont kevés szükségem volt, mert start után egyből emelt és... Íg néz ki az Eged, egy közel 5 órás firka után.. (1 perc híja volt):
Na, hát ebben a repülésben aztán volt minden! Hiperaktív idő, orrfújás közbeni termikelés, féloldalas csukás közbeni termikus emelkedés, együtt termikelés Vályi Robiékkal akik végül elmentek távra, Michael Jackson-tánc a Lee oldalon, és végül egy jó hosszú séta Felsőtárkány mellől..
Csak az az egy perc bosszant, ami miatt nincs meg az öt óra. De esélyem se volt, hiszen a szél nagyon begorombult, még fülcsuk-gyorsítóval se haladtam semmit előre, így csináltam egy hátrarcot Felsőtárkány felé. A Lee-oldal szépen megdobált, de a szél hamar elfújt onnan is, így elég közel szálltam le Felsőtárkányhoz, hogy legalább a leszállás nyugis legyen. A varión 4-es emelési átlagom, és ugyanilyen süllyedési átlagom volt. Az arcom meg szépen odakozmált a sok repkedéstől. Így a hatalmas arcméretemtől függetlenül még vörösen világít is! Így tuti hamar észrevesznek a tömegben.... :-D
Hétvégén Torockón repültem.Az idő nem volt kegyes,nekem csak szombaton jött össze egy kis repülés.Miután tavaly augusztus óta ez volt az első magas startom csak egy egyszerű lesiklásra vágytam,ezért almulásban indultam,ehhez képest már kb. 15 másodperc után kaptam egy féloldalast,majd beleszaladtam egy szűk termikbe,majd közvetlenül a landolás végén felkapott egy felszakadó termik Később beerősödött,még turbulensebbé vált az idő,úgyhogy több startot nem vállaltam.Jól is tettem mert aznap egy bokatörés,talán egy eltört kar,számtalan rontott start,rotorba repülés,vihar kifutó szelében való sodródás és fára szállások színesítették a programot.Amíg az ernyőt csomagoltam három fára szállás is történt,ezek közül az egyik fenn a hegyen(ezt az ernyőt csak estefelé tudták leszedni).Nem sok pilótának sikerült kitekerni,ők viszont nagyot repültek!Ez a túra is megerősítette bennem azt hogy nekem jobban megfelel a nyugodt háti motoros siklóernyőzés,úgyhogy erősen gondolkodom az alig másfél éves Axis Comet eladásán!
Stubenbergsee túra,Ausztria, Flyaway-csapattal.Szuper időt fogtunk ki, a mi kb 30 fős csapatunkon kívül legalább 20 helybeli is volt.Mikor elstartoltam, vad termikes szakaszba kerültem,nagyokat rúgott, és nagyokat süllyedt is.Aztán az első 5 perc után a varióm elromlott. Kétségbe estem, hogy ebből most lerohadás lesz, pedig nagyon nem szeretnék még. Egy darabig próbáltam a termikeket kiszimatolni, és benne maradni, majd rájöttem, mi sem egyszerűbb, kinézni egy jól repülő pilótát, és rátapadni.Ez a módszer be is vált, 1ó 15 perc repülés. A 2. startnál már elemet cseréltem, de nem sok eredménnyel, valami komolyabb a baj.Itt elszúrtam, elmentem egy olyan gerincre, aminél megsűllyedtem, kaptam egy féloldalast is, jókora magasságvesztés és 15 perc alatt le is kellett szállnom a hegyoldalba, még a leszállót sem adta ki.. Ott már volt egy osztrák, meg egy magyar pilóta is, és nemsokára jött a következő is.Összecsomagoltam, és kb fél óra alatt legyalogoltam a hegyről.Megvolt a túra értéke is a dolognak.
Kis idő után az eső is megérkezett, és így kezdett vége lenni a napnak.Úgy láttam szinte mindenki jól kirepülte magát, nagyon eltaláltuk ezt a napot.
Ma ismét Óbuda, már nem is tudom, hányadszor.Délután komoly zivatar közeledett Vác felől, de elkerülte Óbudát, bekanyarodott a Kevély felé. Ekkorra mindenki leszállt, nekem sikerült visszaszállni. Aztán vártunk, hogy tisztuljon, ez meg is történt, újra elstartoltunk, de már csak lecsúszás lett belőle.Összességében kellemesre sikeredett a nap.
Ma Óbuda, tényleg, el vagyunk kényeztetve, volt olyan év, hogy alig volt ÉK itt ezen a környéken. Most meg... Holnap is, meg tán szombatig is ez lesz. Du. 4 után kellemes gyogyis lett az idő, de előtte állítólag nem volt az igazi. Mikor eljöttem sötétedéskor, még mindíg voltak a levegőben. 1 órát sikerült, sőt, lejönni volt nehezebb.
Egy kis Újlaki, élénk szél, jól tartott, de nekem már csak az esti gyogyi maradt, de az is igen jó volt, 25 perc. Az antennákig meg vissza megrepültem, sőt még a visszaszállás is öszejött, ahogy kell...
Rákészültem egy jó lejtőzős szélre. A meteo szerint kellemesen erős Ny-i szél lesz az Egeden, én meg szabadnapos vagyok, hát hajrá! Mikor 10-kor kiértem a leszállóba, valóban Ny-i szél volt, de olyan bikaerős és lökéses, hogy inkább fel se mentem. Inkább csináltam otthon a betervezett konyha-átalakításomat. Persze fél szemem a reptér automatájának a netes széljelzőjén, ami déltájban mintha enyhe gyengülést jelzett volna és Tibiék is tervezték késő délután az Egedet. Mit tehettem volna? Kimentem. Fél 3-kor már a starthelyen sasoltam a viharos erejű, lökéses szelet! No neem, ilyen szélben én nem indulok az ½-es Kantegámmal. Eleget sodródtam már hátra 2012-ben ahhoz, hogy ne akarjak elstartolni. Inkább lepihentem kicsit. Épp elpilledtem a zsákon, mikor öt óra tájban megjelentek Tibiék. Addigra a szél is nyugodott valamelyest, de még mindig bika befújások voltak. Tibi szerint nincs front, így a szélnek mindenképp gyengülnie kell! De azok a lökéses befújások, hááát…
Végül mégis én vállaltam be először a startot. Kinéztünk egy almulást, Tibi pedig megfogott hátulról, hogy felhúzáskor ne rántson el ernyőstől a szél. Jól is tette, mert ahogy felhúztam az ernyőt, rögtön emelt. Még ki se fordultam, már a levegőben voltam. Gyakorlatilag helyből emelkedtem mintha egy kéz húzott volna felfelé az ernyőmnél fogva. Tibi szerencsére időben elengedett, én meg végül 80 m-t emelkedtem helyből, 4-es varióval! A nagy emelésben alig tudtam beülni, de vigyorogtam, mert egész jól indult a repülés. Ráadásul a többiek is szépen sorban jöttek utánam, ám ők már lejtőzve jöttek felfelé, mert addigra már elbújt a nap, a szél pedig egyenletesebbé és gyengébbé vált. Engem a szél még trimmsebességen fújt fölfelé, mert földhöz viszonyított sebességem a GPS szerint semmi sem volt, ám mikor a gyorsítóhoz nyúltam volna, lett egy pici sebességem előre. Ez jó. Így hát jó magasról indítottam a lejtőzésem, ezúttal már napsütés nélküli kellemes lejtőzős időben. Valójában figyelni kellett mert csukdosós idő volt, főleg az ÉNY-i starthelytől É-ra lévő hasadék fölött tört meg a lejtőszél, meg elég rendesen örvénylett is. Így itt mindig volt emelés, de olyan szűk és erős, hogy néha még az én nyugis szárnyam is bepróbálkozott a félcsukással. Persze nem hagytam neki. Hogy is hagyhattam! Most már jó sokan lejtőztünk az Eged fölött és a DNY-iban még turisták is kameráztak, így nem szerettem volna riogatni őket. Eleget riogatom a jónépet Fedémesen is a félcsukásaimmal. Így itt leginkább vigyáztam. Végül 50 perc repcsizés után utolsónak szálltam le, már miután jócskán lement a nap. A leszálló fölött még jól behintáztattam az ernyőmet, gyártva egy-két szűk wingovert, majd jóleső érzéssel leszálltam. A többiek addigra már jócskán mesélték élményeiket, de ezúttal inkább az ernyő gyors hajtogatásával foglalkoztam, mert gyorsan hűlt a levegő és féltem, hogy rövidesen harmatos lesz a fű, én meg szárazon akartam hazavinni, hogy nem kelljen szárítani a cuccot.
Már régen lógattam a lábamat a levegőben.Ma sikerült. Sárhegy. Jó combos szél, az almúlás kb 25km volt, de a levegőben könnyen lehetett kezelni.Épp sötétedésig repültem, 1 ó. ahogy az lenni szokott...
Talán a héten az utolsó Óbuda. Elég későn értem ki, gyenge szél, termikek, sokan jól fent kavartak. Aztán megjött a lejtőszél, elég gyengécske lett mire én is elstartoltam. Vagy 15-en lettünk hirtelen, elég jól tartott, majd kezdtünk süllyedni. A teljes nívó alá kerülést el szerettem volna kerülni, így visszaszállás. 1. próba, nem o.k. Újra rápróbáltam, majd az erősen északias szélben a starthely déli csücskében nagyot süllyedtem, majdnem a magas fákon kötöttem ki, így a starthely szélén levő ki fácskára, majdnem bokorra terítettem, egy félóra makrarmézás, meg karmolódzás a kökénybokrokban.
Már egy hete tart a kényeztetés Óbudán. Tegnap igazi akvárium, de csak lenttről nézve. Prkolni az út mentén lehetett és kb 400m-t gyalogoltam, mire a starthelyre értem, annyian voltak. A fele közönség nézelődőkből, kirándulókból állt, lehet, hogy jól járna a szövetség, ha székeket telepítene, ülőhely, és jegyszedés...Mivel mindenütt emelt, ezér magassági és szélességi irányban is jól szétoszlott a tömeg. 1,5-2,5-ös tavaszi termikeket tekertünk, és a lejtőszél is elégséges volt, pedig a windguru 30km-est jósolt, ehhez képest éppen megtartott a lejtőszél.
Kitekertem 749m-ig, majd fület csuktam, aztán tovább emelt brutál módon egészen 749,9m-ig, remélem, jól volt kalibrálva a varióm...
Na persze, még láttam ezek után jóval a fejem fölött is ernyőket, de szerintem a napszemüvegemmel lehetett a baj.Vagy valami optikai malőr lehetet...
A starthelyen még sárkányosok is megjelentek, így visszaszállásról szó sem lehetett, elkerülendő, hogy beletrafáljak valakinek a drága gépébe.
Az elmúlt egy hét alatt 5 repülés 5-ször 1 óra, nem is olyan rossz mérlege ennek a tartós Óbudának. Még ma is annak nézki, de lehet, hogy a hét közepéig kitart.
Az előrejelzés ismét tévedett. Nem nagyot, de épp elég lett arra, hogy kellemesen lejtőzős D-i Egedoldalt ne tudjuk meglejtőzni. Legalábbis Bécinek meg Márknak még esélyes volt egy rövid lejtőzést összehozni, ám nekem már nagyon balos lett a szél startkor. Annyira, hogy az Egedről szabályszerűen letúrt a szél. Kénytelen voltam egyenesen a leszálló felé venni az irányt. Egyszer csak gyenge csipogásra lettem figyelmes. Emelt. Mégpedig ugyanott, ahol két éve sikeresen kitekertem a Blade-emmel és végül Fedémesen szálltam le. Akkor az szép repülés volt, nem csoda hát, hogy beletekertem. Bennem volt a kiemelkedés reménye. Megvolt a napsütés a D-i oldalon, ezen a késő téli (vagy nagyon kora tavaszi?) napon. Termikesedett. Én meg fékeztem, majd tekertem. Először gyenge kis emelést tekertem. Keményen fékeztem hát, így minden fordulóval emelkedtem kicsit. Jól jött az átlagoló a varión. Sikerült elérnem a nívót.
Ekkor hirtelen az egyik szárnyfél elcsukott. Legalábbis ezt hittem. Automatikusan fékeztem volna a nyitott oldalt, miközben pörögtem. Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem a jól ismert félcsukás! Hogy én mekkora birka vagyok! Épp negatívban pörgök lefelé! Méghozzá veszett módon táncoló ernyő alatt! Néha majdnem becsavarodtam a zsinórok közé. Twist! –villant át az agyamon és küzdöttem volna, de a fékekkel muszáj voltam gépészkedni, esélyem se volt a zsinórok közé bepördülést megakadályozni. Az ernyő már olykor alám lendült, ekkor meg attól féltem, hogy beleesek a kupolába. Tettem mindezt az Eged szőlőkarói felett,… persze nem szándékosan.. Aztán mikor kissé nyugisabbá vált a tánc, felengedtem a fékeket és az ernyő elkezdett ismét repülni. Persze először jól hanyatt vágott, majd megpróbált elém lendülni, de egy –most már- óvatos fékkel kikorrigáltam a dolgot.
Rengeteg magasságot veszítettem. Még azért megpróbáltam tapogatni a korábbi termiket, de talán az ijedtség, talán a túl kevés magasság miatt már semmi használhatót nem találtam, így hát sürgősen a leszálló felé vettem az irányt. Szerencsére kiadta még, nem kellett vészleszállóznom. Egy menetet még lenyomtunk az ijedtségre.
Felgyaloglás közben azon törtem a fejem, hogy mi történt? Nem igazán szoktam túlhúzni a fékeket. Vagy az ernyővel lenne valami? Oké DHV 2-es holmi, ezt most nagyon megéreztem. De attól még sosem tapasztaltam ilyesmit a Blade-el. Olyan természetellenes érzés volt, noha kigépészkedtem a dolgot. Aztán rájöttem.. Az ernyőim fékjeinek rendszeresen igen rövid holtjátékot hagyok, hogy termikelés közben ne kelljen rátekernem a kezemre a fékzsinórokat, mégis szűken tudjak fordulni. Ám a Kantegám fékjeit a magas, hátimotoros bekötés miatt hosszabbra hagytam és egy hete így lejtőztem, meg termikeltem az Eged felett. Akkor a hosszú fékeket ráhurkoltam a kezemre. De a Blade-nek nem engedtem hosszabbra a fékjeit! Naná, hogy bennem volt a mozdulat a fékek kezemre tekerésére! Én tulok, így kaptam hát negatív spirált! Mire végére értem a gondolatsornak, már ismét a DK-i starthelyen virítottam, startra készen. Ijedt voltam a negatív élményem miatt, ezért mindenképp repülnöm kellett!
Kutyaharapást szőrével! –tartja a mondás.
Start után az egész normális irányú befújás után gyorsan ráfeküdtem a lejtőre. Sajnos már túl gyenge volt a szél egy jó lejtőzésre, ezért hamar a leszállóban találtam magam.
Ám volt a repülésben egy hatalmas pozitívum; kigyógyultam az ijedtségből és az ernyő se bizonyult rossznak! Egyszerűen csak elbénáztam az előző termikelést.
Meg aztán másnap Szlovákiába készültünk, én pedig ezzel az ernyővel akartam menni!
Kényeztetnek bennünket itt errefelé. Óbuda tegnap, Óbuda ma és még egy jó darabig úgy tűnik, szétrepülhetjük itt helyben magunkat. Már nagyon régen volt így tartósan ÉK.
Ma pedig Óbuda. A szél továbbra is keleties volt, és élénk is, de akvárium volt a javából.Magassági irányban jól szétszóródott a társulat, így biztonságos volt, de lentről elég zsúfoltnak tűnt.Megjártam 2x is a csúcshegyet, de másodszorra képtelen voltam visszajönni, a Csúcshegy elején a Virágos nyereg dűzniben beragadtam, gyorsítóval is egyhelyben álltam, és még sűllyedtem is. Aztán kénytelen voltam még a hegycsúcs magasságában csinálni egy hátraarcot, és leszálltam hátul a reptére. Az odavezető út elég göröngyös volt, rázott piszkosúl, de csukás nem volt.Végül 1ó.5 percet adott. Ahogy nézem az előrejelzést, esélyes, hogy péntekig még akár ki is tarthat Óbuda.
Ma körbetelefonáltam a lehetséges starthelyeket, Eger/Zimi,és még pár felszállító, de nem lettem teljesen meggyőzve. Elindultam, Gyöngyösnél rá a 3-asra, Abasár felé elkanyarodtam, hogy hátha látok valami biztatót lentről az úton. Épp akkor kezdtek a hegyen ernyőt húzgálni, páran el is startoltak,többen visszaszálltak, 1-2 lerohadt. Úgy döntöttem, Sárhegy lesz. Felmásztam, ott jó combos szél fogadott, és teljesen keleties.Belegondoltam, ha itt ilyen, akkor Egeden esély sincs a startra, nem még a repülésre... Egy csapatnak már csak a végét láttam, ahogy elvonultak. Maradtak vagy 10-en, és folyamatosan érkeztek is.A szél 18-25km/ó volt, és ez erősen szelektáló hatásúnak bizonyúlt.Kiterítettem , vártam egy gyengülést, és elstartoltam könnyedén. 7 perc lejtőzés után lerohadtam.Nagyon oldalas volt. A szántóföld közepén gondolkoztam, mi legyen? Menjek haza, úgy is elég oldalas, vagy mégegyszer felmásszak.Úgy gondoltam, tiszta ciki 7 p. repülés után hazamenni. Aztán a felmászás lett. Mire felértem, egy nagyon kicsit javult a szélirány, de az erőssége nem csökkent. Mégegy start, aztán ez kiadott egy óra repülést.Egy kellemes termikelés is összejött a madarakkal. Elégedetten leszálltam, végülis jól végződött a mai túra.Azért a kétszeri fel gyaloglás nem múlt el nyomtalanul.Valószínűleg esti mese nélkül is nagyon hamar elalszom...
Tök jó! Kezd tavasziasra váltani az idő! Én Fedémesre mentem, hogy hátikrepegjek kicsit, de a gyenge szeles előrejelzés ellenére igen erős szél fogadott, így gyalogosra váltottam és lejtőzgettem inkább. Kora délután az erős szélhez termikus tevékenység is párosult, ezért az egyik lejtőződésből némi kiemelkedés lett, ami különösen tavasziassá tette hangulatomat..
Ma Csolnok.Erős, sőt viharos szélnek indult, de jó páran összegyűltek várni a tutuit délutánra a starthelyen. Épp akkorra értem fel, mire az első ernyő el mert startolni.Gyors készülődés, a szél közben tovább mérséklődött, és nulla várakozási idő után fél 5-kor start. 1 ó. repülés, leszállás hátul a szántóföld szélén. Végig lehetett repülni a lejtőt, de a balos szélben nyomni kellett a gyorsítót visszafelé, hogy ne egyhelyben állás legyen.Összesen 11-en voltunk, volt magasság is bőven, nem kellett túlságosan kerülgetni egymást. Mostanában sokszor kimaradtam a jóból, már rámfért egy kis láblógatás.
Eged. De rég is voltam utoljára. Mikor beköszöntött a tél és az Eged csak öt perces lecsúszások ígéretével tudott kecsegtetni, áttértem a fedémesi hátimotorozásra. Azonban a hatalmas havazások után a sáros talajt rengeteg eső mosta még sárosabbra, így egy hétvégét teljesen ki kellett hagynom. A hét közepén elkezdődött a napsütéses tavaszi száradás. Noha szombatra –Béciék jelentése szerint- a fedémesi feljutás autóval még reménytelen vállalkozásnak tűnt, az egri reptérről már el lehetett startolni. Ráadásul az erős D-i szél és napsütés miatt a száradás tovább gyorsult. Ám az Eged is használható lett egy szezonkezdő repülésre. Mivel Bécivel jött Sanyi is, és én meg Márkkal mentem ki, ezért közösen eldöntöttük, ezúttal gyalogozunk.
Az Eged DK-i leszállójában már elég sokan kint voltak. Mikor kiértünk, már páran félórás lejtőzés után, fülig érő szájjal szálltak le. Úgy éreztük nem bántuk meg a döntést, ezért nekiveselkedtünk a felgyaloglásnak. Kemény menet volt. Mindannyian el voltunk szokva a felgyaloglástól, de végül a szokásos egyetlen pihenővel megjártuk a meredek utat.
A starthelyen egész sokan voltak, még növendékek is repültek.
Eltelt egy félóra, mire felszabadult a számunkra egy-két hely az ernyőknek, ezért Márk, meg Sanyi startoltak. Márk kissé ideges volt, mert rég repült utoljára és most egyből az Egedről indult, ezért próbáltuk segíteni a startját, illetve előre megbeszéltük, mit csináljon. A lejtőzést nem akarta kihagyni és mivel ügyes pilóta, nem is hagyta ki. Hamar elkezdett felfelé esni.
Sanyi az új ernyőjét próbálgatta, egy alig másfél éves nagyonzöld Advance-t. Egy lesiklást tervezett, hogy magasstarthelyen ismerkedjenek egymással. Jól sikerült a bemutatkozásuk. Utánuk én indultam. A sok motoros-belefutós start után fura volt ismét erős szélben kifordulva startolni, de a régi reflexek hamar előjöttek, sikerült egy szép startot produkálnom. Már a starthely közepén fincsi emelésben közeledtem az égiek felé, majd ráfeküdtem a lejtőre. Hiába károgtam a starthelyen, hogy ez még nem elég aktív idő, jókorát tévedtem. A D-i szélben még a K-i csücsökig se merültem meg, de azért a mégis enyhén balos szélben inkább a jó öreg csücsök tartott. Illetve attól vagy 50m-el jobbra. Néha még termikes tekerészést is lehetett gyakorolni. De valami nagyon zavart. A varióm nem csipogott. Basszus! Elfelejtettem bekapcsolni a hangot. Előtte sima variónak használtam a motoron és a „motorzaj miatt úgysem hallom” elv miatt kikapcsoltam a hangot. Gyorsan korrigáltam, minek elégedetten hallgathattam varióm jól megszokott csipogását.
Márk sokszor fölöttem repült, de mikor a felhők közül előjött a napocska és elindult a termikképződés kis ügyeskedéssel sikerült fölé kerülnöm. Egészen jó mulatság volt. Főleg, mikor Béci is elstartolt végre. Jó sokáig hárman toltuk a lejtőn. Szinte az egész lejtőt használhattuk, de olykor a starthelytől kissé balra, vagy a túlsó csücsök mellett jókora buborékok szakadtak fel, amik olykor még 200 m-re is felvittek a starthely fölé. Ez ugyan kevésnek bizonyult egy távhoz, de nem is ez volt a cél. Aztán Márk elindult lefelé, mert már fázott a keze. Közben jöttek mások is, de végül Béci is leszállt. Onnan fentről ahol voltam, úgy tűnt elég közel szálltak le a villanyvezetékhez, ráadásul ott is hajtogattak. Akkor még nem értettem miért. De hát én örültem a kihasznált jó időnek és elhatároztam, ha már itt vagyok repülök egy jó órát. Közben mások is jöttek, néha elég lazán fogva föl a lejtőzési szabályokat, de hát ezt már jól ismertem, ezért nagyon észnél voltam. Nem volt elég betartani a szabályokat, még a másik szándékát is meg kellett figyelni, mert nem mindig volt jellemző a szabályok betartása. Mindenki a lejtőn akart maradni, ez pedig olykor hajmeresztő mutatványokban nyilvánult meg. A leghúzósabb számomra az volt, mikor a lejtőt balról látva szembejött egy ernyős. Természetesen jó nagy ívben kitértem bőven hagyva neki helyet a lejtőn, mert neki volt elsőbbsége. Aztán a legnagyobb megrökönyödésemre otthagyva a lejtőt, elfordult velem szemben. A vészjelző azonnal megszólalt bennem, gyorsan egészen kifordultam jobbra. Nem értettem a manővere okát. Aztán megértettem, mert bevágott elém visszafordulva a csücsök felé, engem teljesen letúrva a hegy oldaláról. Gondolom nem akarta megvárni míg elmegyünk egymás mellett, gyorsan vissza akart menni a csücsök emelőterébe.
A napra jellemzően, ezek után én mégis simán vissza tudtam menni a lejtőre. Fütyültem erre a kis közjátékra, nem jegyeztem meg ki volt ez a nem túl sportszerű „sporttárs”. Lejtőztem tovább, noha már kezdtem éhes lenni és az én kezem is fázott.
Azért kivártam az egy órát, végül elindultam a leszállóba, noha még lehetett volna maradni.
A leszálláshoz behelyezkedés érdekesen alakult, mert hátranézve azt láttam, hogy a többiek is jönnek leszállni. Kénytelen voltam a leszálló jobb szélére húzódni, és végül a kocsink közelében szálltam le. Lebegtetéskor vettem észre, hogy apró, tüskés bokorszálak nőttek a fű közé, ezért az ernyővel a fejem fölött elmentem egészen a Béciék leszállási pontjáig. Itt értettem meg, miért itt szálltak le és itt is hajtogattak; mert nagy selymes fű nőtt, ami nem tesz kárt az ernyő anyagában. Most már kifordulhattam és földre ejthettem a kupolát. Megérkeztem. Megrepültem az egy órát, negyedórával megfejelve azt. Mit mondjak? Jólesett.
