A topik már régen túlmutat a címén. Sokkal több annál. Egy topik, ahol a macskák (cicák, cirmancsok, mókok, bársonytalpúak, stb.) és egymás véleményének, személyiségének tisztelete dominál. Egy topik, amely a macsekoknak köszönhetően, már-már igazi baráti közösséggé formálódott nemcsak virtuális értelemben. Egy topik, ahol szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az állatokat, cicákat, kutyákat, de ahol persze A MACSKA a fő téma.
Szeretettel és örömmel várunk minden jószándékkal érkező topiktársat, tanácsra várót vagy olyan lelkes kiszolgáló személyzetet, aki szívesen beszélget velünk cicája mindennapjairól.
Jó szórakozást, kellemes időtöltést és macskaszőrös szép perceket kívánok a topikon minden kedves topiklakónak és -olvasónak!
szuszmok
-----------------------------------------
A topikhoz kapcsolódó lapok:
http://www.andicat.fw.hu
http://www.meoindil.extra.hu/cicak/index.html
Nagyon szeretik egymást továbbra is, de azért vannak olyan bunyók, hogy megijedek...
Repülnek a szőrcsomók, sikoltoznak, mint a démonok, hörögnek, kaffognak sikítanak - aztán két perc múlva mosdatják egymást.
Pont két éve hoztam haza egy harmadikat, merthát matskából sosem elég...
Pannikát egy építkezésen kukáztam.
Már picinek kint élt egy szántóföldön, az építkezésen telelt át, a tulajok nem is tudják, hogy élte túl a telet egy olyan pici matska.
Etetgettem, már messziről megismerte a kocsimat, amikor kiértem az építkezésre, rohant hozzám, mindent felfalt, amit vittem neki.
Próbáltam elhelyezni helyi állatmentőknél, de hiába mondtam, hogy fizetek minden költséget, nem vették be sehol.
Egy nap 3-4 kóbor kutya kergette, aztán napokra eltűnt.
Biztosra vettem, hogy nem látom többé...
Majd ismét megjelent, akkor elhatároztam, hogy haza hozom.Ők valahogy ezt megérzik, mint anno Picurkám is: aznap, amikor érte mentem, már ugrott be a kocsiba magától.
Nagyon rossz állapotban volt - alig kilenc hónaposan viselős volt, vesebeteg, gombás a kis füle, csomókban hullott a szőre, kint volt minden kis csontja, a hátán csúnya sebek... de gyönyörűen rendbe jött.
Sokáig nagyon félős volt, idegenekkel szemben most is az, de amúgy egy játékos, bújós, végtelenül kedves kis cica.
A Tigivel összehaverkodtak, de a nagyobbik, a Pajtás ki nem állhatja.
Sajnos sokszor meg is verte, így tőle nagyon fél. Néha most is megkergeti, de azért csitult a kezdeti gyűlölete.
Mondja el a szivárványhíd legendáját, amikor a négy lábú angyalok (és minden más teremtmény, amit szerettünk) búcsút mondanak nekünk, és sóhajtva elengedték az utolsó búcsút, áthaladnak a hídon. Ennek másik oldalán vannak rétek és hegyek, ahol futhatnak, játszhatnak és élvezhetik ártatlanságukat ...
Azt mondják, hogy a Puente del Arcoíris másik oldalán elég hely, étel, víz és nap van, hogy mindenki jól érezze magát. Ezen kívül a legenda szerint mindazok, akik betegek voltak, megcsonkították vagy kegyetlenül megsérültek, egészségük helyreállt és örömmel túlcsordulnak.
A Szivárványhíd gyönyörű legendája szerint, barátaink boldogok és elégedettek, kivéve, hogy hiányoznak valakitől, akiket a Szivárványhíd másik oldalán hagyott. Ezért hirtelen, miközben mindenki fut és játszik, valaki megáll és ragyogó szemeit látja a láthatáron.
Lelkünk újraegyesítése a Puente del Arcoíris legendája szerint
A teste megremeg, és nagy érzelmekkel elválasztja magát a csoportjától, gyorsan futva. Látják minket a híd közepén, és gyorsan futnak, hogy találkozzanak velünk. Mondja el a szivárványhíd legendáját, hogy akkor az emberek és az állatok, a lélek barátai találkozunk és soha nem különülünk el.
Segít bennünket megérteni, hogy ha egy állat elhagyja ezt a világot, akkor a szívünkben marad, bár nem tudjuk fizikailag élvezni a melegét..
Igazából én nem szeretném, hogy összes hajdani közelebbi és távolabbi ismerősöm megtaláljon. Biztos lenne, akinek örülnék, de összességében inkább nem akarom.
Attól meg biztosan megőrülnék, ha a telefonom állandóan pittyegne, és folyton néznem kéne, hol mit osztottak meg éppen. De ez nem fenyeget, Nokia 3310-em van, még az eredeti régi, az ilyenekre nem pittyeg (főleg, hogy zömmel ki is van kapcsolva).
Lemonkának nagyon hangzatos neve van (Aglowcoons Lemon Blossom), de nem hallgat rá. Nagy ritkán előfordul, hogy ha a nevén szólítom, jön, de ez lehet véletlen is. Meg kell ütögetni a helyet, ahová hívom (párnát, asztalt pl.), akkor jön.
