Igazából a vezetéken (egyvezetékes tápvonalon?) haladó nagyfreki, vagyis zavarok számára maga a sorbakötött induktivitás a terhelés, amit a testhez (vagy a levegőhöz?) képest kell vizsgálni, különben hogyan mérhetnénk meg. Tápvonal impedanciája a tekercséhez képest az adott kapcsolásban. Csak ötletelek, de talán erre kell keresgélni. Ebben az esetben számolható lenne, hogy a beérkező nagyfreki hogyan oszlik meg.
Inkább impedancia, nem csak induktivitás. Pont a vasmag magas veszteségi tényezője járul hozzá a jobb csillapításhoz. De a konkrét csillapítás ismeretéhez kellene tudni a "terhelés" nagyfrekvenciás jellemzőit is. Mert ugye egy feszosztónak legalább 2 tagja van.
Lehet, hogy valamilyen, a közelébe tartott szondával kellene detektálni a jeleket a kimeneti oldalon, miközben a bemeneti oldalon előállítom és szintén csatolom valahogy a vezetékre? Így legalább a környezeti zaj felett kellene méricskélni, vagy legalábbis saccolni. : -)
Lehet, hogy nem is jó a kérdés, mert igazából az a cél, ugye, hogy a felületen haladó nagyfreki számára mekkora az ellenállása annak a szűrőnek (vezeték be .. vezeték ki), egy szimpla impedanciamérés nem lenne akkora dolog. Van egy kis homály bennem, hogy hogyan kell ezt elképzelni, de lehet, hogy könnyű helyretenni.
Szerintetek hogyan lehetne egy házi körülmények közt használható mérést összerakni, hogy egy ferritgyűrűnek (ha abból van) vagy felpattintható lyukas hengernek mekkora az impedanciája kb. 1..30 MHz között, ha egy kéteres (táp)vezetékből néhány menetet képzek rajta?
Suli laborjában akkoriban RFT EO213 volt, egyik méréshez pedig egy Hitachi szkóp, meg egy Degem tárolós. Majdnem körbetáncoltam a Földet örömömben, amikor fillérekért megvettem egy kiselejtezett női retikül-Orivohmot meg egy EMG 1555-öst...
Ja, meg 1 gigás wobbler, de ezeknek a megvásárlása nagyon sokáig ugyanúgy esélytelen volt számomra, mint a nyugatiaké. Maradt az N313, azt meg inkább nem kellett volna... Egy munkahelyen mindjárt más a helyzet, bár emlékeim szerint ti is már '90 körül nyugati tesztműszerekkel dolgoztatok.
Voltak jó műszereik is. Nagyok, vaskosak, bonyolultak de strapabíró jószágok. Nyilván 2-3 lépéssel hátrébb az akkori kor nyugati műszereihez képest. De volt esély javítani. Amikor nem számított, hogy egy szkóp 60-100W-ot fogyaszt.
Én egyébként a kilendvenes évek elején, Moszkvában láttam olyan LED-kijelzős eszközt, ami a nyugati modemekkel szemben, amik ezekre a telefonviszonyokra nem voltak felkészítve, képes volt automatizáltan felhívni egy számot, akármi is történt közben (félrekapcsolás, elakad a kapcsolás, nincs válasz, más válaszol stb.). :-) De az már nem a szoc. nagyipar terméke volt.
Nem értek oroszul, nem tudom, mit kell nézni, de apám bosszankodására elég jól emlékszem. :-) Sok minden akkor sem volt igaz, amit leírtak, és persze nem ma kezdtük szidni mindazt, ami onnan jött.
Ami a 830B-t illeti, remélem, elértünk már oda, hogy (a nagyáramú ágban) biztosíték nélküli és rendes érintésvédelemmel nem rendelkező műszert már nem vásárolunk...
A "karaktervillogáson" azért elgondolkodtam, de sosem zavart. Inkább a lassúság lehet emögött, ami kellemetlen, a nagy ugrálások, de arra is igaz, hogy a többség lehetetlenül olcsó műszereket használ (azért, mert léteznek), és azoknak komoly korlátai vannak. A másik felvetés az analóg kijelzés - nem mondom, hogy ezen segít az "analóg" csík digitális kijelzőkön, de valahogy ennek sem éreztem hiányát.
Hát, szerintem használj te külső 40 voltos tápegységet egy pár kohmos ellenárás megméréséhez és élő hálózati feszültséget kapacitásméréshez, ha ennyire örülsz neki. :-) Ha nem elég strapabíró/jó egy műszer, akkor másikat, adott esetben drágábbat kell venni (ezek sem voltak olcsók akkoriban), mert amúgy sokkal több hasznos tulajdonságuk van. Néha akad olyan, ami tökéletlenségükben is hasznos, de multiméterként véletlenül sem térnék vissza ezekhez a műszerekhez, főleg nem a szovjet termékekhez. Ja, és a polcon sincs hely: drága a négyzetméter...
Ha tartósan nagy áramot kell mérni, akár DC, akár AC akkor ott a lakatfogó. Még annyi meleg és kontakthiba/átmeneti-ellenállás gond sincs.
De ma már analóg műszerben is ott a 10 MOhmos FET vagy hasonló mérőke. Akár 100 MOhm méréshatárral, az érzékeny félvezetőket is lehet vele mérni a uA-es mérőáramok miatt.
2 havonta egyszer fel kell tölteni a 9V-os aksit benne.
Ha valaki tudja használni, van egy elfekvő C4324-es orosz műszer.
Kiloohmot már csak 40 V egyenfesz segítségével lehetett mérni vele (lásd: hátlap), a kondenzátormérésbe meg bele sem merek gondolni, mert ahhoz kettőhúsz kellett, ami a szegény ember szignálgenerátora lehetett (SzMSz). Kicsit ráz és ha nem vigyázol, az alkatrészeket is könnyen tönkreteszi, de mindenütt ott van, mint a vezetékes víz.
Pontosan ez a lehetősége és az oka a sokfelé telepített adóknak. Mert biztosan úgy vannak elosztva, hogy egy-egy adott területen a legrosszabb terjedés esetén is legyen elérhető adó. Jó terjedésnél ezeket mind hallani.
