Az egykori "élet értelme" topik folytatása, egy kicsit más megközelítésben:
Mitől lesz emberi egy élet?
Mennyire vagyunk szabadok? Mennyire rendelkezünk mi a saját életünk felett, és mennyire rendelkeznek vele mások?
.. Mert az amolyan úri huncutság, vagy életet megrontó ábrándozás ugye?
Amúgy sincs rá időnk, amikor a nyomorult pénzért gürcölünk minden nap, látástól vakulásig. A másod, harmad állás közötti szusszanást sem arra használjuk, hogy elmélkedjünk az élet mélyebb dolgain, hanem a prózai, mindennapi gondok megoldásán törjük a fejünket, - pl. hogy mi legyen vacsorára, miből fizetem ki a számlákat - esetleg leülünk a tv elé valami bugyuta műsort nézni, vagy ott van kéznél a mobilunk és elmerülünk virtuális világba, amit legfőképpen azért hoztak létre, hogy ne legyünk jelen a saját IGAZI életünkben, és egyúttal még több bőrt le tudjanak húzni rólunk.
Spirituális értelemben nem vagyunk tehát alkimisták, de még gyakornokok sem, akik az értékek után kutatva mélyre ásnak. Nekünk ott a jól megszokott felszín, ahol horizontálisan nagy tereket járunk be, de egész életünkben egy tapottat sem mozdulunk vertikálisan.
Így aztán az életünket megnyomorító járványok, háborúk, gazdasági problémák kezelése is mindig csak tüneti, az igazi okokat sohasem szüntetjük meg.
Így aztán rejtve maradnak előttünk a magától értetődő, és kézenfekvő megoldások.
Nem fogjuk fel, hogy a betegségek okai túlnyomó részt lelki eredetűek, és hogy mennyire fontos nekünk a lelki egyensúly megtartása.
Azt hisszük, hogy az egymás elrettentésén alapuló béke igazi béke, pedig az igazi béke csakis szereteten, egymás megbecsülésén alapulhat. Ezért az emberiség egész eddigi története az egymást elrettentő hatalmi egyensúlyok megbomlásáról is újak kiépüléséről szól. A többi csak körítés.
És végül, nem látjuk be, hogy az önzés logikájára épített világrendek mindig világégést hoznak.
A szabadság nem kötődik politikai oldalakhoz, eszmékhez, ideológiákhoz, országokhoz, katonai tömbökhöz, bár sokszor próbálják elhitetni velünk az ellenkezőjét.
A szabadság ugyanis nem kötődik semmihez! Éppen ettől lesz szabadság!
Amikor arra kényszerítenek valakit, hogy haljon meg a "szabadságért" , vagy pénzelje a "szabadságért" vívott háborút, az már régen nem szabadság. Ezen el kellene egy kicsit gondolkodni.
A szabadságért - szabadon - meghalni csak önként és dalolva lehet, más által kényszerítve nem! Az önkéntesség és a kényszerítés pedig egymás ellentétei. "Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret ..." -ugye?
Ennek belátásához nem kell filozófusnak sem lenni, elegendő volna egy picurkát gondolkodni.
A háborúkat mindig hatalmi érdekek, és főként a pénz tüzeli.
Szerintem sosem vívtak még háborút pusztán azok szabadságáért, akik meghaltak benne/érte.
Aki pedig mások élete árán akar "szabadságot", az ne hivatkozzon a szabadságra, mert az nyilvánvalóan csak a saját érdekeire, a saját szabadságára gondol. Ez bizonyára az apró betűs részben lenne, ha banki tájékoztató anyag formájában tennének politikai nyilatkozatokat.
Tegyük oda az ilyet oda, ahová való: az üres lózungok közé!
i T i tű levelű csend kupolái örök- zöld fenyvesek a hó alól is reményt szikrázni csak zengjetek! Isten nélküli istállók mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült Kisdedet. Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': csak a szeretet tehet csodát.
A szívekben legyen béke és szeretet
Ettől lesznek szépek az ünnepek! Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neked és kedves családodnak!!
A minap megütötte a fülemet egy reklám, amely szerint a Karácsony azért a legfontosabb ünnepünk, mert emlékeztet minket az életünk legfontosabb értékeire.
Ezen elgondolkodtam. Már nem titok, sőt magától értetődő, nyilvánvaló, hogy életünk fő vezérlői nem ezek az értékek, ezekre az értékekre már csak úgy gondolunk, mint régi szép emlékeinkre, amelyeket egy lezárt dobozban a padláson tárolunk egész évben, hogy aztán egy szép napon leporoljuk és kicsit gyönyörködjünk bennük. Aztán gondosan visszacsomagoljuk őket, mert - a jelek szerint - a "rohanó élet" erre egy esztendőben csak egyszer ad lehetőséget számunkra. Így alakították, azaz így alakíttatták ki ezt velünk.
No de ha valóban az életünk legfőbb értékeiről van szó, akkor miért nem ez vezérli az életünket, és miért csomagoljuk ezeket vissza valami sokkal sekélyesebb, élettől jóval idegenebb sugallattól vezetve? Nem lehet, hogy hipnotizálnak bennünket, hogy ebben a langy trágyalébe lógatott mókuskerékbe törve éljük le azt a kis rövid időt, ami itt adatott számukra? Mindezt úgy, hogy közben tudjuk, az igazi értékeink, életünk lényege, a mi lényegünk egy dobozban porosodik egész éven át.
Hogy sikerülhetett mindez?
Talán a "mozigépész" lehet a felelős mindazért, hogy a platóni barlangunk falára ilyenkor olyan fényes képeket vetít, amelyek halványan emlékeztetnek igazi értékeink belső ragyogására, szépségére. Ettől aztán kicsit megnyugszunk, és az Ünnep leteltével jöhetnek a szokásos vetítések az illúziók barlangjában, és kerget minket tovább a "rohanó" vagy inkább rohadó élet.
Nem voltam ünnepi, ugye? - Tudom!
Nos, a fenti szokásos gyötrelmek helyett mindenkinek kívánok Igazi Ünnepet az év minden napján!
Maradjon nyitva a doboz, és a leporolt értékek ragyogják be mindannyiunk életét!
