A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
Mondja el a szivárványhíd legendáját, amikor a négy lábú angyalok (és minden más teremtmény, amit szerettünk) búcsút mondanak nekünk, és sóhajtva elengedték az utolsó búcsút, áthaladnak a hídon. Ennek másik oldalán vannak rétek és hegyek, ahol futhatnak, játszhatnak és élvezhetik ártatlanságukat ...
Azt mondják, hogy a Puente del Arcoíris másik oldalán elég hely, étel, víz és nap van, hogy mindenki jól érezze magát. Ezen kívül a legenda szerint mindazok, akik betegek voltak, megcsonkították vagy kegyetlenül megsérültek, egészségük helyreállt és örömmel túlcsordulnak.
A Szivárványhíd gyönyörű legendája szerint, barátaink boldogok és elégedettek, kivéve, hogy hiányoznak valakitől, akiket a Szivárványhíd másik oldalán hagyott. Ezért hirtelen, miközben mindenki fut és játszik, valaki megáll és ragyogó szemeit látja a láthatáron.
Lelkünk újraegyesítése a Puente del Arcoíris legendája szerint
A teste megremeg, és nagy érzelmekkel elválasztja magát a csoportjától, gyorsan futva. Látják minket a híd közepén, és gyorsan futnak, hogy találkozzanak velünk. Mondja el a szivárványhíd legendáját, hogy akkor az emberek és az állatok, a lélek barátai találkozunk és soha nem különülünk el.
Segít bennünket megérteni, hogy ha egy állat elhagyja ezt a világot, akkor a szívünkben marad, bár nem tudjuk fizikailag élvezni a melegét..
Igazából én nem szeretném, hogy összes hajdani közelebbi és távolabbi ismerősöm megtaláljon. Biztos lenne, akinek örülnék, de összességében inkább nem akarom.
Attól meg biztosan megőrülnék, ha a telefonom állandóan pittyegne, és folyton néznem kéne, hol mit osztottak meg éppen. De ez nem fenyeget, Nokia 3310-em van, még az eredeti régi, az ilyenekre nem pittyeg (főleg, hogy zömmel ki is van kapcsolva).
Lemonkának nagyon hangzatos neve van (Aglowcoons Lemon Blossom), de nem hallgat rá. Nagy ritkán előfordul, hogy ha a nevén szólítom, jön, de ez lehet véletlen is. Meg kell ütögetni a helyet, ahová hívom (párnát, asztalt pl.), akkor jön.
Nekem is a kedvenceim között volt ez a topik, megörültem, hogy feljebb került, manapság szinte csak a macskás kedvenceket nézem, hogy változott-e a topik helyzete:)
Az FB-ról csak annyit, hogy én még mindíg ellenállok a regisztrációnak, és hiába mondják mások, hogy mennyi új információt kaphatok, és megtalálhatok ismerősöket, de:
1. Eszembe jut a hugom, akinek a telefonja tönkrement egy időre, és rájött, hogy mennyi szabadideje van a FB nélkül, hisz rengeteg felesleges megosztás van. De azért töredelmesen bevallom, hogy naponta rá szoktam nézni a nyílt csoportokra, ahol elveszett állatokat keresnek a környékemen, vagy az állatmentők oldalaira. Nos, ez még regisztrálás nélkül is függőséget okoz.
2. Vén vagyok, nekem még a Fórumozás jelenti az érdemi kommunikációt.
3. Egy nagyon régi barátnőm mondta még anno az iwiw-ről, hogy valamelyik szomszédasszonya bejelölte ismerősként. Az az asszony, akivel igazából napi kapcsolatban sincsenek. Nem értette. Én sem értem, hogy akivel nem vagyunk napi kapcsolatban, azt miért jelöljük be? Eddig sem volt, ezután sem lesz. Nem csak FB van, feneket felemelni, és ha valóban érdekel a másik, akkor megkeresed.
4. És ha már a főcímnél tartunk, a mára már 8 éves kicsinknek nincs neve. A neve állapotfüggő: nyuszika, kicsim, nemszabad, micsinálszmármegint, meg a gyerekicsimhamivan, és a namitkapacica.... utóbbikra jön:)
VHO nem volt könnyű természetű macska. Nem ült ölbe, az idegeneket legtöbbször kerülte (néha volt egy-két érthetetlen kivétel), és hát ugye néha hugyozgatott... Időnként kikövetelte a simogatást, aztán tudtunkra adta, hogy elég, és ha tovább erőltettük, finoman harapott. A férjem elvárja egy macskától, hogy kedves legyen.
Mikor elmentünk Lemonkát megnézni, egyből a férjem ölébe telepedett, a férjem hosszasan simogatta, ő meg dorombolt. Egyből eldőlt, hogy elhozzuk (vittünk magunkkal hordozót, Lemonka tenyésztője pedig szinte kiállítási szintre készítette fel a macskát, napokig illatozott a púdertől, és összekészítette az összes papírját, szóval ő is arra számított, hogy egyből visszük is).
Eleinte ugye meg kellett hogy szokja a helyet, és egyébként is télen hoztuk el, akkor nem lehet kiköltöztetni. Aztán a férjem egyszer azzal jött haza, hogy talált neki egy jó bútort...
Még azt is megengedi neki, hogy néha bemenjen a szőnyegpadlós szobájába és felmenjen az ágyra. Nagyon szereti.
