Nyomkereso,
Most latom csak, hogy irtal es a velemenyemet kered.
Biztam benne, hogy nem ellensegessegnek veszed amiert fellottem ezeket a regebbi dolgokat. Tudod en azt a reszt keresem a tortenetben ami elvezetett az Oszinte naplohoz.
Nincsenek veletlenek, mindennek meg van az oka. Eddig odaig jutottam, hogy Te talan egy liberalisabb, erettebb, realistabb gondolkodasmoddal rendelkezel, mint O, aki kicsit naivabb, gyermekien idealista. Azonban rossz tanar voltal. Hagyni kellett volna olyannak amilyen egyelore es aprankent formalni a gondolkodasmodot ahol nagyon elkerulhetetlen. /erre probalt Gironde ravenni a masik topicban/
A masik dolog meg, hogy feszegetted Pandora szelencejet! Kinyilt, es most sok minden kavarog gondolom a hatterben... (van egy-ket dolog a naploban ami sejtet ilyesmit)
Tudod most itt a nyar, es lazitani kene, pihenni. Mert a kocka el van vetve.
creatine
Ha nem haragszol, életben tartom a topicod - legalábbis egy hozzászólás erejéig.
A probléma megszünt - írod. Bármikor visszajöhet egy másik kapcsolatban, módosult formában.
A Te egységeidet használnám.
1. aki szorosabb
2. aki lazább
Vegyünk egy olyan kapcsolatot, ahol a két fél viszonya a kettő között helyezkedik el, azaz 1,5 a mérték. Hosszú évekig működik, jó képességű, okos, kulturált emberek kompromisszuma. Azután a körülményeikben változás áll be. Az egyik fél az 1,5-ről 1-re vált. A másik tartja az 1,5-öt. Az egyik félnek ez soknak tűnik. A másik egy idő után már a 2 felé araszol. Megjelennek azok a tűnetek, amikről turbo2 írt. Kiút? Nincs. Miért? A körülmények miatt.
Nos, a helyzet kicsit konszolidálódott. (2) megpróbál nem görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy másokkal találkozzon gyakran. Az több egyedüllétet (1) engedélyezi. (2) igyekszik nem alapot adni a féltékenységre, (1) megpróbál nem számonkérő lenni. Ez két napja sikerülni látszik (1)-nek.
Caixa: talán az eddigi legtöbbet segítő hozzászólás. (2) eddig azt mondta (1)-nek, hogyha korlátozza őt, akkor a személyiségéből vesz el, ami ugye (1)-nek megtetszett. Tehát, ha (2) úgy viselkedik, ahogy (1) szeretné, hosszútávon mindkettejük ellen dolgozna. De a te hozzászólásod ügyesebben fogalmaz ennél. Kösz.
Creatine: ha kellő bizalom van, írod. No, éppen ez az. Nincs kellő bizalom. Ha lenne, nyilván a probléma rég megoldódott volna. A gyökeres váltást lassan adagolni...hm. Megpróbálom. Kicsit félek az ilyesmitől, asszem az óvatosság pont a gyökeres változást teszi lehetetlenné, mert előbb-utóbb ugyanott leszünk megint. Eddig azt hittem, hogy a gyökeres az gyökeres. Persze lehet, hogy neked van igazad. Jó lenne.
A fejleményekről további tájékoztatás következik majd. Köszönettel és üdvözlettel:
Nos kedves Nyomkereso az aktualis kerdesben teljesen igazad van.
Kell minden kapcsolatban a szabadsag, az egyeni let; nem etelepdhetunk ra a masikra. Jarjatok el kulon-kulon es oruljetek egymasnak, osszatok meg az uj dolgokat, sztorykat. Ha kello bizalom van, ez nem lehet gond.
Persze lehet folytatni osszenove is, csak abba beleroppan a kapcsolat. Igy van eselye. Ezt probald meg belattatni a masik felel. Oszinten beszeld at vele, ha szeret es erzi, hogy szereted, meg fogja probalni megerteni. De mint minden gyokeres valtast, ezt is lassan es megfontoltan kell adagolni.
En ugy gondolom, hogy hacsak valaki nem tartozik vegletesen az 1eske vagy a 2eske tipusba, akkor minden kapcsolataban valtozhat, hogy melyik tipuskent viselkedik.
Lany letemre en inkabb 2es tipus lennek, de volt mar ugy, hogy egy uj kapcsolatban sokaig 1eske erzes honolt bennem. Furcsa volt, meglepo szamomra is. Feltekeny voltam, es csak Ot lattam, pedig korabban "nem ereztem azt a kint, nem voltam feltekeny soha". Hazafele mentem egy sotet ejszakan, es azon bosszankodtam, hogy megint kihagy a bulibol, mert eppen lelki szemetesladat jatszott egy szamomra rettenetesen ellenszenves lany mellett, ahelyett, hogy velem lett volna.
Es akkor, abban a pillanatban villant be nekem, hogy pedig ez az...a hatalmas empatiaja, a beszelgetesei, az odafigyelese az, ami engem is megfogott akkor regesregen. Velem is ennyire jokat beszelgetett, nekem is ott volt, amikor kellett egy jobarat, engem sem hagyott cserben. Es elmult bennem a birtoklasi vagy, ujra a regi voltam.
Most mar mindket oldalt megertem.
Talan gondolj arra, hogy milyen volt, amikor megszeretted. Lehet, hogy epp azt szeretted benne, hogy csendes volt, visszafogott stb. Ez a gondolatjatek majd sok mindent tisztaz. Felnyitja a szemed, es megadja a valaszt a kerdesedre. Erosen koncentralj....
Amennyiben ez sem segit, akkor Moll Flandersnek van igaza....es valoszinuleg erdemes a Moll Flanders-i kerdeseken ragozni egy picit.
cxa, akinek meg sosem sikerult sokaig huzni egy gyokeresen mas egyeniseg mellett
Nyomkereső, nehogy elkezdj nekem megint érzékeny lenni! Én nem a másik topicra utaltam - dehogyis! -, hanem arra, hogy ismered az álláspontomat. Általában ismered.
Vagy nem így van?
Szia:
Gironde
Lezoli: igen. Már többször elgondolkodtunk ezen, és megállapítottuk, hogy ÍGY nincs értelme folytatni. Csak az ember hajlamos azt hinni, hogy képes bizonyos dolgokat megváltoztani. Meg aztán szeretjük egymást, és mindketten úgy érezzük, nagy szerencsénk van a másikkal.
KÁGÉ: a könnyek és a munka már megvan, az eredmény még mintha váratna magára...
Bejca: te milyen vagy?
tudorapó: igen, a kép már nem idealizált. de ez még kevés a sikerhez.
Ha ez a problema tobbszori megbeszeles utan sem oldodik, akkor szerintem esetleg el lehet gondolkodni azon, hogy erdemes-e folytatni a dolgot. Szerintem egy kapcsolatban erzodni kell, hogy minden egyutt toltott napon a kapcsolatban levok szabad akaratukbol vannak egyutt, azert, mert szeretik a masikat (meg ekkor is, ha vannak rosszabb napok, vagy hullamvolgyek).
Ha az egyuttlet kenyszerre valik, elveszik az egesz lenyege.
Ha pedig hosszu tavu a kapcsolat, meg alaposabban meg kell fontolni a folytatast szerintem, mert ha ezt nem sikerul megoldani, akkor az mindennapi konfliktusokat szul es okot at allando feszultsegre, ami pedig szep lassan felorli a kapcsolatot - addig meg mindenki szenved.
Most nincs időm végigolvasni a többieket, ezért bocs, h olyat mondok, amit már írtatok...
Szóval, azt mondod, 1 és 2 már ezerszer megbeszélte ezt. Remek. Akkor 1 mesélje el, hogy 2 miért akrja, mit érez, mitől fél; 2 pedig mondja el, hogy 1 miért akarja, mit érez, mitől fél. Akár egymásnak, akár itt a topicban. Ha mindketten tudják, hogy a másikat mi zavarja az adott helyzetben, és mit akar igazából elérni, akkor a megoldás SZVSZ magától adódni fog. Ha azonban az ezerszeri megbeszélés ellenére sem tudják, hogy mit miért akar a másik, akkor nem árt még egyszer átbeszélni a dolgot, kifejezetten arra koncentrálva, hogy milyen félelmek, szándékok húzódnak meg a háttérben. Hiszen 1 nyilván nem azt akarja, hogy 2 a nap 24 órájában vele legyen, hanem valószínűleg biztonságra, szeretetre vágyik (vagy mittudomén, de ő elgondolhathat azon, hogy mire vágyik), és 2 sem akar valószínűleg állandóan pipiket felcsípni, hanem valami más szükséglet hajtja a társasági életbe (amit én szintén nem ismerek, de nem is tartozik rám).
De nem igérhetek mást, csak könnyeket meg munkát. Persze van akiért ez is megéri...
Szerintem nem szabad rátelepedni a másikra, bár a nők hajlamosak erre. Mind a két félnek szüksége van arra, hogy másokkal is megismerkedjenek, kapcsolatot tartsanak, szóval levegőhöz jussanak.
Ha komoly a kapcsolat nem lenne szabad a másikat megcsalni, de mint tudjuk ez előfordulhat csak a másik ne tudja ezt meg, mert abból csak baj származik. Ha pedig komolyabb érzelem alakul ki a harmadik személlyel, akkor őszintén el kell beszélni erről.
Hát nem is tudom, nálunk is hasonló a helyzet. Persze, ha valaki ismerte ezidáig egyetlen magam nyitotta topicomat, akkor az tudja, hogy a mi kapcsolatunkban amúgy is van már egy igen - igen erőteljes probléma.
De egyébként nálunk is az van, hogy egy másik probléma miatt úgy alakult, hogy jóformán tényleg együtt csináltunk mindent, amikor akkor nagyon fontos volt, és működött is, de aztán én ebbe baromira belefáradtam, nem túl szimpatikusak a barátai sem, és különben is nagyon vágytam már a régi társaságomba. ( Hogy legyen benne egy kis csavar: a régi társaságomban ott leledzik előző barátom is... ). A régi társaságból kilóg jelenlegi partnerem, meg aztán amúgy is arra vágytam, hogy egy picit tőle külön bulizhassak....
Oltári nagy botrány volt belőle. Próbáltam nagyon őszinte lenni, és nyugodt, és próbáltam arra appelálni, hogy soha nem adtam bizalmatlanságra okot, nem fog történni sem szörnyűséges a kapcsolatunkra nézve ( itt hozzá kell tennem, ő viszont már számtalan alkalommal eljátszotta a bizalmamat, de nem nőügyben..), stb.
3 napig nem állt velem szóba ( mert végül úgymond a "jóváhagyása" nélkül is elmentem), s ha mégis, mindenféle gorombaságot vágott a fejemhez.
Nos, erre mit mondtok?
Ősrégi, bűbájos poén kifejezetten (1) figyelmébe, amikor 50 év házasság után megkérdezik a nagyapó/nagyanyót, minek köszönhetik a galambpárként leélt 5 x-et.
-Hát ugye minden héten egyszer elmentünk egy elegáns étterembe, megvacsoráztunk, utána régebben valami táncmulatság, később sakkparti, bridzsparti. Én keddenként mentem, a párom pénteken.
Ez nem egy kapcsolat vége, sőt. Lehet, hogy (3) ((1)+(2):-) elérkeztek egy olyan pontra, amikor nem idealizátl képet látnak egymásban/mutatnak a másik felé, hanem az igazit.
Szerintem ez egy nagyon jó pillanat, és igazi alpja lehet egy 5 x-es házasságnak.
nos, hogy diplomatikus legyek:
(2) (1)-et maximálisan okosnak, szépnek és kívánatosnak tartja. Tehát nem ez a motiváció.
a szög a fején van találva: (2) nagyon sokszor számonkérőnek érzi (1) viselkedését, ezzel szemben (1) titkolózónak és kicsit megbízhatatlannak tartja nemi vonatkozásban.
Namost. A kapcsolat addig arra épült többek között (mert persze rengeteg minden másra is) hogy (2) lemondott a vágyairól, mert tudta, hogy (1) nehezen, vagy egyáltalán nem lesz képes megbirkózni a helyzettel. Azonban másfél év távlatából visszatekintve (2) úgy érzi, már nem akar lemondani ezekről a dolgokról. Ha akarna, nyilván le tudna, hiszen eddig is ment neki. További probléma: mindettől (1) úgy érzi, hogy kapcsolatuk múltbeli része a porba van taszítva, hiszen (2) folyamatosan szenvedett mellette. (2) elmagyarázza, hogy ez természetesen nem igaz. Mindössze arról van szó, hogy egy ideig kevésbé volt fontos mindez (2)-nek, de most már fontosabb, mint a konfliktus elkerülése.
(1) véleményem szerint nem önző, csak ő úgy képzeli a párkapcsolatot. hogy két ember délután 5 és éjjel 1 között végig együtt van, és ha el is mennek valahova, azt együtt teszik.
(1) mindazonáltal bizalmatlan és féltékeny, (2) ellenben a makacsságig határozott és nehezen viseli el ha számonkérőnek érzi (1) kérdéseit, legfőképpen pedig a stilusát.
(2) nem akar (1) nlkül buliba menni, sőt legutóbb (1) ment (2) nélkül buliba.
kérdések:
mit javasolhat ilyen esetben (2) ?
mit kéne megértenie (1) -nek és/vagy (2)-nek, hogy megoldhassák a problémát?
Szerintem pontosan csak akkor működhet a dolog, ha (1) nem "sírja könnyesre a párnáját" otthon, hanem felismeri a helyzetben rejlő lehetőségeket, illetve azt, hogy egy kis szabadságra tulajdonképpen mindenkinek szüksége van, őt is beleértve. Kell neki találni valami elfoglaltságot. Valamit, ami leköti, érdekli, kikapcsolja. És amit csinálhat (2) nélkül is.
_Számonkérni_ nem szabad. Legfeljebb megkérdezni, hogy na mi volt, milyen volt, stb. És ha a másik csak szűkszavúan válaszolgat, nem feszegetni.
komolyan gondolod, hogy ez a szigoru kompromisszum muködhet? Ha igen, _meddig_?
Amíg (1) az én számozásom szerint a lány már szerdán idegösszeroppanást kap, hogy mindjárt itt a péntek és élete párja kiveszi a "szabadnapját"? Vagy amig (2) Nyomkereso már eleve úgy indul el egy - teszem azt buliba - , hogy az jár a fejében, hogy (1)-tol hány órás számonkérést kell végighallgatnia feltehetoleg (adjuk meg a bizalmat) minden ok nélkül?
Közhely, de rövid az élet és ha ezt valaki valamilyen oknál fogva megrövidíti, azt nem nevezném ideális kapcsolatnak. Maximálisan egyetértek azzal, hogy szükség van kompromisszumra (együttélésnél különösen), de ha egy kapcsolatban már fel kell adnom saját magam, a barátaimat és azokat az embereket akik teljesen más aspektusból de _fontosak_ akkor azt már nem nevezem kompromisszumnak. Számomra a birtoklási vágy nem azonos a szerelemmel és a szeretettel. Ha valaki birtokolni akar és kisajátítani az nem szeret(het) engem. Létezik egy olyan mondás is, hogy "Élni és élni hagyni" (honnan szedem ma ezeket a közhelyeket? költoi a kérdés) és én annak híve vagyok, hogy tiszteletben kell tartani a másik személyes szabadságát és nem elvágni ot a külvilágtól magamnak. Ez önzés és nem szeretet.
Nyomkereso bocs ha indiszkrét a kérdés, de mire épült eddig ez a kapcsolat? Mi mozgatta, mi tartotta eddig életben, hogy ez eddig még nem bukott ki?
Csak segíteni szeretnék, én asszem a másik véglet vagyok. :)
Úgy szép az élet. ha zajlik.
Ha egyikük nyer, mindketten veszítenek.
Lehet, hogy ha mindketten vesztenek, mindketten nyernek?
Ezt nem csak a szimmetria kedvéért, de tény, hogyha mindketten túl önzők ahhoz, hogy egymásnak engedjenek, akkor csak úgy maradhatnak együtt, ha szeretik a hisztit.
Ha tudnak kötni egy egyezséget, például (2) minden pénteken azt csinál, amit akar, ezalatt (1) könnyesre sírja párnáját (bocs a kicsit könnyed hangnemért, akármelyik vagy), viszont a hét többi napján (2) este hatra hazamegy, papucsot ölt, és elmosogat/pelenkáz.
(1) soha nem szól a pénteki napért (nem tudom, (2) mennyire duhaj, remélhetőleg a távolléten kívül nem lesz sok szemrehányni való), és elfogadja, hogy neki (2) hétből hat napig létezik.
Ez egy szigorú kompromisszum, ha betartják, szerintem működik.
És kedves (2), (1) csinos, okos, kívánatos?
igen,m addig világos, hogy ha bármelyikük nyer, mindketten veszítenek.
Az is egyértelműnek tűnik, hogyha a helyzet igy marad, mindketten veszítenek, hiszen (2) nem éli ki a vágyait, (1) pedig féltékeny lesz a semmire.
(2) elengedné (1)-et, hadd találkozzon akivel akar
(1) azt szeretné, ha (2) bemutatná az új embereknek, és együtt mennének el
(2) vágya a birtoklás
(1) vágya az önállóság
mi a szart lehet ilyenkor kipróbálni. A dolgot ezerszer megbeszélték már.
