Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az Anjelica Huston azért csinálta ezt a filmet (rendezte és főszerepelte is), és választott közben teljesen ismeretlen színészeket, hogy ő átragyogjon a filmen.
De nem akarok az lenni, ezért inkább csak annyit, hogy jó volt ő is (bár a Brenda Blethyn-t jobban el tudtam volna képzelni ebben a szerepben, AH-ból süt az intelligencia), és nagyszerűek voltak a mellékszereplők, a történet igencsak emlékeztetett a magyar filmekre (ilyen proli környezetet eddig csak azokban láttam), de mégsem jött át az a kiábrándultság, mint a magyar filmekből. Tom Jones kis cameoja pedig nagyot dobott rajta.
Snow Falling on Cedars (Hó hull a Cédrusra)
Ethan Hawke szerepelt végre egy jó kis félig művészfilmben, csak azt nem értem, miért volt ilyen nehéz megnézni, hogy a 3.-4. héten már csak az Európa moziban volt látható, ha nem akartam a gatyámat is otthagyni egy multiplexben...
Történet a szerelemről, a csalódásról és a faji diszkriminációról. Csodás fényképezésekkel.
Csak egy baj volt vele, majd megfagytam, mert állandóan tél volt a filmben. :-)
Bedrooms and Hallways ( Hálószobák és előszobák)
Egy nagyszerű vígjáték tele homoszexuálisokkal, keresve a nemi identitást, a szerelmet és az igaz barátságot. Rendkívül szórakoztató, de kétlem, hogy sok hetero férfi végig bírná nézni (többen kivonultak a moziból már az elején). Nagyra értékelem drága férjemtől, hogy egyszer sem indult kifelé és a poénokon (amik tényleg kíválóak voltak) ő is nevetett.
The Green Mile (Halálsoron)
Én az előttem szólóval szemben igencsak kedvelem Tom Hanks-et és az idei Oscar-jelöltek sorába ő is belefért volna ezzel a szereppel. Ha viszont már itt tartunk, a Percy-t játszó színészt is jelölni lehetett volna mellékszerepéért.
Azt hittem nem fogok kibírni 3 órát, de jobb volt, mint amire számítottam. Jó volt a történetvezetés, az összhang a szereplők között, nagyon tetszett az egér filmezése. Tetszett az is, hogy ebben a néha szörnyű történetben fel lehetett oldani a nyomott hangulatot egy-egy apró poénnal.
Halálsoron:
Stephen King regénye alapján készült, és az ő kedvéért vettem rá jegyet. (Pár éve láttam tőle a TV-ben a "Sorvadj el!"-t, és az tetszett. A regényeit egyébként sosem olvastam.) Csak amikor már megvettem a jegyet, szembesültem azzal, hogy Tom Hanks a főszereplő (:-(((. (Még szerencse, hogy csak ekkor, mert különben alighanem elmenekülök.) A nézőtéren ért a következő meglepetés, amikor hallottam sutyorogni, hogy a film több, mint 3 órás...
Na most a filmről. Nem kell megijedni, a játékidőt teljesen kitölti, nem unalmas. Tom Hanks pedig (bár főszereplő), nem abszolút főszereplő, és nem is miatta jó a film. Remekül játszik benne mindenki, történetesen ő is. Egy meglehetősen sajátos élethelyzetben látjuk a karaktereket és viselkedésüket...
Erin Brockovich:
Jó film, az én meglátásom szerint meglehetősen vígjátékira véve. Hogy az események alapja valóságos, az nem sugárzik át rajta, nyugodtan lehetne teljesen kitalált is. Az "Álljon meg a nászmenet", illetve a "Sztárom a párom" szerintem sokkal szórakoztatóbb volt, de azért az "Erin Brockovich"-ban is vannak kapitális poénok. A család minden tagjának tetszhet a film, nemcsak Julia Roberts "szerelmeseinek" (:-))).
Stigmata:
Általában kedvelem az olyan filmeket, amelyekben van bizonyos isteni beavatkozás, de a Stigmata nem fogott meg. Inkább a naturáliák jellemzők rá, meg hogy ismételgetnek benne egy mondást, ami állítólag a katolikus egyház ellen szólna.
Julia Roberts-el. Végre egy olyan film Julia-val, ami nem romantikus és nem kifejezetten vígjáték, sőt drámai elemekkel telitűzdelt igazi mesterségbeli tudást kívánó alkotás. Jó volt a történet (mondjuk igaz), és julia kíválóan érzékeltette az anyát, a kétségbeesést, a vívódást, a nehéz helyzeteket a vicces fordulatokkal. Nézzétek meg!
Vanessa Paradis és Daniel Auteuil főszereplésével egy nagyon érdekes, fekete-fehér már-már lélektani road-movie.
Egy késdobáló és egy lány, két kiábrándult ember, akik egymás társaságában hihetetlen szerencsére tesznek szert, de mikor szétválnak, az életük is szétesik. A legérdekesebb nekem az volt, hogy a kettőjük kapcsolata végig plátói marad, mégis van egy szerelmi jelenet, aminek semmi köze a sex-hez, hanem egy késdobálás közben éreztem azt a fajta közelséget, ami ilyenkor az emberek között van.
Nővérkék, nem láttam a filmet, de engem is érdekelne egy-két szubjektív vélemény, megnyilvánulás a témában...
Irónia, hűha! Milos Forman és Jim Carrey együtt?!? Érdekes kettős, ezt lehet hogy megnézem...ha meggondoljuk, nem előzmény nélküli a Carrey komolykodása, pl. már a Trumann show sem volt az a tőle megszokott könnyed, kacagtató limonádé.
Egy érdekes film Eddie Murphy-vel és Martin Lawrence-el. Ha valaki kacagtató vígjátékra számít, az csalódni fog, ha valaki drámát vár, az is. Ez a film kellemesen egyensúlyozik a kettő között. Szerintem jó volt.
Friss élmény: Ember a holdon
Az első szó ami eszembe jut róla: zavarbaejtő. Akik Jim Carrey hülyéskedésére, vagy könnyű vígjátékra számítanak, azok ne menjenek be rá.
A film első pillanatától az utolsóig érdemes fejbentartani hogy a rendező Milos Forman.
Nekem tetszett.
Két hete szombaton (bocs, csak azóta nem volt időm ide írni):
Boys Don't Cry (A fiúk nem sírnak)
Kb. öt perc kellet, hogy a kezdtetektől bennem motoszkáló érzés teljes bizonyosságot nyerjen: ez a főszereplő fiú, lány. Vagy mégsem? :-)
Brandon kisvárosi, kopott, spleenes, álmos története 120 percben, kissé unalmas kidolgozásban, meseszerű hömpölygéssel és előre látható, végzetszerű történésekkel, továbbá részemről súlyos előérzetekkel, - naná, hogy bejöttek! - a végén pedig naturális megoldással.
Mindenesetre a főszereplő hölgy (H.Swank) valóban érdekeset alakított. Ez minden, amit pozitívumként hozzáfűznék.
Ja, és csak türelmes és kipihent embereknek ajánlott! És nem hátrány, ha bírod a durvább jeleneteket is....
On Off
Mindenki, az egész világ (vagy csak a Filmakadémia) ilyen beteg, ferdült, vagy szebben fogalmazva csak "Más"? Kisebbségbe kerültem a magam heteroszexuélis szokásaival? Vagy csupán ez az idei "művészi sikk"?
Kérdésem: 2000-ben az Oscar szobrocskák elnyerésének előfeltétele volt a "szexuális eltévelyedések, különbözőségek és perverziók" téma, legalább hátértörténetként való feldolgozása?
Hogy miről is beszélek, pl.: Amerikai szépség: Homoszexuális vonal+pedofil szakirány, Mindent Anyámról: Viva Traveszti!, A Fiúk nem sírnak: Egy leszbikus vívódásai
Off Off
Sziasztok!
Én új belépő vagyok, és ha nem zavarok, szeretnék kérdezni valamit.
Mi a véleményetek a Jadviga párnájáról? Hetek óta szeretném megnézni, de nem volt rá időm.
Várom a válaszotokat. Köszi.
Tegnap láttam a Mindent Anyámról c. Pedro Almodóvar filmet. Erősen ajánlott!!!
Elég felkavaró maga a történet és szerintem a szinészek is jól játszottak. De inkább a sztori miatt jó a film.
Na ez egy jó nagy sz... volt... bár erre számítottam is.
A szereplők gyengék, a párbeszéd silány, a vér eltúlzott, a vámpírölési technikák teljes félreértése (csak fa bot alkalmas a megsemmisítésre, itt meg volt tehénszarv és fémcölöp is...), a poénok erőltetettek és mindennek a fejébe még csináltak hozzá egy harmatgyenke szinkront is... Kidobott pénz volt. De nem baj, mert nem hagytam volna ki lévén, hogy az első részt rengetegszer láttam és nagyon tetszik. Ezekután csak még jobban...
Hó hull a cédrusra. Nálam bejött, nagyon szép film bár egy párhuzamos vélemény szerint eléggé sekélyes. Na puff. Operatőri munka első osztályú. Ami elkeserítő, hogy mindössze ketten voltunk a moziban :(( Érdemes megtekinteni.
Szia Winnie,
amikor a talin említettem, hogy majd benézek, nem gondoltam, hogy még a múlt héten eljutok valamilyen filmre, de az ég is azt akarta, hogy minél hamarabb teljesítsem az ígéretemet. Szóval a film a Stigmata volt. Kicsit ódzkodtam, mert elég rossz kritikákat olvastam róla (vagyis a kritika jó volt, csak lehúzta a filmet, hogy pontosan fogalmazzak).
Most nem tudom részletezni a megállapításaimat, így csak címszavakban:
nem is horror -de ez jót tesz a filmnek,
pár dolog a levegőben lóg, ezek közül néhány lényeges lenne,
jó lenne többet tudni a holt-tengeri tekercsekről, de ez igazán nem a film hibája.
Összességében egyáltalán nem mondhatnám, hogy nem tetszett, arra mindenképpen rávett, hogy utánanézzek valami információnak a tekercseket illettően.
Ha szigorú akarok lenni, 10-ből 6 pontot megérdemel.
Mint előre is jeleztem, tetszett. De nem a két főszereplő miatt, hanem azért mert érzékenyen mondta el, hogy egy házasság milyen buktatókkal ját, milyen fontos a tolerancia, mennyire oda kell figyelni a másikra, néha nagyon megrendítő volt. Ezzel együtt persze nem maradt el a romantika és a komikum sem. Örülök, hogy láttam.
Viszont ami tuti, az szombaton a Bruce Willis és Michelle Pfeiffer új filmje, a Two of us, ami biztos tetszeni fog, bár biztos nem olyan jó film. De mit tegyek, ha egyszerűen mindkettőt nagyon bírom... :-))
off, voltál a pcsikvari kiállításán?
(+2)
on
Várnak rám, szóval legközelebb hétfőn, hacsak nem internetezünk otthon.
Kivetítés ügyben:
Ha példát hozok valamire (ráadásul feltételes módban), akkor az nem azt jelenti, hogy szerintem csakis az a példa lehetséges, sem pedig azt, hogy mindig az a példa érvényes. Hogy hozzak erre is egy példát (:-))), ha azt mondom, hogy "a babfőzelék az egy jellegzetes étel", akkor az nem úgy értendő, hogy szerintem csakis a babfőzelék étel, de még csak nem is úgy, hogy a babfőzelék mindig étel, mert hiszen pl. a romlott babfőzelék szerintem nem étel. A mondatom jelentése az, hogy a babfőzelék az lehet étel, és meglehetősen nagy gyakorisággal az is (:-))). Visszatérve az Észvesztőre, felhoztam egy jellegzetes példát arra, hogy egy beszámíthatatlannak mutatkozó nő (aki igazából csak dilis, vagy kissé éretlen) milyen fajta félreértésekbe keveredhet másokkal, és önmagával.
Írod:
"Ennek ellenére, igen jellemző választás volt ez a két kép, az angyalinak tűnő Ashley-ről és a romlott Angelináról. Kissé célzatos, nem igaz?"
Megfigyelésed ezúttal nem csapott be (:-))). A mellékelt képek inkább a színésznőkre, mintsem a szerepeikre hasonlítanak. De kérdezek mást. Angelina vajon miért jelent meg úgy az Oscar átadásán, hogy szinte egy rozzant boszorkány benyomását keltette?
Írod:
"És nem csak akkor fogad el egy nő egy férfit ilyen helyzetben. De ezt tényleg csak egy nő értheti meg. "
Húúúúú, erre befizetnék. Szóval van egy nő, akinek az életében minden rendben, azután megismerkedik egy fiúval, aki HIV+, -és --- és mégsem rohan el. Hát ez elég képtelenül hangzik. Bár az igaz, hogy van egy olyan megoldása is az egyenletnek, hogy a nő is HIV+ (ezt most ne tekintsük bajnak a nő életére vonatkozóan).
Befejezed:
"Ezzel pedig befejeztem, legközelebb majd a következő filmről írok, amit láttam, nem szeretem a fölösleges és sehova nem vezető vitákat."
Kíváncsi vagyok, hogy még hány folytatást ér meg ez a befejezés (:-))). De miért is szeretnéd befejezni? Szerinted az elég, ha mások előtt rögzíted, hogy Neked ez, vagy az a film tetszett? Mert szerintem ennek csak akkor lenne valami haszna, ha mások már ismernék az ízlésedet.
Látom, a folyosóról visszafutva is írtál még valamit. Így hát én is (:-))).
Írod:
"Én nem is vitázom tovább, szerinted nem jó színésznő az AJ, szerintem az, szerinted csak magát hozza, szerintem annál jóval többet, szerinted nem volt jó a filmben, szerintem igen és ezr így gondolták páran az Academy-n is."
Rövid időn belül sokadszorra értesz félre (:-(((. Ha rosszmájú lennék (vagyok is), akkor azt mondanám, hogy figyelembe véve női mivoltodat, ez szinte természetes (:-)))... Na de hadd legyek konkrét:
1.) AJ szerintem is kiváló szinésznő. Kiváló, amikor önmagát hozza. (Pl. "Szeress, ha tudsz", vagy "Észvesztő".)
2.) De nem mindig hozza önmagát (lásd "Csontember"), és akkor nem kiváló.
3.) Az Észvesztőben hozta leginkább önmagát (saját maga is ezt állítja!), ebben volt eleddig a legjobb, és ezért a teljesítményéért kapta az Oscar-t is. Megérdemelten. Az Academy-n.
"Szerintem a nők olyasmiken döbbenhettek meg, hogy "na végre egy film, amelyben bemutatják, hogy az idióta (férfi) pszichiáter nem érti meg, hogy a főhős(nő) igazából nem is akart öngyilkos lenni, csak a fejfájása ellen vett be halálos adagot"." - ez a nőkről szól általánosságban, azaz minden nőről, nem én találtam ki.
Ashley Judd hátterét nagyon is jól ismerem, és meg kell, hogy mondjam, hogy sokkal jobb színész-, és nőnek tartom, mint a szintén AJ-t. Ennek ellenére, igen jellemző választás volt ez a két kép, az angyalinak tűnő Ashley-ről és a romlott Angelináról. Kissé célzatos, nem igaz? Mindkettőről vannak épp ellenkező képek is forgalomban...
És igen, valóban többen játszottak a filmben, csakhogy ITT és MOST csakis az Angelina-ról van szó. És nem csak akkor fogad el egy nő egy férfit ilyen helyzetben. De ezt tényleg csak egy nő értheti meg.
Ezzel pedig befejeztem, legközelebb majd a következő filmről írok, amit láttam, nem szeretem a fölösleges és sehova nem vezető vitákat. Mindenki azt nézzen, amit akar és azt gondoljon, ami jól esik neki.
