Mivel lassan vége az évnek, még két megjegyzés.
Az egyik: F.B.I. dr úr, remélem, továbbra is követ bennünket odafentrol, mert mi nem tudjuk ot még egy darabig. Isten nyugosztalja.
A másik: boldog új évet. Politikusok ide, elemzok oda, ez a mi évünk lesz.
Ezt a vitát az inflációról le is zárhatjuk. Már látszik, hogy senkinek se lett igaza. Az infláció minden várakozásnál magasabb lett idén.
Amit ezentúl nézhetünk, az a jövo évi infláció. A felállás ugyanaz: a kormány jóval kevesebbet mond (6 %), mint az elemzok és kutatóintézetek (8.5 %) körül.
Én továbbra is azt mondom, amit eddig - nyitott a kérdés. Bár kétségkívül 2000-ben az elemzok elorejelzései jobban eltalálták a valóságot, mint a kormány.
Viszont, mindent összegezve: jövoügyileg nagyon nehéz ám szaktekintélyre szert tenni.
OK, nincs harag. Ott van a szmájli a tévedéses mondat végén!:-)
"Mégis újra meg újra fel kell tenni a kérdést: idén kinek lesz igaza az inflációval kapcsolatban. "
Nem tudom. Viszont talán nem kéne kétpólusuvá tenni a rendszert, um. kormány+ elemzők egy kalap alatt. Végülis van pár kutatócég és jónéhány bank és brókercég, akik nem úgy forkasztolnak, hogy leülnek egymással titkos szabadkőműves mítingeken, és ott jól kifundálják a kormánylejárató számokat, hanem alapvetően publikus információkból saját maguk készítenek elemzést.Hogy aztán a számok hasonlítanak egymásra, az nem az ő nemzetlejárató lelkületük bűne, hanem annak a bizonyítéka, hogy kb. hasonló gazdasági folyamatokat szűrnek le belőlük.
Azonkívül a kormánynak sokkal több információja van, és sokkal nagyobb érdekérvényesítő képessége. Pl. vasutassztrájk, energiaárak befagyasztása akár a MOL szivatása révén (állítólag lesznek személyi változások is a cégnél).
A kormányé a fiskális és monetáris (MNB-n keresztül) irányítás. OK ezek közhelyek, de fontosak abból a szempontból, hogy a kormány mindig lépés/akció és információ előnyben van bármilyen elemzővel szemben.
Ebből következik, hogy az elemzők pesszimistábbak: ők két lappal pókereznek, a kormány öttel.
Az idei inflációval kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy tedd félre a mostani előrejelzéseket és majd negyedévenként megbeszéljük. :-)
Kedves barco,
természetesen egyik megjegyzés se volt rosszindulatú, csak arra reágáltam, hogy azt mondtad, jóindulatú tévedésnek tudod be azt az állításomat, hogy inflációfronton a kormány elorejelzései jöttek be. Úgyhogy szerintem joggal gondolhattam, hogy nem tudod.
Ha emlékszel rá, ezeket pedig azért írtam, mert volt, aki azzal vádolta a kormányt, hogy bakfittyet sem érnek az inflációs elorejelzéseik, bezzeg az elemzok tudják...
Én sem mondok mást mint te.
Ha azt vesszük, hogy mi volt a kiinduló elorejelzés a költségvetés elfogadásakor: pont a kormányé jött be, az elemzok pedig nagyot tévedtek.
Ha azt vesszük, hogy változik a világ, mégpedig olykor elore nem látgható módon, akkor semmi értelme az egésznek.
Mégis újra meg újra fel kell tenni a kérdést: idén kinek lesz igaza az inflációval kapcsolatban.
Egy ilyen kérdés felvetésekor viszont gusztustalan érvnek tartom azt mondani: a kormány hülye, mert az elemzok többet mondanak.
Mert láttuk, hogy az elemzok nem tótumfaktumok. Tavaly épp bejött a kormány jóslata.
Egyébként, ha valami trendet keresünk, én azt látom, hogy 1995 óta a kormányok voltak realistábbak, az elemzok pedig hagyományosan pesszimisták.
Én szívesen elhiszem neked, hogy mit mondtak - ellenőrizni sem fogom - a többiekét. :-)
Arra szerettem volna utalni, hogy SGY és JZS éppenúgy eltévedt a málnásban, mint bárki más. Vagyis éppen úgy nem tudták előre (vagy nem jobban) hogy mi fog történni, mint bárki más. Az hogy pl. tavaly az infláció durván annyi lett, mint amennyit költségvetési törvényeikben előrejeleztek, az nem azért van, mert az infláció parancs értettem alapon úgy alakult, hanem a senki által előre nem látott olajáremelkedés (+kajaemelkedés) nyomta fel 10%-ra.
Sőt idén sem az lesz a helyzet, hogy a magyar költségvetés a kutya, amely csóválja az inflációs farkat. Merthogy a nemzetközi helyzet fokozódik, és egy külső sokk=olajárak alakulásában nem a magyar költségvetés által belőtt CPI a mérvadó. :-)
A "Ha akarod ellenorfizheted" ill. "Jobb ha tudod" kezdetű mondataidban tartalmi képtelenségek vannak, vagy pedig jobban ismersz mint saját magam... :-)
Kedves gross,
hogy az elemzok cégei mennyit kaszáltak-vesztettek, azt nem tudom. Hogy a kormány számára kielágító volt az eredmény, azt csak sejtem. A terv alsó sávjában végzett az infláció.
Egyébként 99 tavaszán eloször az elemzok mentek le 9 %-ra, a kormány csak követte oket. Ez egy ilyen dolog. Változik a világ, mit lehet tenni.
Ez nem meggyőző. 1999. tavaszán-nyárelején már mindenki alacsonyabb inflációt mondott, a kormány is, az elemzők is. Tehát elvetettték korábbi előrejelzéseiket, látva a kibontakozó folyamatokat. Augusztusban, majd az ősz és tél folyamán aztán más folyamatok indultak be, amelyeknek pont ellentétes hatása lett az infláció alakulására. Így egészében ugyanoda értek vissza, ahonnan elindultak, mégis: az előrejelzések egyik műhelynél sem voltak kielégítőek.
Kedves barco,
valóban, csakhogy akkor még az elemzok is 9.1ü9.3 % átlaginflációt mondtak. Ha akarod ellenorfizheted, de jobban jársz, ha egyszeruen elhiszed: az utóbbi két-három évben jelentosen változtak éven belül a kormány és az elemzok elorejelzései is. Mivel változtak, természetesen voltak olyan elorejelzéseik is, amelyek nem jöttek be.
És rendre az jött be, amit a kormány(ok) a költségvetési törvényeikben elorejeleztek. 1999-re a költségvetés 10-11 %-os inflációt tervezett. Jobb ha tudod, hogy amikor a kormány 1998 augusztusban elfogadta a költségvetési tervezetet, az elemzok 11.7 % körüli inflációt jósoltak. Most akkor kinek jött be?
Sziasztok. Mivel a minimálbérről olvastam gondoltam nem árt ha emlékeztetőt írok egy régebben betett adatsorról, miszerint 88-tól számítva most értük el az 1000%-os inflációt. 88-ban a létminimum 3000Ft volt és az átlagbér 6000Ft. Most ennek a tizszerese kellene a szintentartáshoz és akkor még nem beszéltem a réálbértömegről amiből a lakosság él. Itt még meg lehetne említeni, hogy az összes jövedemek több mint a felével kb. a lakosság 23%-a rendelkezik s a maradék 77% a többivel, ami ha feltételezzük hogy minden keresőre jut egy eltartott(gyerek, munkanélküli-esetleg nem nyilvántarva, rokkant, szülő, háztartásbeli stb.)azt jelenti hogy az egy főre jutó nettó jövedelem itt kb.18-200000Ft lehet. Akkor 48000Ft-ig adómentesség volt és az adó 9600Ft-nál érte el az 1000Ft-ot. Ha jól emlékezem 88000 lakás épült s tavaly 25000 s tele van a sajtó a média a hihetetlen lakástámogatási lehetőségekkel. Ha igaz a hír a most beiskolázott gyerekek 30%-a roma ami azt jelenti, hogy 8-12 év mulva végeznek s valamikor lakásra (munkára) lesz szükségük. Azon tűnődtem, hogy hány fiatal lehet aki a havi 35-50000Ft-os törlesztőrészletet tudja vállalni. A másik állandó hír a vasutasok egy részének hihetelenül magas bruttó 72000Ft-os jövedelme. Bár már egy-egy hír arról is van, hogy az EU-ban a magyar bérszinvonalat(150-200 dollár, vagy 300-400 márka) a csatlakozást akadályozó problémának tekintik, vagy csak különböző korlátokkal. Ami érdekes, hogy még az IMF, és a Világbank is erre hívatkozik mint problémára, mint ha nem ők követelték volna meg 15 éven keresztül, csak elő kell venni a Közgazdasági Szemle régebbi számait. Ha van valakinek adata arról hogy máshol, (angol, német, francia, svéd, stb) mennyi a lakossági jövedelem a GDP-ból, s főleg mennyi az alső 75%-nak, azt örömmel látnám és szerintem más is. Vagy ha valaki arról olvas, hogy egy cég árbevételéből mennyi a bérköltség az is érdekes lehetne. pl. Egy sok évvel ezelőtti adat rémlik a GM-ről, miszerint a 102 Mrd dolláros árbevételükből 600 millió volt a profit és 36 Mrd dollár volt a bérköltég. Ha jól emlékszem három éves amortizációs kulcsal dolgoztak. Úgy tudom hogy tavaly nállunk a GM-nek 402 Mrd Ft volt az árbevétel és 3-4% a bérköltség 3800 dolgozóval. Minde adat érdekes lehet, s előre is köszi. A Figyelőnek szoktak lenni ilyen összesítései, ha valakinek megvan.
"Az elmúlt négy évben rendre a kormány(ok) elorejelzései jöttek be. Sokat már nem lehet hozzátenni. "
Az első mondatodat betudom jóindulatú tévedésnek.:-)
Saját két fülemmel hallottam SGY-t tavaly áprilisban 8%-os évvégi inflációról és 9%-os átlagról beszélni nyilvánosan 1999-re vonatkozóan. + JZs is hasonlót nyilatkozott ezidőtájt.
Kedves Dr. úr,
csak most vettem észre, amit itt írt, úgyhogy késve, de válaszolnék.
Tévedni tetszik, az inflációcsökkenés trendje nem tört meg. Az év/év adatokban valóban emelkedés volt a második félévben, de ehhez hasonló idoleges emelkedés az elmúlt négy évben többször is történt, az infláció mégis töretlenül csökkent.
Az átlagos infláció tavaly 10% volt, szemben a tavalyelotti 14.3%-kal.
A csökkenés idén nem a kormány, hanem valamennyi gazdasági szereplo, az MNB és az elemzok szerint is folytatódik, eltérések csak az elorejelzett mértékekben vannak. Két okból: az egyik, hogy a kormányoldal szempontjai mások, mint az elemzoké - ha a kormány mond sokat, sok is lesz, mert elszaladnak a bérek. A másik: másképpen ítélik meg az olajárak, illetve az élelmiszerárak lefutásának idei változását.
Az elmúlt négy évben rendre a kormány(ok) elorejelzései jöttek be. Sokat már nem lehet hozzátenni. Meglátjuk mit mond az OPEC, milyen lesz az idei termés.
A 25,000 forint felett azóta, láttuk, eljárt az ido. Mennyi is lett a végleges összeg? Nem 25,500?
1999. évi CXXV. törvényMagyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről
A törvény teljes szövege HTML formátumban , mellékletekkel együtt (2917 kB !) [A törvény szövegébe illesztett hivatkozások (linkek) technikai okok miatt nem működnek!]
Arra is kiváncsi lennék, hogy "a 25 ezer forintos javaslat" milyen módon jelenti "az inflációt meghaladó 11,5 százalékos bérfejlesztést". Tényleg ilyet mondott Herczog László? Mert akkor még egyszer magamban kell tartanom egy minősítést.
"Egyébként ha azt írja, hogy tavaly decemberben az elemzok 9 %-ot vártak 1999-re, de 10 lett a kedvezotlen külso körölmények miatt, mért ne lehetne jövore meg kevesebb, minmt amit most mondanak, ha csökken az olajár?"
A másik topic-ban megírtam, hogy az inflációval kapcsolatban nem vállalkozom jóslásra. Tavaly valóban töretlen volt az infláció csökkenése, idén már csak a kormánypárti politikusok szerint volt az, az adatok mást mutattak. Ezért két okom is van arra, hogy pesszimistább legyek a tavalyinál: Az egyik ok az, hogy megtört az infláció csökkenése, a másik pedig, hogy nem bízhatok a kormánypárti politikusok szavaiban. Igaz, hogy ez utóbbi ok már tavaly is jelentkezett.
"Kedves dr. úr, az nem érdekegyeztetés, amikor kapásból mindenrol mindenki ugyanazt mondja, hanem mágia. Tessék csak várni még türelemmel."
Remélem olvasta a cikket:
"A kormánynak azonban nincs mandátuma a 25 ezer forintos javaslatától eltérni - jelentette ki Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára -, amely elfogadása az inflációt meghaladó, 11,5 százalékos bérfejlesztést jelentene."
Hadd ne minősítsem a kormányoldal viselkedését, mert letilt a moderátor. A minősítés finomabb formáját már olvashatta a hozzászólásomból.
Ez egy újabb elorejelzés a sokezerbol, bár kétségjívül a legpesszimistábbak közé tartozik.
Egyébként ha azt írja, hogy tavaly decemberben az elemzok 9 %-ot vártak 1999-re, de 10 lett a kedvezotlen külso körölmények miatt, mért ne lehetne jövore meg kevesebb, minmt amit most mondanak, ha csökken az olajár?
Mindössze ötszáz forint volt a partnerek minimálbérrôl való elképzelése közt a különbség az Országos Munkaügyi Tanács tegnapi ülésén, mégsem tudtak megegyezni. Korábban a kormány többnyire rábólintott, ha a munkaadók és a munkavállalók közös nevezôre jutottak a legkisebb bér összegében, ám a tegnapi ülésen mégsem hagyta jóvá a 25 500 forintos munkaadói-szakszervezeti javaslatot.
Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének társelnöke az ülésen bérdiktátumnak nevezte a kormány ajánlatát, amely szerinte nem is minôsül javaslatnak, ha nem áll módjukban rajta változtatni, valamint megkérdôjelezte a látszat-érdekegyeztetés értelmét. A minimálbér összegérôl kizárólag az OMT háromoldalú döntése határozhat - emlékeztetett a kormányfô bejelentésére a társelnök. A szakszervezetek és a munkaadók úgy érzik, a kormány tegnapi megnyilvánulása kevéske megmaradt jogosítványától - a bérek megvitatása, egyezség a minimálbérrôl - fosztotta meg az OMT-t. A kormány nem a megállapodás szándékával ült tárgyalóasztalhoz - hangoztatták a szakszervezetek és a munkaadók, majd abban egyeztek meg, hogy nem fogadják el a kormány 25 ezer forintos javaslatát. A vita a jövô héten folytatódik, ekkor kerül majd napirendre a vállalkozói szféra számára teendô bérajánlás.
(Népszava, 127. évfolyam 286. szám, 1999. december 9., csütörtök)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
"...a meglódult infláció elértéktelenítette a nyugdíjakat, elinflálta az egészségügyi és szociális kiadások reálértékét, korlátozta a kisvállalkozások kibontakozását és megerôsödését."
"A közép-európai gazdasági átalakulás legfontosabb problémája a magas infláció volt. Annak ellenére, hogy Magyarországon nem alakult ki a lengyelországihoz hasonló hiperinfláció, a tartósan magas infláció lehetetlenné tette a kis- és középvállalatok ésszerű hitelezését, hosszú távú hitelkonstrukciók kialakítását - például az infrastruktúra, s benne kiemelten a lakásépítés, illetve a mezôgazdasági beruházások banki finanszírozását. A Boross-kormány ugyan húsz százalék alá szorított inflációval, de katasztrofális külgazdasági egyensúlyi pozícióban adta át a kormányzást. A Horn-kormány eleinte maga sem hitte el (hiába hangoztatott már-már apokaliptikus látomásokat elsô pénzügyminisztere, Békesi László), hogy milyen súlyos volt a helyzet 4-4 milliárd dolláros fizetési mérleghiánnyal 1993-94-ben. Emiatt elkerülhetetlen volt a Bokros-csomag, amelynek legfontosabb elemei (az ideiglenes vámpótlék és az elôre bejelentett csúszó leértékelés) nem várt gyorsasággal és hatékonysággal javított a helyzeten. 1997-re a magyar gazdaság úgy állt egy export vezérelte fenntartható növekedési pályára, hogy közben az infláció (melyet a Bokros-csomag - átmenetileg - tudatosan, ám elkerülhetetlenül fokozott) évrôl évre számottevôen csökkent, s 1999-re már reálisan számítani lehetett arra, hogy egy számjegyűvé válik."
"1998 decemberében a prognóziskészítôk 9 százalékos inflációt jósoltak 1999-re - ami alacsonyabb volt az akkori kormányzati várakozásoknál, a költségvetési törvényben foglaltnál. Ez az elôrejelzés abból adódott, hogy a világgazdaságban inkább deflációs, mintsem inflációs tendenciák voltak megfigyelhetôk: a világpiaci kôolajárak 1998-ban drámaian csökkentek (1998 tavaszán az 1997 végi átlagárak 60 százalékára), s a hazai infláció hónap/hónap viszonyításban (azaz az 1998. decemberi árszínvonalat az 1997. decemberihez viszonyítva) 11 százalék alá csökkent. Mindehhez a prognóziskészítôk racionális, a külsô-belsô feltételekhez rugalmasan alkalmazkodó kormánypolitikára számítottak, ami mellett, a külsô tényezôk változatlanságát feltételezve, a dezinflációs trendnek folytatódnia kellett volna, így technikailag is nehezen volt elképzelhetô a két számjegyű infláció.
Az 1999. évi költségvetés azonban irreálisan magas - ötszázalékos - növekedési ütemet feltételezett, arra alapozta kiadásait. A költségvetés egyéb inkonzisztenciái - az egyes elemek közötti ellentmondások és feszültségek - és a tervezettnél magasabb bérkiáramlás már áprilisra világossá tették, hogy kisebb változtatásokra, költségvetési kiigazításra van szükség. A kormány azonban csak "rejtett" korrekciókra volt hajlandó, a valódi megoldások helyett a privatizációs bevételek folyó hiányok finanszírozására való fordításával, valamint könyvelési trükkökkel kívánta-kívánja elrejteni a valódi problémákat. Ehhez járult a világpiaci nyersanyagáraknak a vártnál dinamikusabb emelkedése, s az év közepén emelkedni kezdtek a nemzetközi élelmiszerárak is. Mindezek következtében az elsô fél évben 9,3 százalékos inflációt lehetett regisztrálni, július óta azonban az árindex hónapról hónapra ismét 10 százalék fölött mozog: az éves infláció valamivel 10 fölötti lesz - nem lépjük tehát át a pszichológiai küszöböt, az infláció még az idén sem lesz egy számjegyű, a december/december index ugyanakkor várhatóan eléri a 11 százalékot - ami magasabb az elôzô év hasonló idôszakában regisztráltnál. Az infláció csökkenésének mértéke tehát kisebb lesz a vártnál: a kedvezô folyamat átmenetileg megtorpan.
Ilyen körülmények közepette a 2000-re vonatkozó reális inflációs prognózis kilenc százalék."
(Népszava, 127. évfolyam 284. szám, 1999. december 6., hétfô)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
Kedves Dr. úr,
amirol tudom, hogy dezinformáció, azt igyekszem megcáfolni - mint például amit Járai londoni megjegyzésérol írtak, aztán a hivatalos cáfolat ellenére mégis valahogy bennemaradt a köztudatban és a lapok egy részében.
A pszichológiai hatásokat nem lehet eléggé túlbecsülni. Az árak és bérek szintje élo emberek döntésein molik, amelyeket a rendelkezésükre álló információk, vagy dezinformációk, ítéletek, vagy eloítéletek alapján hoznak meg.
Az igazság az, hogy az elmúlt három-négy évben az infláció terén rendre az jött be a mit a kormányok és a jegybank együttesen mondtak, és nem az, amit az elemzok.
A kormány és a jegybank most is egyöntetuen azt mondja: az olaj- és élemiszerárak fluktuációitól megtisztított maginfláció és a forinmt leértékelésének az üteme nem indokol hat-hét százaléknál magasabb inflációt jövore.
Az olajárat és Szaddam Husszein hangulatait nem tudjuk befolyásolni. Az élelmiszerárak nagyjából kiszámíthatóan viselkednek. Az egyetlen bizonytalansági tényezo, hogy hogyan fognak viselkedni a gazdaság szereploi. Ezért mondom, hogy a pszichológiának és a meggyozésnek óriási
a szerepe. És nagy azoknak a felelossége, akik visszakézbol irreálisnak nevezik az inflációs célt. Legalábbis meg kell ezt beszélni, ahogy mi is tesszük.
Azt hiszem kizárhatunk minden összefüggést aközött, hogy
"már a gazdasági tárca is elismeri: az olaj világpiaci átlagára jövőre várhatóan meghaladja majd a 18 dollárt, vagyis drágább lesz, mint amilyen árral a kormány a jövő évi infláció tervezésekor számolt.", illetve
amit ma reggel hallottam a TV3-on ,hogy januárban kormányátalakítás lesz, és Chikán megy.
Várhatóan legkésôbb 2001-tôl a felsôoktatási intézményeknél bevezetik a hallgatói hitelrendszert. A kölcsön összege körülbelül 21-25 ezer forint lesz havonta. A hallgatók az évek során a személyi jövedelemadójukkal együtt fizetnék vissza a kölcsönt. A szaktárca még az idén kormányhatározatban rögzítené a bevezetendô rendszer fôbb elemeit.
"A szaktárca elképzelései szerint a rövidesen bevezetendô diákhitelt a hallgatók az évek során jövedelemarányosan térítik majd vissza. Mégpedig a személyi jövedelemadóba építve."
"A tervezett rendszer szerint az állam a hátrányos helyzetűek esetében, akár teljes garanciavállalást is nyújthat - jelentette ki az államtitkár. Ilyen támogatásra kerülhet sor többek közt a munkanélküliek, a sorkatonai szolgálatot töltôk, az otthoni gyermeknevelôk és az átmenetileg keresôképtelenek esetében.
A tervek szerint a havonta felvehetô hitel mértéke 21-25 ezer forint lesz. A visszafizetési kötelezettséget a végzés utáni jövedelem 5 százalékában állapítanák meg. Az eddigi próbaszámítások szerint a felvett hitel a jelenlegi átlagjövedelmek esetén 15-20 év alatt biztosan visszafizethetô. A futamidô pedig a hitelfelvétel mértékétôl és az egyéni jövedelmektôl függ majd."
"A rendszer bevezetésére legkésôbb 2001-tôl kerülne sor."
(Népszava, 127. évfolyam 280. szám, 1999. december 1., szerda)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
Számomra ez a konstrukció tűnik az eddig megismertek közül a legszimpatikusabbnak. Jó lenne, ha már a következő tanévben be lehetne vezetni.
Erre a topicra úgy látom nem jellemző az offos hozzászólás vagy már mindet kimoedrálták, de remélem az enyém legalább addig bennmarad, amíg elolvassá(to)k.
Szóval a mostani kormány gazd.poljáról kell holnap szemináriumi beszélgetést vezetnem. A téma hatalmas, és először egyedül próbáltam linkeket keresni, míg rá nem akadtam erre a topicra. Köszönöm a segítségeteket! (Az már csak a saját igazam bizonyítása - vagy a Tieteké -, hogy a munka elején pont ezeket a cikkeket kerestem ki az újságokból... Egyébként tudja valaki, hogy a Népszabadságon miért nincs kereső?... Meg a HVG régi számain se.)
A jövőben én is megpróbálok némi anyaggal hozzájárulni a mostani beszélgetéshez.
Ha arra utalsz, hogy a hirtelen előkapott "olajtényező" hatása nem lehet akkora, mint ahogy az a hírekben rögtönözve megjelenik, akkor egyetértek veled. Az inflációs várakozásokat persze nehéz úgy "megtörni", hogy erre - a szerinted vesszőparipámmá avanzsált jegybanki alapkamat - mindig olyan óvatos késleltetéssel reagál, hogy az ember nem tud igazán másra gondolni mint arra, hogy mindez a fránya kormány akaratának rákényszerítése az amúgy makulátlan tisztaságú és objektív Jegybankra.
Szerintem újragondolandó amit írsz, miszerint "Valójában a jegybanki alapkamattól ma már, és ez hosszú évek óta így van, gyakorlatilag semmi nem függ. Nem rúg labdába az árbérjátékban." Ismereteim szerint a jegybanki alapkamattól függ pl. a hitelkamat. Ezen keresztül a fejlesztés. Meg kell nézni ehhez a pályázatokat. A jegybanki alapkamattól függ továbbá az osztalék volumene - ami szerintem befolyásolja a kisvállalkozásokat. És ez így már talán éppen elég az "árbérjáték" befolyásolásához.
Úgy tűnik, hogy az ördög itt is a részletekben lakozik, azaz pl. a gazdasági szerződésekben, hiszen ezek együttesen adják a "nagy makrogazdaság" eredményeit. És az sem igaz, hogy ha az egyik fél nagyon rosszul jár az az ő baja, mert ekkor biztosítani kell a tönkrement vállalkozások alkalmazottai számára - persze valahogy a központi költségvetésen keresztül - a szociális támogatást. Amihez persze megint elő kell teremteni a központi pénz, és ehhez segít majd, vagy nem segít, a Jegybank.
Töretlen optimizmusod számomra szimpatikus. Csak hát nem árt némi óvatosság. Hiszen ha belegondolok, hogy ezek után a reálkeresetekről esik a legkevesebb szó,eaz már elég feltűnő viszony a kormányzat részéről a választó munkavállalók felé. Pedig elég sokan vannak, a nyugdíjasokkal együtt.
Írja:
" Sajnos ogy látszik, a várakozásokat nem könnyú megtörni, és ebben többek közt nagy a szerepe a Világgazdaság, a HVG és egyéb lapok félretájékoztatásainak. Meg annak, hogy a politikai élet szereploi féleg az ellenzéki olalon állandóan "betesznek" az inflációs tervnek. Igaztalanulk, fundamentális gazdasági alap nélkül, dezinformációk alapján "kételkedni" az inflációs célkituzésben felelotlen dolog."
Szerintem túlbecsüli a pszichológiai hatásokat. Kétségtelen, hogy az antiinflációs politikához egyfajta bizalom is szükséges a gazdaságirányítókkal szemben. Ennek a bizalomnak azonban előfeltétele a gazdaságirányítók szavahihetősége. Ehhez viszont az kéne, hogy még PR szempontok miatt se szépítsék meg, ne tupírozzák a valóságot.
Egyébként örülni fogok, ha akár ebben a topic-ban is cáfolni fogja a megjelent "dezinformációkat".
Az emelkedő energia-, és üzemanyagárak, a dráguló távközlés gerjeszti az inflációt
Az agrárszakemberek ingerülten vitatják a gazdaságkutatók mezőgazdaságról alkotott véleményét
Ha az energia, az üzemanyagok árai és a távközlési díjak egy év alatt nem drágultak volna kétszer jobban, mint amennyi az átlagos áremelkedés volt, akkor most nem 10,5 százalékos, hanem négy százalékkal alacsonyabb lenne az infláció. A távközlés oldaláról jövőre várhatóan már nem nehezedik az ideihez hasonló nyomás a fogyasztói árindexre, ám az energiaipar képtelen lesz lassítani a drágulást, hiszen folyamatosan felfelé ível az olaj világpiaci ára. Jelentősen csökkentette az inflációt az, hogy az élelmiszer-ipari termékek egy év alatt csupán 4,1 százalékkal kerültek többe - állítják mezőgazdasági szakértők. A nyomott élelmiszerárak azonban semmiképpen sem a mezőgazdaság versenyképtelenségének köszönhetőek.
"A számok jól mutatják, hogy melyek azok a termékcsoportok, amelyek gerjesztik, illetve lassítják az árindex növekedését. Az élelmiszerek számított súlyaránya 27,2 százalék, és egy év alatt - az átlagos 10,5 százalékos inflációhoz képest - csupán 4,1 százalékkal drágultak, azaz visszafogták a fogyasztói árindex emelkedésének dinamikáját. A szolgáltatások 26,4 százalékot képviselnek a drágulásban, ehhez képest 12 hónap alatt e csoportban 13,9, tehát átlagon felüli volt az áremelkedés. A 17 százalékban számított egyéb cikkek és üzemanyagok egy év alatt 19,2 százalékkal kerültek többe, és szintén gerjesztették az inflációt. A szeszes italok és a dohánytermékek, valamint a háztartási energia fogyasztói árindexben képviselt aránya egyaránt 8,9 százalék, az előbbi 10,3, az utóbbi 8,3 százalékkal drágult egy év alatt. A ruházkodási cikkek súlyaránya csupán 6,1 százalék, ebben az esetben az éves drágulás mértéke pedig az átlagos infláció alatti 9 százalék volt. A legkisebb mértékben, 5,5 százalékban a tartós fogyasztási cikkeket számítja be a KSH, amelyek áremelkedése is elenyésző, csupán 4,9 százalékos."
"A mezőgazdasági árak növekedéséről szinte állandó a vita: az idei 4,1 százalék alacsony-e, avagy megfelel a nemzetközi trendeknek. Mind Hegedűs Miklós, mind Pásztori Veronika, a Kopint-Datorg piac- és gazdaságkutató cég főmunkatársa egyetért abban, hogy a magyar élelmiszer-ipari árak alakulása illeszkedik a világpiaci folyamatokhoz, ahol a termékek drágulása szintén alacsony ütemű. A feszültség okát inkább az agrárium jelenlegi, elavult szerkezetében és a nem megfelelő támogatási politikában látják. A világ fejlett országaiban már megtanulták, hogyan kell élelmiszert gyártani, ezért olyan alacsony költségekkel és fogyasztói árakkal dolgoznak, amelyeket Magyarországon képtelenek követni. Évek óta olcsóbb az importból származó mezőgazdasági termék, mint az itthoni, tehát első ránézésre igaz, hogy az élelmiszerárak jelentősen lassítják az infláció növekedését, ám ennek komoly ára van. A magyar mezőgazdaság arra sem képes, hogy eltartsa az alkalmazottait. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, fel kellene számolni a kis családi gazdálkodási formát, az elaprózódott birtokszerkezetet. A kormány támogatási politikája viszont éppen ezeket szorgalmazza, nem pedig a korszerű, nagyüzemi, nyereségesen és olcsóbban működtethető gazdálkodást."
"Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára cinikusnak tartja a gazdaságkutatók mezőgazdaságról alkotott véleményét."
"A MOSZ titkárának véleményével egyetért Mészáros Gyula, a Magyar Agrárkamara főtitkára is. Szerinte a magyar mezőgazdaság hatékonyságát mutatja, hogy harmadannyi támogatást kap, mint versenytársai, mégis évente 2,5-3 millió dollár értékben ad el élelmiszert a világpiacon. A gazdaságkutatóknak nincs igazuk abban, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás csökken, tavaly a fogyasztás a reálbérek emelkedésénél is jobban, 4,5 százalékkal nőtt - mondta Mészáros."
(Népszava, 127. évfolyam 279. szám, 1999. november 30., kedd)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
Kedves Black,
én nagyobb esély adok rá, hogy az inflációs terv a várakozásokon "csúszik el", nem az olajon, ha egyáltalán elcsúszik.
Sajnos ogy látszik, a várakozásokat nem könnyú megtörni, és ebben többek közt nagy a szerepe a Világgazdaság, a HVG és egyéb lapok félretájékoztatásainak. Meg annak, hogy a politikai élet szereploi féleg az ellenzéki olalon állandóan "betesznek" az inflációs tervnek. Igaztalanulk, fundamentális gazdasági alap nélkül, dezinformációk alapján "kételkedni" az inflációs célkituzésben felelotlen dolog. Az infláció ugyanis valamennyiünket sujt, nem csak a kormányt, ha esetleg nem jön be, amit jósol.
Azt kell mondjam, hogy amit te írtál, részben az sem átgondolt. Ez a jegybanki alapkamat dolog ke3zd a vesszopapropáddá válni. Valójában a jegybanki alapkamattól ma már, és ez hosszú évek óta így van, gyakorlatilag semmi nem függ. Nem rúg labdába az árbérjátékban.
Hogy ki, milyen szerzodést köt, hát abba nem tudok beleszólni. Ha elméretezik az inflációt, az egyik fél rosszul fog járni - az o baja, ha rossz tanácsadókra hallgatott.
A nagy baj az, hogy ha sokan vannak a rossz tanácsadókra hallgatók, akkor a várakozásuk már önmagában is nyomja felfelé az inflációt. A politikusok felelossége nagy. Én a magam részérol - bár látok kockázatos pontokat - inkább azt mondanám, hogy valószínuleg be fog jönni a dolog. Emeljen a fene árat az én költségemre.
Az év eleje óta 42 forinttal emelkedett a 95-ös ólommentes benzin ára Magyarországon. Az üzemanyagok a szokásos késéssel, de követik a nyersolaj árnövekedését, a finomítói kapacitások kihasználtsága, illetve a kereslet azonban némiképp féken tartja a benzin drágulását. A hajtóanyagárak Európa számos országában, így Ausztriában, Szlovéniában, Szlovákiában is emelkedtek.
"A közelmúltban jelentősen megugrott olajárak a hazai áraszínvonalra is komoly hatást fejtenek ki. Amint azt a közelmúltban Járai Zsigmond pénzügyminiszter kifejtette, elképzelhető, hogy amennyiben a kormány által tervezett 16-18 dolláros hordónkénti világpiaci átlagos olajárakkal szemben a jelenlegi igen magas szinten stabilizálódik az árfolyam, úgy a jövőre prognosztizált 6-7 százalékos éves átlagos fogyasztóiár-emelkedés akár a 7-8 százalékot is elérheti."
-----------------------------
"Az olaj ára elsősorban a fogyasztói kosár mintegy 5 százalékát kitevő benzinárak emelkedésében ölt testet, bár az olaj árának változását némiképpen tompítja a benzin árában lévő, nagyarányú fix adótartalom. Ami leginkább inflációnövelő lehet, az a gáz világpiaci árának alakulása. Az ugyanis jellemzően követi az olajár alakulását. Ez ellen is van azonban védekezési mechanizmusa a magyar inflációnak, ez pedig a hazai gázárképletben keresendő. Amíg a kormány nem vezeti be a piaci árakat követő -- mostanára beígért -- új gázárszabályozást, addig tompítva jelentkezik nálunk a hazai energiatermelés jelentős részét biztosító tüzelőanyag világpiaci áremelkedése."
(Világgazdaság, 1999.11.29.)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
Úgy tűnik, hogy a realitás a makroszintekről a hét végén nem látható. Így hiába irogatok innen a mikrofertályból azért, hogy a magasságos makro-szinten is nézzenek már utána annak, hogy mit beszélnek. Talán nem hipotézis, hogy megint csak a reálfolyamatok politikai gazdaságtani, bocsánat, gazdaságpolitikai - most éppen az un. makrogazdasági - értelmezéséről van szó, az ehhez kapcsolódó elvonatkoztatott modellek alapján.
Ez mind becsülendő, csak éppen az adminisztratív guanórágás kategóriájába sorolható. Ezt színesíti, hogy a folyamatosan kierőltetett a "van másik" trükkel, hiszen mindig sikerül egy új guminyuszi előhúzása. Most pedig éppen az olajár.
És persze - szerinted - nem mindenki követi a híreket. De azért észre kellene venni, hogy mi a realitás. Mikrokörnyezetemben az áremelés minimum 10-11 % 2000-re. Csak úgy rutinból. Ez most a biztos tipp.
Végül pedig nem értem, hogy szerinted mivel pocskondiázza a HVG a pénzügyminisztert? Talán azért, mert a pénzügyminiszter nem száll be a mechanikus politikai prognózisba? Mert nehezen fogadja el a politikai előrejelzést?
Hát mit mondjak. Az általam eddig megkapott szerződéstervezetek sem támasztják alá a kormány inflációs várakozásait. És az a csodálatos jegybanki alapkamat pedig tendenciózusan és az elmúlt 5-7 évben mindig 15-25 százalékkal magasabb, mint az infláció. Ez az állam, vagy a gazdaságpolitika inflációs várakozása? Így már érthető, hogy a pénzügyminiszter először azt mondja, hogy "Mindenki számára nagyon »agresszívnek« tűnik a kormány által kitűzött jövő évi 6-7 százalékos átlagos inflációs ráta."
A többi részletről most nem beszélek, de látható, hogy itt biztosak a szakmai - politikai - tévedések, ám nem kifejezetten a hírkövetők részéről.
Kedves F.B.I. dr úr,
ez megint egy tendenciózusan negatív, és téves alapállításra épített HVG-cikk.
Járai soha nem mondta, hogy "inkább 7-8%-os lesz az infláció". ELmondta, és a VBilággazdaság meg is írta - valószínuleg más újságik is -, hogy a londoni szavait jelentosen félremagyarázáták. Egy újságíró arról faggatta, hogy mi lesz, ha nagyobb lesz az olajár, mint a jósolt 18 dollár. Mondjuk 22 dollár. AKkor magasabb lesz az infláció, hét-nyolc % - mondta Járai.
Dehát a kormány is, Járai is azt mondja, hogy 18 dollár lesza az olajár. Akkor nem értem mi itt a probléma, és mért pocskondiázza még mindig a HVG pénzügyminisztert. Szakmai tévedésnek gondolom - valaki nem követte a híreket.
