A női logikával kapcsolatban, nem annak a filmben való megjelenésére utaltam, hanem arra, ahogy te predesztináltad azt. Először is, nem lehet az összes nőre kivetíteni, másodszor ez a te logikád, nem a nőké. Nekem eszembe se jutott volna az általad említett eset a férfi pszichiáterrel...
De mielőtt kikiáltanál harcos feministának és off-topicolnánk az egész topicot, csak annyit jegyeznék meg, hogy ezeket az infókat én is ismerem az imdb-ből. A Tomb Raiderben pedig Ashley Judd sem az alkata, sem az arca miatt nem lenne hiteles, sokkal inkább az Anjelina Jolie.
A "Playing by Heart" pedig sokkal többet mondott, mint azt, hogy az addig elrontott életét akarja helyrehozni. De lehet, hogy ehhez kell a női logika...
Bevallod:
"Imádom, mikor a férfiak elméleteket gyártanak a nőkről, majd elmondják, hogy mennyire hülyeség is az, amit szerintük ők gondolnak. :-/ "
Ami női logikát idéztem, az legalább 3-szor fordul elő a filmben, hangsúlyozottan. És véletlenül sem azt állítottam hogy hülyeség, hanem azt, hogy a férfiak is élnek vele - de a jelek szerint legalábbis egyes nők tudta nélkül...
AJ sokoldalúságáról:
Eddig 3 filmjét láttam (Playing by Heart (1998), The Bone Collector (1999) és Girl, Interrupted (1999)). Személyiségéhez ez utóbbi passzol leginkább. De jó volt a Playing by Heart-ban is, ahol tulajdonképpen olyan szerepet alakít, amely akár folytatása is lehetne a Girl, Interrupted-belinek. Ugyanis ott egy olyan nőt személyesít meg, aki kétségbeesetten próbálja meg rendbehozni a korábban elrontott életét. Angelina pontosan ezt próbálja tenni a való életében is (meglátjuk, milyen eredménnyel). A The Bone Collector viszont nem neki való szerep volt. Lényegében tehetetlenségre, pontosabban utasítás-követésre volt ítélve, amiben nem tud hiteles lenni. (Mondjuk valószínűleg nem is volt ilyen célja, hanem inkább csak végre egy nyereséges vállalkozásban is szerepelni.)
Angelinát a látottak (és olvasottak) alapján nem látom különösebben sokoldalúnak, ellenben olyan bogaras nőnek, aki nőként akkor sem érdekelne, ha egyedül képviselné a "szebbik" (ámde agyontetovált) nemet. De ez nem jelenti azt, hogy a maga kategóriájában ne találnám nagyon tehetségesnek, mert annak találom. Továbbá az, hogy nekem (mint férfinak) nem tetszik, még nem jelenti azt, hogy ne tetszhetne pl. sok nőnek... Ahogyan a Girl, Interrupted-ban is. (Jut eszembe, egy másfajta forgatókönyvvel, bosszúálló amazonként nagyot alakíthatott volna a Double Jeopardy-ban (1999). Cserében pedig inkább Ashley Judd-nak kellene játszania a Tomb Raider (2001) c. filmben Lara Croft-ot. Sajnos nincs rá befolyásom (:-(((.)
Tegnap esti film (legalábbis nekem): Mindent anyámról. Kiborított a film, aznap este nem sok kedvem volt nevetni. De nagy élmény volt, szerintem kihagyhatatlan.
Szerintem a nők olyasmiken döbbenhettek meg, hogy "na végre egy film, amelyben bemutatják, hogy az idióta (férfi) pszichiáter nem érti meg, hogy a főhős(nő) igazából nem is akart öngyilkos lenni, csak a fejfájása ellen vett be halálos adagot".
A dolog szépséghibája, hogy ez a fajta félreértés fordítva is éppoly gyakran előfordul. Pl. József Attila is hiába magyarázta az anyjának, hogy ő tulajdonképpen nem akarta megrepeszteni a petróleumlámpa üvegét, csak meg szeretett volna győződni arról, hogy vajon igaz-e az, amit az iskolában hallott, hogy ha a felhevült üvegre vizet fröccsentünk, akkor az megreped. (Miután ezt jól elmagyarázta az anyjának, az ismételten pofánverte, merthiszen eszerint az a rosszcsont Attila pontosan tudta, hogy el fogja repeszteni az üveget...)
Szóval a film szerintem nem rossz (nem kell a nagy elődökhöz hasonlítani), bár lehetett volna olyan értelemben kimunkáltabb, hogy világosabb legyen a "lelki kikecmergés" azon vonása, hogy senkin sem lehet addig segíteni, amíg önmagának az ellensége.
Én meg talán a megdöbbentésről szeretnék érdeklődni. Min is kell megdöbbenni? Van a filmben egy csavar, amit nem vettem észre? (mellesleg látszik, hogy nem egy gyenge film volt, már vagy a negyedik hozzászólás szól róla...)
Két dilis tyúk története, akik maguknak köszönhetik a dilijüket, kellően dilis színésznőkkel is előadva. Valahol olvastam, hogy voltaképpen a "felnőtté válásról" szól. Ebben azért lehet valami, ugyanis azon viselkedési és gondolkodási formákon, amit Winona Ryder és Angelina Jolie alakít (bizalmatlanság, hiszti, agresszió, fegyelmezetlenség, önsorsrontás, stb.), normál körülmények között a serdülőkorig illik túlesni.
Szerintem mindkét főszereplő hölgynek NAGYON testreszabott volt a feladat (nem csoda, hiszen önmagukra szabták). Szó sincs róla, hogy AJ szerepét bárki el tudta volna úgy játszani, mint ő tette. AJ a valóságban is pont olyan provokatív, zabolátlan - és romlott, mint ebben a filmben láthattuk. (Egyébként éppen ezért viszolygok attól, hogy Lara Croft-ként viszontlássam.)
A film engem nem rázott meg különösebben (talán mert fiúból vagyok...), de elhiszem, hogy nőket megdöbbenti. Viszont arra lennék kíváncsi, hogy ha tanulságot is vonnak le a maguk számára, akkor az mi volna?
hááát, nem értünk egyet (nem baj, persze) tartom a már egyszer megfogalmazott véleményemet, miszerint:
"Girl, interrupted:
Közhelyekkel telezsúfolt film az Életről és annak az Értelméről; jó, de messze nem kiemelkedő (pláne nem Oscar-díjas) színészi alakításokkal."
Valahogy az volt az érzésem, hogy AJ szerepét bárki el tudná játszani, nem kell "jellemfejlődnie" a filmben, végig ugyanazt a karaktert kell hoznia, mellesleg jól hozza, de szerintem egy ilyen karakter megformálása kötelező stílusgyakorlat a színművészetin.
Amivel egyetértek: a mellékszereplők (orvos, főnéni, lányok) baromi jók voltak.
Jó ez a topic. Az Index főoldaláról elolvastam néhány "filmkritikát", de szerintem nagyon vacak, iszonyú jó fejnek érzi magát az illető, csak épp a filmről nem derül ki semmi.
Egy újabb valós történeten alapuló film, a harmadik a héten.
Nagyon tetszett (lehet, hogy azért, mert lány vagyok), de Winona még mindig nem tud kinőni ebből a szerepkörből (aranyos, kedves lány, aki próbál lázadozni, de nem túlságosan, csak épp annyira, hogy észrevegyék, de baja ne legyen belőle), viszont Angelina Jolie itt is nagyszerű volt. Nem csoda az Oscar, úgy tűnik a papától volt mit örökölnie.
A többi lány is nagyon jó volt, az egész film rendkívül megrázó és döbbenetes volt.
annyira jó hogy létezik még egy olyan ember aki annyira imád moziba járni mint én :o)))))))
már irom a listát hogy miket javasoltál és amint itt is mennek rohanok is :o))
Én nagyon is bele tudtam magam élni a szereplők életébe annak ellenére, hogy "AHA-érzés" nem volt egyáltalán.
Hurrikán
Minél több Oscar-ra jelölt filmet nézek (férfi főszereplő kategóriában), annál inkább csodálkozom, hogy az általam ugyan nagyra becsült Kevin Spacey miért kapta meg az Oscart. Sokkal jobb volt nála a Russel Crowe és a Denzel Washington is.
Ez a film valós történeten alapul és nagyszerűen mutatja be egy ember gyötrődését, belefáradását az örök küzdlembe azért, hogy az ártatlanságát bebizonyítsa. Denzel Washington rá jellemző módon rendkívüli jellemábrázolással mutatta be a Hurrikán személyiségét, a film gyengéje viszont az, hogy kicsit vontatott és vagy a végét siették el nagyon, vagy a filmet húzták el, de összesen 10 percet hagytak a befejezésre a több, mint 2 órás filmben.
Őszintén szólva úgy mentem be, hogy nem fog tetszeni, de nagyon jó volt. Denzel még mindig az egyik legnagyszerűbb színész ma. Ami a szomorú, hogy ez a film a faji megkülönböztetésről (is) szól és az Oscar táján is lehet ezt tapasztalni sajnos. Hollywood mondhat bárnit, a szabad szellem és az egyenlő esélyek még messze kerülik.
a Kossuthban "egyedül " nézheted, az 1 teremben kb 40-en voltunk ma du.!:-)
Komorsága a történeten tul az is , hogy olyan üres az életük, semmi jóvő, kiút, álmok se! a fotózás is a sivárságot erősíti!
már elmondtam egy másik topikban, de veletek is megosztom a véleményemet: szvsz. az Amerikai szépség mélyebben érinti a nézőket, mert több az AHA érzés! hogy ismerős, sőt!ott a "lehetőség", hogy ilyen lehetek (bármely szereplővel lehet azonosulni-érezni!) de ebben a filmben (a fiúk...)nem azonosulunk, csak kivülről nézzük a történetet, mely persze hat ránk, felháborit, sajnáljuk, de nem érezzük a bőrünk alatt!
hát, bocs, ha hosszú voltam, és hogy "csakugy" beléptem! :-)
üdv:tölgy
Mint mondtam, tetszett a film. Megrázott, felháborított. Tudod, én azok közé tartozom, akik bosszankodnak, ha a végén a rossz győz. Ha ilyeneket olvasok, el szoktam dobni a könyvet.
Az előttem szólóval totális ellentétben tetszett a film. Ezzel együtt én sem valószínű, hogy újra megnézem. A Hillary Swank abszolút megérdemelte az Oscart az alakításáért, ami annyira jó volt, hogy néha el tudtam vonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen két nő szerelmét látom.
A történet valóban nyomasztó, viszont az alakítás és a mögöttes tartalom nagyon fontos. Valóban csodaszámba megy, hogy egy ilyen film Oscar-jelölt lehetett.
Boys Don't Cry. Csak erős idegzetűeknek. Nyomasztó. Kinyílik a bicska a zsebemben.
Tetszett, de nem nézem meg többé, elég volt. Amerika, mint szabadság.Hányinger.
A Sleepy Hollow című opuszt tekintettem meg tegnap. Jól megcsinált horrorfilm, lehet rajta szorongani, de a fordulatok a gyakorlottabb nézőknek már ismerősek. A szőke kislányokat látva az elején a fekete lovaggal, majd a szőke mostohát és Katarinát figyelve elég hamar rá lehet jönni, ki kavarhat itt valójában. Johnny Depp jól játszik. A "gonosz mostoha" motívum pedig már kicsit unalmas.
Mi a Jadviga parnajat neztuk meg. Mindenkinek azt tanacsolom, hogy ne tegye, ha jot akar maganak. Csunyan filmezett, nyomaszto, a konyvtol igen csak eltero nezopontu film. Inkabb a konyvet olvassatok el!
Girl, interrupted:
Közhelyekkel telezsúfolt film az Életről és annak az Értelméről; jó, de messze nem kiemelkedő (pláne nem Oscar-díjas) színészi alakításokkal.
Playing by heart - Szeress, ha tudsz Kockásfülűnyúl ajánlása vitt a moziba erre a filmre, s nagyon áldottam a nevét utána. Mélyen ajánlom mindenkinek, mostanában ez a film viszi el nálam a pálmát. Nekem még a US Beauty-nál is sokkal jobban tetszett. Igazi mély, szép alkotás. Valóban, egyszer sem néztem meg az órámat a film alatt, ahogy Kocek is mondta. :)
