volt valaha Nyíregyházán egy középiskolai katonai kollégium.sokan jártunk oda az idők során.
kíváncsi vagyok hányan találunk ide és lesz-e mondanivalónk!
Ami a karriert, meg a vakapitalizmust illeti, szerintem azok jártak legrosszabbul, akik a derékszijas vállalatokon kivülre kerültek. Eleinte pedig irigyeltük őket. Akik megmaradtak (és nem épitették le), valóban elmehettek nyögdijba. Ez egy fokkal jobb. Sajnos azonban mi nem ilyen lovat akartunk. Hallgattóóó, javitson ki, ha tévedek.
Teljesen igazad van, ez tényleg gáz. Mentségünkre csak annyit, hogy menet közben tőlünk öten is kiszálltak, így csak 27-en fejeztük be együtt a katkót. Ennek okán pedig állandó volt a csere-bere a szobákban. Ráadásul nem is fértünk el a folyosón, mert a mi oldalunkon voltak a tanári szobák is, ezért egy körletet mindíg másik emeletre kellett pakolni, kivéve talán az utolsó egy-két évben.
Persze ez nem mentség, sokkal inkább csak kifogás akar lenni. :))
Gáz van, gyerekek. Elgurult a Cavinton? Nem azért, de én most is fel tudnám sorolni név és szobák szerint az egész osztályt, bár én cés voltam, nem voltunk úgy szétrakva...
amíg kellessz az államnak , addig gúzsba köt. ha már elege volt belőled akkor meg "kiköp" .
ha vki el akart menni a katkóból az nem volt 1szerű. ugye a pénzvisszafizetés.
meg utána is fogtak rendesen.
az biztos ,hogy ha a zember úgy érezte egy karriert végig csinálva ,a mi korosztályunknak szerencsés véletlenek egybe esésével fiatalon nyögállományba lehetett vonulni.
ez biztosít egyfajta burokban élést is.
én ugyan jó régen eljöttem a sergből,de utána kicsit hasonló volt a helyzetem annál a cégnél dolgozva, amelyiknek semmi belföldi kapcsolata nem volt.
napi megélhetési szinten talán nem dobált meg a zélet minket ,mint esetleg másokat.
én különben a mai napig olyan hitetlenkedve lesek,hogy ekkorát fordult a világ.
Azt nem lehet elfelejteni. Az volt minden álmom, hogy a felhőket hasítom. Erre 3 napi fingatás után közlik, hogy túl nagyra nőttem, ezért a gerincoszlop nem bírna el egy katapultálást, úgyhogy menjek inkább helikopáterre. Egy világ omlott össze bennem. Bár ahogy utóbb alakultak a dolgok, talán jobb is így. Minden esetre akkor nagyrészt el is veszítettem az érdeklődésemet a katonaság iránt. Ettől függetlenül végigcsináltam volna, ha nem buzerálnak egyfolytában egy ismeretlen rokon miatt.
Anti, ez egy zseniális ötlet volt ezzel a könyvvel. Azt hiszem, nekünk is meg kell ezt csinálnunk. 30 év távlatából ideje számot adni az elvégzett munkáról.
Sanyi! emlékszel mikor a Kecskeméti katonai kórházból jöttünk haza, már mint Níregyházára a katkóba, a repülőorvosi vizsgálatról, hány sört lenyomtunk a vonaton, már szégyeltük az üres üveget ,ezért kidobáltuk a vonat ablakon.Azt hiszem hogy ott Te 'B' kategóriát kaptál max helikopter, én meg alkalmatlan, a gerincemnél volt valami csúszás, aszthiszem akkor mi vadászpilóták akartunk lenni, de ez nemjött össze lehet hogy ez jobb is így a hazának?De nem vagyok benne biztos.
Az biztos hogy abban az időben ez egy kiváltság volt szerintem, igy utólag visszagondolva, hiszen ösztöndíjat,teljes ellátást,hazautazást,tanulást, mindent fizettek.Most ilyet nagyon kevés szülő tudna megfizetni.A barlangászatot meg a túrázásokat a síeléseket kirándulásokat köszönhetjük de nagyon IZSÉPI BÉLA TANÁRÚRNAK ,szerintem.
Jól emlékszel a Répa is a Spinózával volt egy szobába.Hozzáteszem, szerintem, de már én sem vagyok ebben biztos sőt egyáltalán,,, Spinóza is úgy el tünt mint Petőfi a ködbe pedig ő Szabolcsi gyerek volt, mindig hangoztatta hogy ő szabolcsi bicskás ,valódi Nagyecsedi gyerek.
Az osztálytalálkozóra készülve, Radó Gyuri körüzenetben kérte, hogy mindenki küldje el a rövid életútját, alapadatait és néhány jellemző fényképet, aztán megszerkesztette és beköttette.
Én azt gondolom, hogy nagyon szerencsések voltunk, hogy részesei lehettünk annak, amit csak "katko"-nak hívunk. Kitágult a világ általa. Én személy szerint olyan dolgokkal ismerkedhettem meg, amivel nélküle soha nem kerültem volna kapcsolatba. Gondolok itt elsősorban a közösségi lét élményre, a barlangász túrákra, a kirándulásokra, nyári táborokra. De vegyük csak a jól felszerelt alagsori edzőtermet, vagy a sportszertárat, ahonnan olyan sporteszközöket vehettünk kölcsön, amikről abban az időben csak kevesen álmodhattunk volna különben. És akkor még nem is említettem a sok feledhetetlen ismerőst, barátot. Bármilyen korban, akárki kérdezte, mindíg büszkén vállaltam, hogy én katkós voltam.
Erről a ti kis könyvetekről tudnál valami bővebbet mesélni?
Előtte volt, mert a találkozóra készítettünk egy könyvet és abban már említette, hogy főszereplője volt egy balesetnek.
Egyébbként amióta "levelezgetünk" folyamatosan jönnek elő a régi dolgok.
A Katkó a "boldog békeidők" utolsó állomása volt, minden civódás ellenére.
Akkor szerintem még senki sem gondolta volna, hogy kb 20 év múlva az akkori tanulmányainkban használatos szavakkal élve, a tomboló vadkapitalizmusban találjuk magunkat.
Jól van Jászkó, viheted a Vinczét, de adjál helyette valakit, mert az biztos, hogy öten voltunk. :))
Batyu, Lengyu, Grísa, én, meg valakit adjál még.
Répa nem veletek volt? Vagy ő is a Spinóza féle körletben lakott? Nem tudom, vele is mi van. Utoljára 2002-ben beszéltem vele amikor a találkozót szerveztem. Aztán arra se jött el. Akkor úgy mondta, hogy haza akar költözni Köröstarcsára. Be akart állni rendőrnek. Nem tudom, össze jött-e neki.
Egy csomó mindenkinek elküldtem ezt a linket, hogy jöjjenek ide nosztalgiázni. Gondolom ti is, de valahogy nem sokan kerültek elő. Nem baj, azért mi jól elvagyunk. :))
Na bakker. Most elültetted a kételyt bennem. A mi rajunk ketté volt osztva. Öten voltunk az ominózus külön emeleten egy körletben, Battai, Berec, Jakab meg egy 3 fősben az elsőn.
A ti szobátok nem a: Valentin, Erdős, Köknye, Szopkó, Jászkó, Kalmár hatos volt? Viczián meg az Andirkó, Nagy Laci, Horváth Csaba, Nagy Tamás, Dudás Feri féle csapatban volt?
Aztán meg így is, úgy is lehetett, mert a sok költözés miatt volt változás. Másodiktól én már egy 3 fős körletben voltam Jaksival meg Berec Zolival a végéig.
Már abban se vagyok biztos, hogy hány fős körletek voltak. Csak be kellett volna szednem azokat a tablettákat, a csoda vigye el. :)
Sanyi! Vincze Feri szerintem a mi szobánkba volt. Nállatok Viczián volt, meg Battai.A mi szobánkba ha jól emlékszem Kalmár,Hermann,Kökényesi,Bujáki,Vince,Erdős ha nem akkor tévedtem.Battait elég sűrün látom a városban na meg a helyi tv-ben mert ott egy horgász műsort vezet mint riporter.
Én találkoztam vele. a kórházba feküdt vagy 4 éve Nyíregyházán. volt eggy autóbalesete összetörte magát elég rendesen.Akkor már a rehabilitációs részlegen feküdt de mozdulni sem bírt. Amugy dekorációs cégnél dolgozott elég jól tudott ő annak idején rajzolni.
Én utoljára 1983-ban találkoztam vel. Akkor együtt szívtunk sorállományban a fősulin. Azután megszakadt vele minden kapcsolatom. Talán Anti(ejtőernyős) tud róla valamit.
Tényleg! Betereltek bennünket híradót nézni, mi meg a tűzlétrán lemásztunk és irány a sportpálya focizni.
Húúú... Azok a focibajnokságok. Mekkorákat meccseltünk. Jakab Sanyi a kapuban, Batai Jancsi ontotta a gólokat fejjel-lábbal, Lengyu, Grísa meg én meg szaladgáltunk fel-alá, csak arra vigyáztunk, hogy lehetőleg kevesebb gólt kapjunk, mint amennyit Batai rúg. A nagy ellenfél meg a Pikó, Gyulai, Ferenci, Kocsis, Kiss alkotta csapat.
Egyszer emlékszem, valamilyen sport vetélkedés volt a pályán. Volt egy versenyszám, amiben 2 ötkilós súlyzót kellett felváltva fej fölé emelni. Jászkó valami 150-nél hagyta abba. Kérdem tőle: Miért hagytad abba? Nem bírtad már? Azt mondja: Úgy szégyelltem magam, már mindenki engem nézett. Ezen röhögtünk vagy 3 hétig, ugyanis a 2 helyezett harminc körül emelt. Ő meg csak azért hagyta abba, mert szégyenlős volt. hehehehe
Ezt valahogy nem bírtam kihagyni, természetesen csak a régi emlékek kedvéért és poénból!
Elsőben tényleg a laktanyában kajáltunk, és volt ott egy kantin is.
Amúgy, ha bárkinek van bármilyen ide kapcsolódó régi fényképe vevő lennék rá bedigitalizálva, mert egy sajnálatos baromság miatt, amit kedves hugicáim követtek el az összes eddigi fénykép eltünt.
