>És úgy szeretjük szerelmünket, ahogy vannak, és nem próbáljuk meg átfarigcsálni őket. Ennyire egyszerű. <
Igen ez szep gondolat, de nem egyszeru. Tenyleg a gyakorlatban miert farigcsaljuk at Oket, ha mar szerelmesek vagyunk? Pont az veszhet el ami olyan sokat szamit...
"Jobbat nem tehetek, hiszek neki." - hiszen ezt mondtuk mi is, mindannyian...!
"Majd elválik. (A dolog)" - Úgy van! - hiszen ezt mondtuk mi is, mindannyian...!
Van olyan, aki nem bírja ki egyetlen férfi, ill. egyetlen nő mellett. Van olyan, akinek, ha megvan az igazija, soha nem kell más. Ergo: elképzelhetőnek tartom, hogy így marad a helyzet a részéről és elképzelhető az is, hogy változik.
Tudni fogsz róla, akár változik akár nem, de
befolyásolni nem fogod tudni ebben. Egyet tehetsz: elhiszed, amit mond és elfogadod olyannak, amilyen.
Ahogy neked is vannak tőle független, önálló vágyaid és álmaid, úgy neki is vannak vagy lehetnek ilyenek. És úgy szeretjük szerelmünket, ahogy vannak, és nem próbáljuk meg átfarigcsálni őket. Ennyire egyszerű.
Nem bántottál meg senkit, legalábbis itt, a topicban nem. Én tudom, hogy megbántottalak, de nem bánom, mert záró leveledből mintha az tűnne ki, hogy érdemes volt. Néha keményen kell fogalmazni annak érdekében, hogy szavaink ne csak a fülekig, hanem mélyebbre jussanak.
A kettőnk közötti konfliktus csúcspontja az volt, amikor a nagyfiúsággal gúnyolódtam. Nem ütni akartam, hanem arra rádöbbenteni, hogy nincs veszélyesebb annál, mint amikor azt gondoljuk, hogy mi már mindent tudunk (főleg a partnerünknél jobban tudjuk, mi jó neki) és nincs tanulnivalónk.
Lényegesen idősebb és tapasztaltabb vagyok nálad, mégis szívesen állítottam szembe "nagyfiúságoddal" azt, hogy én még mindig "kisfiú" vagyok, mert igyekszem nagyon odafigyelni a másikra és tanulni tőle.
Igyekszem, mondom, mert nem mindig sikerül, azaz rengeteg tanulnivalóm van még. Így is marad, amíg meg nem halok.
Valami olyasmit szeretnék mondani, hogy amit írtatok, megtette a hatását.
Nagyjából befejeztem a témát. Ez azt jelenti, hogy sem a nőmmel, sem veletek (vagyis többségetekkel) nem tudok erről többet beszélni.
Valószínűleg nem is kell persze. Ami a nőmet illeti, vele már a topic megnyitása előtt befejeztem. Jobbat nem tehetek, hiszek neki. Azaz pontosabban: eddig is elhittem, hogy úgy érez most, ahogy. Amit meg nem lehet tudni, azt nem fírtatom. Majd elválik. (A dolog, nem pedig ő tőlem... )
Ami a hozzászólók többségét illeti: meggyőztetek arról, hogy általában erről az emberek másképp gondolkoznak mint én. Ezt el kell fogadnom.
Az eredeti kérdés, melyet talán rosszul tettem fel, annyi lett volna, hogy elképzelhetőnek trtjátok-e, hogy így is marad a helyzet az ő részéről. Neki is azért vetettem fel elsősorban, hogy amennyiben esetleg megváltozik valami, merjen róla beszélni. Megint csak: később fog kiderülni, jól tettem-e.
Köszönöm a hozzászólásokat, akit megbántottam, attól elnézést így utólag.
Mindenkinek továbbra is minden jót kívánva maradtam tisztelettel:
Nyomkereső
U.i.: Azért, ha bárkiben maradt volna még elmondatlan gondolat, szívesen olvasnám
Kedves Nyomkereső!
Nem akarok itt semmiféle ördögöt a falra mázolni (még s*ggberúg érte a házmester :-)) ), de az a barátnőm, aki állandóan féltékeny volt, az repült, mint a madár, mert közben ő meg fűvel-fával....Igaz, hogy nem én voltam neki az első. Ez az egyik oldal. Kicsit optimistábban: Lehet, hogy azért féltékeny, mert úgy érzi, odaadott neked valamit, amit csak egyszer lehet odaadni, és ragaszkodik hozzád, vagyis szeret. Ez az érem két oldala. Mivel nem ismerlek sem téged, sem a barátnődet, konkrétabbat sajnos nem tudok mondani...
Kedves Nyomkereső!
Háromex-nejem közül az első kettő intakt (?) volt.
Egyik sem maradt sokáig. IMHO nem szabad szerelemből és főleg nem szűz nőt feleségül venni.
Csak olyat, akit szintén megrugdosott az élet.
Üdv: csutak
Kedves nyomkereső:
Ahogy én látom a dolgot, mint nő:
Szvsz pont nem úgy van a dolog, ahogy hiszed. Ha 21 évig kibírta, akkor el lehet hinni, hogy valóban elég leszel neki, akár egy életre is.
Mert inkább azok a lányok próbálkoznak korábban és többször, akiknek nagyobb az "étvágyuk", és valóban kíváncsiak arra, milyen lehet mással. És ez nem múlik el az évekkel, hanem legfeljebb stagnál egy ideig, azután újra előkerül a gondolat.
Persze nem hiszem, hogy mindenkire érvényes, de sok esetben biztosan így van.
Viszont az is garantált, hogy ha sokat ajánlgatod, hogy nézzen körül másfelé is, akkor előbb-utóbb azt fogja hinni, hogy meg akarsz tőle szabadulni. Így a helyedben kerülném aaz ilyen témafelvetést, és boldogan feledkeznék bele abba a lányba.
Sok szerencsét és bizalmat hozzá!
KF
A feltekenyseg igazabol a sajat kishitusegunk, ebben azert segithetsz neki. Ezzel szemben, Te meg adod ala a lovat, hogy biztos O is kivancsi masokra szexualisan
Hm. Eddig azt hittem, férfi vagyok...
Attól férfi a férfi, ha fogalma sincs arról, mit szeretne a másik?
Nem, ezt nem fogadom el.
Mondd inkább azt Ny-nek, hogy viselkedjék felnőtt módjára. Legfeljebb egy kicsit megsértődik.
De talán észreveszi azt is, hogy nincs senki, de senki, aki nem ugyanazt mondaná neki, mint amit én, igaz, eltérő stílusban.
Azonban talan egy uj dolog:
Próbáld már egy kicsit nem férfi szemmel figyelni a dolgokat!
Egy no igazabol nem hajlando a szexre amig valamennyit nem adott partnerenek a lelkebol is! Ez a lany szeret Teged. Tied a szive, nem mase, veled szeret SZERETKEZNI. Meg ha meg is tetszik neki valaki, nem tudja elkepzelni, hogy mas valaki olelje, csokolja ot.
Es ez egy csodalatos dolog! Hat maradjon is igy. Amig szereto, erzo tars vagy mellette nem akar majd ezen valtoztatni; ha meg mar nem igy van -vannak problemak, a szive mar nem teljesen a tied, talan kepes lesz belole adni masnak, kepes lesz a szexre is es majd lesz valahogy, talan mindezek ellenere ki tart melletted orokre.
Szoval kar a ferfidolgaidat raeroltetni, kar nyaggatni ezzel. Tiszeteld ot olyannak amilyen, mert megerdemli...
PS:
Ez nem az en ferfilogikambol kipattant teoria, lanyokkal, nokkel beszeltem errol es bennem is voltak ilyen ketelyek mint benned, de probaltam Oket megerteni.
Termeszetesen -irtam a "Szuz.."-ben- jobb szerintem is ha egy eletreszolo kapcsolatban van mindket felnek elozetes szexualis tapasztalata, hiszen a kivancsi szornyeteg nagy ur lehet gondolom, de ez rengeteg mas dolog fuggvenye
Hogy van-e oka a féltékenységre?
Hogy téged idézzelek: ha azt akarja hinni, hogy megcsalom, tegye.Ha nem akarja azt hinni, hát tegye azt.
Nem, nem akarom megcsalni. De az tény, hogy nem tudom és nem is akarom felfüggeszteni mindennemű kapcsolatomat az ellentétes nemmel senkinek a kedvéért sem. Őt már az is zavarja, ha beszélek egy másik lánnyal. Pedig B-nél vonzóbb nőt nincs szerencsém ismerni...
Egyszóval én is pont abból indultam ki, hogy magából indul ki. Jó mi? Hát ezért (is) vetettem fel a témát.
Eszembe jutott még egy dolog.
Azoknak szól, akik szerint az ember a saját gondolatait vetíti ki a másikra.
A barátnőm (B) nagyon nagyon féltékeny. Egyfolytában érdeklődik, kivel találkoztam, bezsélte, levelztem. Gyakran kérdezi: ugye nem fogom megcsalni? Nagyon gyakran. Hetente.
Akkor most hogy is van ez?
Lám, lám, a kis érzékeny, megint. A Nagyfiú, akinek hímes tojásba kell csomagolni az észrevételeket, eképpen: "Kedves Drága Nyomkereső! Ugyan, ha ennyire bizalmatlan vagy a Kedveseddel szemben, az bizony képes lesz hosszabb távon megmérgezni a kapcsolatotokat. Próbáld meg, Édes-Aranyos Nagyfiú Nyomkereső, elhinni a Szerelmednek, amit mond. Ha azt mondja örül, ne arra gondolj, hogy bánatos, és fordítva hasonlóképpen: ha azt mondja, boldogtalan, egy percig se hidd, hogy majd felveti a boldogság! A bizalom nélkül, Drága-Aranyos Nyomkereső, egy kapcsolat - kivált egy szerelmi kapcsolat, hiszen tudod, már Nagyfiú vagy - elemeire eshet széjjel.
Így tehát, Kedves Nagyfiú, próbáld meg a kapcsolatotokat több bizalomra építeni, és meg fogod látni, ez bizony a kapcsolat javát fogja szolgálni."
De mégsem ezt írom. Sőt, igazából már nem is neked írok, mert te már Nagyfiú vagy és mindent, mindent az ég egy világon tudsz. Hajrá!
Én viszont még kisfiú vagyok. Néha hazudok is, szent végképp nem vagyok. Továbbmegyek: tudom azt is, hogy a feleségem és a szerelmem is bizony néha hazudik.
De kisfiúként belepusztulnék a gondolatba, ha minden mondatuk mögött az igazságtartalmat keresném. Ha nem bízhatnék meg teljes egészében abban, hogy semmi igazán lényeges kérdésben nem hazudik.
Előfordul bizonyára, hogy azt mondja, örül valaminek, holott nem. Meg fordítva. Én pedig elhiszem neki, mert annak is van oka, ha félre akar vezetni. Mert nem akar megbántani. Mert meg akar csalni. Mit tudom én?
Csak azt tudom, hogy az egész életem egy fabatkát sem érne, ha mindig azon őrlődnék, hogy most hazudott-e vagy sem.
Ne vondd vissza. A te dolgod meg a nőé.
Szerintem reménytelen faszi vagy, és ezt azért tudom ilyen nemes egyszerűséggel idevetni, mert halál biztos meggyőződésem, hogy te pont ugyanezt gondolod rólam.
Igaz?
nagyfiú vagyok köszi, el tudom dönteni, mit vonok vissza. Ezt nem fogom. Ugyanis elképzelhető. Minden elképzelhető.
Nem feltételezem, hogy hazudik (akkor ugyanis nem lennék vele), de teljes bizonyossággal kizárni nem lehet ezt sem.
Kicsit képmutatónak tűnsz. Mondd, te sosem hazudsz? Én bevallom, néha szoktam, még ha utálom is magam érte. Persze szentekkel nehéz vitázni.
ja, és még valami.
A szerelmemben valamint az ő szerelmében biztos vagyok. Sajnos a szex biológia is, nem csak érzelem. Nem azért engedném el, mert nem vagyok biztos a szerelmemben, hanem azért, mert szeretem is. Sőt, eléggé szeretem ahhoz, hogy megértsem, ha (esetleg) amellett, hogy szerelmes és szeret engem, más férfitest is vonzza.
köszönöm a sok véleményt.
Elgondolkodtam (újra) a dolgon. Egyrészt természetesen igazatok van. Több dologban is.
Az első. Valóban, a saját félelmeimet (és tapasztalataimat) vetítem ki őrá. Azt hiszem, mindenki magából indul ki, tehát ez nem meglepő. Az, hogy jól gondolom-e, még nem derült ki. Hiszen nem azt gondolom, hogy most vágyik másra, hanem hogy a jövőben (esetleg) fog. Erre majd csak sokára kapom meg a választ.
A másik. Igen, valószínűleg ártok a kapcsolatnak valamennyit ezzel a felvetéssel. Legalábbis rövidtávon mindenképpen. Ebben is igazatok van.
Most pedig lássuk az én szemszögemet. Egyrészt az előtte sem titok, hogy mindez saját magamról jutott eszembe. Őszinte voltam, elmondtam. Megint csak: rövidtávon ez kellemetlenséget jelent. Azt is gondolom viszont, hogy e lépéssel esetleg megelőzhetek egy későbbi, sokkal fájdalmasabb és végleges döntést. Persze simán lehet, hogy rosszul gondolom. A másik dolog pedig az, hogy nekem az a hozzáállás nagyon furcsa, hogy valaki nem kételkedik magában. Szerintem csak a hülye meg a teljesn elvakult szerelmes nem kételkedik.
Megint más kérdés, hogy érdemes-e ezen előre rágódni. Legtöbbetek szerint nem, hiszen az életet úgy kell venni, ahogy jön, ha majd helyzet lesz, ráérünk kezelni a problémát. Nos, ezt a legtöbb esetben magam is hasonlóan gondolom. SŐt, lehet, hogy erre a helyzetre is igaz, és akkor megintcsak helyesen látjátok. Az is elképzelhető azonban, hogy érdemes a problémákon előre elgondolkozni, mert ezzel bizonyos sajnálatos események megelőzhetőek. Példa: gyerekvállalás. Lehet úgy is gondolni, hogy nem kell védekeznünk, majd ha történik valami visszafordíthatatlan, akkor kell döntést hoznunk. De úgy is lehet, hogy ezt azért előre megbeszéljük. Ki mit mikor szeretne/nem szeretne. Nyilvánvalóan erre sincs recept, mindkét módon el lehet baszni az életünket, és mindkét módon dönthetünk jól is. Ezek csak attitűdök.
Más.
Tegnap este elmondtam B-nek, hogy megnyitottam ezt a topicot. Meg lesztek lepve: örült neki. (hacsak nem hazudik nekem egyfolytában persze.)
Köszönöm az eddigi válaszokat, ha mondanátok még valamit, szívesen veszem.
Miféle baromság azon gondolkodni, hogy szeretek valakit, megdeglek érte, féltékeny vagyok rá mocskosul, de azért jó lenne, ha egy kicsit kipróbálna mást is (de csak úgy szőrmentén, egyetlen, esetleg fél éjszakára), hogy aztán természetesen arra jöjjön rá, hogy csakis én vagyok a mindent elsörprő nagy igazi, s könnyek között térjen vissza, immáron elég negatív tapasztalattal tarsolyában ahhoz, hogy most már ne legyen bennem szemernyi kétség sem azt illetően, hogy sose fog elhagyni?!
Ám legyen belőle sértődés, de véleményem az, hogy aki így vélekedik, az saját magában nem biztos, s ha kételkedik abban, hogy párjának nem elég (vagy előbb utóbb nem lesz elég), amit nyújtani képes, az saját maga azon félelmét fogalmazza meg, illetve titkolja maga előtt is, hogy saját maga szerelmében nem biztos, s érzi, előbb utóbb megcsalja a kedvest, s ezzel a mondvacsinált problémával próbálja leplezni azt a számára már most mélységesen demoralizáló tényt, hogy vannak, akik elsőre megtalálják a számukra megfelelő pertnert, s nem vágynak másra.
Nyomkereső!
Nem demoralizáló számodra az, hogy elég vagy kedvesednek? Idegesít azon szilárd következetesség, ahogy párod vélekedik, bosszant az, ami belőled hiányzik, nem belőle?
(Bocs, csak kétségeket kívántam kelteni, egyet értek azokkal, akik úgy vélekednek, magadba nézzél előbb, s ne maceráld szerelmedet hülyeségekkel)
Az az igazság, hogy csak az első pár üzenetváltást olvastam el, de remélem, nem baj, ha beleszólok.
Szóval, nem biztos, hogy jó, ha a barátnőddel azt érezteted, hogy lépjen csak félre 1 éjszakára, mert egyrészt azt gondolhatja, hogy ennyit ér neked ez az egész, vagy azt, hogy adott esetben te is megtetted és azzal, hogy ezt ajánlod, a saját lelkiismereteden akarsz könnyíteni.
Szerintem addig, amíg ez elő nem jön (ha előjön egyáltalán), ne bolygasd a témát, egyrészt ne fesd az ördögöt a falra, ne ültess bogarat a fülébe. Ha ez a probléma előjön, úgyis előjön, addig meg feleslegesen rágod magad ezen.
Hát, én ezt gondolom.
BLUE
Én voltam hasonló helyzetben, azzal a különbséggel, hogy én, mint lány kérdőjeleztem meg, hogy neki, mint fiúnak, miért vagyok elég csak én? Egész életre...
Tettem mindezt azért, mert én voltam kíváncsi... Azon párok közé tartozunk, akik egymással élték át először a szexuális élmények nagy részét... Bennem elég hamar előbújt a kíváncsiság, ő megelégedett csak velem. Mit adtam volna, ha azt mondja, amit Te: menj, és próbáld ki mással... Természetesen ez szóba sem jöhet, én lennék a legutolsó...
A véleményem: ne erőltesd rá, amit Te sem szeretnél igazán! Hidd el, észre fogod venni, pontosabban észre kell venned, ha már nem így gondolja, ahogyan most. Addig azonban felejtsd el, ne okozz magadnak fölöslegesen frusztrációt, annyira boldog kellene, hogy legyél! És igen, létezik ilyen, hogy egy nő képes egy férfi mellett leélni az életét, ez még a mi szüleink idejében elvárás volt szinte, és ma is előfordul:-))
Én már elhiszem neki, hogy csak engem akar, nem részletezem, sok oka van. De el nem tudtam képzelni, hogy van ilyen férfi a világon...és én mégis kíváncsi vagyok másra, ez van.
És még valami: amikor elkezdtem ilyen kérdésekkel bombázni, mint amilyeneket Te is leírtál, rögtön tök féltékeny lett, és tudta, hogy azért kérdezem, mert én nem vagyok biztos magamban... Ezen érdemes elgondolkozni...
