/"...Ténylegesen azonban ezek a csoportok
mindenekelőtt saját hatalmukat igyekeznek mentül nagyobbá és tartósabbá
tenni. Ezért sietnek kielégíteni legszolgálatrakészebb csatlósaik étvágyát,
ezért kedveskednek azoknak, akiktől leginkább félnek, ezért keserítik meg
vetélytársaiknak és ellenfeleiknek az életét, ezért dobnak a közvéleménybe
időnként divatos elméleteket, amelyeket aztán gyakran cserélgetnek....."/
Fiacskáim!
Mindjárt kezdetben verjétek ki fejetekből a gyanút, hogy valami hosszú
beszéddel akarlak untatni benneteket. Jól tudom, hogy nem hiányzik nektek a
beszéd és szónoklat.
Vezetőitek, és még inkább azok, akik szeretnék elfoglalni ezeknek a helyét,
nem kímélnek sem szuszt, sem hangot, hogy megszerezzék szavazataitokat.
Szépen hangzó beszédekben sohasem voltak irántatok szűkmarkúak. Éppen ezért
néhány korty keserű, de üdvös igazságot akarok nektek nyújtani.
A történelem minden századában az elégedetlenség szürke, vagy fekete
gyászlobogói alatt éltetek, és azok alatt éltek ma is a föld minden
országában. Ahogy senki se látott még termésével megelégedett földművest,
bérével megelégedett munkást, gazdájával megelégedett szolgát, szolgájával
megelégedett gazdát, bevételével megelégedett kereskedőt, keresetével
megelégedett iparost, épp oly kevéssé, sőt még kevésbé láthatott bárki is
kormányával megelégedett állampolgárt, vagy alattvalót. Az emberek mindig
csak egy pontban találkoztak: abban, hogy mindannyian ócsárolták,
kritizálták, vádolták, szidták és átkozták azokat, akik kormányozták őket.
Az elégedetlenségnek van alapja, de mégis gyerekesen naív. A sok középszerű
kormány között vannak igen rosszak, de igen jót még senki sem látott. Minden
kormányzó csoport nagy hangon szokta kijelenteni, hogy kormányzásának célja
a haza nagysága, az ország üdve, a nép jóléte, az "igazi szabadság" és az
"igazi kultúra" fejlesztése. Ténylegesen azonban ezek a csoportok
mindenekelőtt saját hatalmukat igyekeznek mentül nagyobbá és tartósabbá
tenni. Ezért sietnek kielégíteni legszolgálatrakészebb csatlósaik étvágyát,
ezért kedveskednek azoknak, akiktől leginkább félnek, ezért keserítik meg
vetélytársaiknak és ellenfeleiknek az életét, ezért dobnak a közvéleménybe
időnként divatos elméleteket, amelyeket aztán gyakran cserélgetnek is,
mintha csak velük akarnák palástolni a nép előtt, hogy a kormányzás
erkölcseiben és módszereiben soha semmi változás nincsen. Akármilyen is
legyen az uralkodó kisebbség tagjainak származása, felfogása, neve és száma,
mindig emberekről van szó, akik emberek közül vétettek. Csaknem mindig
embereknek nevezett csélcsap, gyarló teremtmények ők, akikről nehéz
megállapítani, hogy komédiások-e, avagy komoly gondolkodók. Vakok által
vezetett világtalanok, avagy világtalanok által vezetett vakok. Emberek!
Vagy megváltoztatjátok szíveteket-lelketeket - és jaj nekünk, ha nem
Krisztus tanítása szerint megy végbe ez a változás -, vagy mindig amolyan
egészen közepes tehetségekből és félőrültekből álló, egymást váltogató
klikkek fognak kormányozni benneteket, amilyeneket megérdemel saját
középszerűségetek és őrültségtek.
Ti, polgárok, ennek ellenére mindig hajlandók vagytok elhinni, hogy egy-egy
kormányváltozás meg tudja változtatni sorsotokat. Példának okáért még nem
jöttetek rá, hogy a világtörténelem leghíresebb forradalmai sem hoztak semmi
újat és semmi jobbat. Az emberek számára egyetlenegy igazi és eredményes
forradalom lehetséges: az a belső forradalom, amelyet Krisztus jelentett be,
és indított el útjára a galileai tengertől és a jeruzsálemi templomtól.
Egyetlenegy igazi forradalom az evangéliumnak teljes, szeretetből fakadó
megvalósítása lesz.
Gondoljátok csak meg, hogy önszeretetünknek puszta megfelezése, a felebaráti
szeretetnek pedig megkétszerezése az egész emberi társadalomnak olyan
gyökeres megváltozását jelentené, amilyent soha semmiféle forradalom nem ért
még el, és nem is fog soha elérni.
Nagyon jól tudjátok, hogy az Egyház - egyszer irgalomból, másszor
bölcsességből - kész elfogadni, vagy eltűrni bármely kormányformát, csak az
ne legyen a keresztény hitnek és kultusznak kimondott ellensége. Az Egyház
tapasztalatból tudja, hogy keveset, vagy semmit sem ér, ha megváltoztatjátok
az alkotmányokat, a jelszavakat, a neveket, a főszereplőket és a
statisztákat. Hogy közelebb jussunk az igazi szabadsághoz és a boldogsághoz,
nem elég megváltoztatni a rendszereket, hanem ki kell cserélni az emberek
szívét és lelkét, minden emberét, kormányzókét és kormányzottakét, hatalmon
lévőkét és alattvalókét, miniszterekét és szürke polgárokét egyaránt. Ha
tisztességes emberek vezetnék, a legrosszabb hűbéri rendszer is paradicsom
lehetne. Gonosztevők kezén pedig a legdemokratikusabb köztársaság is
undorító pokollá változnék.
Meg kell kísérelnünk az evangélium lelki forradalmát, a metanoiát
(megtérést), azt a belső forradalmat, amely minden alattvalóból a mennyek
országának egy polgárát teremti meg, minden polgárból pedig testvért formál
a szeretet birodalmában. Csak egyetlen út van, amelyen szabadokká lehetünk:
keresztényekké kell lennünk.
Túlságosan sokat vártok a politikától és nem eleget a vallástól. Lustaságból
mindig szeretitek a dolgok könnyebbik végét megfogni. Márpedig mindig
könnyebb kormányformát cserélni, mint lényegesen megváltoztatni az állam
összes polgárainak lelkületét. Nem menthet meg benneteket más, csak az
evangélium. Vagy még évszázadokon át vonszoljátok magatokat bilincsből
bilincsbe, vérfürdőből vérfürdőbe, egészen az önkéntes, egyetemes
pusztulásig, vagy diadalmas szeretetbe öltözködő keresztényekké lesztek.
Keresztjének magasán vár titeket a királyok Királya, hogy bennetek is valóra
váljék megváltásának teljessége.
VI. Celesztin pápa
Isten szolgáinak szolgája
***********
