Szia! Kedves hoppaaa, most olvastam bele ebbe a topicba - ahogy nézem, régóta itt vagy, ám az utóbbi időben eléggé leült itt a forgalom.
Hadd hívjalak át a Baráthegyi Barátokhoz - ha gondolod, oda is -, ahol szerencsére a kutyák a legjobb egészségnek örvendenek, viszont 2 nagyon szeretett törzstagunkat a súlyos betegségük miatt vesztettünk el végleg, így sajnos kevesen maradunk.
Nagyon szeretjük elsősorban a kutyákat, de rajtuk kívül más házi- és vadállatokat is, a természetet, amelyet igyekszünk védeni a magunk módján, fontos az állatvédelem a számunkra, támogatjuk a vakvezető és segítő kutyák képzését stb. - szóval téma mindig van.
Olvass bele, miként zajlik nálunk az élet, a baráti hangnemű társalgás, remélem, lesz kedved csatlakozni!
A magam részéről, de a többiek nevében is, szeretettel várlak:
Vaku, az öreg indián megszámlálhatatlan esztendő óta figyelte a dél felé húzó vadlibákat s a vágtató bölénycsordák dübörgését. Sok-sok tél elmúlt már tanyája, az Elveszett Völgy felett. Csendes, komor árnyak vették körül, s az öreg indián lassan megértette őket. Esténként a csillagok kigyúltáig beszélgetett velük. Egy este, amikor az árnyékok talán a leghosszabbra nyúltak, üzenet jött a Nagyszellemtől. "Manitu vár téged. Készülj az útra! Készülj...Búcsúzz el, Vaku, búcsúzz..." - szólt a susogó hang. - Kitől búcsúzhatnék? Fiaim, lányaim már régen szétszóródtak a földön. A szomszédok pedig csak örülnek, ha örökre elmegyek - válaszolta keserű mosollyal Vaku. Azzal fogta az evezőét, és lement a Nagy Folyóhoz. Ezüstös köd ült a folyón. Vaku vízre tolta a kenut, s magát a sodrásra bízva, elindult az Örök Vadászmezők felé. A víz egyre gyorsult, gyorsult, végül vágtatva ereszkedett a Mennydörgés-zuhataghoz. Már hallatszott a vízesés zúgása. "Ez az én halotti énekem" - gondolta Vaku, de a törékeny csónak a fülsüketítő dübörgésben sértetlenül szállt alá a zuhatagon. Sima, tejfehér vízen folytatta útját. - Ez már a Fehér Folyó. Az út végéhez közeledem. Vaku szétnézett. A kenu egy szelíd öböl vizére siklott, az öblöt hatalmas sziklakapu zárta le. Az öreg indián a fehér, homokos partra siklatta a csónakot, és kiszállt. Abban a pillanatban feltárult a sziklakapu, s két harcos lépett elő, fejükön aranyos tolldísz. - Vártunk téged. Az Örök Vadászmezők őrei vagyunk - szólott az egyik. - Egymagad akarsz belépni a kapun? - kérdezte a társa. - Már régóta nincsenek barátaim. Különben is, erre az útra kicsoda kísérne el? - válaszolt Vaku. - Hát akkor ki az, aki ilyen szomorú szemmel vár már oly régóta ott a folyóparton? Vaku hátrafordult, s szeme a leghűségesebb szem tekintetével találkozott, amelyet valaha is ismert hosszú életében. - Ó, a kutyám! A kutyám várt reám? - álmélkodott. És karjába vette hűséges barátját. - Pedig milyen régen nem gondoltam rá! - mondta még. - Látod, ő az, aki téged a legobban szeret - hangzott a Nagyszellem hangja messziről. Az öreg indián egyetlen barátjával együtt lépett az Örök Vadászmezőkre, és elindultak azon az ösvényen, amelyről még senki nem tért vissza...
Miért nem teszik be akkor valamelyik olyan menhelyre, ahol a feleslegessé vált kutyáknak otthont biztosítanak, és igazi gazdit keresnek nekik? Jónéhány ilyen van szerte az országban...
Ki az az állatorvos, aki egészséges kutyákat altat el?
Ha ezek a gazdik nehéz tehernek bizonyulnak gyerekeik számára, az ő sorsuk mi lesz???
Ez a topik ne haljon meg!Nagyon szép és megható történetek vannak rajta.Nekünk is van 2 kutyánk,1 németjuhász(szuka) és 1 Törpe pincher,aki most is itt fontoskodik körülöttem.Ő is szuka.Remélem az én történetemet pár évig nem kell leírni,bár az előzőekről tudnák mesélni,de ezeken már túl teszem magam.Sziasztok!
Ott nem. A malamutosban, a szamojédesben, néha a huskysban. A kölyökkutyásban alapító tag vagyok :D De mostanában csak be-benézek, mert rég kinőttünk a kölyökkorból....
Mert hogy az az igazi házörző.... Ugyan már. Tesónéknak kettő is van egyszerre, aztán mégis bementek az illetéktelenek a házba. Lefújták őket, az egyik meg is vakult. :(
Mért kéne újra német juhászt választani? Az egy dolog, hogy mi újra malamutot választottunk. A két kutya jelleme viszont teljesen eltérő. Bár ezt előre nem tudhattuk :)))
Óvatosan vallom be, mert minimum eretnekséggel fognak vádolni a fanatikus macskarajongók, de általában nem szeretem a macskákat. Amíg picik édesek, aranyosak, csak az a bajom velük, hogy megnőnek. A legtöbbjük nem kötődik, bezárni egy lakásba, kényszeríteni a kötődésre állatkínzás, és emberkínzás. Nem hiszek a kaparófákban, láttam már szétkapart bútorokat, de nyilván vannak kivételek.
A kutya kicsit előbb szocializálódott az emberhez... na ennyi röviden a hozzáállásom, és vannak még egyéb személyemhez kötődő bajaim is, amik kifejezetten undorral töltenek el, de nem ecsetelném, mert ez nem az a topik.
Nagyon várjuk a kutyust. Sokan mondják, hogy hülyeséget csinálunk azzal, hogy nem német juhászt választunk újra. Direkt nem tesszük. Így is nyilván lesz egy kis hasonlítgatási időszak, de azon vagyunk, hogy elkerüljük, amennyire csak lehet.
Drága Lopezünket nem tudjuk feledni, gondozzuk a kis sírját, amin mogyoró nőtt. Hiánya óriási, így hosszas lelkiismeret furdalás után nagy tettre készülünk! Megkerestünk egy tenyésztőt, és lefoglaltunk magunknak egy kutyust. Fajtiszta pumi. Nem kívánunk vele kiállításokra meg mittomén hova járkálni, így törzskönyv nélkül kértük, kifejezetten az alom legapróbb tagját, ha van nekik olyan. És volt! :)
Május 26-án megyünk érte, már nagyon izgulunk, hogy milyen lesz vele. :) Majd rakok képet róla.
Én is nagyon sajnálom... Mi tudjuk igazán milyen egy társ elvesztése...
Valamelyik nap a naplementében repültem Kalocsán, gyönyörű volt, rá gondoltam, hogy most milyen közel is vagyok hozzá, és potyogtak a könnyeim repülés közben. Kalocsára mindig vittem Őt is magammal, nagyon szeretett ott lenni, mert rengeteg ember és kutty vette körül ott, mindenki szerette. Mikor együtt táboroztunk ott, mindig odabújt a hálózsákomhoz, és együtt aludtunk... Nagyon hiányzol Kiskutyám!
