Szerintem a nők olyasmiken döbbenhettek meg, hogy "na végre egy film, amelyben bemutatják, hogy az idióta (férfi) pszichiáter nem érti meg, hogy a főhős(nő) igazából nem is akart öngyilkos lenni, csak a fejfájása ellen vett be halálos adagot".
A dolog szépséghibája, hogy ez a fajta félreértés fordítva is éppoly gyakran előfordul. Pl. József Attila is hiába magyarázta az anyjának, hogy ő tulajdonképpen nem akarta megrepeszteni a petróleumlámpa üvegét, csak meg szeretett volna győződni arról, hogy vajon igaz-e az, amit az iskolában hallott, hogy ha a felhevült üvegre vizet fröccsentünk, akkor az megreped. (Miután ezt jól elmagyarázta az anyjának, az ismételten pofánverte, merthiszen eszerint az a rosszcsont Attila pontosan tudta, hogy el fogja repeszteni az üveget...)
Szóval a film szerintem nem rossz (nem kell a nagy elődökhöz hasonlítani), bár lehetett volna olyan értelemben kimunkáltabb, hogy világosabb legyen a "lelki kikecmergés" azon vonása, hogy senkin sem lehet addig segíteni, amíg önmagának az ellensége.
Én meg talán a megdöbbentésről szeretnék érdeklődni. Min is kell megdöbbenni? Van a filmben egy csavar, amit nem vettem észre? (mellesleg látszik, hogy nem egy gyenge film volt, már vagy a negyedik hozzászólás szól róla...)
Két dilis tyúk története, akik maguknak köszönhetik a dilijüket, kellően dilis színésznőkkel is előadva. Valahol olvastam, hogy voltaképpen a "felnőtté válásról" szól. Ebben azért lehet valami, ugyanis azon viselkedési és gondolkodási formákon, amit Winona Ryder és Angelina Jolie alakít (bizalmatlanság, hiszti, agresszió, fegyelmezetlenség, önsorsrontás, stb.), normál körülmények között a serdülőkorig illik túlesni.
Szerintem mindkét főszereplő hölgynek NAGYON testreszabott volt a feladat (nem csoda, hiszen önmagukra szabták). Szó sincs róla, hogy AJ szerepét bárki el tudta volna úgy játszani, mint ő tette. AJ a valóságban is pont olyan provokatív, zabolátlan - és romlott, mint ebben a filmben láthattuk. (Egyébként éppen ezért viszolygok attól, hogy Lara Croft-ként viszontlássam.)
A film engem nem rázott meg különösebben (talán mert fiúból vagyok...), de elhiszem, hogy nőket megdöbbenti. Viszont arra lennék kíváncsi, hogy ha tanulságot is vonnak le a maguk számára, akkor az mi volna?
hááát, nem értünk egyet (nem baj, persze) tartom a már egyszer megfogalmazott véleményemet, miszerint:
"Girl, interrupted:
Közhelyekkel telezsúfolt film az Életről és annak az Értelméről; jó, de messze nem kiemelkedő (pláne nem Oscar-díjas) színészi alakításokkal."
Valahogy az volt az érzésem, hogy AJ szerepét bárki el tudná játszani, nem kell "jellemfejlődnie" a filmben, végig ugyanazt a karaktert kell hoznia, mellesleg jól hozza, de szerintem egy ilyen karakter megformálása kötelező stílusgyakorlat a színművészetin.
Amivel egyetértek: a mellékszereplők (orvos, főnéni, lányok) baromi jók voltak.
Jó ez a topic. Az Index főoldaláról elolvastam néhány "filmkritikát", de szerintem nagyon vacak, iszonyú jó fejnek érzi magát az illető, csak épp a filmről nem derül ki semmi.
Egy újabb valós történeten alapuló film, a harmadik a héten.
Nagyon tetszett (lehet, hogy azért, mert lány vagyok), de Winona még mindig nem tud kinőni ebből a szerepkörből (aranyos, kedves lány, aki próbál lázadozni, de nem túlságosan, csak épp annyira, hogy észrevegyék, de baja ne legyen belőle), viszont Angelina Jolie itt is nagyszerű volt. Nem csoda az Oscar, úgy tűnik a papától volt mit örökölnie.
A többi lány is nagyon jó volt, az egész film rendkívül megrázó és döbbenetes volt.
annyira jó hogy létezik még egy olyan ember aki annyira imád moziba járni mint én :o)))))))
már irom a listát hogy miket javasoltál és amint itt is mennek rohanok is :o))
Én nagyon is bele tudtam magam élni a szereplők életébe annak ellenére, hogy "AHA-érzés" nem volt egyáltalán.
Hurrikán
Minél több Oscar-ra jelölt filmet nézek (férfi főszereplő kategóriában), annál inkább csodálkozom, hogy az általam ugyan nagyra becsült Kevin Spacey miért kapta meg az Oscart. Sokkal jobb volt nála a Russel Crowe és a Denzel Washington is.
Ez a film valós történeten alapul és nagyszerűen mutatja be egy ember gyötrődését, belefáradását az örök küzdlembe azért, hogy az ártatlanságát bebizonyítsa. Denzel Washington rá jellemző módon rendkívüli jellemábrázolással mutatta be a Hurrikán személyiségét, a film gyengéje viszont az, hogy kicsit vontatott és vagy a végét siették el nagyon, vagy a filmet húzták el, de összesen 10 percet hagytak a befejezésre a több, mint 2 órás filmben.
Őszintén szólva úgy mentem be, hogy nem fog tetszeni, de nagyon jó volt. Denzel még mindig az egyik legnagyszerűbb színész ma. Ami a szomorú, hogy ez a film a faji megkülönböztetésről (is) szól és az Oscar táján is lehet ezt tapasztalni sajnos. Hollywood mondhat bárnit, a szabad szellem és az egyenlő esélyek még messze kerülik.
a Kossuthban "egyedül " nézheted, az 1 teremben kb 40-en voltunk ma du.!:-)
Komorsága a történeten tul az is , hogy olyan üres az életük, semmi jóvő, kiút, álmok se! a fotózás is a sivárságot erősíti!
már elmondtam egy másik topikban, de veletek is megosztom a véleményemet: szvsz. az Amerikai szépség mélyebben érinti a nézőket, mert több az AHA érzés! hogy ismerős, sőt!ott a "lehetőség", hogy ilyen lehetek (bármely szereplővel lehet azonosulni-érezni!) de ebben a filmben (a fiúk...)nem azonosulunk, csak kivülről nézzük a történetet, mely persze hat ránk, felháborit, sajnáljuk, de nem érezzük a bőrünk alatt!
hát, bocs, ha hosszú voltam, és hogy "csakugy" beléptem! :-)
üdv:tölgy
Mint mondtam, tetszett a film. Megrázott, felháborított. Tudod, én azok közé tartozom, akik bosszankodnak, ha a végén a rossz győz. Ha ilyeneket olvasok, el szoktam dobni a könyvet.
Az előttem szólóval totális ellentétben tetszett a film. Ezzel együtt én sem valószínű, hogy újra megnézem. A Hillary Swank abszolút megérdemelte az Oscart az alakításáért, ami annyira jó volt, hogy néha el tudtam vonatkoztatni attól, hogy tulajdonképpen két nő szerelmét látom.
A történet valóban nyomasztó, viszont az alakítás és a mögöttes tartalom nagyon fontos. Valóban csodaszámba megy, hogy egy ilyen film Oscar-jelölt lehetett.
Boys Don't Cry. Csak erős idegzetűeknek. Nyomasztó. Kinyílik a bicska a zsebemben.
Tetszett, de nem nézem meg többé, elég volt. Amerika, mint szabadság.Hányinger.
A Sleepy Hollow című opuszt tekintettem meg tegnap. Jól megcsinált horrorfilm, lehet rajta szorongani, de a fordulatok a gyakorlottabb nézőknek már ismerősek. A szőke kislányokat látva az elején a fekete lovaggal, majd a szőke mostohát és Katarinát figyelve elég hamar rá lehet jönni, ki kavarhat itt valójában. Johnny Depp jól játszik. A "gonosz mostoha" motívum pedig már kicsit unalmas.
Mi a Jadviga parnajat neztuk meg. Mindenkinek azt tanacsolom, hogy ne tegye, ha jot akar maganak. Csunyan filmezett, nyomaszto, a konyvtol igen csak eltero nezopontu film. Inkabb a konyvet olvassatok el!
Girl, interrupted:
Közhelyekkel telezsúfolt film az Életről és annak az Értelméről; jó, de messze nem kiemelkedő (pláne nem Oscar-díjas) színészi alakításokkal.
Playing by heart - Szeress, ha tudsz Kockásfülűnyúl ajánlása vitt a moziba erre a filmre, s nagyon áldottam a nevét utána. Mélyen ajánlom mindenkinek, mostanában ez a film viszi el nálam a pálmát. Nekem még a US Beauty-nál is sokkal jobban tetszett. Igazi mély, szép alkotás. Valóban, egyszer sem néztem meg az órámat a film alatt, ahogy Kocek is mondta. :)
Ha valaki szereti a Tim Burton stílusát, garantáltan tetszeni fog a film. Igazi szürke, novemberi, alig színes, esős, nyálkás, hideg tájak, torz és nagyon szép emberek, mítosz és valóság, rejtély és megoldások, félelem, gyilkosságok és szerelem. Hát nagyjából ezek vannak a filmben. Meg kellett, hogy állapítsam, hogy Johnny Depp nagyon jó színész (még mindig) ahogy ezt a finomkodó tudósembert játszotta, a grimaszai szenzációsak voltak.
Nézzétek meg!
Csatlakozom Planney véleményéhez, szerintem sem érdemes megnézni a Part-ot. (illetve csak azoknak akik kiváncsiak Caprio kidolgozatlan felsőtestére :) ) Nekem egyedül a zenéje tetszett, meg persze a szép tájak.
Amikor elmentem megnézni azon gondolkodtam hogy az Amerikai Szépséget nézzem meg harmadszorra, vagy az "A Part"-ot először, hát mit mondjak, rosszul döntöttem....
Egy francia film a lelkiismeretről, ami minden boldogságot tönkretehet, a zsarnokságról, ami családokat pusztít el és a szerelemről, ami túlél mindent. Kicsit vontatott, de nagyon értékes film (Juliette Binoche-al).
Blood Simple (Véresen egyszerű)
Az előttem szólókkal ellentétben nekem annyira nem tetszett, vontatott volt és néha unalmas, de az biztos, hogy ebben a 83-as filmben már ott vannak azok az alapok, amikre a későbbi független filmesek építkeznek (Fargo, A nagy Lebowski, Pulp Fiction és társai). Mondjuk, ha az egész olyan lett volna, mint az utolsó 35 perc, akkor nagyon tetszett volna. Így csak kicsit.
Messze elkerülendő film. Halálian vontatott, unalmas, értelmetlen film. A szép képek, tájak sem kárpótolnak ezért a dögunalomért. Ráadásul DeCaprio kivételével főként ronda brit angolt beszélnek benne, amitől még pluszban ideg lettem. Ennél csak az Ideglelés volt nagyobb szemét mostanában1.
