Aludtam rá inkább kettőt.
1) Való igaz, hogy a "kormánynak" nagyobb a mozgástere és többet hibázhat, de Mo.-on nagyon elvetik a sulykot, amiért az ellenéken sosem kérik számon amit mond, propagál, vagy tesz, noha komolyan megakadályozhatja fals indokokból a közérdek érvényesülését (persze itt a "közvélemnyről", azaz a szoclib médiáról beszélek).
Másrészt a "kormány" alatt csakis döntéshozó testületeket érthetünk. Hasonlóképpen döntéshozó testület az összes függetlenített pénzügyi alappal, vagy költségvetési kerettel rendelkező társadalmi, vagy állími szerv. Nem feltétlnül áll direkt, vagy kormánnyalmegegyező politikai kontroll alatt.
2)"-" alapvetéseiddel száz százalékkig egyetértek. Ezért írtam, hogy nem jártak el erkölcsösen (ui: legjobb tudomásom szerint mind Helmeczy, mind a megyei elnökség bevallottan kerülő úton óhajtotta keresztülvinni akaratát, a másik fél, és a választmány kész helyzet elé állításával. Az, hogy jelenleg H. kizárását tárgyalják a karikatúra teteje, hiszen megintcsak készhelyzet elé áll a választmány, és nem véleményt nyílvánít (a választási lehetőség van, irányvonal megszabása helyett).
SZDSZ, MSZP: amíg ment az informálisan a "válaszd szabadon, akit én akarok" módszere, addig nem volt rá szükség. Ami nem csökkenti semmiképp sem a vezetés meghatározó szerepét, és kvázi "függetlenségét" a párttagságtól. Amúgy egyetértünk.
SZVSZ az az oka, hogy a pártok annyira centralizáltak, hogy vezetésüket hivatásos politikusok látják el, és a rendkívül alacsony magyar mobilitási készség itt is kihatással van a személyes döntésekre: magyarán szólva "elhasznált" politikusainknak semmi kedve sincs alámerülni a való életbe egy kis felfrissülésért, noha kapcsolatrendszerük nyílvánvalóan elég kiépült "álláskereséshez". Ami mögött vistont megint megtaláljuk a barrikádháborúkat, és a gyenge magyar gazdaságot mint okot. UI: a politikus, mint elnökségi tag/tanácsadó(...) akkor igazán értékes, ha kapcsolatait, ismerettségét használni tudja. Csakhogy ha ebből főképp az állam az értékes (mivel a gazdaság magyar oldala gyengusz, vagy államtól függő, vagy mint a mrget, kerüli a politikát), akkor a politikusnak egy igen érdekes, ellenzékből inkább művelhető lehetősége ugrik. Marad a poszthoz való ragaszkodás. Kormányon pedig a pozició ugye adott (őszintén szólva nem hiszem, hogy valaha látni fogok nyertes pártból elégedetten a pálya szélére csoszogó politikust).
"...EBBŐL A SZEMPONTBÓL nagyon káros volt a F-MPP választási győzelme...". Bocsáss meg, de nem értem. Lévén, hogy a helyzet és a mozgatórugók mindenhol ugyanazok, nem látom be, mi különbség lenne a különböző, de eléggé fix vezetőségű pártok győzelme között. Győztes párt vezetése nem szokott földcsuszamlás szerűen megváltozni. Sokkal inkább érdekes, hogyan reagálnak a vesztesek. Mondjuk úgy, nayg kár, hogy 94-ben a Fidesz nem igyekezett megújulni, ahogy most az MSZP, SZDSZ sem teszi meg.
"...Ez ugyebár 2, egymástól többé-kevésbé független, de egyaránt laikus testület — ilyenek bírálhatják el, hogy valki egy több tucat oldalnyi normaszövegnek megfelelő módon járt-e el?..." SZVSZ sokkal jobb, ha egy esküdtszékszerű laikus testület jár el, és hoz dönést egy politikai ügyben, semmint egy kis létszámú, nem független jogásztestület. Amúgy egy kizárásnak sohasem jogi, formális oka van, hanem csak jogi, formális keretei.
Sajna nem vagyok Fidesz tag, így nem áll rendelkezésemre SZMSZ.
azfix
1. Most néhány undorító formalizmus jön (brrr); ha gondolod, nyugodtan tekints el tőlük: lényem alapszabályszerkesztő voltából következnek:
1.1. Ha a politika erkölcsösségéről beszélünk, szükségképpen a politikai gyakorlat erkölcsösségét kell vizsgálnunk.
1.2. A kormány pol.-i mozgástere mindig nagyobb, mint az ellenzéké: (jó esetben) a kormány főleg cselexik, az ellenzék főleg hadovál.
1.3. A tettek hatása viszonylag jól, viszonylag objektíven követhető, értékelhető; a szövegek értékelésében mindig sok a szubjektív elem.
1.4. (Fentieket összesítve:) A politikai erkölcs tárgyalásánál mindig és szükségképpen nagyobb figyelmet KELL fordítani a kormány tevékenységének értékelésére, mint az ellenzékére.
2. A konkrét esetben: sajna, nem ismerem a F-MPP alapszabályát, így véleményem sincs az eljárásról. Az azonban pártfüggetlenül igaz, hogy ha valaki belép egy pártba (sokkal több ilyen emberre lenne szükség ahhoz, hogy a pol.-i erkölcs javulhasson!), akkor
— ezzel az aktussal elfogadja a szervezet alapszabályát (stb.), azaz vállalja, hogy a szervezet belső normái szerint politizál, ezexerint nyilatkozik, jelöl(tet) stb. (mindaddig, amíg a neki nem tetsző részeket nem sikerül az éppen ezen belső normáxerinti módszerrel megváltoztatnia);
— a szervezet egyes részeivel ill az a szervezet egyes tagjaival kialakult, szervezeti jellegű konfliktusait a belső eljárási rend szerint próbálja tisztázni;
— a nyilvánosság eszközeihez (e belső konfliktusok megoldatlansága okán) csak olyankor folyamodik, ha belső érdekérvényesítését ellehetetlenítették;
— bírósághoz csak akkor fordul, ha az elfogadott szabályokat — véleménye és szabályértelmezése szerint — a döntéshozók ill. az ellenőrző (felülbírálati joggal felruházott) testület tagjai szegik meg.
Magyarán: számomra és most nem vitakérdés, hogy most "mennyire LEHET demokratikus/irányított szervezet egy párt..."? Mindketten úgy látjuk (és valószínűleg így is van), hogy a magyar pártok egytől egyig erősen centralizáltak — és hozzáteszem: tovább centralizálódnak. EBBŐL A SZEMPONTBÓL nagyon káros volt a F-MPP választási győzelme, lévén ez a leginkább centralizált a "szalonképes" (tehát FKGP, MIÉP kizárva) pártok közül. E példa hatására változtatta meg alapszabályát az MSZP úgy, hogy a döntéseket a közvetlenül választott, ellenőrizhető és visszavonható tagokból álló testületektől a 4 évre, közvetetten választott, ellenőrizhetetlen, központi jellegű testületekhez és tisztségviselőkhöz telepítette. A korábbi gyakorlat az volt, adott szintű (helyi, megyei) jelöltet az adott szintű (helyi, megyei) szervezet állított, és ebbe "fölülről" senkinek, semmi beleszólása nem lehetett (ennyit a caskézről...). Most az orsz. elnökségnek vétójoga van — mint az SZDSZ-ben (bár informális híreim szerint ott az ügyvivői testület formálisan soha nem élt még ezzel a jogával). A Fideszben (megint csaxóbeszédre alapozva, a normaszöveg ismerete nélkül) a "központilag" állított KÉPVISELŐjelöltet a helyi szervezetnek el kell fogadnia — ez centralizáltabb megoldás, mint akár az MSZP, akár az SZDSZ szabályzata. A megyei közgyűlés elnökére jelölés módját a sajtóhírekből nem tudtam rendesen kihüvelyezni — egymásnak nagyon ellentmondó dolgok jelentek meg.
Az azonban elég egyértelmű, hogy — ha a sajtóhírek igazak — a kizárási szabályok eléggé ordenárék: Helmeczit kizárhatja a megyei választmány és az országos választmány is: úgy, hogy egyik sem bírálhatja felül a másik döntését — ???! Ez ugyebár 2, egymástól többé-kevésbé független, de egyaránt laikus testület — ilyenek bírálhatják el, hogy valki egy több tucat oldalnyi normaszövegnek megfelelő módon járt-e el? A tudósítások alapján a megyi küldöttgyűlés SZMSZ-e is eléggé kriminálisnak tűnik: az MSZP-ben szerzett gyakorlatom alapján el sem tudtam képzelni, hogy ha a testület nem a vezetése által előterjesztett napirendet akarja tárgyalni (módosítani ill. mással helyettesíteni kívánja azt) akkor a testület ülését be lehessen zárni — nálunk ilyesmi elképzelhetetlen.
3. Elnézést az unalmas fejtegetésekért és találgatásokért: ha valaki tudna nekem szerezni egy F-MPP alapszabályt, egész életemre lekötelezne.
A lényeg tehát: egy szervezetbe lépéssel vállaljuk annak erkölcsiségét, amit kifelé a program, befelé az alapszabály fejez ki. Egyrészt a F-MPP (mint szervezet), másrészt Helmeczi (mint annak politikusa) erkölcsisége CSAK az alapszabály alapján (egyrészt az ott érvényesülő normákat vizsgálva, másrészt azokat a konkrét gyakorlattal egybevetve) értékelhető. Ilyen alapszabályom pedig nincs: tehát véleményem sincs az ügyről — csak figyelem, és (mint a fentebb olvasható szövegből kitűnik) találgatok.
Jeszenszky Gézával sohasem találkozott alapítványtevő
"(Fábry Pál) Az "Egy sors, egy század" című könyvben sok minden más más mellett szó van a Pulitzer- díj alapításának körülményeiről és olvasható az a pár jótanács, amit a díjalapító a kuratórium figyelmébe ajánlott.
Néhány ezek közül:
"Azt kell megírni, amiról feltétlenül hallaniuk kell az embereknek, nem pedig azt, amit a politikusok hallani akarnak."
"A lapoknak vezetniük és nem követniük kell a közvéleményt"
"Kritika nélkül sohasem szabad tapsolni egy uralkodó rendszernek és azoknak sem, akik szolgalelkűen dolgoznak a kormánysajtónak."
Fábry tíz évvel ezelőtt megjósolta: "Akárhogyan dönt a kuratórium, kritizálni fogják több oldalról. Nem baj, ez csak a díj fontosságát igazolja majd. Talán nem vigasztalás, de tény: az amerikai díjak kuratóriumait az alapítás - 1917 óta - minden évben megvádolják elfogultsággal, politikai befolyásolással, mégis a legnagyobb elismerés éppen ebben a kuratóriumban ülni.""
(Magyar Hírlap, 1999. november 25., csütörtök)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban
Ha egy kicsit megszált volna a hittérítői hevület, elnézést kérek. Mindazonáltal egy értelmes vita ment el a kormánybírálat irányába. Ennek semmi értelme, mivel bírálatból van bőven, elemzés, gondolkodás szinte semmi, a vitaindító pedig sokkal általánosabb volt ennél.
Ellenben ha már a konkrét példáknál tartunk, ott van a szabolcsi kínos események témaköre. Tegnap egy érdekes vitát folytattam le ismerősömmel: felvetette, nem hiszi, hogy a szabolcsi megyei Fidesz elnökség korrekten viselkedett, mert nem kérdezte meg a választmányt, ki legyen az elnökjelölt. Ezek után nem meglepő, hogy a többség támogatását élvező képviselő ->nem tűzték kizárását napirendre-, aki ráadásul a koalíciót képviselte (állítólag, nem jutott volna senki másnak alelnöki hely Szabolcsban a Fideszen kívül, bár én ezt személy szerint kétlem).
Amire az én fél órával később beugrott válaszom az volt, hogy miért nem próbálta meg az a bizonyos képviselő, jelenlegi megyei elnök ugyancsak a választmány elé vinni ügyét (nyilván tudta mi folyik a bokrok alatt), ahelyett, hogy az elnökséghez hasonlóan kamarilla politizálással szerezze meg pozícióját. Azontúl állítása szerint mindkét fél kommunikált a Fidesz felsővezetésével.
Egy sokrétű válasz több mindent feltárna. Először is: mennyire lehet demokratikus/irányított szervezet egy párt, főleg a választás, illetve megyei listás változata szempontjából.
Másrészt: milyen eszközökhöz fordulnak a mai Magyarországon az emberek (a politikusok is azok, minden ellenkező vélekeés ellenére), ha valamit el akarnak érni.
Amennyiben fellelhető Helmeczy és az elnökség motivációja, választ adna arra, milyen kötődés, csoport szellem található egy párton belül.
SZVSZ sem Helmeczy, sem a megyei elnökség nem volt erkölcsös.
De nem szeretném, ha egyesekben ez beindítaná a kormányfikázást: az MSZP-t és az SZDSZ-t ellentmondást nem tűrő vaskézzel vezetik nagyjai. Tehát nem ez a téma, jó?
Nem szeretem, ha a hatalom tudatlanság, szakismeret hiánya, lustaság, vagy bármilyen más ok miatt téved, és hibás információkat közöl. Kifejezetten elítélem, ha a hatalom nem az ország érdekeit szolgálja, hanem saját maga és klientúrája érdekében szándékosan hazudik, vagy információkat titkol el. Akár téved, hazudik vagy titkolózik, helyesnek tartom, ha bárki is korrigálja, vagy számon kéri az elrejtett információkat.
Most a jobboldali koalícióé a végrehajtó hatalom. Nem értem. Mi a problémája?
"A Fidesz politikája, mint azt Ön is igen pontosan megfogalmazta, a „hadállások megszállása" volt."
Ugye ezt nem tőlem idézte, ugyanis ez a szóhasználat számomra idegen. Ha megfigyelte, mindenhol igyekeztem "partnerségről" írni, és másokat is szerettem volna lebeszélni arról, hogy "partnerek" helyett háborúskodó ellenségeket keressenek. Más kérdés, hogy a partneri viszony számomra kölcsönös előnyöket jelent, és nem egyoldalú dirigálást, a többi partner kihasználását, esetleg becsapását.
Tehát: a választójogi tv. 2/3-os, a választási eljárásról szóló (ú.n. 100-as) pedig feles. De az eljárási tv.-ben nem lehet megváltoztatni az anyagi jogi szabályokat, az csak 2/3-dal megy.
Akixerint a politika lényege épp a különböző csoport (lobby-, klán- stb.-) érdekek közti egyensúlyozás, azok szoktak a politika "művészetéről" beszélni. Érdekes, de tapasztalataim szerint ugyanezek (a bölcsészek) használják a "cirkuszművészet" fogalmát is...
Az öröklött urambátyámról kifejtett nézeteiddel max. egyetértek. Magam is úgy vélem, rendes, dem. pol.-i kult. kialakítása még kb. 2 évtized. Eddigre érhetjük el, hogy a köztisztviselők értsenek ahhoz, amit csinálnak, mindig az aktuális kormány iránt legyenek lojálissak, a politikusok pedig fogadják el őket. Ehhez persze kell az is, hogy csak azok legyenek köztisztviselők, akik valóban köztisztséget viselnek, és ne a mindenféle portások meg takarítónők — pusztán azért, mert abban a házban dolgoznak. Ekkor aztán az állás nem lesz hadállás.
Sajna, 1re inkább olybá tűnik, túlzott illúziókat tápláltunk. Ahogy apránként megismerem, hogyan működik a dem. VALÓJÁBAN Ny-on, 1re több hasonlóságot vélek fölfedezni:-(
A politikusok átjárásánál könnyebb és fontosabb a szavazók átjárása. Jelenleg kb. 1/3-nyi a mobilis szavazók aránya — ők döntenek.
Javaslom sűrűn használni az epilátort...
1) Bravo! kíváló fasisztázás, csúsztatás, sejtetés. Gratula agitpropból.
2) Neked nem tűnt fel, hogy a szóbanforgó úriember nyilatkozatai pompás propagandaalapot szolgáltatnak a szocialista pártnak. Hogy saját pártja (csoportja) ellen adott gyúanyag a csereérték a szerződésben?! Valamint apró mellékes, hogy számos "kétes ügye" van? Milyen meglepő, hogy az MSZP ilyen kérdésben megértő kollegái keblükre ölelték...
3) agitprop, mond nem tudtad, hogy kétharmados?
Egyébként mi köze a hozzászólásodnak a topic-hoz?!
1) A csoportba szerveződés valóban érdekvezérelt. Azonban mint 2) írod: több csoportba is tartozunk: akkor most melyik csoport kedvére tegyen az emberfia, ha egymásnak ellentmondó a követelmény? Kvázi, ha csoportom egy tagját álláshoz juttathatom (mert teszem azt miniszterelnök vagyok, bár ehhez igazán nem kell miniszterelnönek lenni :), melyik csoportot részesítsem előnyben? Teszem azt a szakember magyarok, a szakember családtagok, a "szakember" párttagok ;-) körét?
2)Elfogadtatás: kérdés, mekkora az átjárhatóság a jobb és baloldal szekértáborok között. Ugyanis azt, hogy a jobboldalon igen is van átjárhatóság, Izsépy és Tsai bizonyítják. Legnagyobb kunszt Tölgyessy, de megeszem a kalapom, ha disznó lesz a szalopnnából (-; ez alatt azt értem, hogy szép, hogy Fideszesnek gondolja magát, de úgy gondolkodni: az új csoporthoz tartozó kötődése szerint, hát az nehezen megy)
3) De bizony hadállás, ha csoporthoz tartozásodon túl más szempontok szerint kirúgatásra ítéltetnél! Az, ha ebből a pozícióból számosakat jogtalan előnyhöz (tender, stb) juttathatsz és teszed is! Ha megkeserítheted sokak életét (adóhatóság, hogy csak egy kedvenc FBI témát vessek az oroszlánok elé :))
Lényegi kérdés: mi befolyásol jobban? A szervezet, a kies ön(csoport)édek, vagy a köz(tágabb fogalom)érdeke. Nos: a mai magyar társadalom kapitalista dzsungelében számosan vannak, akiknek az (egzisztenciális) túlélése csak a csoportjuktól függ. Mi legyen velük?
Tudod az egész mi kutyánk kölyke hóbelebanc átöröklődött. Tök mindegy, hogy hogy hívják, mi aneve, ha korrupt, ha alkalmatlan. Egyébiránt ez egy belső megtisztulás kellene, hogy legyen: a pártok saját belső értékrendje ferde. Ártalmas a tágabb értelembe vett közösségnek, és számosan követik ezt a vak értékrendet a Fórumon. Például F.B.I. doktor úr, amikor nem látja a jobboldali szálkától a baloldali gerendát sem!
Kedves Pásztörperc!
Egyetértek Veled abban, hogy 2002-ben már valódi(bb) választás következhet, de azért vannak fenntartásaim:
1.OVI mindenkivel összefog a nyerés érdekében és elvakult szociellenességében, ezért azt az egyet nem lehet tudni, hogy milyen összefogás-koalíció jelenik meg már választáskor.
2. Mint látható (Szabolcsban) a gyűlölete akkora, hogy még saját nyertes párttagját is képes kizárni a FIDESZ-ből, mert a szocik támogattát.
3. A gyűlöletből politizálás olyan nem várt eseményekhez vezethet, amit ma még el sem tudunk képzelni. Elképzelhetőnek tartom a választási eljárásokról szóló tv. módosítását úgy, hogy csak egy összefogásra lehessen szavazni.
4. Beléphetnek még új politikai szereplők is a küzdelembe.
5. Ha bigazolódik az, ami látszik, hogy haladunk a kétpártrendszer felé, az egész átszerveződhet, ha nem is még 2002-ben.
Köszönöm az elmélyült figyelmet, nagyon jól esett.
Maradéktalanul egyetértek azzal a tézissel, miszerint csoportok tagjai vagyunk, és szívesebben bíráljuk a külsőket, mint a csoport tagjait. Ez persze nem jelenti azt, hogy a csoport tagjainak hibáit ne vennénk észre, mindössze azt, hogy ezt NYÍLTAN nem propagáljuk.
1. vitapont: A csoportba szerveződés érdekvezérelt. A csoport így, együttesen ugyanis könnyebben juthat előnyös helyzetbe. Következtetés: a csoport együttes esélyeit (tehát a sajátjainkat is) rontaná, ha felhívnánk a figyelmet a csoport (vagy annak egyes tagjai) által elkövetett hibákra.
2. vitapont: A modern korban valamennyien több csoporthoz tartozunk egyszerre. A törzsi analógiák ebben az esetben nem működnek. Aki dakotánaxületett, élete végéig dakota is marad(t): gyakorlatilag átállási lehetőség nélkül — sőt, helyzete még azt sem tette lehetővé, hogy ilyesmi akár csak eszébe is juthasson. Mi viszont többé-kevésbé szabadon állhatunk át egyik csoportból a másikba. A több-kevesebb úgy értelmezendő, hogy e szabadságunk elvileg szinte teljes, a gyakorlatban korlátai vannak:
— egyrészt, ha át akarunk állni, le kell mondanunk a korábbi csoportban már mexerzett előnyeink jó részéről, és az új helyen gyakran elölről kell kezdenünk a pozíciószerzést. Ha át akarok állni a bélyeggyűjtőktől a kaktusztermesztőkhöz, gyakorta el kell kótyavetyélnem a bélyeggyűjteményemet, hogy kaktuszt tudjak venni — ottani tapasztalatlanságomnál fogva gyakran kedvezőtlen kondíciókkal.
— másrészt van úgy, hogy a célcsoporttal külön el is kell magunkat fogadtatni. Ha úgy döntök, hogy ortodox zsidó leszek, ez csak egy hosszadalmas eljárás után lehetséges. Kell hozzá a szükséges tantételek elsajátításától a teljes, szigorú életmódváltástól a körülmetélésig igen sok minden.
3. vitapont: "Megjegyzés: vannak hadállások, és már korábban is megszálták azokat." Az én értelmezésemben: vannak állások, és korábban is betöltötték azokat. Az állásból a háború csinál hadállást. Ettől fogva azokat valóban "mexállják". Mindkét (3, 4) "oldal" hajlamos arra, hogy úgy lássa: a háborút a másik (többi) kezdte. Az én balos érzéseimet azért a "Rendszerváltásnál kevesebb, kormányváltásnál több" jelmondata alátámasztani látszik.
Örülök, hogy láthatóan senki sem írta meg mindennapi betevő érveimet. Kedves doktor úr: a cigányság – nem erről akarok írni!- extrém kíváló példa: kultúrálisan elkülönült csoport, amely más erkölcsi definíciókkal rendelkezik saját tagjai és a kívülállók felé. De a távoli képből közelítsünk egy kicsit: F.B.I doktor idézetei nyomán a pőolitikai a közösség szolgálata. Jó, de melyik közösségé? Már az ókori Rómában (a köztársaság vége felé különösen) igen gyakoriak voltak a polgárháborúk. Annak ellenére, hogy szavakban a csatározó felek csaknem kizárólagosan a Köztársaságot kívánták szolgálni. Csak éppen a többieket definiálták úgy, mint „a Köztársaság ellenségeit”. Ez semmi más, mint az egyének egy csoportjának kizárása a közösségből, és egyúttal az emberek közül. Egynémely malajziai népcsoportnál az ember szó megfelelője a törzs neve (-> akik nem tartoznak a törzshöz, nem emberek). Ami a zsidókat illeti (napi betevő undormányunk): a náci politika pontosan a felsőbbrendűségre hivakozva tagadta ember voltukat. Vagy a szerbek az albánokét.
Ha kicsit kegyetlen is az összkép, de rávilágít a közösségfogalom fejlődésére és egyes korszakokban megjelenő állapotára.
Kicsiben nap mint nap lemásoljuk ezt. A mi közösségfogalmunk szűkebb is, tágabb is. Szemben a törzsi közösségfogalommal, valójában –nagyobb áldozatokat hozni – csak szűkebb környezetünkért, családunkért, esetleg barátainkért vagyunk hajlandók. A nagyobb közösség ritkábban a falu/város, gyakrabban egyszerűen a XVI. Században kialakul nemzetállam. Logikus módon ahogy a tágabb közösség felé haladunk, úgy csökken a vállalt áldozatok és elvárások köre.
Ugyanakkor a társadalomban megjelennek horizontális szerveződések: rendek, szabadkőműves társaságok, egyesülések/egyesületek, klubbok, pártok: mind mind közösség, amelynek saját öndefiníciója van.
A probléma a mai magyar társadalommal az, hogy a keserű posztszocialista egzisztenciális harcban úgy tűnik, hogy a pártok közösségi motivációja kezd elcsúszni a „nem közülünk való -> nem ember” törzsi kategorizálása felé. Természete - szemben azzal amit Ön papol, de nem tesz doktor úr! - hogy mindenki több jóindulattal tekint saját közössége tagjainak cselekedeteire, és nagyobb kritikával a „kívülállókéra”. Ahogy Ön is rendszerint a „jobboldalt” kritizálja, nemdebár?! Nem helyes, csak „természetes”, amikor egzisztenciálisan (létükben) támadnak meg embereket. Nem helyes, ha az egyetlen érv a tágabb közösséget szolgáló cselekedetek ellen, hogy az a másik közösség érdekeit (is) szolgálná. Nagyon megkérném rá, hogy próbáljon példákat „balról” keresni, és ígérem, hogy találni fog.
Minderre egyébként nem megoldás, ha egymás fejére hamut szórunk. A Fidesz politikája, mint azt Ön is igen pontosan megfogalmazta, a „hadállások megszállása” volt. Megjegyzés: vannak hadállások, és már korábban is megszálták azokat. A Fidesz nem váltott le több embert, mint elődje. Vagy mint az előd elődje. Olykor, de nem mindig a szakmai érveket figyelmen kívül hagyva. Míg az MSZP és az SZDSZ politikája: védjük a mieinket (és senki mást), démonizáljuk a jobboldal. Ez mennyivel szebb arca a politikának? Ráadásul mindegy, kit kell megtámadni/megvédeni. Tökéletesen elegenő, ha az egyik oldalhoz tartozik.
az fix
Egy apró pontosítás: maga a "fordulat" is (meglehetősen lassú) folyamat; már '98-ban elkezdődött. Ekkorra ugyanis már csak egy olyan, elfogadható párt maradt, amely korábban nem volt még kormányon. Köv.képp a választók az MSZp-t már (főképp) Horn Gyula (meglehetősen rossz) kormányzati teljesítménye alapján ítélték meg, a F-MPP-t viszont efféle teher még nem nyomta. 2002-ben már valódi választás várható, csupa olyan indulóval, akik voltak már kormányon is, ellenzékben is.
Pásztörperc és Szőrös Pacsirta is kiemelte, hogy választáskor kevesebb szerepe van a jelölt saját erkölcsi tartásának, mint az általa képviselt pártok, illetve a pártok befolyásos vezetőinek erkölcsének szavahihetőségének. Országgyűlési választások esetén ezt én is csak megerősíteni tudom. A törvényhozásban van ugyan szerepe a helyi lakosság képviseletének, de ez a szerep országos ügyekről lévén szó sokkal kisebb, mint a helyhatósági, helyi önkormányzati választásokon.
Az országgyűlési képviselőjelölt ezért inkább az őt támogató párt választási programját képviseli, nyilván ebből kiemelve azt, ami a választási kerületének hasznos lehet. Ezért csöppet sem csodálkozom azon, hogy az országgyűlési választásokon elsősorban a támogató pártok alapján ítélik meg a választók a jelölteket.
A pártok megítélése egy hosszú tanulási folyamat eredménye. Az egész társadalom egy ilyen tanulási folyamaton esik át. Hosszú, mert a megítéléshez hozzátartozik az is, hogy hogyan viselkedik egy párt ellenzékként, majd mennyire változnak meg az elvei, ha hatalomra kerül. Ennek kipróbálása több ciklust igényel. Ebből a szempontból talán a következő választások hoznak fordulatot, hiszen addigra az összes olyan párt, amely hagyományosan elfogadható sajátos értékeket képvisel (legalább is szavakban), legalább egyszer már megfordult a hatalomban. Ezek után a pártok értékelésének már az lehet az alapja, hogy mennyire végzett jó munkát, mennyire segítette elő a társadalmi stabilitást, a gazdasági fejlődést és nem utolsó sorban mennyire szavahihető a párt, azaz a működése mennyire felel meg a választási programjának és az elhangzott választási ígéreteknek. A hitelességnek nálam kiemelt szerepe van. Ezzel kapcsolatban több helyen is megírtam a véleményemet:
Ebben a topic-ban inkább arról írtam, hogy fontosnak tartom a választópolgárok kritikus gondolkodását, amely nem úgy tekint egy kedvenc pártra, mint egy kedvenc sportegyesületre, azaz történjen bármi is, ő azért ugyanannak az egyesületnek a szurkolója marad, hanem megfogalmazza saját értékeit, aszerint választ pártot, és bünteti azt, amelyik csupán propagandának tekinti a választási kampányát, a hatalomba kerülve nem törekszik a teljesítésére vagy olyan, a társadalmat mélyen és negatívan érintő tevékenységet végez, amelyet a választási programjában nem jelzett előre. Persze ezt a gondolatot sem lehet teljesen mereven alkalmazni, hiszen a koalíciós partnerrel vagy a társadalommal kötött kompromisszum, az előre nem látható események a teljesítést befolyásolhatják, de az adott párt dolga, hogy a változásokat hitelesen indokolja.
Ugyancsak ebben a topic-ban ajánlottam, hogy ne fogadjuk el az olyan, sokak által terjesztett szlogeneket, mint például "a politikától nem lehet elvárni az erkölcsösséget". Csakis igényes, kritikus választópolgárok képesek hatni a politikusok, a politika erkölcsére.
Szándékosan igyekeztem általánosan fogalmazni, és szándékosan nem hoztam példákat. Ez minden bizonnyal nehezíti a leírt gondolatok megértését, de remélem így is tudtam egy kicsit segíteni.
Kedves Vetélkedő!
Tanúja voltam, amikor a választási kampányban 94-ben egy szavazó nénike azzal bocsátotta útjára a jelöltet, hogy azt mondta: Aztán Berci bácsi, azt kívánom, hogy ne csak a sikolyunkat, hanem a suttogásainkat is hallja majd meg, ha képviselő lesz!
Berci bácsi meghallotta a suttogásokat is. Mégis a "népakarat" leváltotta, mert le akart váltani. A szavazók még mindíg pártra szavaznak, még mindíg valamilyen párt ellen voksolnak. A parlamentben az egyéni szavazat éppen annyit ér, mint a kormányzó párt választási ígéretei - nem sokat. A választási programokat sem egy ember írja, mint ahogy nem egy ember kormányoz.Egy politikuson nem lehet számonkérni pártpolitikát. Ugyanúgy maradhat tisztességes, mint ahogy lehet tisztességtelen, vagy hazug is.Párttól függetlenül is. A hülyeség és az etika pártfüggetlen.
Szőrös Pacsirta
Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy az összes jelöltet, az összes pártot egyformán undorítónak tartsátok. Úgyhogy tegyük fel, hogy nem! Ebben az esetben javaslom annak megfontolását, hogy valakiből így is, úgy is képviselő lesz: akár elmentek szavazni, akár nem. Ezek után, ha nem mentek el, és nem a számotokra legkevésbé visszataszító alakból lesz képviselő, tiszta szívvel elmondhatjátok, hogy Ti is hozzájárultatok valamivel a közélet eldurvulásához, posványosodásához.
Amíg az erkölcs a választáson kívüli szempont (azok, akik figyelembe veszik, nem választanak), addig a jelöltállításban NINCS szerepe.
Kedves F.B.I. doktor!
Egyetértünk veled abban, hogy egyes politikusok szavában nem lehet bízni. Csak azt nem tudjuk, miként lehetne eldönteni, kiben, ill. kikben bízhatunk. Melyik politikus fogja betartani adott szavát a választások után is. Mi még sohasem szavazhattunk, a legközelebbi választásokon azonban már részt vehetnénk. Talán részt is veszünk, ha lesznek olyan politikusok, politikus-jelöltek, akiknek az erkölcs és politika nem két fogalom, akik az alapvető erkölcsi értékeket elfogadják, annak betartását nem csak az állampolgároktól várják el.
Üdvözlettel
a Tudod, hol élsz vetélkedőre nevezett 5 fős csapat tagjai, Salgótarjánból
Na ezt jól elírtam. Dupla sör után már könnyen összetéveszti az ember a latin szavakat. Helyesen így hangzott a meghatározás:
kliens(cliens)lat1.tört az antik Rómában a patrónusoktól függő, nem teljes jogú emberek 2. ügyfél, az ügyvédtől tanácsot kérő személy 3.ker vevő
patrónuslat1. védnök, pártfogó 2.tört az ókori Rómában a kliensek vagyonos pártfogója 3.vall védőszent 4.rég kegyúr
De nem is ez a legfontosabb, hanem az, amit ma a politológusok és politikusok neveznek klientúrának anélkül, hogy a definíciót is megadnák hozzá. Mit is jelent számukra a klientúra? Mennyi maradt meg az új fogalomban a pártfogói rendszerből? vallrég Védőszentekről vagy inkább kegyúri viszonyról van szó?
Mit hallok????? Te nem a Fideszre szavaztál tavaly???? :))))))
SZvsz a legjobb PR-s és kommnuikációs csapattal a Fidesz rendelkezik. Ám nem kéne elfelejteni, hogy a PR és a kommunikáció önmagában, hosszú távon baromi kevés, a hatékonysághoz szükségeltetik korrekt tartalom is.
Nyugodt, magaszínvonalú kormányzás? Hol???
Istenbizony más jut az eszembe, ha Simicskát láttam volt, vagy ha Kövér főtitoknok urat hallom beszélni...
Tulajdonképpen sajnálom ezeket a fijúkat, hogy így kivetkőztek önmagukból. 10 évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy lehet ennyire köpönyeget forgatni... :((((
Ezért nincs az a PR fogásnak nevezett hazugság, vagy becstelenség, amit el tudnék fogadni politikusoktól. Ezért is szavaztam '98-ban az ebben tettenértek ellen.
És most ezt az elvárást ajánlom minden polgártársamnak, ha nyugodt, magas színvonalú kormányzást kíván az ország élén. Ne felejtsük, most ilyen van végre.
A taxisblokádot megelőző hazugság utólag nézve valóban egy nagyon bizonytalan gazdasági és társadalmi helyzetben hangzott el. Számomra, aki elég türelmetlen voltam a rendszerváltással kapcsolatban, emlékszem, hogy nagyon nagy csalódást okozott az, hogy a kormány a régi pártállami eszközöket használja. Ön említi, hogy ezzel a módszerrel meg lehetett akadályozni egy bajt, a spekulánsok rohamát. Abban az időben, emlékszem, nem csak a spekulánsok, hanem csaknem az egész társadalom ugrott az áremelési hírekre. Talán sokan emlékeznek, hogy az akkor még szokatlan infláció következményeit úgy próbálták korrigálni, hogy feltöltötték a hatalmas hűtőládáikat, mázsaszám vették a cukrot, a lisztet, krumplit, ami éppen drágult. Ma már nagyjából túl vagyunk ezen.
Ha a kormány hazugsága elvileg meg is akadályozott egy bajt, egy másik bajt okozott. Csökkentette a társadalom bizalmát a rendszerváltással és a hatalomban levő politikusokkal szemben. Ez akkor részben hasznos is volt, mivel helyes, ha a lakosságban van valami egészséges kételkedés. Másrészt viszont a hatalomban levő politikusok bármilyen erkölcstelensége, a hatalommal való visszaélés vagy a törvény kiskapuinak használata a törvények megkerülésére rontja a társadalom morális állapotát. Az aki a politikusoktól ezt látja, úgy gondolkodhat, hogy maga is megteheti a törvény megkerülését, még rosszabb, ha úgy kezd gondolkodni, hogy na lám, csak erkölcstelenséggel lehet " igen tisztelt" pozíciókba kerülni. Ez egyenesen vezet a korrupció és más fehérgalléros bűnözés növekedéséhez. Ezért nincs az a PR fogásnak nevezett hazugság, vagy becstelenség, amit el tudnék fogadni politikusoktól. És ezt az elvárást ajánlom minden polgártársamnak, ha nyugodt, magas színvonalú kormányzást kíván az ország élén.
Magátol értetödöen igazad van.
Egy pénzügyminiszternek magától értetödö kötelessége hogy lefelé csaljón, amikor a jövö évi inflácíó mértékéröl nyilatkozik, és "uri becsületböl" ne fecsgjen ki olyan gazdasági titkokat, amik az ország gazdaságának árthatnak.
Ebböl a szempontból bármilyen furcsán is hangzik az én számból a 90-es taxis blokád idején én teljesen kormánypárti voltam.
De egy picit azért nézzük árnyaltabban a dolgot:
Amikor az Németh kormány uri becsületböl elöre bejelentette az addig alkalmazott devizalibero végét, elöre látható volt, hogy az osztrák határ felé hihetelen tömegek fognak megindulni, és ennek komoly belgazdasági é külpolitikai ára lesz. Ugyanakkor - a rendszerváltás elöszeleként - ez a kormány igy akarta saját másságát - nagyon sikeresen - kommunikálni.
A taxis blokad lángja viszont nem azért csapott olyan magasra, mert a kormány ügyetlenül kommunikálta az olajháboru miatt nyilvánvalóan bekövetkezo és elhalasztott nagyobb áremelés bekövetkezésének szükségszerüségét, hanem a lakosság általános csalódása miatt.
Érdekelne, mi a tisztelt nagyérdemű véleménye a topic-címben jelzett fogalamról. Egy régi szituációt említenék alappéldának:
A 90-es taxisblokád előtt megkérdezte a sajtó Bod Péter Ákos minisztériumának egyik képviselőjét, hogy lesz e benzinár-emelés. Az illetékes kb. azt válaszolta erre, hogy "nem tárgyalták a kérdést". Nyilvánvalóan hazudott. Arra is nyilván emlékeztek, hogy ezt - akkor - elég szókimondóan artikulálta a parlamentben Orbán Viktor. Igaza volt.
De vajon mi lett volna (és mit tenne ma Orbán) a politikailag erkölcsös magatartás az Bod részéről? Bevallani, hogy valóban, kérem áremelés lesz és ezzel vállalja annak összes következményét. Így pl. azt a nemzetgazdasági kárt, amit a spekulánsok okoznak a felvársárlásokkal, nem beszélve a kisebb lakossági pánikról.
Ugyanilyen példa lehet egy forintleértékelési terv "letagadása", ami még nagyobb gazdasági kárt tud okozni, stb.
PS: A teljesen nyilvánvaló gazemberek, pl. akiket bíróság ítélt el hatalommal való üzérkedésért, esete most nem érdekel.
