„Uram, Jézus Krisztus, küldd le Fényedet rám, hogy megszabaduljak minden bűntől. Mutasd meg nekem az utat, az ösvényt, melyen járnom kell. Itt vagyok, mint egy gyermek, akinek anyja védő karjaira van szüksége. Irányítsd lépteimet az Igazság felé. Te vagy az Igazság. Add Áldásodat, hogy meggyógyuljak, gyógyíts a Te Szereteteddel és Gyengédségeddel. Ó, Uram, halld meg sóhajom, és töltsd meg lelkemet, vezesd lelkemet az Élet vizéhez.” Amen
Nyilvánvalóan távolságomban (az elmúlóhoz ragaszkodásomban) nem imádkozok, közelségemben (istenismeretemben) meg az a természetes
Fájdalmaimban és kétségbeeséseimben meg imádkozok (mint ahogy mondják is, megtapasztalva a halálfélelmet nincs ateista)
Ugyan nyilván kérhetnék magamnak azokból (kérhetnék fájdalmakat, és nehézségeket, és sikertelenségeket), és azzal nem is lőnék mellé, de mégis a szelídségedben kérem a felismerésemet (azaz amennyire lehet a jó dolgomban)
És abban a harmadik személy az értelmed szerint az Isten, Akitől kérek, és a második személy, Akihez szólok, az megint az Isten, és a szeretet szerint az első személy megint az Isten
Akiben meg gondolkodok, az te vagy, azaz aki veszi az értelmet, így aki magam könyörgök nem vagyok más, mint aki te vagy, azaz megint az, aki ide jön
Így amikor magamra veszem a bűn terhét, hogy a nevedben viseljem, az nem más nevében teszem, mint az értetlenség nevében, aki nem akarja magát megismerni
Hiszen bennem felismerhető, számára meg ettől kezdve könnyebb, majd a Lélek megadja neki kellő időben a többit
És ez mód nincs máshogy, mint az Írások szerint
Mert nem az értelmet kell megindítani, hanem, a szívet
Hogy a szív indíthassa el az értelmet
És nyilván az nincs meg a földi értelemben, hanem csakis lelki értelmekben
Így amit a szavak mondanak, azok leginkább egy képre hasonlítanak
Mint ahogy egyetlen festett képet sem lehet megérteni pusztán értelemből
És a szöveg tartalmához meg hozzá tartoznak a fél mondatok
Hiszen Lélekben van a másik fele
Azaz ami a cél
Hogy mindenki magában ismerjen fel, és az magával hozza a felismerést, és a hálát
Arra senkinek sincs szüksége, hogy helyette gondolkozzanak, hanem mindenkinek olyan gondolatra van szüksége, amelyik elindítja, hogy elkezdje keresni az igazságot, ami meg önmagában hordozza a felismerést
Arra nincs senkinek szüksége, hogy meggyőzzék az igazságról, hanem egy belső felismerésre van szüksége, megismerve a Tanút