Ismerőseim körében híre ment falusi vásárlásaimnak,
Egyikőjük megkért vegyek neki is néhány kiló
dióbelet. Mondtam, szívesen, ha van még eladó.
Hétvégén fenn voltam a hegyekben, megvettem a diót.
Hétfőn felhívtam, közöltem sikerült.
Kérdezte mennyiért árulják a faluban,
megmondtam 700Ft-ért kilóját.
Átadtam neki az öt kilót, elkértem ötezret.
Másnap közös ismerősünk hahotázva meséli,
X elpanaszolta neki, hogy én több mint 40%-al
drágábban adtam el neki a dióbelet, mint amennyiért
a faluban adják, s mennyire fáj az neki,
hogy rajta nyerészkedek.
Mondtam neki, .Robert semmit nem nyert rajtad.
- Hát az, hogy lehet? –kérdezte.
Elmagyaráztam, hogy Te hogyan osztozol az eladóval
az árkülönbözeten,
„Mikor a távoli kisfaluból vásárolokezt-azt, házi tojást, rézüstben főzött lekvárt,dióbelet…olyankor az ő áruk és a városi árközötti különbözetet mindig megfelezem az eladóval. Legutóbb dióbelet vettem 700Ft-ért, a városban 1300Ft kilója, fizettem érte kilónként egy ezrest.”
és ha ő megy 360km-t a dióbélért
mennyivel rosszabbul járt volna.
De hogyan jártam volna én,
ha X nem Y-nal közli sértettsége okát?
Gondolom aprócska jótettem, elnyerte volna méltó
bosszúk tüskéin át, szerény jutalmát.
Jo régen volt, vizsgáztunk, csak ketten voltunk a folyoson, a többiek benn izzadtak. esett az esö, és kint száradtak az esernyök, a folyoson, és felfedeztem, hogy van egy olyan köztük, mint az enyém.. Mondtam a mellettem áldogálo fiunak, hogy mi lenne, ha kicserélném az ernyöket? ugye ez nem lopás, mert egy majdnem olyan jot adok helyette, csak egészen kicsit rossz az enyém füle. Mondta a srác, hogy csak nyugodtan cseréljem ki. Már majdnem meggyöztem, hogy kicserélem, amikor kiderült, hogy a srácé az ernyö, amit épp le akarok nyulni...
Ember még annyira nem röstelte el magát, de mindenesetre nagyot nevettünk....
" Nem fogjátok elhinni. Ma reggel láttam Istent. Éjjel riadtam föl, hogy valami megcsípte a karomat. Lámpa föl, szúnyogvadászat indul. Álomtól, káprázó, lüktető szemeimmel csak nem voltam képes felfedezni sehol a kis dögöt. Hát feladtam és jól betakarództam. Reggel viszont, ahogy fölkeltem meghökkenve láttam, hogy nem messze tőlem a szekrényajtón ott gubbaszt Isten. Már csaptam volna agyon a komisz vérszívóját, amikor rájöttem, hogy Istent azért mégsem kéne megölni. Így hát ráborítottam egy poharat, a "kijáratot" lezártam egy befizetetlen villanyszámla csekkel. És az ajtón kívül elengedtem a nagyvilágba. És Isten boldogan elrepült, idegtépő zümmögésével... "
Te jó ég, kedves Kopáncsi barátom, most látom milyen igazad van! De tutod-e, hogy egyes közép-amerikai indián törzsekben nem hisznek mást, minthogy a szar is szentség.
A minap sétálgattunk kedvesemmel (hamarosan menyasszonyommal, ha Isten is úgy akarja), mikor is az anyagcsere kérlelheten törvényei véget vetettek a zavartalan álmodozásnak. Görcsökben gazdagon loholtam haza, hogy a nemes végterméket a megillető helyre jutassam a kínálkozó bokrok helyett.
Beértünk a házba, lift hívás levés. Ahogy beszálltunk a liftbe, átfutott rajtam, hogy milyen poén lenne, ha megállna a lift, vajon melyik sarkot választanám a barnamedvégy kuckójául. Abban a szent pillanatban megállt a lift. Csak semmi pánik, menjünk eggyel lejjebb, de az ajtó ott sem nyílt ki. Közben elemi erejű gejzírek készültek kitörni és romba dönteni a tízemeletest.
De jó, hogy van mobil! Végül a liftszerelővel való konferenicabeszélgetés eredményeképpen a titkos kapcsolóval ki tudtuk nyiti az ajtót és - usgyi gyalog fel a kilencedikre, ahol végül jleső izgalommal ültem a kívánatos helyre.
De szöget ütött a fejembe a dolog. Én idéztem elő a dolgot a gondolatommal?
Istennek hála, a patkányördög vicce nem sikerült.
ÖÖÖ... :)
Gondolom az én adagomról jutott a leányra is. Tehát a galamb valószínűleg úgy számította ki a röppályát, hogy két legyet egy csapásra.
A tény teljes egészében igaz, hogy le lettünk tojva. :)
Köszi a párhuzamot, el tudnám viselni :)
Gondold meg: :-))
Vajon igaz az az állítás, hogy le vagytok tojva?
Úgy gondolom (és vizualizálom :) ,ha csak egy koppanást hallottatok, akkor a pár magasabbikát érhette a tojat.
Topikilag: Kedves a sztoriban ahogy " a FEJ és a Test "
avagy Völegény+Menyasszony ~~ Krisztus és az Egyház -közismert keresztény köri -
metafora felfedezhetö benne :-)) Mondván:
" a fejÜNKön koppant. "
Hétőn délelőtt, mivel nem kellett mennem dolgozni, Bibliát olvasgattam és éppen annál a résznél időztem el, amikor a galamb leszáll Jézusra és megtörténik az Isteni kinyilatkoztatás. Délután pedig egy lánnyal az állatkertben sétáltunk és éppen a zsiráfokat nézegettük. Egy nagy fa alatt álltunk és koppanó hangra lettünk figyelmesek, majd realizáltuk, hogy az illető objektumot egy galamb bocsájtotta ki magából. Igaz, kinyilatkoztatás nem történt, de remélem szerencsét hoz az eset :)
Lehet, hogy rosszul gondolom, de mintha utóbb kicsit elmentetek volna az alapkérdéstől ?
Vagy csak kissé földhözragadt vagyok ?
(Olvastam pár c.c. - könyvet én is, de nekem nem támadt kedvem semmire, csak eltenni a könyveket hátra. Ám meg sem botránkoztam.)
Egy történet.
Szemét, ám jól fizető munkám volt, akkora hajtással, hogy kezdtem kipurcanni. Annyi időm sem maradt, hogy kinyissam az Express-t egy állás után. Főnökeim egyre nagyobb tempót diktáltak, ellenérveimet meg sem hallgatva.
Amikor eljutottam arra a pontra, hogy akkor is felmondok, ha nem lesz állásom: megkeresett egy ember, akivel addig összesen 3 szót váltottam, új munkát ajánlott, több pénzért, kevesebb munkáért, ezerszer jobb munkahelyi körülményekkel.
Ez több mint egy éve volt, ma is minden OK.,.
Hát Ki küldte ezt az embert ?
Tiva dr.
hmmm... Teletrafáltál :) Ezt csinálom én :) Nézz át a "Vigor vagyok", ott például Spender vagyok :) Igazából senki sem tudja kiismerni magát rajtam :) Még a saját szüleim se :) hmmm...
Álmodni viszont nem nagyon szoktam :) Szvsz a rejtözés művészetére manapság nagy szükség van, hogy a társadalom ránk nehezedö nyomásán enyhítsünk... Na, mind1. Most is Spender stílusban írok :)
hmmm... én is jó rég olvastam
vmi olyasmi, hogy a rejtőzés az, hogy soha nem ismerik az igazi arcodat, mindig más vagy, más alakokat, személyiséget öltesz fel, azaz elrejtőzöl úgy az emberek elől, hogy közben végig ott vagy előttük - csak épp senki sem tudja, ki vagy valójában. Egy igazi rejtőző még maga sem tudja, kicsoda ő - lassan megszűnik az emberi formája, egója és a végtelen akaratát teljesíti csak a "kontrollált bolondság" eszközével. Vannak, akik jó álmodók, vannak, akik jó rejtőzők, de DJ sem tartotta a rejtőzést jó dolognak, csak egy eszköznek ahhoz, hogy ne ragadjon le a gyűjtőpont egy helyen, hanem mindig fluid legyen.
vmi ilyesmi... :)
(Ez egy nem túl kedves történet)
Mélységes mély meglátásom az, hogy nem volt véletlen annak ellenére, amit leírtál, hogy elolvastad a könyveit. De mélységesen belátom, nem számítottam erre, annak ellenére, hogy magam is hasonló véleményen vagyok:
Idézet a könyvből: "Most már nem az apád fia vagy többé. A Naguál az Ördög, ki tudja, mióta." Mélységesen egyet tudok érteni veled. Nekem "csak" a barátnőmet követelte a nagualizmus. Én elég mélyen belemásztam a gyakorlatokba (ezek szerint én tehetséges vagyok :), de egy idő után valahol én is éreztem a "rossz" jelenlétét, az utolsó könyveket már mintha LCF szignózta volna.
Én annak idején elégettem az összes könyvét :)
Ennek ellenére hasznos volt ahhoz, hogy elindítson és szerencsére más irányba vitt az érdeklődésem, úgy érzem Isten valahogy sokkal jobb alternatíva :)
Mi az az NLP? Mesélj róla valamit...
Romantikanélküli sátánokkult babilonmajmok ne olvassák el :))
Képzeljétek, épp randim volt egy kedves lánnyal, de nem volt kedve sehova se menni. Én persze hajlamos vagyok rögtön kételkedni, jaj, Isten már megint nem figyel rám, valamit elrontottam, puff, a kételkedés hullámai közé estem jóól. Hazamenve dühömben megnéztem egy unalmas filmet, leültem a gép elé és - hát ilyen vagyok - azt mondogattam, biztos Isten nem ér rá velem foglalkozni (micsoda hülyeség :). Erre abban a pillanatban, hogy ezt gondoltam, kaptam egy SMS-t tőle, hogy ne haragudjak, ne sértődjek meg, majd megyünk, ma úgyis rossz idő van. Persze mondhat mindenki amit akar (kollégista tapasztalataim alapján mindenféle véleményt el tudok képzelni :), de nekem nagyon jól esett. Mondtam is magamban, akár a kakas is szólhatott volna háromszor... Pedig "csak" hinni kell.
Kifejtenéd bövebben mélységes mély meglátásod ezoterikus mélységeit? Mit értesz? C. C.-t nem gyakoroltam, és az ördög rántott rá, hogy leírjam a nevét. Persze tudtam a következményekröl, ezért egy cigaretta segítségével a könnyített büntetést választottam. Mindig, amikor a környezetemben valaki kimondta C. C. nevét, történt valami szerencsétlenség.
Egy misztikus csávó aszondta nekem Moszkvában, hogy C. C. egy ôrült feketemágus, aki direkte azért írta a könyveit, hogy a tehetséges embereket megörjítse. A könyvekben ugyanis egy nagyon precízen megírt hipnotikus "program" van, ami ezt a célt szolgálja. Kezdetben nem nagyon hittem neki, de amint elsajátítottam az NLP (neuro-lingvisztikus programozás) müvészetét, magam is felfedeztem ezt a programot. Igaz, utána már "hatástalanítani" is tudtam, de C. C. nevét a mai napig a legritkább esetekben írom le/mondom ki, és mindig szívok utána. Tudod, vannak mágikus szavak és szókapcsolatok :-)
Kedves indián tanító emberek ÍPPEG ezt tanítják Mexikóban és máshol is egy ideje. A tanítványok ezt ismerik fel, miközben hogyan lehet álmodás alatt felébredni, miközben úgy maradsz, hogy alszol :) Legdurvább, amikor felismerik, hogy létezik egy álmodó test, melyet tanulás után irányítani lehet, majd az, hogy nem csak te álmodod éjjel ezt a másik énedet, hanem ő is éppen álmodik téged, amikor ébrenvagy :) Érted, nem? :)
Azt is mondják egyes trippes emberek :), hogy az élet nem más, mint egy szerotonin-hallucináció. És milyen igazuk van :)
Azt is mondogatják szerte-széjjel, hogy az álom, amikor a lélek igazán szabad és lényeged olyan, amilyen valójában test nélkül. Mexikói látó bácsik naguálnak nevezik (itten léleknek) azt a végtelen kiterjedésű valamit, amely tisztában van végtelenségével és nem kötik holmi földi szabályok (a tonál). A látó bácsik nem tesznek mást, mint tonáljukkal (itten elme) nagy keservesen elismertetik a naguáljukat, majd miután a kettő kibékült egymással, a lélek nem ijesztgeti az elmét, az elme meg nem tagadja meg a lelket, akkor egyenes az út affelé a bizonyos megszabadító igazság felé... :)
Tegnap éjjel éltem át, hogy az, amit eddig "életnek" hívtam, csak egy álom, és nem az igazi élet. Hangsúlyozom: ez nem gondolat volt, vagy fantáziálgatás, hanem tapasztalat. Majdnem "felébredtem", de aztán arra gondoltam, hogy a misszióm még nem teljesedett be, és visszajöttem. Ennél nagyobb boldogságot még nem éltem át.
Egyébként ha felébredtem volna, most nem írnék ide, halovány lila gözöm se lenne arról, hogy mi történik a Föld nevezetü álmodóhelyen, nem is édekelne. Az, amit megtapasztaltam, az igazi élet, és semmi földi nem hasonlítható hozzá.
Vitatkozós fórum úgy tűnik, van elég.
Ha van kedvetek, legyen ez egy olyan topic, ahol emlékezetes élményeinket, bizonyságainkat írhatnánk le ahogyan Álomhajós fogalmazott, kedves, szelíd történetekben. Amikor érezted, hogy van Kiben bíznod. Amikor hálásan suttogtad, hogy köszönöm. Bár naívnak hat a gondolat, de szívesen várom más vallásúak élményeit, amikor valamilyen természetfeletti megérintette őket, egyfajta borzongásként, különös, megmagyarázhatatlan érzést keltve.
Lehet ez egy "véletlen", a szépségben való elmerülés, egy deja-vu, egy ima csodálatos teljesülése, gyógyulás, bármi, ami "biztató" dolog...
mit szóltok hozzá?
