Egyébknt meg: a 109-esenk jobb a furulási szögsebessége, a Jaknak a fordulóköre... a 109-es röhögve eszi meg reggelire a jakot emelkedésben, tűzerőben, gyorsulásban. IL-2 ben most próbáltam, kurvára nem tudtam bántani még a nyavalyás 109E-t sem jakkal, egyszerűen elkezdett emelkedni, én meg szívtam a fogam, hiába voltam mögötte, nem tudtam rálőni, mert azonnal átestem...
Az 1650 lőerős motorja a jaknak csak 44 véégtől volt, akkor kezdték el nagyobb sázmabn gyártani. Elég gyors is volt vele (680 km/h), csakhát ugye az ellenfél akkor már a G10 ill. K4 volt (685 ill. 725 km/h, a k4 1480 m/perccel emelkedett, a legjobban az összes vadász közül)...
"Lehet, hogy népszerűvé váltak a csillag motorok, azonban pl. a Fw is visszatért a vízhűtéses motorokhoz a D szériától. Ennek az az oka, hogy a vízhűtéses motorok ugyan azon súlyjal nagyobb teljesítményt nyújtottak, és kisebb légellenállást tettek lehetővé."
A légellenállásuk sokkal jobb volt a kisebb homlokfelület miatt. A súlyuk viszont nem. Gondold végig: eleve nagyobb motorblokk a rossz helykihasználás miatt (csillagmotornál a rövid főtengely van "körberakva" dugattyúkkal), plusz a hűtőközeg súlya + hűtők, szivattyúk stb.
Ha tényleg érdekelnek fotók a magyar messerekrők, vagy úgy általában a gépekről akkor itt van 2 site címe. Talán még nem ismeritek őket.
1. Na, itt van minden féle jó dolog, főleg a Jean's WW2 Fighter rajongók számára:) de ha a héja képre kattintotok akkor találtok pár képet fehér kersztes 109-esekről is.
http://www.freeweb.hu/ww2f/
2. Ez már jóval komolyabb képarchívum érdemes megnézni.
Madarjos, koszi az infot, par perc volt megtalalni ugyanezt a fekete-feher kepet. Nehanyan kerdeztek levelben, hogy hol lehet magyar messzerekrol anyagot talalni, hat, nagyon keves helyen, leginkabb nagyapoink archivumat kene atnezni, ott talan van par kep, ami meg sehol. Aki meg nem ismerne ezeket: A luftarchivon a szantalpas storch-ot nezzetek meg, remek foto.
Lehet, hogy népszerűvé váltak a csillag motorok, azonban pl. a Fw is visszatért a vízhűtéses motorokhoz a D szériától. Ennek az az oka, hogy a vízhűtéses motorok ugyan azon súlyjal nagyobb teljesítményt nyújtottak, és kisebb légellenállást tettek lehetővé. A legnagyobb teljesítményű csillagmotor a a Pratt & Whitney R-2800-59 Double Wasp 2,600 LE-t adott le, de ncsak nézz rá egy Thunderboltra:)
Szerintem a legfontosabb tulajdonságok egy vadászgépnél: a sebesség és az emelkedőképesség. Ha gyorsab és jobban mászó gépben ül egy jó pilóta, aki tisztában van az energia fölény szerepével és alkalmazza a rácsapásos taktikákat, akkor irányítja a harcot a fordulékonyabb, mozgékonyabb gépppel szemben. És természetesen veszély esetén le tud lépni, illetve utól tudja érni az ellenfelet. Szerintem ez magyarázza a 109-es experték eredményeit a Jak-okkal szemben. Hartmann és társai mind ezt a taktikát alkalmazták a vörös vadászok ellen. A 109-esnek pont ez volt a két nagy erénye, és ezért volt olyan kiváló gép még 45-ben is. Természetesn sok német leállt fordulózni a Jak-okkal, és ekkor már a Jak-nak volt komoly előnye.
Szóval valóban a Jak és a 109-es között nehéz egyértelmű győztest kikiáltani. Ha jó pilóták ültek a botnál, akkor az győzött aki rá tudta kényszeríteni a másikra a neki legkedvezőbb harcmodort.
Azt tudtátok, hogy a Jak gépek felületét úgy tették simává, hogy vastag faggyúréteg volt rajta?:) Egyszerű de nagyszerű. Made in USSR:)
Pardon, mondta a sündisznó, és lemászott a surulókeféről. Rájöttem újra elolvasva a hozzászólásomat, hogy honnan van a félreértés a Rata-Messzer egyenértéküségről. Az 1:1 harcnál már a Jak-1/Jak-3-ra gondoltam, csak ezt elfelejtettem odairni.
Én nem tettem egyenlőségjelet a Rata és a 109-es közé, sőt. Éppen azt akartam megmutatni, hogy nétek ki az erőviszonyok a szovjet-német légtérben 1941 junius 23-an, a német légitámadások után. A háromszoros szovjet gépszámfölényből annyi sem maradt repülöképes, hogy egy kicsit hátráltassák a német előrenyomulást. A nagyszámú TB bombázó helyett a stratégiai légierő PE-8-asait kellett bevetniük frontbombázásra, mert azok megmaradtak a távolabbi repülőtereken. Nem is sok maradt meg belőlük.
A vadászgépeknél sem volt jobb a helyzet. Nem az volt a gond, hogy a fordulékonyabb I-16 nem érte utól a Me-109-et, hanem hogy nem tudott elszaladni előle. Mert a levegőben már a németek javára volt 3:1. (ennek ellenére az első Me-109 elleni légigyőzelmet egy I-16 aratta június 26-án, a háború negyedik napján. A Messerekkel összemérhető Jak-1-esekből összesen 1 ezrednyi volt csapatpróbán, kevesebb, mint ahány kétfedelü Heinkel vadász a németeknél, pedig az lett volna a Rata méltó partnere.)
Abban igazad van, hogy mindenki kötött kompromisszumokat, a németek a Me-109-cel, amiböl a háboru elején több pusztult el földi berádlizással, mint a légiharcokban. De az angolok sem álltak le a Hurrican gyártással, amikor megjelent a Spitfire. Az oroszoknak meg nem is volt más választásuk, azt gyártották, amihez volt a hátországban anyag és ember. Még szerencséjük volt, hogy ez a viszonylag elfogadható Jak-1 / Jak-3 volt. De amikor tudtak, ok is átálltak a Lagg gépekre, mert azok voltak a korszerübbek.
Amugy nemszeretem tipusok mindenutt voltak. Az orosz szerelők az Airacobrát utálták, mert túl kifinomult volt, amúgy otthon sem szerették, azért ezt adták oda LL keretében.
"Az igényeknek megfelelés és nem a gépkönyvi adatok."
Ebben egyetértünk. Csakhogy ezesetben az igényeknek megfelelés azt is jelenti hogy kompromisszumot kötöttek egy könnyen és nagy tömegben gyártható olcsó vadász mellett, mint ahogy a 109-es is egy kompromisszum volt - nem beszélve arról hogy modernebb gépre nem is feltétlenül volt meg a technológia szovjet részről.
A Rata-109 párharcban pedig visszatértünk a kájhához, vagyis egy lassú és fordulékony gépet hasonlítunk egy gyors és kevéssé fordulékonyhoz. Én személy szerint 1-1 küzdelemben szívesebben ülnék a 109-ben (főképpen ha az egy 109F legalább).
A 109-esből kb. 30000 -et gyártottak a háború alatt, utánna még kb. 3000, tehát összesen ~33000 tudomásom szerint (bár Bill Gunston 35000-t emleget).
A Klimov motor nem volt egy szerencsés széria, az olajrendszere még normális karbantartás mellett is rendszeresen tönkremen és besült a motor - ezért nem kedvelték a pilóták sem annyira.
A Rata vs. 109 összemérés nekem is sántít kicsit.
Azt hogy érted hogy a Jak-3-tól nem alkalmaztak olajhűtőt?
JAK-9
1 db 1260 LE-s Klimov VK-105PF 12 hengeres folyadékhűtésű V-motor, vagy 1 db 1650 LE-s VK-107K. Ugyanígy áll a folyadékhűtésű V-motor a Me-109-re is. Soros motor nem nagyon volt vadászgépben, mint valamelyik fórumban már megegyeztünk erről.
A Jak-3-től már nem alkalmaztak olajhűtőt.
Mi értelme plyan gépeket gyártani, amire nincs szükség? (lsd nagy magasságú elfogóvadász, MIGek)
A Rata hasonlat kissé sántít, mert a háború elején ugyebár abszolút szovjet légifölény volt (kb 3-5:1), mégis a 109-esek bedarálták őket. A Ratat később nem javították, a 109-est viszont igen. Ha viszont fenntartod az állításod, akkor
Me-109 = I-16 és
Me-109 kb 1942-ig = Spitfire a IX. széria bevezetéséig, mint az mindkét korabeli fél egyértelmű véleménye
akkor ebből logikusan kijön, hogy a Rata volt olyan jó, mint a Spitfire, ha nem jobb. Biztos vagy te ebben?
A németeknek igenis volt stratégiai bombázójuk, a He-177 Greif, bár nem volt egy sikeres konstrukció. A Condor viszont egy haditengerészeti járőr volt - "az Atlanti-óceán istencsapása" Churchill szerint - amit a hajókonvojok ellen vetettek be.Később 1944-től hasnálták teherszállításra.
A 109-est sohasem szorította ki a 190-es, a Messzer gyártása sokkal nagyobb volumenű volt. (44000 a 20000-rel szemben). A Messzert mindenhol gyártották Európában, és sokkal olcsóbban volt gyártható emiatt.
A Magyar Légierőt a háború után Jak-9-esekkel szerelték fel. Rengeteg volt Puma pilóta is repülte őket. A szerelők utálták, mert kb 100 óránként kidobhatták a motorját, a "karosszéria" ennyi idő alatt elöregedett, és rengeteg volt vele a repülőesemény, azaz a repülés közbeni vészhelyzet.
De azt ne mondjátok már nekem, hogy a Jak9-es jobb volt, mint egy Me-109.
Kénytelen vagyok azt mondani, hogy igen. Nem számszerű paraméterek alapján, hanem a használhatóság és az eredmény alapján. A 109-est már a háború közepétől fokozatosan kiszorította a FW-190, mert ha nem 3 db 109-es hajkurászott 1 db I-16 Ratát, hanem 1-1-ben harcoltak, akkor kb. döntetlen volt az eredmény, habár inkább a pilóták tudása döntött. De ehhez a németek nem voltak hozzászokva, ők jobb gépet akartak. Ezzel szemben a Jak-9 végigharcolta a háborút, a soros motoros kategóriában nem is rendszeresitettek jobbat, inkább a Jak-9-et varialtak. De meg a Jak-3 is megfelelt a háború végéig az igényeknek, és ez a lényeg. Az igényeknek megfelelés és nem a gépkönyvi adatok.
A MIG-1 és -3 korszerübb és jobb volt a Jak-oknál - nagy magasságban, de nem volt nekik ellenfél, mert a németeknek nem nagyon volt stratégiai bombázójuk, (a párszáz Condort nem említve.)Le is áltak a gyártással, a meglevők pedig rövid úton elpusztultak a kis- és középmagas légiharcokban.
Más aspektusa a fejlodesnek viszont az, hogy a komplikált és sérülékenyebb olajhütös soros motoros gépek helyett mindkét oldalon előtérbe kerültek a strapabiróbb léghütésű csillagmotoros típusok. (FW-190 és La-5,7)
Maga a festés nem kisérleti, nézd meg az általad linkelt oldalon a He-70, WM-21 és a Ju 86 fotóit (De pl. a V-267 is ilyen volt (CR-42)).
Mondjuk 109-est nem sűrűn festettek erre a sémára az tény.
Festési útmutatók találhatók a Haditechnika, Modell és Makett, Top Gun című újságokban, de talán még a Magyar légierő a 2.világháborúban vagy hasonló című kétkötetes könyben is.
Tobak Tibor Pumák és a Többiek valamint Pumák és Boszorkányok könyvében is esik szó az orosz Messzerekről.
Szerintem nem kisérleti, ugyanis a szabvány volt a négyszínű terepfestés - földbarna, homoksárga, zöld, világoskék(lásd WM-21, CR-42).
Nem kötekedésképpen mondom, de szerintem inkább G2 széria lehet. Ugyanis F-eket csak a fronton kaptunk német készletből, ott pedig nem nagyon festegettek. A magyar Gustav gyártás első sorozata pedig G2 volt, s tudomásom szerint az első néhány gép szabvány magyar festéssel készült.
Amikor a német gépek liszenszgyártása felfutott, egységesítési okokból áttértünk az RLM sémára. (érdekesség: az akkoriban legyártott WM-21 széria utolsó darabjai is RLM-festést kaptak)
Kedves Kolléga!
Nagyon kellemetlen lenne, ha ez lenne az egyetlen bizonyíték a magyar F-ekre.
Messerchmidt Bf-109F-4/B
V.001-től induló jelzéssorban 66 db. 1942 dedecember 14.-én átadva az első 12 db. 1943 május végéig átadva a teljes mennyiség. Az 1/1. és az 5/2. vadászrepülő századok használatában.
Kedves Mindnyájan !
Ezt a képet több helyen is publikálták. A baj csak az vele, hogy az akkoriban divatos utófestéssel készült kópia, tehát (tübbek között) a színei nem egészen valósak.
Persze ez nem akkora gond.
Írhatnál az aerodinamikai tulajdonságok (pl. szárnyprofil, felületi terhelés) összefüggéséről a 2vh vad. - reralitás topicba, gondolom nem csak engem érdekelne.
A 109-es SZVSZ az "F" szériával érte el a csúcspontot, minden további változat csak kényszerűségből lett kifejlesztve. A "G" széria azért volt kellemetlenebb gép az "F"-nél, mert vékonyabb szárnyprofilt alkalmaztak a kisebb ellenállás (nagyobb sebesség) érdekében, valamint még a súlya is növekedett. Gondolom mindenkinek egyértelmű hogy egy vékonyabb profil ritkán használ a manőverezőképességnek. (rosszabbak a nagyállászögű repülésben, kellemetlenebb átesési tulajdonságok)
Bf-109F volt a keleti fronton magyar színekben, de az F-4B vadászbombázó változat(Bánlaky-csoport).
CR-42 tudomásom szeint volt kint szintén. (máig ismeretlen módon egyik gépünk náluk "szállt le", pilótája később partizánként visszatért Mo-ra)
A Németek sikereire szerintem Madárjós tapintott rá nagyon jól, kiválóan szervezett-képzett-vezetett-ellátott csapataik voltak.
