DAKAR A KEZDETEKTŐL
1977-ben a francia Thierry Sabine eltévedt a líbiai sivatagban az Abidjan-Nice ralin. Mire a verseny végeztével hazatért Franciaországba, teljesen meghódította őt a sivatag. Elhatározta, hogy minél több emberrel megosztja az élményeit, és kitűzött egy célt: mindenkit eljuttatni egyszer ebbe az "óriási méretű homokba".
Tervei között egy olyan verseny szerepelt, amely Európában indul, áthalad a legkülönlegesebb afrikai tájakon és a szenegáli Dakar városban ér véget. A terv szinte azonnal megvalósult. A Párizs-Dakar a teljes ismeretlenségből Thierry Sabine úttörő munkájának köszönhetően vált népszerűvé. Kihívás azoknak, akik elindulnak rajta, álom azoknak, akik kimaradnak belőle. "Afrika mindig is az a sokarcú kontinens marad, amelyről az emberek a legtöbbet álmodnak."
Az első év
1978. december 26-án Thierry Sabine álmai valóra váltak azzal, hogy a párizsi Trocadérón elrajtolt az első rali mezőnye. 170 versenyző indult el a 10 ezer kilométeres versenyen, melynek útvonala Algérián, Nigérián, Malin, Haute-Voltan és Szenegálon vezetett keresztül. A rali a nyolcvanas évek elején indult és a mai napig az, ami akkor is volt: a tradicionális iszap-házakban lakó kis emberek nyitása a modern világ felé.
Az első motorkerékpáros győztes egy fiatalember volt, akit Cyril Neveunak (Yamaha) hívnak. Sokan nem tudják, hogy a győzelme után ő még nagyon sok sportelismerést kivívott magának, és megfogalmazta bölcs gondolatát: "21 éves koromban már voltak tapasztalataim Afrikáról az Abidjan-Nice versenynek köszönhetően. De a motorom kormánya mögött bőr nyeregtáska nélkül a Dakaron ugyanolyan kezdő voltam, mint a bárki más." A versenyzés itt felér egy hőstettel, az ember megismeri saját teljesítő képességének határait. Az első Dakar valószínűleg minden versenyző életét teljesen megváltoztatja.
1980
A Dakar elindulása gyorsan sikert hozott, és igazi szenvedéllyé vált. A legnagyobb csapatok ekkor a Yamaha, a Volkswagen, a Lada és a BMW voltak, mindegyik saját csapattal rendelkezett.
Cyrill Neveu másodszor nyert saját Yamahaján, az autóknál Freddy Kotulinsky és Luffelman voltak a győztesek.
1981
Ha az indulási év kétségtelenül a legmeghatározóbb, akkor az 1981-es kétségtelenül a legnehezebb. A verseny egyre több ember érdeklődését felkeltette, az Afrikába történő áthajózás már önmagában is nagy látványosság volt! Valójában a Dakar szenvedéllyé vált, amiből kár kimaradni. A rajthoz ugyanúgy felsorakoztak a különféle új járművek (4X4 kamionok, homokfutó autók, oldalkocsik, stb), mint a "régi" járgányok: Thierry de Montcorgé Rolls-sa, vagy Jacky Ickx Citrone CX-e, és Claude Brasseur. Michel Merel szavait idézve: "A terep olyan, mint a tenger: ha nem figyelek rá, az baj. Sokszor megijeszt engem, nem lehet vele játszogatni, bohóckodni." A verseny legfontosabb pillanata kétségtelenül Hubert Auriol győzelme volt, amely hosszú út kezdetét jelentette. Ő lett a motorosok új nagy versenyzője, a legenda folyamatosan íródott... Thierry Sabine szintén megnyerte a saját kategóriáját.
1982
A mezőny a párizsi Concorde térről rajtolt, a cél a Rózsa-tó volt. Összesen 382 résztvevővel indult a verseny, amely duplája az előző évinek. A Marreau testvérek, akiket a sivatag rókáinak becéztek, a Renault és az Elf segítségével hatalmas sikert arattak. Csakúgy, mint Cyril Neveu a Hondával, aki ezzel a csapattal egy hosszú sikertörténet első győzelmét aratta.
1983
A Ténéré sivatagon először haladt át a rali, és az eddig még ismeretlen táj a versenyzőknek és a nézőknek is egyaránt rendkívül tetszett. A természeti jelenségek azonban megtörték a csodálatot: egy hatalmas homokviharban 40 versenyző eltűnt. Szerencsére négy nap alatt mindenkit sikerült épségben megmenteni.
Nicole Maitrot így emlékezett vissza: "Thierry Sabine szinte Istennek tűnt, amint nézte az elveszett versenyzőket visszaszállító helikoptert." Ez a kis epizód egyre halhatatlanabbá tette a Dakar legendát. Az etapot egyébként Hubert Auriol nyerte egy órás előnnyel a többi versenyző előtt.
1984
Thierry Sabine elhatározta, hogy kiszélesíti a határokat és új utak után néz, hogy még jobban népszerűsítse a ralit. A verseny megújításához megvalósította a lehetetlent: a Dakar rali útvonala áthaladt Guineán, Sierra Leone-n és Mauritánián.
A legenda tovább íródott. Ebben az évben sokak figyelmét felkeltette a verseny: Jacky Ickx meggyőzte a Porschet, hogy indítson egy csapatot, és rögtön sikert is arattak. A nagy győztesek Metge és Lemoyne az autók kategóriában és Gaston Rahier a motorkerékpárosok között.
1985
Ebben az évben Versailles-ból indult a verseny.
A Mitsubishi Pajero végig hibátlanul teljesített, pedig még csak harmadik alkalommal állt rajthoz. Patrick Zaniroli és navigátora Jean Da Silva minden nagyobb akadályt kikerült Mauritániában és így egy újabb szép győzelmet szerzett a japán csapatnak.
Hubert Auriol elhagyta a BMW-t és a Ligier-Cagiva csapathoz szerződött. Gaston Rahier megismételte sikerét, ismét az első helyen végzett.
1986
Ez egy keserű év volt. Thierry Sabine, Daniel Balavoine énekes, Nathaly Odent újságíró, Francois Xavier-Bagnoud helikopter pilóta és Jean-Paul Le Fur rádió-technikus meghalt egy helikopter balesetben. PatrickVerdoy és Gilbert Sabine túlélték, de mindenki szinte sokkot kapott. Thierry Sabine hamvait szétszórták a sivatagban.
1987
A rali túlélte a tragédiát, és Thierry Sabine édesapja a Verdoy-Metge duó segítségével folytatta a verseny szervezését. A Dakar nem állt meg a fejlődésben, sőt: új résztvevőként a Peugeot érkezett. Ari Vatanen és Bernard Giroux nyert az autók között.
Hubert Auriol, Cyril neveu és Gaston Rahier nagy csatát vívott a motorosoknál. A győzelem közelében Hubert Auriol egy szörnyű baleset áldozata lett, mindkét bokája eltört, és nem tudta folytatni a versenyt. Cyril Neveu ötödször lett bajnok.
1988
Minden rekord megdőlt ebben az évben! A résztvevők száma 600 fölé emelkedett, és ez a tizedik évfordulón nagyon kedvező jel volt. Egy tragikus DAF-balesetet követően - amelyben egy holland navigátor, Van Loevezijn meghalt - Jan de Rooy bejelentette, hogy abbahagyja a versenyzést. Emellett közel 100 versenyző adta fel a versenyt, még az első nehezebb el oued-i szakasz előtt.
A versenyben vezető Ari Vatanent kellemetlen meglepetés érte: járművét, a 405 T16-t ellopták. A Kankurren-Pironen páros nyert az autóknál a Peugeot-val, a motorkerékpárosok között pedig Edi Orioli (Honda) végzett az élen.
1989
Ari Vatanen bosszút állt az őt ért sérelemért, és megnyerte a versenyt. A rali legnehezebb része a Líbián átvezető hosszabb szakasz volt. Ebben az évben a Yamaha minden anyagi támogatását egy fiatal tehetségnek ajánlotta: Stephane Peterhanselnek. A munka meghozta gyümölcsét.
1990
Ezúttal a párizsi La Défense volt a rajt helyszíne, 465 résztvevővel. Líbiába érve a versenyzők újra a sivatagban találták magukat: "A sivatag éjjel teljesen kietlen. Nem hallasz semmit, kong az ürességtől." (Stephan Peterhansel)
A motorkerékpáros versenyzők, akik tényleg teljesen egyedül vannak a sivatagban, sokszor nem is veszik észe a szépségét, csak az érdekli őket, hogy minél gyorsabban túljussanak a szakaszon.
Már a második szakasz után elszállt minden reménye a Mitsubishi csapatnak a győzelemre. A Peugeot-nak így lehetősége adódott harmadik bajnoki címének begyűjtésére. A francia csapat jól dolgozott és mindent beleadott, megérdemelten győzött.
A motorosoknál Edi Oriol a Cagiva-val abszolút esélyese volt a ralinak, és az olasz csapatnak be is gyűjtötte az első bajnoki címét. Hubert Auriol továbbra is hozta jó formáját.
1991
A Citroen Ari Vatanen-nek köszönhetően megelőzte a Peugeot és megnyerte a versenyt.
A motorkerékpár kategóriában Stephane Peterhanesel nyert a Yamahaval. Sajnos a győzelmi mámornak egy tragikus baleset vetett véget, amelyben Charles Cabanne, a Citroen szerviz kamionjának vezetője meghalt.
1992
A rali új útvonalon zajlott. A rajt a Chateau de Vincennes-nél volt, a cél helyét pedig Gilbert Sabine ötlete alapján változatták meg, aki már régóta szeretett volna valami újat vinni a rali életébe. A Párizs-Dakar ekkor Párizs-Le Cap lett, és néhány kellemes etapot is szolgáltatott a versenyzőknek. Egy nagy újítás is fémjelzi ezt az évet: megjelent a GPS!
Talán éppen a sok változtatás miatt, sok minden nem a terv szerint haladt. Egy sivatagi vihar, a Csád-i háború, egy megáradt namíbiai folyó, szóval minden a verseny ellen fordult. Mindezek azonban nem tudták magakadályozni Hubert Auriolt egy négykerekű győzelem megszerzésében: „Ez a legnagyobb győzelmem! Az autóknál a legelsőnek lenni két motoros győzelem után, itt Le Cap-ban, fantasztikus érzés!" A motorosoknál ismét Stephane Peterhansel nyert.
1993
A rali visszatért eredeti útvonalához, a Trocadéro-ról indult és Dakarban volt a cél, de a versenyzők nem voltak megelégedve. Az el goléa-i homokbuckák ugyanolyan szörnyűek voltak, mint az agademi vagy az el oued-i dűnék. A mezőny harmada megrekedt a sivatagban, Hubert Auriol is a mauritániai sivatag fogságába esett. Bruno Saby és Stephane Peterhansel mégis sikeresen vette az akadályokat és első helyen ért célba. Gilbert Sabine életben tartotta fia versenyét. A legenda folytatódik...
1994
A rali újra kezdi megtalálni önmagát, ami legjobban az apránként növekvő résztvevők létszámán látszik. Gilbert Sabine és a többi szervező visszavonult; a Dakar pedig tagja lett az Amaury Sport Organisation csoportnak. A Dakar „főnöke”, Fenouil megalkotta az útvonalat, amely a csoport első újítását jelentette, így lett Párizs-Dakar-Párizs rali. Az ötlet jónak bizonyult, a verseny pedig csak nehezebb lett!
Kisebb fennakadás volt a sivatagban, az autók nem tudták magukat átverekedni a 70 kilométer hosszú Erg-en. A Mitsubishi csapat kitartóan küzdött, míg a Citroen megpróbálta kikerülni az akadályokat. A szervezők úgy döntöttek, nem veszik figyelembe az Atar-Nouadhibou szakaszt. A Mitsubishi már nem tudott visszafordulni, csak segítséggel tudott továbbmenni. 36 óra alatt tudták teljesíteni a szakaszt! A csapat főnöke úgy döntött, nem folytatják a versenyt, mivel teljesen kimerülten és fáradtan érkeztek meg a szálláshelyre.
Pierre Lartigue a Citroennel megszerezte élete első győzelmét, Edi Orioli pedig a harmadikat, ezúttal Jordi Arcarons előtt.
De a verseny igazi hőse a Saby-Serieys és a Fontenay-Musmara páros volt a Mitsubishi csapatnál.
1995
Ebben az évben a rali Granadából, Spanyolországból rajtolt, és Dakarban végződött. A verseny már több, mint 15 napig tartott.
Hubert Auriol lett a Dakar vezetője, és egyben Stephane Peterhansel segítője is, aki majdnem feladta a versenyt az Ouarzazate szakaszon, de csodával határos módon továbbment és két nappal a verseny vége előtt átvette a vezetést.
Az autóknál Pierre Lartigue nyert Bruno Saby előtt.
1996
Az útvonal ugyanaz, csak még több résztvevővel. Pierre Lartigue harmadik, Edi Oriol negyedik győzelmét aratta! Egy nehéz verseny után, amikor Laurent Geugeun, az egyik szerviz kamion vezetője eltűnt, a győztesek valóban a "Klasszikus Dakar" részei lettek.
Peterhansel nélkül Oriol szinte tökéletes autózással lett újra Afrika bajnoka. A rali mindig csodálatos tájképekkel ajándékoz meg minket, a versenyzők képeslapoknak beillő tájakon autóznak, és ez pontosan az, amiért szeretik az egészet: "Szörnyű világban élünk, szükségünk van néha elmenekülni valahová." (Patrick Tambay)
1997
A verseny először indult el Dakarból, hogy egy kör megtételével újra Dakarban érjen véget. A pihenőnap Nigériában, a misztikus Ténéré sivatagban volt.
Az autóknál a Kleinschmidt-Boutarire végzett az ötödik helyen. "Az első nő voltam a Dakaron, aki szakaszgyőzelmet aratott, és mindenki odajött hozzám gratulálni és puszit adni. Azt hiszem akkor igazán boldog voltam, és jól esett, hogy ennyi barátom van. Ezért fantasztikus a Dakar!" (Jutta Kleinschmidt) Peterhansel az ötödik győzelmét szerezte meg. Az ambíciói? Hogy még egyszer nyerjen, és akkor ő lesz az első, aki hatszor győzött a Dakaron.
1998
A Dakar 20 éves!
A verseny útvonala Versailles-ból Spanyolországon keresztül vezetett Dakarba.
Számtalan homokbuckát kellett kerülgetni, és az autók, motorok kiásása a homokból újra a megoldandó feladatok közé került. A rali ebben az évben újra a régi formájában zajlott: maratoni szakaszok, és sok-sok nehézség. A győztesek Jean-Pierre Fontenay az autóknál, aki az első győzelmét aratta, és Stephane Peterhansel a motorosoknál. "A Dakarban eltöltött tíz év volt életem legszebb időszaka!"
1999
Harmadszor a rali történetében a verseny Granadában kezdődött, Andalúzia fővárosában, majd az útvonal áthaladt Marokkón és Mauritánián.
Az utolsó marokkói szakaszon Jutta Kleinschmidt átvette az összetettben a vezetést! A Rózsa Tónál a célban két konstruktőr lett a bajnok: Richard Sainct és a BMW a motorkerékpár kategóriában, illetve Jean-Louis Schlesser a Renault-val.
2000
A 22. Dakar rali érdekesnek bizonyult, először haladt az útvonal nyugatról keletre, Szenegálból Egyiptomba, ami a résztvevők számán is látszott (400). Sajnos azonban a versenyt terrortámadás érte, és a szervezők úgy döntöttek, hogy nem veszélyeztetik a résztvevők biztonságát, így repülővel mindenkit elszállítottak. A verseny Líbiában folytatódott.
Két győztest ünnepelhettünk a piramisok lábánál: Richard Sainct és Jean-Louis Schlesser voltak a legjobbak.
2001
A 2001-es verseny a Dalkar igazi értékeire alapult. Számtalan változtatás történt a naptárban, a szervezésben, és a lebonyolításban, például a légi szerviz-segítség mellőzése.
A "klasszikus" útvonal szerint, vagyis északról délre haladt a mezőny, amelyet a T.S.O. néhány újítással bővített. A Dakar történetében először győzött összetettben nő: Jutta Kleinschmidt a Mitsubishivel.
A motorosoknál az olasz Fabrizio Meoni nyert.
2002
A férfiak visszavették az uralmat, ám a Mitsubishi győzelmi sorozat nem szakadt meg. A győztes ezúttal a japán Masuoka lett. A kétkerekűeknél Meoni megvédte elsőségét.
2003
A jubileumi, 25. Dakar ralin a cél ezúttal nem Szenegálban volt, az indulók Egyiptomot vették célba. Volt néhány komolyabb baleset, sajnos haláleset is történt. A versenyen szinte végig Peterhansel vezetett, ám a technika végül megmakacsolta magát, így Masuoka nyert. A motorosoknál a francia Sainct győzött.
2004
A hagyományos útvonalon zajló viadal kárpótolta Peterhanselt az előző évi szerencsételnségért, ezúttal a hatszoros motoros győztes ezúttal autóval is az élen végzett. A második Masuoka, a harmadik Schlesser lett. A motorosoknál Roma is első győzelmét aratta, mögötte Sainct futott be, aki idény közben tragikus körülmények között meghalt. A kamionoknál Tschaguine ismét remekelt, Kabirov a második, az ifjabb De Rooy a harmadik.
A népes magyar különítmény hatalmas tervekkel kezdett neki ennek a Dakarnak, de a Hyundai-os egységek nagyon hamar kiestek. Kisék technikai probléma, Palikék pedig egy hatalmas bukás miatt kényszerültek feladni a versenyt, így már Liszi, Szalay, és Szalayék versenykamionja maradt. Sajnos csak a két utóbbi egység ért be a célba.
