Az elmúlt hetekben olyan dologgal találkoztam, amitől elállt a lélegzetem! Gondoltam, ezt mindenképpen megosztom Veled, mert hasonlót sem láttam még soha. Szabó Győző és Ónodi Eszter mutat be pár percben valamit, ami itthon is emberek, családok százezreinek életét változtatja meg.
Aprólékos mérlegelések tucatjai előzhették meg az aranyborítójú kiadvány listájának összeállítását. Valahogy optimalizálni kellett a kockázatot: hogyan érhető el, hogy ne legyen hiteltelen a gyűjtés, ne érje meg perelni a szerkesztőket és még legyen elég vásárló. Elgondolkodtató, hogy a Magyar Hírlap által megjelentetett "A 100 leggazdagabb magyar" című kiadványból - amelyről a FigyelőNet is beszámolt – számos illusztris vállalkozó, üzletember és menedzser kimaradt.
A Magyar Hírlap listája egyébként nagyon hasonlít a Playboyban megjelent ugyanilyen témájú korábbi rangsorhoz. Az egybeesés nem véletlen, hiszen Szakonyi Péter mindkét lista összeállításában közreműködött. Mentségére legyen mondva, a mostani kiadványban is hangsúlyozza: „A lista azonban bizonyára még így sem hibátlan és teljes körű, de talán nincs is messze az igazságtól. Úgy ítéljük meg, hogy a külföldi tapasztalatok nálunk is érvényesek lesznek, s talán öt év múlva eljutunk oda, hogy a kialakuló lista megbízható pontossággal mutatja be Magyarország gazdag embereit."
Törvényszerű tévedések
Valóban törvényszerűnek mondhatók a mostani lista tévedései: a magyar helyzet ugyanis alapvetően különbözik a nyugati, a sokat idézett Forbes-összeállításoktól. Az amerikai gazdagok elemzése ugyanis sajátos iparág, amely részben tőzsdei információkra, részvényvagyonokra alapozódik. Márpedig Magyarországon nincs átlátható tőkepiac, nincs olyan részvényesi struktúra, amelyből objektív számításokra nyílna lehetőség.
Közismert, hogy a gazdagok vagyonuk egyharmadát értékpapírokban, egyharmadát ingatlanokban, a maradék egyharmadot pedig műtárgyakban, ékszerekben, drágakövekben és nemesfémekben tartják. A Forbes szakértői ezt a közhelyet is számításba veszik, durva becsléseik tehát egy olyan elvárást tükröznek, amely szerint ha valakinek X millió dollárnyi részvénye van, akkor vagyona minden bizonnyal (ha nem is ténylegesen), de 3X körül mozog. Ezért tűnnek a magyar becslések alacsonynak a külföldi példákhoz képest, hiszen a sajtóban, a nyilvános tőzsdei közleményekben ismertetett vagyon sokszorosa lehet a tényleges pénz és érték, amely az üzleti élet szereplőinek rendelkezésére áll.
A Forbes egyébként külön közli a diktátorok és a politikai hatalomból meggazdagodottak, az uralkodók vagyoni listáját, és mereven elkülöníti az ilyen rangsorokat az üzleti életben elért eredmények alapján összeállított listáktól. A magyarországi helyzet kapcsán most még nem is beszéltünk azokról a sztárstrómanokról, akikről annyi legenda járja az országot, és akik annyit szerepelnek a magyar médiában, hogy sokan el is hiszik: az ő pénzükről beszélnek, amikor befektetéseikről, vállalkozásaikról ejtenek szót.
Nincs matávos, molos, dunaferres
Ha csak azon a módon kerülhette el a súlyos kártérítési pereket a szerkesztőség, hogy eleve lemondott a személyesen felhalmozott vagyonból magántulajdonná váló részről és csak azt tekintette forrásnak, ami nyilvánosan elérhető, vagyis valamilyen elszámolásban, például a cégbíróságiban szereplő adatok között fellelhető volt, akkor a címválasztásban sem ártott volna az óvatosság. A listáról hiányoznak neves, még a privatizáció idején is befolyásos bankárok, különösen azok, akikről nem sikerült kideríteniük a szerkesztőknek, hogy milyen típusú befektetésekben forgatták meg az annak idején szerzett pénzt.
Az olvasó gondolkozhat azon, hogy csak egy bank vezetője jutott be a leggazdagabb száz körébe, éppen azé, amely nem vett részt a privatizációban. Esetleg lesz, akiben felmerül a kérdés: annyival rosszabbul volt vezetve a többi bank? A Postabank, a K&H, a CIB, az ÁÉB...
A legnagyobb magyar, illetve magyarországi cégek közül nem került be a toplistába a General Electric, a volt Tungsram egyetlen vezetője sem. A Mol, a Matáv és a Westel irányítóit kisebbnek mutatja ez a lista sok "törpe" vállalkozás vezetőjénél. Ugyanez vonatkozik a Dunaferr egykori menedzsereire, akik a nyereséges időszakokban áltak a vasmű élén.
De lehet, hogy most először látszik szembeötlően a különbség a tulajdonos és az alkalmazott között. A nemzetközi nyilvántartásokban sincsenek vezérigazgatók. A nagyhatalmú vezetők a 2,5 milliárdos küszöb alatt maradtak. Vagy: a nagy aránytalanság mögött, könnyen lehet, sajátos üzleti és szerkesztői logika áll. Azokra érdemes figyelni, akik utolérhető, legális vállalkozásba fektették a pénzüket. Erre érdemes többször felhívni a figyelmet, mert egyébként az a szomorú helyzet állhat elő, hogy azokra néznek esetleg sandán, akik láthatók, akikről a könyv ír, mert irhatott, mert a jövedelmüket visszaforgatják, és nem pedig azokra, akik ügyesen láthatatlanok.
Vannak-e politikusok a listán?
Akár tiszteletre méltó is lehet, hogy a kiadvány beiratta Magyarországot a tanuld meg becsülni a gazdagokat tanfolyamra, de annyi a nyitott kérdés ebben a tananyagban, hogy fordítva is elsülhet a kezdeményezés. Miért hiányoznak az új gazdaság, illetve a számítástechnika legjelentősebb magyar vállalkozói? Itthon nem tornázták fel magukat a küszöbig az IT lufi legnagyobbjai?
A Magyar Hírlap kiadványának szerkesztői hangsúlyozták, hogy nem foglalkoznak a feketegazdaság és a politika szereplőivel, a pártközeli vállalkozókkal. Ezzel egyúttal össze is mosták e két kategóriát, nyilván ezért nem törődtek Boros Imre volt kisgazda miniszterrel. Ugyanakkor bevették a listába az MSZP korábbi alelnökét, Máté Lászlót és Nagy Imrét, a KISZ KB korábbi első titkárát. A vegyépszeres Nagy Elek sem tekinthető politikailag semlegesnek, mégis szerepel az első tíz között. Eörsi Mátyás honlapján olvasható az utalás a Playboy korábbi összeállítására, miszerint a leggazdagabbak listáján még szerepelt Orbán Győző, Orbán Viktor akkori miniszterelnök édesapja is.
Hiányoznak a műkereskedők közül olyanok, akiknek a vagyona messze meghaladja azt a 2,5 milliárdos alsó határt, amely a 100 leggazdagabb közé bejuttat. Kieselbach Tamás és Nagyházi Csaba listára került, de hiányzik például az az Ecseri piacon dolgozó műkereskedő, akitől a Nemzeti Galéria szokott kölcsönkérni képeket, hogy a reneszánsz világhírű alkotóit bemutathassa Magyarországon. Ezeknek a képeknek az értéke meghaladja az egymilliárd forintot, és nem egy van belőlük…
Az ékszerész tiltakozik
Nem véletlen, hogy egy ékszerész máris tiltakozott a Blikk hasábjain a listakészítők módszerei miatt: Csebi Pogány Alajos gyémántkereskedő úgy véli, hogy a Magyar Hírlap méltatlanul rangsorolta őt a 49. helyre. Szerinte ugyanis legalább a második vagy a harmadik pozíció járna neki a milliárdosok között (három palotája közül az egyik állítólag Cannes-ban van). A bulvársajtó és a hírnévre vágyó vállalkozók mellett azonban sokkal fontosabb lenne a magyar gazdaság valódi szerkezetét jobban jellemző lista, amely a nehezen követhető műkincs- és ékszerkereskedelem mellett az iparvállalatok sorsát követné.
Nem meglepő Szalai Erzsébet szociológus nyilatkozata, amelyet az origo.hu idéz: eszerint a Magyar Hírlap 100 leggazdagabb embert tartalmazó listája csupán manipulált „valóságshow", amelyből éppen a lényeges információk hiányoznak. A gazdasági elitet már hosszú évek óta tanulmányozó szakember úgy tudja, hogy a listán szereplő vagyonok legalább 20-50 százalékban alulbecsültek.
Ha politikai cikkei nem is korrektek,a HVG-ben azért rengeteg semmiből meggazdagodott,kalandos életutakat lehet olvasni,tényleg a valóság sokszor a legjobb kalandfilm.
A mostani botrányok mögötti mérleghamisítások semmiképpen nem indokolják a több, mint 10-szeres(!) jövedelemnövekedést. Feltételezem, van annyi arányérzéked Neked is, hogy ezt nem fogod vitatni...
Azt pedig kötve hiszem, hogy közeleg a managerek alkonya. Sőt, éppen az ellenkező irányba haladnak a dolgok, a személyü(n)k egyre inkább felértékelődik. Elég, ha csak az Általad idézett jövedelmi adatokat tanulmányozod.
A műszakiak pedig... Hmm... A magam részéről nagyon szeretném, ha a tárgyalóasztal másik oldalán ők ülnének velünk szemben. :-))
Asszem megnyugtathatlak. Tisztaban vagyok vele. Mar csak azert is, mert 25 eve dolgozom egy multinak (vilagszerte kb. 450 ezer alkalmazott).
Felreertes ne essek, en nem sajnalom senkitol, szamomra csillagaszati osszegnek tuno keresetet, de nem vagyok hulye es vak. Ezek a "kiemelkedően jó és kemény munkát" vegzo fijugg jovedelme nagyresze az altaluk menedzselt cegek reszvenyeinek arfolyamemelkedesebol szarmazik, mivel rendszerint birjak az altaluk menedzselt cegek reszvenyeinek munkaszerzodesukben meghatarozott hanyadat. Nem nehez eszrevenni 1990 es 2000 kozotti jovedelemnovekedes es a mostan kirobbant merleghamisitasok kozotti osszefuggest. Na ezt tartom gyalazatosnak.
Regen kb. munkaidomnek max. 10-15 %-t kellett adminisztraciora forditanom, mara ez kb. 60 %-ra emelkedett es ennek nagyresze nem all masbol, mint a managment szamara gyartott -altalam csak borpapirnak hivott- jelentesek, kimutatasok, ISO 9001, 9002 eloirasaibol fakado baromsagok kielegitese. Ha csak ebbol indulnek ki, ez is eleg lenne annak alatamasztasara, hogy kozeleg az istenek -akarom mondani- a managerek alkonya, de ez esetleg akar szubjektiv is lehet. De abban mar semmi szubjektivitas nincs, mert teny, hogy pl. ennel a multinal kirugtak az igazgatotanacsbol a frankot mondo muszakit es keresztulverte a managment az altala favorizalt fejlesztest, mert egyszerubb es nagyszerubb a regit feltupirozni es mennyit lehet vele megtakaritani stb...Ennek kovetkezteben az a reszleg, ahol dolgozom 830 millio Euros deficitet produkalt tavaly, az iden se lesz sokkal kevesebb es jo eselye van a multinak, hogy elveszitse a vilagpiaci reszesedeset.
Azért nyugtassatok meg: tisztában vagytok azzal, hogy mekkora vállalatoknál keres egy manager ennyi pénzt? És azzal is, hogy amire elér egy ilyen állást, addig milyen kiemelkedően jó és kemény munkát kell végeznie?
Egyébként mindenki előtt ott a lehetőség, meg lehet próbálni!
Raadasul el is toltam, mert fixalt vagyok 2 hatvanyaira. Helyes adat: 2000-ben 531, Spiegel a Business Week-bol idezi.
Na most ha ehhez figyelembe veszi az ember a napvilagra kerult 158 nagy ceg merleghamistasat
(Enron, WorldCom, AT&T,XEROX stb...) akkor igen nehez az embernek vernyomasat alacsony szinten tartania.
Azért van rengeteg viszonylag új a listán. Bill Gates (+Balmer, Allen), Micheal Dell, Jeff Bezos, Larry Allison stb. de Buffett sem volt gazdag, csak türelmes, Walton család is csak a 2. generáció.
Legalább. Ott már régen lezajlott az "eredeti tőkefelhalmozás" kora. A mostani multi-milliárdosok nagy részének (tisztelet a kivételnek és a sztároknak) a vagyonát már az ükapa, ill. dédapa megszerezte (összeharácsolta, lopkodta, és a 2 viláháború is nagy segitséget jelentett ebben) Ők már tisztakezüként tudnak gazdagok lenni, hisz a becstelenséget már elkövették az elődeik. (na jó, itt sem akarok általánositani, biztos vannak, akik teljesen tisztességesen és erkölcsösen szerezték a pénzüket)
Öreg bácsi, gyári munkás mind csak gyalog jár,
Ez meg közben a Rózsadombon kaviárt zabál.
Nem hiszem, hogy Mercedesét hozta a Télapó,
Hé, gazdag ember, nem lesz ez így jó!
Nálam a profit - így énekel.
Nálam a profit - így nem érhetsz el,
Nálam a profit - mert bejött a csalás,
Nálam a profit - és nem számít más.
Nálam a profit - vígan énekelsz,
Vigyázz nagyon, mert egyszer majd emberedre lelsz!
Mindent elveszünk, te mégsem mindent vesztesz el:
Mert egy szép nagy sírkereszttel gazdagabb leszel.
