Ma este Martin Scorsese Krisztus utolso megkisertese /The last temptation of Christ, (1988)/ c. filmjet nezzuk meg. Nagyon szep es latvanyos, hosszu film, melyet Paul Schrader irt Nikos Kazantzakis nagy vihart kavaro regenyebol.
Termesztesen a film is felkorbacsolta a kedelyeket, talan meg jobban, mint a vele sorozatot alkoto Aljas utcak, A taxisofor vagy a Duhongo bika.
Willem Dafoe /Jezus/ es Harvey Keitel /Judas/ most is ragyognak, mint oly sokszor.
Peter Gabriel sajatos zeneje kivalo alafestes az eredeti hangulatu filmhez.
Kezdes: 3/4 hatkor.
Wenders örökzöldjével, a kedves Berlin fölött az éggel kezdünk.
Gyertek!
3/4 hat, Laborc u. 1. - Az 1-es és a 17-es buszok végállomásától 8 perc gyalog. (kifelé kell menni a Bécsi úton, majd az első kereszteződésnél föl a dombra.)
(Aki fél hat előtt jön, annak szendvics is biztos jut.)
Aki meg vitatkozni akar, az jöjjön el.
Ha messze lakik, vagy más objektív akadály van, akkor sztorno.
A többiek meg mozgassák az ízelt lábaikat aztán mondják el, mit gondolnak!
nem nem , felreertesz, en nem a filmvilagos rovarfilmekre gondoltam, hanem olyanokra ahol a madarpok csak mellekszereplo es persze, mondanom sem kell, nem egzotikus helyszinen bonyolodo, hanem, es kizarolag varosi filmekre vagyok
no tarzan, no indi jones
nagy kár, Kinski jobb winnetú lett volna, olyan szerepidegen feladatként igazán elvállalhatta volna, folyton kisspiont játszik, meg übermenschet, egy indián főnök megdobná a portfolióját,
az ízeltlábús filmeket meg nem tartom eredeti ötletnek, minden vidéki filmklub ilyet csinál húsz éve, meg tele vele a filmvilág, viszont a puhatestűek egy kizsákmányolatlan rétege a törzsfejlődésnek, sok-sok csigás filmet szeretnék, meg néhány osztrigásat, például van az a ceyloni opusz, a Gyöngyhalász ágyéka, na az valami kis remekmű, igazi gyöngyszem, az ember nem hisz a szemének mi minden művelhető két osztrigával, egy tégely vazelinnel és egy harminccentis igazgyöngy-sorral >:-7
Nem, hiszen az Pierre Brice klasszikus szerepe, Klaus a kis spion volt, szerény kis epizódszerep, de mit kihozott belőle, atyaúristen... beszarás különben, mert Terence Hill is felbukkant, szinte főszerepben és barna hajjal, haljak meg, de még a mindenható Gojko Mitic is, huhú, nem mindennapi csapat, dream team a javából, sajnálhatja a sok lusta, ha kihagyta...
skorpiós filmekből kéne egyszer már végre filmklub tényleg, meg madárpókosokból, nem ezek a farkasos filmek állandóan, meg sáskásokból, igen, még azokból.
Kinski volt a winnetou?, azt megnéztem volna, nekem a leopárd kommandóban is teccett,
nosferatunak meg jobb vót az originál,
de hogy a Body Heat lenne a legjobb film noir, jesszasz, még neo noirnak is gyenge, nyugodjon békében
avagy nyári borzongás kilenc felvonásban
----------------------------------------
Műsorunkba most olyan műveket válogattunk, melyek a nagyközönség
köreiben jóval nagyobb sikert arattak, mint a (konzervatív)
filmesztétáknál. A művészieskedő ál-filmértők tamáskodása ellenére ezek
a filmek veretes művek, amelyek az azonnali (néha fanyar, néha emelkedett)
élvezeten kívül elgondolkodtató, emlékezetes élményeket nyújtanak.
Wenders angyalian kedves filmje ördögien emberi, az Ördögökben viszont
az erény köntösében támad a Gonosz! Vagy a gonosz köntösében támad az
Erény???
A maga idején kirobbanó sikerű A bárányok hallgatnak a félelem mesteri
előidézésén túl szinte hiánytalan leltárát nyújtja alap-rémálomképeinknek,
méghozzá lélegzetelállító minőségben.
A Nosferatu egyik szintjén "szabályos" vámpírtörténet - jól jön örökké
megmaradó meseétvágyunk kielégítésére - másrészt a "titkos jeleivel"
hétköznapokat és művészetet, tartalmas emberi életet és sivár szellemi
szürkeséget elválasztó határokról mesél.
Az Éhségnek nehéz ellenállni, ám Francesco lelkiereje hatalmas: Liliana
Cavani megindító filmje minden nézőjét felkavarja és ráébreszti: az őszinte
emberség és az anyagi javak legparányibb élvezete is összeegyeztethetelen:
az Evangélium tanításai a gyakorlatban kivihetetlenek, de gondolnunk kell
velük,
ha Embernek akarunk megmaradni.
A sorozat gyöngyszeme az 1981-es A test melege, melyet bízvást
tarthatunk a valaha készült legjobb film noirnak: a duplacsavarokkal
megspékelt bűnügyi történetben minden részlet a helyén van, a
szenvedélyektôl szinte süt a vászon és a mindezekbe alaposan becsomagolt
társadalomkritika meglepetszerűen hat, amikor a kriminéző izgalom és a
forró szenvedélyek izzasztó légköre elillan.
Scorsese filmje húsba tépő tűnődés a mindannyiónkat foglalkoztató Nagy
Kérdésről, zárásképpen pedig a Paradicsom Fantomja oldja humorba egy
ízlésesen véres leleplező paródiában filozófikus töprengésünket.
A filmek népszerűségéről és kvalitásairól magatok is hamar
meggyőződhettek
az Interneten böngészve, illetve ha eljöttök programjainkra.
A filmek utáni beszélgetésekre rövid, de velős előadásokkal készülünk,
melyek célja - mint ahogy tisztességes filmkritikusnak nem is állhat más
a szándékában - izgalmas új gondolatokra serkenteni Titeket, melyekért
cserébe mi is számítunk a Ti érdekes gondolataitokra. Csakúgy, mint eddig.
Mind a kilenc film megér egy ... ha nem is misét, de egy jó beszélgetést
mindenképpen.
/Seres Sándor/
07.03. Wim Wenders: Berlin fölött az ég [Wings of Desire] (1987 mb 130p)
(Bruno Ganz, Otto Sander, Peter Falk)
07.10. Ken Russell: Ördögök [The Devils] (1971 mf-an 105p)
(Vanessa Redgrave, Oliver Reed, Dudley Sutton)
07.17. Jonathan Demme: A bárányok hallgatnak [Silence of the Lambs] (1990 mb
118p)
(Anthony Hopkins, Jodie Foster)
07.24. Werner Herzog: Nosferatu, a vámpír [Nosferatu the Vampyre] (1979 mb
107p)
(Klaus Kinski, Isabelle Adjani)
07.31. Tony Scott: Az éhség [The Hunger] (1983 mb 100p)
(Catherine Deneuve, Susan Sarandon)
08.07. Liliana Cavani: Francesco (1993 mb 119p)
(Mickey Rourke)
08.14. Lawrence Kasdan: A test melege [Body Heat] (1981 mb 113p)
(Kathleen Turner, William Hurt)
08.21. Martin Scorsese: Krisztus utolsó megkísértése [The Last Temptation of
Christ] (1988 mb 163p)
(Willem Dafoe, Harvey Keitel)
08.28. Brian De Palma: A Paradicsom fantomja [Phantom of the Paradise] (1974
mb 92p)
(Paul Williams, Jessica Harper, William Finley)
