Sziasztok,
Kaptam a biblialevelezőlistámról egy érdekes kiss cikket. Vélemények?
É R T E L M E S U N I V E R Z U M ?
"Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek
engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én
életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebbol az
akolból valók, azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra;
és lesz egy nyáj és egy pásztor." (Ján. 10:14-16)
A különféle kozmológiai és kozmogóniai - a tágabb világ szerkezetére és
fejlodésére vonatkozó - tudományos elképzelések eleinte pusztán a "halott",
élo anyagot nem tartalmazó Univerzummal foglalkoztak. Részecskékrol,
mezokrol, atom- és asztrofizikáról volt szó. Napjainkban azonban egyre
szélesebb körben polgárjogot nyer a Földön kívüli életnek, a távoli
civilizációkkal való kapcsolatkeresésnek, a nem földi intelligencia
(=értelem) kérdéseinek tudományos kutatása is. Ma már nem számít
"tudománytalannak", ha bioasztronómiáról, asztrobiológiáról vagy nem földi
eredetu értelemrol és civilizációkról beszélünk. Annak ellenére sem, hogy
ilyeneknek közvetlen bizonyítékait, pozitív tudományos megfigyelési
eredményeket, ellenorzött bizonyító adatokat mindmáig nem sikerült találni.
A természet fejlodéstörvényeinek általános jellegzetességei azonban egyre
eroteljesebben és egyre meggyozobben utalnak a Földön kívüli élet különféle
formáinak a lehetoségére
GLOGUSZUNK ZART RENDSZER?
A sokféle lehetséges megfogalmazás közül - (Honnan származik a földi élet?
Vannak-e a Földön kívül máshol is a földiekhez hasonló, netán nálunk
fejlettebb élolények és életközösségek? Milyen kozmikus távlatai vannak a
földi civilizáció fejlodésének? stb.) - most a következot választjuk: milyen
mértékben, milyen értelemben véve, milyen feltételek teljesülése esetében
zárt rendszer a Földünk? A fizika - mint tudjuk - zárt rendszernek nevezi az
olyan dolgokat, természeti jelenségeket, "objektumokat" vagy azok
együtteseit, amelyek bizonyos szempontból el vannak szigetelve
környezetüktol. A zárt rendszerek "olyan anyagi rendszerek, amelyek a
környezo világból energiát, tömeget, impulzust, impulzusmomentumot nem
kapnak, és a környezetnek nem is adnak le."
Folytathatjuk a sort tovább, a tökéletes zártság fogalmában benne kell
foglaltatnia, hogy semmi sem lépheti át a vizsgált rendszer és környezete
határát.
A Francia Tudományos Akadémia annak idején megtiltotta az "égbol hullott
kövekkel" való foglalkozást, mivel azok nem léteznek. Sokáig a különféle
CETI- és SETI- kutatások nemcsak mellékes, elhanyagolt területei voltak a
csillagászatnak, hanem egyáltalán nem is tartották oket komoly tudományos
tevékenységnek. A költségvetési lehetoségekben, a tudományt finanszírozók
adakozó kedvében ez az álláspont mindmáig tükrözodik. Az SDI-vel
összehasonlítva a SETI jelenleg is szinte hihetetlenül elhanyagolt
mostohagyerek. Mindezek a példák arra utalnak, hogy Földünk zárt rendszer
mivolta napjainkig - ha elméletben talán nem is, de a gyakorlati lehetoségek
szempontjából mindenképpen - meghatározó ereju feltevés.
Egy fizikai rendszernek a zártsága a szóban forgó rendszer stabilitásának,
egyensúlyának a feltétele. A viszonylagos állandóság a viszonylagos
elszigeteltségnek a következménye. Élolények és élo rendszerek esetében
viszont meroben más a helyzet.
A FERMI-FÉLE PARADOXON
Földünket - saját méreteihez és saját belso környezetéhez viszonyítva -
óriási távolságok, s csaknem teljesen idegen, áthatolhatatlan térségek
választják el a vele többé-kevésbé rokon szigetektol. Igaz, hogy
glóbuszunkra - ma már tudjuk - csaknem minden irányból hatások záporoznak az
égbol, fény, meteoritok, a legkülönfélébb részecskeáramok és sugárzások
formájában, ezek össztömege azonban olyan parányi, hogy fizikai értelemben
jóformán tökéletesen elhanyagolhatók. (Legalábbis napjainkban. A
földtörténet korábbi szakaszaiban voltak bolygónknak a mainál jóval
"nyitottabb" korszakai is.)
Mi a helyzet a többi lehetséges, elképzelheto hatással? Mi történne például,
ha helyenként és idonként élo anyag lépné át Földünk és a tágabb környezet
határát? Vírusok, baktériumok, rádióüzenetek, vagy csillagközi urhajók?
Netán számunkra ma még ismeretlen vagy felismerhetetlen objektumok?
Különféle, számunkra vagy egész bolygónk számára többé-kevésbé értékes
információk?
Ma már sokan vallják, hogy - a természettudományok egészét, mai ismereteink
összességét tekintve - inkább az a furcsa és érthetetlen, hogy miért nem
találkozunk ilyen, a Földünk "nyitottságát" bizonyító üzenetekkel, jelekkel
vagy "leletekkel", mintsem hogy az ilyeneknek a felbukkanása vagy
magyarázata volna csodálatra méltó.
Enrico Fermi olasz fizikus szerint nemcsak a fénynek, a természetes eredetu
különféle rádió- és egyéb kozmikus sugárzásoknak kellene elborítaniuk
égboltunkat, hanem a magasan fejlett tevékeny élet, a civilizációs
tevékenység különféle mesterséges eredetu "jelzéseinek" is. Mi az oka,
milyen különleges magyarázata van annak, hogy mind ez ideig nem találkoztunk
ezzel a nagyon is várható mesterséges világgal? Ez az ellentmondás, amely
Fermi-féle paradoxon néven szerepel a kérdéskör szakirodalmában.
Nincs olyan természettörvény, amely arra utalna, hogy nem alakulhat ki az
élet a világegyetem bizonyos arra alkalmas térségeiben. Az alkalmas térségek
száma és elterjedési köre pedig beláthatatlan, végtelen. A fejlodéshez
rendelkezésre álló idonek sincsenek elvi korlátai. A véges és/vagy zárt
"univerzumok" száma a mai ismereteink szerint tetszolegesen sokszorozható.
Igaz, hogy az olyan nagyon bonyolult, sokszínu és változékony világoknak a
spontán létrejötte, mint amilyen a miénk, rendkívül valószínutlen. A mi
világunk azonban mégiscsak létrejött. Egyetlen rendkívüli esetrol van szó?
Vagy mi vagyunk az elso fecske? Vagy valami furcsa, számunkra érthetetlen,
megmagyarázhatatlan karanténban vagyunk? Netán oly mértékben süketek, vakok,
érzéketlenek vagyunk, hogy nem vesszük észre csillagrokonaink nyilvánvaló
üzeneteit?
Különösen kiélezodnek ezek a kérdések az egyik neves szovjet asztrofizikus
újabb elképzeléseinek fényében.
KARDASEV ÉS A SZUPERCIVILIZACIOK
Annak idején - mintegy 25 évvel ezelott - Kardasev nevét az úgynevezett
szupercivilizációkkal kapcsolatban ismertük meg. Arra a kérdésre, hogy
tulajdonképpen mit is értünk civilizáción, munkadefeinícióként a következo
választ adta: "A civilizáció az anyag igen stabil, információk gyujtésére,
absztrakt elemzésére és minoségileg új információk létrehozására is képes
formája. Mind környezetérol, mind önmagáról új információkat gyujt, mégpedig
azért, hogy önfenntartó reakciói tökéletesebbé váljanak. A civilizációra
jellemzo a megszervezett információ milyensége, élettartama, muködésének
programja, valamint a muködéshez szükséges teljesítmény."
A mienkhez hasonló, egy bolygó energiájával (4x1012 W teljesítménnyel)
gazdálkodó civilizációkat Kardasev. típusúaknak nevezte. Ezek fejlodésük
során egy-egy csillagnak szinte egész szféráját körbenohetik, a csillag
egész energiájával gazdálkodhatnak (4x1026 W teljesítményt "vezérelnek"), ez
a II. típus. A III. típusú civilizáció már galaxismag-méretekben él
(energiagazdálkodása 3x1037 W nagyságrendu). A II., illetve a III. típusúvá
való fejlodés számunkra - és minden civilizáció számára - a jövo útját
jelentheti, ha van egyáltalán ilyen egységes, a jövobe vezeto út, azaz van
"közös medre" az univerzális fejlodésnek. Kardasev úgy véli, hogy a
civilizációvá, majd szupercivilizációvá való alakulás a természet
fejlodésének egységes, egyértelmu vonulata.
Az anyag új formái fennmaradásának ez a lehetoség a rendes útja. Az
Univerzum fejlodésének folyamatában az értelem nem egyszeri, egyedi, hanem
számottevo valószínuséggel rendelkezo megoldás. S emellett még azt is
feltételezhetjük, hogy az értelem legfobb sajátossága - egyre több
információ gyujtése és hasznosítása az Univerzumról és önmagáról - nem megy
veszendobe a fejlodés egymást követo állomásain. Ez pedig azt is jelentheti,
hogy a civilizációk élettartama fejlodésük következtében egyre no, mi több,
a korlátlan fejlodés következtében kozmológiai skálákon mérve is
tetszolegesen hosszú lehet. A fejlodés mind magasabb szintjein ugyanis e
túlélési képesség is egyre tökéletesedhet.
Igy például, amikor az Univerzum bizonyos tartományai a fejlodés során a
kollapszus, tehát az összezuhanás állapotába kerülnek, az eléggé fejlett
civilizáció - éppen természettudományos ismereteinek és technikájának a
fejlettsége következtében - képes elkerülni a végzetes, természeti
katasztrófát. Más, kedvezobb kozmikus környezetet, a korábbinál alkalmasabb
életteret keres. A fejlodés eléggé magas szintjén túl az egész világegyetem
élettérré és alkotási lehetoséggé válik a magasan fejlett értelem és
civilizáció számára.
Nincs szó Kardasevnél arról, hogy milyen jelentosége van vagy lehet egy
ilyen, nálunk sokkal fejlettebb értelemnek - szupercivilizációnak - a
Földdel való kapcsolatteremtésben. Nyitott-e vagy zárt-e Földünk a
szupercivilizációk akcióival és hatásaival szemben? Ahhoz, hogy erre a
kérdésre válaszolhassunk, egyetlen éles, de nélkülözhetetlen alapfeltevésre
van szükség. Fel kell tételezni, hogy az ilyen szélsoségesen életképes
szupercivilizációk "jóindulatúak", viselkedésük az élet egyéb formáival
szemben "barátságos". Ez a feltevés azonban szinte magától értetodik. Ha a
szupercivilizációk és az élet fejlettebb formái egyre tökéletesedo
képességeikkel a rombolást, a pusztítást, a megsemmisítést szolgálnák, akkor
ez a hatásuk elobb-utóbb érvényesülne. Felfalnák, tönkretennék,
asszimilálnák környezetüket, s ez végül oda vezetne, hogy igazából önmaguk
sem lehetnének életképesek, elobb-utóbb minden bizonnyal önmagukat is
elpusztítanák. Annak, hogy az ilyen rosszindulatú életformáknak a
kialakulása nem történt meg, egyébként mi magunk is bizonyítékai vagyunk, a
földi életet mindmáig nem támadta meg, nem falta föl vagy pusztította el
semmiféle kozmikus hatás.
ISTEN AZ ÉGBOL
Mit tenne egy hatalmas, jóságos, egy mindenek fölötti értelem, ha
szembekerülne a mi földi valóságunkkal? Ugy gondolom, nagyon komolyan és
tisztelettel kell mérlegelnünk azt a lehetoséget is, hogy ez a találkozás
már megtörtént. S talán nem is egyszer, de nagyon elovigyázatosan és eléggé
bölcsen ahhoz, hogy olyan értékeket adott az emberiségnek, amelyek
szolgálják fejlodésünket, s amelyek mindmáig segítenek életünk gondjainak a
megoldásában.
Tekintsük például a mózesi vagy a krisztusi tanításokat. Ha van - és miért
ne volna? - magasabb szintu nyitottsága a Földünknek, akkor 2000 évvel
ezelott a hozzánk érkezo kozmikus üzenetnek minden bizonnyal krisztusi módon
kellett megfogalmazódnia. Az adott körülmények között minden más megoldás
rosszabb lett volna. XX. századbeli technikai "varázslatok"
tömegkommunikációval, nagyiparral, molekuláris biológiával és nagyhatású
fegyverekkel? Még elgondolni is borzalmas. Az adott történelmi-társadalmi
helyzetben, talán megfogalmazhatjuk a feltételezést, éppen akkor és ott
megfogalmazódott megoldás jelentette az elorevivo utat, Az ég üzenetének
akkor és ott a jó pásztor nyelvén és tetteiben kellett megfogalmazódnia.
Mindez persze nagyon szokatlan megfontolásokat kíván a tudományok
embereitol. És szinte ugyanez mondható el a vallás képviseloinek
szempontjából is. Lehet-e vajon, merhetjük-e, s ha igen, hogyan, komolyan
venni a Szentírásban megfogalmazott tanítások értelmezésének ezt a
lehetoségét?
Végso soron azt kell mondanunk, hogy ha tudományosan elfogadhatónak véljük
azt, hogy Földünkre a primitív élet különféle formái hatnak, akkor nem
zárhatjuk ki az élet fejlettebb, nálunk esetleg sokkal magasabban fejlett
formáinak a beavatkozási lehetoségeit sem. Ha ilyen hatásoknak - netán
kölcsönhatásoknak - eddig még nem sikerült nyomára bukkannunk, ennek esetleg
az lehet az oka, hogy nagyon rossz helyen és rossz módszerekkel kerestünk.
Hátha a mi mai muszaki és tudományos eszközeink csak egyoldalú és esetleges
lehetoségeket kínálnak a világegyetem megközelítésére? Hátha a
kapcsolatteremtés igazi módját és eszközeit a kétezer évvel ezelotti
leírások és tanítások természettudományos igényu magyarázatával és
"megfejtésével" lehetne megvilágítani?
Fred Hoyle, az asztrofizika, a tudományos-fantasztikus irodalom és még
számos kreatív kulturális tevékenység csecsemolelku óriása körülbelül öt
évvel ezelott kezdte publikálni e tárgykörben fogant gondolatait. Esetleg
nemcsak az egyszeru élet, hanem a földi fajok keletkezésének a magyarázatát
is a Földön kívül kell keresni? Netán az ember létrejötte sem a véletlennek
köszönheto, hanem a nem a nem csupán a Földet, hanem a világmindenséget
kormányzó magasabb értelem tevékenységének? Talán az emberi élet is egy
olyan "szoftvernek", egy olyan rendkívül bonyolult programnak a
megnyilvánulása, amelyet a Földön kívüli értelem tervezett, esetleg azért,
hogy kifejezze önmagát?
Amikor a természettudomány embere ilyen kérdéseket kezd el boncolgatni, a
szakma és a vallások részérol egyaránt dermedt csönd fogadja. Ufósok, amator
kultúrtörténészek, a fantasztikus irodalom beszélhetnek róluk, a tudományok
és a vallások komoly emberei számára valami érthetetlen okból tabu
(érdektelen? jelentéktelen? értelmetlen?) a téma. Nehéz kimondani, pedig
elképzelni könnyu, hogy a világegyetem értelmes, és hogy ezt az osi életet,
intelligenciát, civilizációt, kultúrát, mindenhatót, Urat a vallások már
régóta ismerik, kutatják, kapcsolatban vannak vele, és úgy hívják, hogy
Isten. Jó volna, ha a természettudományok és az osi, szent írások,
"kijelentések" szakértoi között ezekben a kérdésekben is elkezdodhetne
valamiféle véleménycsere, párbeszéd.
Fodor L. István írása
Megjelent az Élet és Tudomány c. folyóirat
1990-es évfolyam egyik számában
------------------------------------------------------------------------
Life's too short to send boring email. Let SuperSig come to the rescue.
http://click.egroups.com/1/6137/5/_/42758/_/962569595/
------------------------------------------------------------------------
Az egyes levelek tartalma a feladó személyes véleményét tükrözi, és nem feltétlenül egyezik a Bibliaiskolák Közössége álláspontjával.
http://www.biblia.nu
