Egy személyautó és egy motor ütközött össze vasárnap kora este Baján. A kocsi - mint később kiderült - ittas sofőrje a baleset után elhajtott, meg sem próbált segíteni a súlyosan megsérült motorosnak.
Segítségnyújtás nélkül hajtott el a helyszínről az az autós, aki vasárnap kora este okozott balesetet Baján. A 47 éves svájci férfi által vezetett A4-es Audi a Bernhart Sándor utca egyik kereszteződésében nekiütközött egy motorosnak. A kétkerekűn utazó 36 éves bajai férfi a balesetben combnyaktörést szenvedett. Az ütközés után az autós megállás nélkül továbbhajtott - tudtuk meg Szabó Anitától, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletesétől.
A rendőrök a svájci férfi keresésére indultak: az autóját egy panzió parkolójában találták meg, a férfit pedig egy bajai lakásban fogták el rövid idővel a baleset után. Előállítása során kiderült, hogy ittas állapotban navigálta autóját a motorosnak. A férfinek így nem csak segítségnyújtás elmulasztása, de ittas vezetés miatt is felelnie kell.
____________________
Nem tudhatni, hogy az általában objektív tájékoztatásra törekvő BAON most milyen ok miatt nem tett említést még egy nem lényegtelen körülményről.
A BAON is úgy tudja, mint a HVG csak éppen elhallgatta, vagy pedig nem igaz a HVG álítása és a BAON híre a tárgyszerű?
Viszont, amennyiben cserbenhagyás esetén valóban szélnek eresztettek egy külföldi állampogárt, akkor ismét levizsgáztunk helyi morálból.
Még egy apróság: a BAON írás kommentelői szerintem tévednek, amikor egy "svájcit" köpködnek, ugyan konkrétan nem tudom, ki volt a gázoló, de alapos a gyanúm arra, hogy ez bizony valamelyik fődink lehet eredetileg a javából, csak éppen svájci állampolgársággal a tarsolyában.
Naponta halljuk a szomorú hírt, hányan szenvedtek az elmúlt időszakban fagyhalált a mi négy évszakos Magyarországunkban. Mely veszélynek főként azok a hajléktalanok a potenciális áldozatai, akik nem találnak maguknak átmeneti szállást a szokásosnál lényegesen zordabb telünk alatt.
De ez a veszély fenyeget számtalan olyan embert is, aki ha nem is hajléktalan, de nincstelenségében képtelen fűteni otthonát, aki választhat, vagy megfagy, vagy éhen hal. Miközben Gyurcsányok és Orbánok undorító bohóckodásokkal próbálnak művi sorsközösséget vállalni az elesettekkel.
Lenne egy tippem Orbán és Gyurcsány uraknak/elvtársaknak! Él Baján egy ember - már ha ezt életnek lehet nevezni -, aki valójában nem hajléktalan, hiszen olyan saját személygépkocsival rendelkezik, mely hónapok óta a város kellős közepén parkolva tölti be hajlékot nyújtó funkcióját. Ennek a férfinak ezek a szélsőségesen hideg napok jelentik a kegyetlen hétpróbát, hiszen egy személyautót képtelenség folyamatosan melegen tartani (közlekedésre nincs használva), melyből a lakója csak rövid időkre szokott távozni a legszükségesebb dolgait intézni, egyébként éjjel és nappal a járműben ülve tölti a végtelenül hosszú csigamód poroszkáló órákat. Na ide üljön be a két politikus egy éjszakára snapszli partnernek (de ezt az összes parlamenti képviselőnek ajánlhatom szakítópróbaként), a harcedzett egykori bajai vagány mellé, aki eddig fogcsikorgatva ugyan, de állja a sarat, és csökönyös módon nem hajlandó változtatni hátborzongató szokásán. Mely szokás indokaként főként aktuálpolitikai okokat pedzeget a maga morózus módján, lévén igen bizalmatlanul fogad minden segítő szándékú közeledést. Megjelenésében afféle harcedzett vietnámi veteránra, vagy légiót járt zsoldosra emlékeztető, akiben valamilyen másokkal nem igazán megosztott kemény dac uralkodik, de annyit sikerült elérnem nála, hogy ha kérni nem is kér segítséget, de ha valaki visz számára meleg ételt-italt, vagy bármit, ami vélhetően enyhíthet a körülményein, azokat nem fogja elzavarni. Miután a befagyott ablakokon történő kopogásomra ajtót nyitott, egy pillanatig tartó kutatás után egyből felismertűk a régmúltból egymást, de biztos vagyok benne, hogy mint a bajai éjszakák rendszeres látogatójára a '70-80 közötti években, hozzám hasonlóan sokan ráismernének sarkkörkutatónak tűnő fizimiskája ellenére is.
Tegnap készítettem pár fotót is róla és sajátságos otthonáról, miután kiszállt egy söprűvel gondos házigazdaként kezdte el takarítani a motorházra hulló havat, és eszébe sem jutott, hogy siránkozással keltsen magával szemben együttérzést, netán szánalmat. Bármilyen edzett és szívós is ez az ember, az elkövetkező napokban amennyiben az eddigiektől is keményebb hidegek lesznek várhatók, nem lenne meglepő, ha a kíméletlen sors őt is magával ragadná, mint oly sok embert manapság ebben a lecsúszott országban. Ezért legkevesebb annyival tartozom neki, hogy felhívjam a lelkükben együttérzésre hajló emberek figyelmét erre a valójában szörnyű emberi tragédiára, ami a szememben nem más, mint az öngyilkossági kísérlet egy szélsőségesen extrém példája. Ami fölött sajnálatos módon az illetékesek szemet hunynak, struccpolitikát gyakorolnak.
EMBEREK! Akiben maradt még némi emberség, az próbáljon megmenteni egy olyan emberi lényt, aki valamilyen általa ismert oknál fogva elveszítette élni akarását! Legalább önmagunk és a Magasságos előtt mi állhassunk relatíve nyugodt lelkiismerettel, hiszen ma ő van ilyen helyzetben, velünk meg holnap ki tudja mi fog történni.
Én már megszoktam, hogy Horvátország gátlástalanul beleavatkozik Magyarország belügyeibe, így azon már meg sem lepődtem különösebben, amikor Bácsszentgyörgy faluban a magyar-szerb határtól párszáz méterre SMS-ben a következő tartalmú szöveges üzenetet kaptam.
"+385917799
25/12/11 16:21 Horvat Idegenforgalmi Kozosseg neveben Udvozoljuk Horvatorszagban. Tourist info felvilagositasert hivjak a 7799-es szamot. (a szolgaltatasert fizetni kell)
Hallom a nem dilettáns véleményt: "Baja egy olyan város, mely míg igyekszik felszín felett ragyogni, addig rohad a felszín alatt."
A VÍZMŰ emberei fedezték fel 2011. november 8-án azt a vízkitörést, mely Baján a Dózsa György út - Mártonszállási út találkozásában keletkezett a 3. számú ház előtti parkoló és járdasziget közötti közterületen.
Az észlelésben nem volt semmi rendkívüli, hiszen a cég központja a Mártonszállási út végén található, járműveik rendszeresen erre járnak, abban viszont annál inkább, hogy a Dózsa György útra kiáramló forrás alatt nyoma nem volt a rendelkezésre álló térképen felszín alatti vízvezetéknek.
Még ugyanezen a napon kiderült, hogy a csőtörés az úttest túloldalán, az egykori szentistváni mozi előtti területen keletkezett. Amíg más esetekben rutinmunkaként szokták az ilyen problémákat orvosolni, addig ebben az esetben olyan körülmények merültek fel, melyek miatt enyhén szólva - ellenére, hogy a szolgáltató emberei nagy erőkkel végezték munkájukat - kissé elnyúlott a beavatkozás.
Olyannyira elnyúlott, hogy például az imént említett ingatlan tegnap egy hete(!) nem jutott folyóvízhez, ami cunamik és hurrikánok esetén érthető is lehetne, de itt ugye nem ilyen jellegű sorscsapásról van szó.
A folyóvíz hiányát tettézte, hogy a VÍZMŰ vállalat egyik besegítő alvállakozója szintén mérvadó térképek hiánya miatt lazán átszakított egy gázcsővezetéket, amiért az egyik dolgozó anélkül, hogy a ház tulajdonosának erről jelzést adott volna, az ingatlan kerítésfalán átnyúlva(!) elzárta a lakossági gázszolgáltatás főcsapját. Erre azt követően derült fény, miután a ház gazdája gázszerelő vállalkozót hívott az otthonába, aki hosszas igyekezet után jött rá a szolgáltatás totális hiányára. Igaz, hogy a ház falán öles betűkkel le lehet olvasni az elérhetőséget biztosító telefonszámot, de úgy tűnik, hogy a gázművek esetében ennek elolvasása nehézségekbe ütközik, így meg sem kísérelték a kérdést annak normális módján kezelni.
A helyszínen készült felvételek önmagukért beszélnek, ezeket pótlólag mutatom be már csak amiatt is, hogy tisztában legyen Baja lakossága azzal, hogy hasonló esetben mire számíthat.
Több zsáknyi többé-kevésbé használt gyermek és felnőtt ruhát, illetve lábbelit, továbbá játékokat állt szándékunkban átadni a Vöröskeresztnek abból a feltételezésből kiindulva, hogy általuk a valóban rászorultak tudnák ezeknek hasznát venni.
Miután elénk bukkant az alábbi írás, úgy döntöttünk, hogy nem!
Akkor már inkább menjen a kukába és onnan a szeméttelepre.
Kiváltságosként államilag finanszírozva, Fentpesten, Debrecenben és BAJÁN!
Megkaptuk azt, ami lapajpusztára jár.
Az összes eddigi szilveszteri hasonló csilivili leveri Baján ezt a mait, amit a bajaiak és Baja környékiek láthattak.
Hadd ne menjek bele ünneprontó módon a rakás ehhő-ahhó való hasonlítgatásokba, de egy dolog azért felbefeg bennem.
Voltak anno Baján olyan Szunyi diszkók, ahol a legendás Gyufa volt a sztár. Az est fénypontja. Egy asztalon négykézlábra állt, koncentrált (gatya letolva bokára), mély lélegzetet vett, keményen nekirugaszkodott és a hátsó feléből kilövellő légnemű anyagot a gyakorlott asszisztense öngyújtóval lángra lobbantotta. A látvány lenyűgöző volt, feledhetetlen vizuális élmény.
Általában. Mindaddig, míg nem járt az atrakció üzemi balesettel. Ugye ezt nem kell részleteznem ...
Na szóval, ez a mai bajai tűzijáték sikerét illetően szerény meglátásom szerint nem ért annyit, mint az a benzin, amit egy autó mondjuk Bokod-Baja-Bokod úton fogyasztott.
Az elmúlt két évtized alatt természetessé tették az emberek számára, hogy rendre eltűnik ez-az Magyarországról.
No de biztos, hogy minden esetben eltűnésről van szó? Esetleg nem átalakulás történik, nem is kis számban?
Eltűnt a bányászat, eltűntek gyárak és üzemek, eltűntek termelőszövetkezetek, eltűnt az állattenyésztés, eltűntek agrárágazatok, eltűnnek az orvosaink, diplomásaink, hol ez tűnik el, hol az, lám, most kiderül, hogy szőrén-szálán egy korosztály tűnt el.
Ugyan köztudott, hogy Magyarország lakossága szép fokozatosan tízmillió alá kúszott, ami ugye nem meglepő, ha figyelembe vesszük az ép ésszel gondlokodó emberek gyermeknemzési affinitását mindennapjaink sanyarúságaira tekintettel.
No de lám, bármilyen nagy mértékű is a magyar ajkú lakosság csökkenése, a Magyarországon élők száma mégsem követi ezt arányos mértékben, hiszen folyamatos a beáramló utánpótlás. És hogy hogysem, nem a nem is oly régen még rémképként vizionált Romániából, vagy más magyarok álta is lakott szomszédos államokból, hanem egyéb egzotikus vidékekről.
Mi is az írás címe? Ja igen: eltűntek a magyar középiskolások!
Ugyan együtt előre kitervelték a galádságot, ugyan együtt követték el, nem csak egy, hanem több erőszakot követtek el áldozatukon, miközben bántalmazták is, erre a magyar jogrendszer képviselői nem társtettesi, hanem az ennél enyhébb, bűnsegédi minősítést vették meglehetősen enyhe ítéletüknél alapul. Mitöbb, még a négy "nevelt" gyermeket is enyhítő körülménynek tekintette.
Ez ma Magyarország, itt vagyunk döntő többségében lassú halálra ítélve.
Ma már nem Zisz típusú, szovjet gyártmányú személyautók töltik be esetenként zord küldetésüket, hanem Audi, Volvo, BMW és egyéb menő márkák, jellemzően nem igazán az olcsóbb kivitelekből.
Miként is idézi fel Dr. Keresű Sándor történész, az amerikai minta alapján lekoppintott luxusjármű hatását annak felbukkanásakor: "A lefüggönyözött nagy fekete autó éjszakai érkezése a csengőfrász szimbolúmává vált ez a jármű, hiszen generációkban keltett borzongást."
Olyan jó volna hinni abban, hogy a kommunista idők, a kommunista módszerek véglegesen a múlt sötét foltjai maradnak, de ez sajnos nem így van. Nem így volt baloldali kormányzások idején, és nem így van ma sem, jobboldalinak nevezett kormányzás idején sem.
Idézem Pozsgai Imre volt vezérigazgató szavait Kubatovics Tamás, következő hivatkozás szerinti írásából: "Megnyugvást jelentett, amikor a sofőr és a gondnok este megérkezett a levéllel, amiben indoklás nélkül visszahívtak beosztásomból."
Nem tisztem az okokkal kapcsolatban találgatásokba bocsátkozni, de tekintettel arra, hogy Pozsgai Imre és Mátrai Antal esetében két olyan cégvezetőről van szó, akiknek a munkáját munkáltatójuk elismerése övezte, éppen elég, hogy csúf történelmi emlékek felidézésével összeszoruljon a gyomrunk: "Ezt a közelmúltban a képviselő-testület is így vélte, hiszen az éves beszámolók elfogadása mellett mindkét cégvezető esetében döntött az éves prémiumkeret teljes összegének kifizetéséről, akkor Mátrai Antal fizetésének emeléséről is határoztak a képviselők."
Annyit viszont mindenképpen megjegyzek, ha ilyen Rákosi időket idéző módszerekkel bánnak olyan emberekkel, akiknek rendben van a szénájuk, akkor mit várhatnak olyanok, akik éppen hogy csak meg tudnak felelni a mai zilált időkben, a velük szemben támasztott elvárásoknak?
Eszembe jut a regnáló kormány bunyevácoknak adott pofonja ez év május 16-án, amikor az országgyűlés letagadta létüket.
Ennek kapcsán csupán az merül fel bennem, hogy muszáj kisvárosi szinten is a nagypolitika módszereit alkalmazni? A hatalmon lévő politikai platform helyi képviselői nem gondolnak arra, hogy lesznek még választások? Nem gondolnak arra, hogy kisvárosi szinten nagyobb esélye van annak, hogy direkt szembe kell nézniük választópolgáraikkal?
Saját egészségem érdekében én már túl vagyok azon, hogy minden szirszarra felkapjam a fejem, de ismétlődő módon találkozom irritáló jelenséggel, azt már nem tudom nem figyelembe venni.
Baján a Szent Antal - Damjanich utca sarkán működik egy szimpatikus húsbolt, mely a környék mostoha parkolási lehetőségei mellett egy szép, mintegy 8-10 személyautó parkírozására biztosít lehetőséget. Már amennyiben ezek merőlegesen állnak szembe a járdatesttel.
Ez a parkoló szinte mindig zsúfolt, amit csak az árnyékol be, hogy ezek közül közel sem biztos, hogy bárki is a bolt vevője lenne, a fene sem tudja, hogy kik használják ki a lehetőséget.
Tegnap egy kirívó módon pofátlan tulajdonos érezte úgy, hogy szinte kizárólag övé a világ. A képen látható módon foglalta a helyet mások elől órákon át, mit sem törődve azzal, hogy rajta kívül ki hogyan oldja meg a problémáját. Természetesen ő sem bolt látogatója volt.
Egyébként az amúgy szinte semmilyen szempontból sem mérvadó Wikipédia szerint a film költségvetése mintegy 10 millió francia frank volt, ami durván félmillárd forintot képez. (Én ennek duplájára emlékszem, de ennek most nem találom nyomát.)
Ha jobban belegondolunk, a film történetének leírása alapján jobb helyszínt nem is találhattak volna Bajánál, lásd: hova jutottunk, továbbá lásd: mit hagytak maguk mögött itt az idegenek.
"Egy szürke, csendes alföldi kisvárosba, ahol az életszínvonal lassan, de fokozatosan romlik, váratlanul vándorcirkusz érkezik. Attrakciói közül kettő hívja fel magára a közvélemény figyelmét: a herceg és az óriásbálna. A városba idegenek is jönnek, akiket a helyiekkel együtt a herceg felbőszít és rombolásra késztet. Rövid idő alatt elszabadul a pokol, amit már a józan ész képtelen megállítani. A mű sötét képet fest emberi jelenünkről/jövőnkről, amiben már nincs helye semmiféle idealizmusnak, és ahol a gyilkosok és áldozatok közötti éles határ gyakran elmosódik."
Privát megjegyzésem: ha ez az "utóbbi tíz év legjobb magyar filmje", akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hogy milyen a többi.
Van nekem valahol egy learchivált fotósorozatom a filmforgatás helyszínéről, ha majd egyszer látókörömbe kerül, bemutatom a rombolás részleteit is.
Íme a lehetőség (Berlinben díjnyertes filmként ingyen közszemlére bocsátva), ha valaki nem tudja tévében, vagy moziban elkapni a pótolhatatlan pillanatot, hogy szembesüljön Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjével, mely annyiból érinti szűkebb pátriánkat, hogy Baján forgatták, főként a Szentháromság téren, de jól felismerhetők városunk más részei is.
Előre jelzem, hogy a film hosszúsága alig 140 perc, de hát a művészfilmek már csak ilyenek, különösen Tarr rendezésében.
Ízelítő egy filmkocka erejéig.
A film végén meglepett, hogy a mű pergésével megegyzező vontatottsággal mutatott zárófeliratozás között, a munkatársak felsorakoztatásának listájában bajai személyek nevei is szerepeltetve vannak.
Mivel a film forgatása a Széll-éra ideje alatt történt, és amikor a polgármestert felelősségre vonták, hogy miként volt megengedhető, hogy a forgatás során gyakorlatilag használhatatlanná tették városunk műemléki jellegű központi terét (télen hatalmas égő máglyákkal gyakorlatilag szétrobbantották a fagyos bazaltkőburkolat jelentős hányadát), továbbá lánctalpas tankokkal szétverték egyes utcaszakaszait, azt válaszolta, hogy a film majdan, ha bejárja a világot, önmagában fogja hordozni Baja város hírét, ekként népszerűsítve azt.
Na ez meg is történ az alábbi módon. Kíváncsi lennék arra, hány elismerően csettintő email érkezett azóta a világ minden szegletéből.
(Gondolom Brazília, Japán, Norvégia, esetleg Görögország lakói sokat értenek belőle, jobbik eset, hanem a kaliforniai csodálatos Baja város jut eszükbe róla.)
Emlékezetem szerint a Város ímmel-ámmal benyújtotta kártérítési igényét Tarr felé, de ő az okozott kárhoz mérten aprópénzzel szúrta ki az önkormányzat szemét. Mint annyi mindent, ezt is a lakosság nyelte be.
Külön gratulálok Eperjesi Lackó barátomnak férfias lélekjelenlétéhez, hogy még egy ilyen rendkívül cudar időjárás sem képes meghátrálásra késztetni, az Origo tudósítójaként!
"A jelöltlistán ketten – Vizi E. Szilveszter és a Fidesz korábbi tagozatvezetője, Pálinkás József – MTA-elnökséggel felszerelkezve várhatják, hogy rájuk esik-e a választás. A pártvezetés azonban korábbi minisztereket is el tudna képzelni az államfői székben. A választható személyek között emlegették már Járai Zsigmond, egykori pénzügyminisztert, és volt MNB-elnököt, valamint Martonyi János egykori külügyminisztert is."
Az aztán nagy szomorúsággal töltene el, ha egy népellenes bűnelkövető válna Magyarország köztársasági elnökévé.
Mert vizi elek szilveszter tettével akkor, amikor 2006-ban letagadta a bunyevác nép honi létét, a szememben - és ebben nem vagyok egyedül - egyértelműen bűnt követett el! Semmibe véve a magyar alkotmányt és a magyar vonatkozó törvényeket, lásd: "A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának; államalkotó tényezők."!
Ehhez csatoltan érdemes megtekinteni azt az Alkotmánybírósági határozatot is, mely kihirdetésekor az AB elnöke éppen a mai köztársasági elnök, azaz Sólyom László volt.
Az egykori MTA elnök bűnét eddig nem vittük sem hazai, sem nemzetközi igazságügyi fórumok elé, de csak azért nem, hogy Magyarország szégyenfoltjait ne gyarapítsuk a világ előtt. Mert mi "nem létező" bunyevácok, Magyarország bozgorai igyekeztünk derék lokálpatrióták maradni. De ami késik, az nem múlik!
Mejegyzem, még három év eltelte után is döbbenetesnek tartom a tekintélyes pozícióval járó magabiztosságot. Mert egy dolog a jogaink lábbal tiprása, pontosabban tiportatása akkor, amikor részint a magyar kormány, részint a parlament kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága, és ezekkel együtt lényegében az országgyűlési képviselők többségének negatív diszkriminációt eredményező befolyásolása azzal a tekintélytisztelettel, ami az MTA elnöki tisztségével jár, de hogy még a tillmak alól is felmentettnek higgye magát, az azért már nonszensz a javából.
Miként is fogalmaz a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény?
A Magyar Köztársaság tilalmaz minden olyan politikát, amely:
- a kisebbségnek a többségi nemzetbe való beolvasztását célozza vagy ezt eredményezi;
- a kisebbségek által lakott területek nemzeti vagy etnikai viszonyainak a kisebbség szempontjából hátrányos megváltoztatására irányul;
- a nemzeti vagy etnikai kisebbséget vagy kisebbséghez tartozó személyt hovatartozása miatt üldöz, életkörülményeit nehezíti, jogai gyakorlásában akadályozza;
A volt MTA elnök nem tett mást, mint a horvát asszimilációs törekvések segítőjeként állásfoglalásával fittyet hányt a bunyevác nép hazai történelmi múltjára, mit sem törődve e népcsoport alkotmányos jogaival, egyúttal kimerítve a tilalmak közel teljes felsorolását.
Példátlan módon utat egyengetve egy szomszédos ország - Horvátország - Magyarország belügyeibe történő avatkozásának, Magyarország területén a két állam kooperációban történő asszimilációs politika gyakorlásának.
Emberi jogok és kötelességek!
Ebből ránk bunyevácokra szinte kizárólag a kötelességek hárulnak, hiszen kikiáltott bozgorként jogaink érvényesítését némelyek igencsak elszántan meg szeretnék tagadtatni, tagadni.
Gyökereinket igyekeznek ellopni, de hitem, többünk hite szerint nem létezik kétféle múlt, kétféle történelem!
Éppen ezért sosem fogunk belenyugodni a népünket ért méltánytalanságokba, okunk van bízni abban, hogy a sötétségre fény derül, és csak kitartás és idő kérdése, hogy mi is elfoglalhassuk bennünket megillető helyünket a magyar nemzeti kisebbségek palettáján.
Nem, kérem, számomra nem a bejátszás sztori jellege az, ami meglepetést okoz, hanem a rövidfilm utáni kísérőszöveg egy része.
Idézem ezt: "A 64 éves börtönőr súlyosan megsérült."
Igen, az USA, Florida állam még értéknek tekint egy 64 éves aktív férfit, nem úgy, mint nálunk, hogy fegyveres testületeknél 50 év fölött elvétve található dolgozó az állományban, hacsak nincs magas pozíciója és azzal együtt járó szintén magas javadalmaztatása.
Nem úgy, mint Magyarországon, ahol drága pénzen iskoláztatott szakemberek válnak akár 40 éves korukban is nyugdíjassá, amit sok egyéb mellett az tesz morbiddá, hogy az ilyen munkát végzők körébe tartozókról általában kiváló egészséget, az átlagosnál jobb fizikumot feltételezünk.
Kvalifikált szakemberek mennek "nyugdíjba", még bölcsebb, ha "leszázalékoltként" teszik ezt, majd helyezkenek el mindenféle méltatlan munkakörökben, hiszen a tétlenséget nehezen bírják, meg hát ugye kinek jó az, ha kocsmából kocsmába vándorló alkoholistává válik bárki is.
Na de! Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta! - hinnénk, amikor pl. a belügy igyekszik visszacsábítani egykori rendőreit, rádöbbenve arra, mekkora marhaság volt szélnek ereszteni őket.
Puff! Itt zuhan számtalan esetben az a pofon, amit akkoraként szoktak emlegetni, hogy a másikat a fal adja. Tudniillik, azzal a nyavajával, amivel számtalan esetben sikerült nyugállományba vonulni, bizony újra rendőrré válni már nem alkalmas egészségügyileg a derék delikvens, így szépen megmarad a biztonsági őrök álmatag semmittevése mellett.
Azon túl, hogy ekként elég nehéz ezt a blikkfangosnak szánt címet értelmezni, közel sem vagyok biztos abban (még egy bulvárlap esetében sem), hogy az érintett hölgyről ilyen triviálisan ildomos írni. Ez nem őt minősíti, hanem azt a szerzőt, aki vért izzadva igyekszik bizonyítani "eredetiségét" a modern, de végtelenül igénytelen magyar média palettáján.
Vessük össze egy pillanatra az ominózus időszak egyes hol mindenki, hol igen kevesek által ismert eseményeit!
Idézek:
"Kétségtelen, hogy az Antall-kormány Kalasnyikov fegyverszállítmánnyal segítette a horvátokat a szerbek elleni háborúban. Ezt a magyar kabinet évekig tagadta, s hivatalosan máig sem erősítették meg. Honvédelmi államtitkárként volt-e valamilyen szerepe a horvátok felfegyverzésében és ha igen, mi volt a céja?
– Utólag már elmondhatom, hogy az úgynevezett Kalasnyikov-ügy egyik szereplője voltam. 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.
Miért maradt annyiban a kezdeményezés?
– A szerb–magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, illetve bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az estre, ha valami történik. Annak idején beszéltem néhány vezető tábornokkal — akiknek neve maradjon egyelőre a legnagyobb titokban –, hogy mi lenne, ha Magyarország kezdeményezne egy ilyen beavatkozást. A katonai vezetők támogatták a felvetést. Antall József nekem is, és másoknak is többször mondta, valamint kormányülésen is legalább egyszer elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy — ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta — a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit „csinálni”. Tudomásom szerint ennél nem ment tovább a miniszterelnök."
Akkor most hogyan is zajlottak az időszak eseményei?
Vajon minek a jegyében jött létre Baja és a szerb országhatár közötti területen található, egyik kastélyban lezajlott titkos találkozó a szerb és a magyar hadügy vezetői között?
Táncsak nem, hogy a szerb-magyar fúzió volt a fő kérdés Horvátországgal szemben?
Vajon a legkeményebb embargó ideje alatt milyen meggondolásból gördültek át, ki tudja milyen tartalommal vasúti tehervagonokból álló komplex szerelvények, köztük esetenként kizárólag tartályvagonok Szerbiába?
Hja kérem, ha Kelebia mesélni tudna ...
Vajon mikor érkezik el annak az ideje, hogy megtudjunk mindent, de mindent mindarról, mi zajlott körülöttünk, kik, mikor és miként vitték a bőrünket a vásárra, miféle panamák zajlottak néha 180 fokkal eltérő módon attól, mint ahogyan az a balga nép elé lett tárva?
