Én az évtizedek alatt megszámlálhatatlan tacskóval találkoztam - de ezek közül csak 1 (egyetlen egy darab) olyan "csoda-tacskót" láttam, amelyik kint telelt, a fűtetlen garázsban.
Szerintem, akinek olyan tervei vannak, hogy kint teleltesse a kutyáját - az nézzen másik kutyafajta után.
És itt megjegyezném, hogy a kint-tartással NEM csak hőmérsékleti problémák vannak - mert a mai technika mellett nem gond akár egy fűtött-szigetelt kutyaházat is készíteni, mondjuk 22 fokra állított termosztáttal.
Ez ma már nem lenne probléma.
A fő-gond az, hogy amig a kutya kint van - addig nincs bent, a családdal.
Na ez az, amit nagyon nehéz elmagyarázni egy tacskónak.
Befekszik keresztbe az ágyba közénk, nehogy már a párommal össze tudjunk bújni. És ha hozzá merészelünk érni, hogy egy kicsit odébb tegyünk, akkor meg dünnyög.
Nagyon ragaszkodó. Mikor álmosodik nem lehet levakarni. Ott nyűszít, követ, a fejét a lábunkra teszi vagy éppen kaparássza, hogy vegyük ölbe. Aztán két perc és szunya.
Azt tudtátok, hogy a tacsik imádnak sátrazni? :) Legalábbis az enyém igen. Erre múlt héten jöttem rá, mikor hazautaztam. A nagy meleg miatt az emeleti szobám éjjel is elég meleg maradt, így felállítottam egy sátrat az udvarban. Bagira persze, hogy be akart jönni, és maradt is. Mivel elég fázós, bekéreckedett a takaró alá is, aztán az oldalamnak gömbölyödve, dőlve aludt egész éjjel. :) Ha megmozdultam, mindenféle álmos hangot hallattva tudatta velem, hogy most már maradjak nyugton, mert aludni akar. :D Második este nem jött ki a sátorba lefekvéskor, hanem villanyoltás után kijött az erkélyre, és onnan nézte a sátrat, majd vissza a házba, és lefeküdt a lépcső elé, hogy mégis lejönne a sátorba, így ki kellett, hogy engedjék hozzám. :D Azt hiszem inkább úgy viselkedik, mint egy gyerek, mintsem egy kutya! :)
Szerintem sem valo ki telen egy rovid szoru torpetacsi, de egy standard sem. En mediterran helyen elek, de az edzett kinti tacsit is beviszik telire, pedig itt nem tolonganak a minuszok. Torpetacsi teste kicsi, felulete meg nagy, akarmilyen extra bundat novesztene fazna.
Törpe tacskó tulajdonosoktól kérnék segitséget! (kertes házban lakóktól). Zsebivel eleinte ugy indultunk hogy karantén miatt teljesen lakásba volt. Aztán karantén után előszobába aludt, és lakásba hesszelt többet, majd áttértünk arra a jóidő miatt hogy amig dolgozunk előszobába, és ha este alszunk előszobába, majd napközbe kint a kertbe, végül az a felállás hogy csak aludni jár be az előszobába meg néha egy kis létszámellenőrzésre bejön a lakásba de amugy kint van a kertben amit végtelenül élvez, és nem is sir nem rongál ha elmegyünk dolgozni (persz a virágos kertet kiirtotta, de azzal csak játszik, mert ha nem szidjuk le ugy hozza a kiásott virágot mint a lasztiját hogy dobáljam neki :D)
Szóval a kérdésem az lenne hogy ezt az állapotot télire is meg szeretném tartani, hogy aludni előszoba amugy meg kint (egy honapon belül csinálok egy szigetlet faházat neki szélvédett helyre bejárati ajtó mellé. Szóval van e tapasztalatotok a törpe tacsi hogy birja a hidegebb időt, ill alkalmazkodik e hozzá, gondolok itt a szőrnövesztésre, és a kis plusz felesleg felhalmozására!?
Köszi a válaszokat!
És egypár kép! :)
Ahogy őrzi a kis bőrcsontját (amit azóta eltüntetett, sztem valahova elásott) és a háttérben a vakolat! :) Kicsit megkaparászta, de ennyi az össz kár amit okozott a lakásban! :) és egy pacsicsata egy Staffival! :)
Mi első tüzelés után ivartalanítottuk az egyik kutyánkat muszájból, mert egy nagyobb kutya "besegített", és féltettük nehogy baja legyen. Szóval vizelettartási gondjai lettek, az ivartalanítás után több évvel. De ez sem minden kutyánál törvényszerű.
Mokkánk most múlt 6 hónapos, az ivartalanításról mi a véleményetek? Egyik orvos azt javasolt még az első tüzelés előtt érdemes megcsinálni, a másik pedig, hogy egyszer tüzeljen és utána, mert vizelettartási problémái lehetnek. Kinek mi a tapasztalata?
Sziasztok!! Hát ezt a nagy meleget a mi kis drágáink is nagyon nehezen viselik,már kicsit meg is ijedtünk,mert azt hittük,beteg lett Szofikánk,olyan kis kedvetlen volt az elmúlt napokban. De amint hülni kezdett a levegő,kicsit felélénkült. Levittük őket a tiszára sátorozni,nagyon élvezték a pancsolást,de ebben a melegben nagyon kimerültek,ma jöttünk haza,de egész délután aludtak a hűvös szobában. Mi most készülünk nyaralni,hál Istennek,szombaton indulunk fel a Bükkbe,és végre jön egy kis lehülés is!!! Jövő hétre meg pont az ideális 26-28 fokot mondják,úgy is legyen!! ' hétig leszünk fent,olyan szállást kerestünk,ahová őket is vihetjük,így a jövő hét tiszta élmény lesz nekik,túrázunk ezerrel!! Ha vissza értünk írom az élményeket,és rakok fel képeket is!! Kitartást még 1 nap meleg!!
Egy kis élménybeszámoló: Megjöttünk a nyaralásból, tényleg szerencsések vagyunk, semmi gond nem volt, azt leszámítva,hogy egyik este ásás közben egy darázsba lépett, de nem lett semmi baja. Igaz sírt vagy 20 percig, de elmúlt.
Bírta a kocsikázását, sőt élvezte. A meleg volt egy kicsit sok, még mindig sok.Jó a nyár, de azt a kánilkulát már kicsit unjuk.
A balatonon voltunk, sokat gondoltunk Rudikára is...
Aki még nyaral, vagy ezután pihen , nagyon jó nyaralást mindenkinek , a kutyáknak hűvös pihenőt!!Sziasztok!
Mi sem bírtuk ki sírás nélül, nyugodjon minden kutyus békében , aki már nem lehet köztük. Amíg köztünk vannak addig nagyon boldoggá tesznek minket és viszont...
Sziasztok! Igen igényli a sok mozgást,bár mióta tüzelt elég sokat alszik is,ami nem baj,lévén hogy lakásban lakunk,és nem tudjuk őket mindíg kivinni. Ime néhány új kép a "tesókról"! :)
Rakok egy tacsipacsis képet! :) Még tesómnak is megy pedig ő inkább tutujgatná mint okosan kezelné zsebit! :) Háttérben a kutyaoviban tanult rúd átugrás kellék! :))
Szia! Csodaszép a kutyusod!! Majd mi is szeretnénk egy barna tacsit is,de jelen pillanatban nincs rá módunk(lakásban lakunk). De a terv megvan,aztán majd.....:) Mi csajosak vagyunk,valószínüleg már így is marad. De az biztos,ha módunk-lehetőségünk volna,lenne vagy 20 tacsink!! Imádjuk őket!! :) Szép napot!!
Imádkozom,hogy ne keljen ilyen döntést soha meghoznunk,hogy ne keljen ezen végigmennünk!! Borzasztóan átérezzük a fájdalmukat,és mindenkinek,aki vesztett már el ilyen "családtagot"!! Bár a kutyatartás sajnos magában hordozza ezeket is,hiszen sajnos nem élnek olyan hosszú ideig,mint mi,de nem is tudjuk hogy élnénk ezt meg!! És hogy ők hogy élnék meg egymás nélkül,mikor ilyen nagy a "szerelem"????!!!
Bemásolok ide egy facbookos bejegyzést. Hát be kell valljam, hogy férfi létemre megkönnyeztem:
Egy megható történet: Jimi Hendrix Adams (2005.12.25. - 2011.02.08.) emlékére. Az alábbi videót Jimi gazdái készítették kedvencük utolsó napjáról. A kutyus hirtelen betegedett meg GI-vel, és IVDD-vel, mely nagy fájdalmakkal, inkontinenciával, és a hátsó lábainak lebénulásával járt. Gazdái ezért azt a fájdalmas döntést hozták, hogy elaltatják. Jimit az utolsó napján végigkocsikáztatták a texasi Austinben, bejárva a kedvenc helyeit. Estefelé a család köré gyűlt, beleértve a másik tacsit Noodles-t is. Kapott egy fánkot, kis mogyoróvajat, majd megpuszilták, és mondták neki, hogy szeretik. A törékeny kis testét törölközőbe tették, és a kedvenc játékával, a teniszlabdájával eltemették a kedvenc helyén, a hátsó kertben.
Áhh, ne is mondd. A párom azzal nyugtat (meg ezt olvassa szanaszét a neten is) - hogy hiába hoznánk ide egy új kiskutyát... mindig Rudikát keresnénk abban is.
És ebben van némi igazság is - mert ha lehet ilyen szavakat használni egy kutya esetében, akkor Rudika egy rendkívül "udvarias" és "figyelmes" kiskutya volt.
Soha nem ártott senkinek - annyira, hogy látott már kisegeret, siklót, sünit, ilyesmit... de eszébe nem jutott ártani bármelyiknek is. Rendkívül békés, barátságos kiskutya volt.
Amikor már beteg volt, szinte elnézést kért a kellemetlenségért - mi éreztük szarul magunkat amiatt, ahogy ő érezte, hogy gondot okoz.
Higgyétek el: ez nem elfogultság - elvégre 40 éve tacskós vagyok... de ilyen még nem volt.
A Páromnak ez volt az első "iparszerű" kutyája a lakásban - de ő is érezte, hogy "Ez nem is kutya - hisz nem is úgy viselkedik" - pedig de, csakhogy ő ilyen volt.