A szaúdi trónörökös javaslata igenis nagy jelentőségű: nem tartalmában, hanem abban, hogy egyáltalán vita és megfontolás tárgyává tette Izrael elismerését. Ezzel magát a szembenállás ideológiai alapját kérdőjelezte meg, és ezzel nem rövid- de középtávon kihúzta a talajt azok alól, akik a teljes és feltételekhez nem köthető elutasítás platformján állva tagadják bármiféle modus vivendi kialakításának lehetőségét Izrael és arab szomszédai között. És ezzel megnyílhat és meg is nyílik a lehetősége annak, hogy a konfliktus a totális és változhatatlan vallási-történelmi-ideológiai szembenállás síkjáról leszálljon a valós érdekek és valós megoldások szférájába, ahol Izraelnek komoly esélyei lehetnek saját érdekeinek és egyben az angolszász-európai globális történelmi-gazdasági érdekeknek a képviseletére és érvényesülésük kikényszerítésére.
Nevezetesen arról van szó, hogy valójában a "palesztin" népesség pacifikálásához és valamely működőképes, gazdaságilag önfenntartó és politikailag stabil formációba való kényszerítéséhez a térség minden konszolidált államának (de elsősorban maguknak az egykori mandátum nem Izraelhez tartozó területe - a Területek és a Gázai övezet - lakosainak) eminens létérdekei fűződnek.
Erre Arafat katasztrofális és gyáva politikája miatt jelenleg megítélésem szerint a jordán-egyiptomi opcióban van lehetőség, azaz abban, hogy e területek feletti szuverenitást ez országoknak adják vissza - megfelelő biztonsági és népesség valamint gazdasági (víz, vendégmunkások státusza stb.)korlátozásokkal és ezek garantálása mellett (kivéve természetesen Jeruzsálem óvárosát).
A II.vh utáni nagyszámú zsidó bevándorló aggasztó lehetett, de -amennyire én tudom- a palesztin agyakat kívülről kezdték el igazán meggyúrni. Mellesleg a zsidók elképesztő munkát végeztek azon a rakás sivatagon. Elképesztő látvány pölö Eilat egy 1950-es fényképen, és ma. Mindkét fél jobban járt volna egy ésszerű együttéléssel. Ami a legszebb: Az üzlet az üzlet. Arafat legjobb üzleti partnere néhány zsidó. A hétköznapiak meg lőnek és robbantgatnak.
Ezek szerint a két nép konfliktusa a II. vh után indult meg igazán. Akkor az a gyanúm, hogy a palesztinok kitelepítésevel kezdődött el igazán. A palesztinoknak nem is igen lehetett esélyük normális életre, mert arab "Testvéreik" is kicsesztek velük, ha jól tudom.
A török időkben tudtommal nem volt jellemző. Az angolok nem voltak éppen zsidópártiak. A legfőbb gond, hogy ez a kis földdarab ősidők óta igen zűrös. Ezért nem is olyan egyszerű ez a tyúk és tojás kérdés.
Ha valaki ismeri a történelmet, akkor válaszoljon, melyik volt előbb: a palesztínok kipaterolása Izraelből, vagy a palesztinok gyűlölete a zsidók iránt?
(mellesleg a palesztin területek nem megszállás alatt vannak? Mert így elég körülményes államalapítással bíbelődni!)
...kedves Hettie, ha nem korlátoznád magad a BBC-re egy kis jóízű habzószájú zsidóellenes propaganda iránti igényed kielégítésében, bármelyik arab (angol nyelvű) web site hónapokra elláthat téged tanulmányoznivalóval :-(
Mindez nem sokat változtat azon a tényen, hogy jó fél évszázada képtelenek az arabok palesztínában a saját államuk megalapításával foglalkozni, mert el vannak foglalva azzal, hogy megpróbálják a zsidók államát elpusztítani (hiábavalóan).
...azt hiszem Golda Meir (szegény, fáradt, megtört öregasszonyként, élete végefelé) mondta, hogy ha majd az arabok jobban szeretik a saját gyerekeiket, mint amennyire gyűlölnek minket, akkor talán majd békében lehet velük élnünk [nem szószerinti idézet].
...istenem, ha ehhez még további emberöltőnyit óhajtanak várni, hát az ő dolguk ...végtére is, az ő gyerekeik élete ...csak nekik fontos!
Fifty-four years after the establishment of the state of Israel and the invasion of Arab armies that tried to kill it in its cradle, 35 years after the Six-Day War, an Arab summit is convening for a hesitant debate on peace with Israel. Good morning, Abdullah. It seems you're a little tardy.
A BBC-t ez nem zavarja :))) Tenyleg akartam is neked irni, hogy a tegnap esti hirmagazinban (The World Tonight) nagyszeru riportot lehetett hallgatni... Egy ujsagirono bevetette magat Gazaba, es Hamasz aktivistakat kerdezett (vagy inkabb hagyta oket beszelni) az ongyilkos merenylokre szerelt bombak sulyarol, tulajdonsagairol. Majd meghallgathattunk egy leendo ongyilkos merenylo trainee-t arrol, hogy miert vallalna a feladatot. En majd leestem a szekrol! Mar az is erdekes volt, hogy vasarnap reggel arra ebredtem, hogy a radioban valaki egyfolytaban azt ismetelgeti, hogy "The state terrorism of Israel has to stop". Ez egy reggeli beszelgetes volt, a masik vendeg egy londoni rabbi, aki a hetfoi Izrael melletti tuntetes egyik szervezoje.
"Not since the invention of the Volkswagen, which vanished as a working man's product and re-emerged as a prestige brand, has there been such a successful marketing effort as the Saudi initiative, now the focal point of the Arab League summit in Beirut. The innovation is not in the substance of the proposal, but in the identity of the proposer. Israel offers land for peace? There's nothing to report. A dog bit a man. Saudi Arabia proposes peace for land? That's a headline - though this week, talking about his trial balloon, the Saudi biter got slightly cold feet and said he only barked.
Fifty-four years after the establishment of the state of Israel and the invasion of Arab armies that tried to kill it in its cradle, 35 years after the Six-Day War, an Arab summit is convening for a hesitant debate on peace with Israel. Good morning, Abdullah. It seems you're a little tardy.
..."
