nem ugyanez, mert szerinte a Synchronicity-ben jó a csaj és máshol nem jó, szerintem meg a többi számnak tök mindegy, hogy most milyen a csaj hangja, és engem csak pont a Synchben idegesít, hogy csak ez az egy dolog választja el a perfekciótól.
engem meglep, hogy a kritikusok milyen jószívűek Yonderboijal, nem hiszem, hogy másnak ennyi üresjárat meg önismétlés mellett ilyen jó osztályzatokat adnának az üresjáratra és az önismétlésre való rámutatás nélkül
Nem pont ugyanaz a műfaj, de tegnap hallgattam meg az új Dj Shadow-t is. Aztán még vagy háromszor újra. Az új Yonderboi-jal kapcsolatban ilyen késztetést még nem éreztem.
szerintem teljesen rendben van ez a lemez, szaladgálni nem szaladgáltam még rá, de autózós zenének is jó és fülessel is jól el lehet benne mélyülni. szeretem
nos, meghallgattam párszor, íme a kritikám: elkezdődik, szól, befejeződik. na jó... a synchronicitynél ránéztem, hogy melyik ez a szám, mert volt benne valami tetszetős hang, de aztán ennyi. nem kínos, nem hallgathatatlan, egyszerűen csak semmilyen ez az album. ha mégis ajánlani kellene valakinek, akkor az irodista hölgyek otthon tegyék be munka után, főzzenek egy citromfüves teát, és feküdjenek be a kádba az okostelefonjukkal.
no, én is beszereztem az új albumot... (hosszú idő után az első cédévásárlásom)
még nem volt időm meghallgatni, de ami biztos, hogy nem változott: a legegyszerűbben a Művész moziban lehet minőségi zenéhez hozzájutni, az előző két cd-t is ott vettem
ami változott: az ár: anno 4300 volt az első, 5400-5500 a második album, ezt most 2500-ért vettem. durva.
nem is kerestem dalszöveget, a Come On Progeny-ből így is túl sokat értek. iszonyatosan irritálónak találom az öngyilkosságromanticizálásnak főleg ezt az elcsépelt módját, asszem hamarosan ez lesz a harmadik szám, amit törlök a playlistről. nem baj, még mindig marad 6 jó és 2 kvajó
Az előző album koszos, sötét UNKLE-ös és Massive Attack-es, ez az új meg már-már pop, helyenként meg kifejezetten electro-pop. Én nem érzek hasonlóságot a 2 album közt.
Én viszont az énekesnővel nagyon elégedett vagyok, szerintem nem is tudott volna jobb hangú nőt találni, sokszor lúdbőröztető ahogy énekel.
Az outro-ért én se vagyok oda, nem igazán illik a lemezre, de azért nem kapcsolom ki, olyat sose teszek. A lemez hosszal elégedett vagyok, én pont azt nem szeretem mikor 1 óra egy album, vagy annál hosszabb. Az ilyen rövidke lemezek viszont nem tudnak unalmassá válni, az az előnyük.
Csak én érzem, hogy a Synchronicity-ből egy csomót elvesz, hogy az énekesnő hangja nem elég erős hozzá? Egy jobb énekesnővel lehengerlő lehetne, pl. azzal a csajjal, aki az új Almodóvar-film lagzis jelenetében énekel. Jó hangja van ennek az énekesnőnek is eléggé, de valahogy túl vékonynak érzem.
Ja és közben rájöttem, hogy az utolsó, outro szám is iszonyatosan idegesít, úgyhogy azt a két számot asszem dobom is a kukába. Azok nélkül egyébként 40 perc sincs az album, ami, hát, nem éppen egy maratoni hosszúság.
Azt meg szerintem egyszerűen nem lehet mondani, hogy ez az album "homlokegyenest" mást lenne, mint az előző. Egy kicsit továbbment ugyanabban az irányban.
(Moby érdekes módon engem a legjobb pillanataiban is csak alig-alig tudott megfogni.)
Én azért nem látok semmi párhuzamot, mert Moby ismétli önmagát (én ennek ellenére is imádom őt és a zenéit, mert legalább jó dolgot ismételget, számomra), Yonder meg abszolút nem. Eddig 3 lemezt csinált, mind homlok egyenest más.
ha yonderboi több lemezt csinálna, olyan lenne nekem, mint moby, aki egyszer csinált valami nagyon nagyot, aztán megszokásból hallgatom a többi lemezét is. majd 15 év után rájövök, hogy én ennek az embernek - egy-két kivételt leszámítva - valójában nem is szeretem a zenéjét. de yonderboinál még kell 5 év, hogy erre rájöjjek :o)
1 hallgatás után "nagyon jó, de kicsit azért csalódás" hangulatom lett
drasztikusabb váltást vártam a Splendid Isolation hangzásához képest, az első 2 album között sokkkkkkkal nagyobb különbség van. azért 6 év alatt többet is újíthatott volna
a bevezető/intro végén a slusszpoén/csavar nekem teljesen elrontja azt a számot, azt kifejezetten nincs is kedvem többször meghallgatni. a Brighter Than Anything volt az egyetlen szám, ami kiugróan tetszett így elsőre, a többi kicsit összefolyik, de tetszett. azt nem nagyon hiszem, hogy akárhány hallgatás után év albuma válik belőle számomra
én csak egy picit belehallgattam, és úgy döntöttem, hogy ez lesz életem második legális letöltése, csak a héten egyszerűen nem értem rá, a hétvégén meg lopott wifin élek, úgyhogy ez sajna a jövő hétre marad. kíváncsi vagyok.
nézzétek majd, itt lesznek a részletek állítólag, mindenesetre szept. 9-én lesz az új Mundruczó-filmnek a bemutatója, és ebből az alkalomból aznap este lesz az Ybl Miklós téren (I. kerület) egy buli, aminek a fő attrakciója Yonderboi lesz.
Ha hihetek a szememnek, Yonderboi djzett a múlt pénteki The Room partin a Merlinben. Kicsit lagymatag retropopot, nem nagyon élveztem, emiatt gondolom, hogy talán mégse ő volt, mert anno amikor párszor hallottam djzni, mindig katartikus élmény volt kifejezette. Pl. az alábbi mix is jobb, mint amit pénteken hallottam.
Bocsi az offért: budapesti indie banda keres 18-25 év közötti billentyűst (lehetőleg lány, aki esetleg vokálozni is tud), semmi virtuózkodás, kool kiállás, Liszt Ferenc műveit nem kötelező ismerni, amit viszont nem árt: Ladytron, White Rose Movement, The Sounds, She Wants Revenge, MGMT, CSS, New Young Pony Club, Klaxons, értitek.. a (lehetőleg) fényképes jelentkezéseket ide várjuk: kosvar1@gmail.com