Én csak a szakirodalom alapján tudom állítani, hogy az egyetlen teljes mű, Poggio kezéből kerül elő. Az ódon, nedves ledőlt tornyok, csak a vicc hatását fokozzák...
Te tényleg nem érted, hogy Bracso nem talált semmit, különösen nem is volt mit keresnie, azokban a német kolostorokban. Csak kellett odahaza a jó, ehető duma. Mint ahogy ma a befektetőknek azt mondják, hogy gyémánt/brilliáns bányát veszünk a pénzedből, és az havi 20%-ot hoz. Így megnyugszik, hogy a neki igért 10% felett a fiúknak is marad tejbepapi...
Ez csak azt jelenti, hogy nem volt fantáziája a humanistáknak. Mindent Rómába tuszkoltak (Néha Tusculumba). Kivéve Pliniust, aki a mai Velence helyén lévő tocsogóban napóra leolvasással kisérletezik.
"Szóval ott tartunk, hogy Quintilianus egyetlen kéziratát Poggio egy évvel (1416) Manilius kézirata előtt fedezi fel, Szent Gallen egyik ledőlt, üszkös tornyában."
Szamárságot beszélsz. Sokkal régebbi kéziratok is vannak, de hiányosak.
Azért nem gondolod, hogy érdekes, hogy Poggio meg tudta írni a hamisított teljest úgy, hogy a hiányos kéziratokra éppen illeszkedik.
Talán vitt magával másolatokat ezekről csak azért, hogy le ne bukjon? Ahogy szoktad mondani "méregdrága pergamenen"?
Vagy megtanulta őket fejből?
The Manuscripts
The MSS. of the Institutio Oratoria fall into three groups:— (1) The Codex Ambrosianus (E153), an eleventh-century MS. now at Milan. Chs. IX.iv.135 to XII.xi.22 are missing.
(2) The Codex Bernensis (351) of the 10th century.
The Codex Bambergensis (M. 4, 14) of the 10th century.
The Codex Nostradamensis (Paris, Lat. 18527) of the 10th (?) century.
This group has the following lacunae: I to i.7; V.xiv.12 to VIII.iii.64; VIII.vi.17 to 67; IX.iii.2 to X.i.107; XI.i.71 to ii.23; XII.x.43 to end. The gaps are to be supplied from the Codex Bambergensis, in which they have been filled in by a later hand from a MS. resembling the Ambrosianus.
(3) A number of late MSS. of the 15th century of the usual type.
"Quintilianus kételyét fejezi ki Lucretius rétoriskolában való felhasználásával kapcsolatban a költő bonyolult kifejezésmódja miatt. A szónoklat tanára még nem tartozik azok közé az olvasók közé, akiket Tacitus megmosolyog mert Lucretiust Vergilius fölé helyezik (Tac. dial 23)." (Albrecht, 230. old.)
Jót szórakoztak Poggioék magukban...
Szóval ott tartunk, hogy Quintilianus egyetlen kéziratát Poggio egy évvel (1416) Manilius kézirata előtt fedezi fel, Szent Gallen egyik ledőlt, üszkös tornyában.
"Rómán kívűl a korai CSÁSZÁRKORban nemigen volt jelentős latin kultúrközpont."
Tekintsük elfogadottnak, és ezzel ezt a vitát is berekesztettnek tekintem!
Rómában latin volt a nyelv, a birodalom nyugati részében az is maradt.
A keleti részben a hellenisztikus államok maradványaiban erős volt a görög, főleg az uralkodó rétegben, akik ténylegesen makedón eredetűek voltak. Itt a latin nem terjedt el a nép nyelvében sem, mert sokkal fejlettebb társadalmak voltak, mint a nyugaton meghódított területek és nem volt latin letelepedés sem. De azokon a részeken, melyeket a makedón hódítás elmaradottságuk miatti érdektelenség miatt nem érintett (pl. a Balkán északi része), ugyanúgy as latin terjedt el, mint nyugaton.
A művelt római réteg tényleg jól tudott görögül.
"A legszebb az amikor a hamisítok görögül "romanosznak" hívják magukat..."
De hiszen a római birodalomnak gondolták magukat. Nem örökösnek, hanem az igazi, folytonos római birodalomnak.
Heraclius 600 után kezdte magát görögül "bazileusz"-nak nevezni, a "Caesar" meg "imperator" helyett. Innentől ez lett a bizánci császár neve. De nem hívták magukat bizánci birodalomnak. Magát a görög (Hellén) szót sem használták magukra még Bizáncban sem, mert azt a régi pogány (értsd nemkeresztény) görögökre használták.
Tényleg jó volna eldönteni ezt a nyelvi kérdést?
Latin vagy görög.
A sok zavaros hamisitás nyomán értem én a kutatók problémáját, hogy Rómában mi is volt a menő nyelv; a görög, vagy a latin?
Sokat olvashatunk a művelt görög rabszolgákról, akik görögre tanítják a rómaiak gyerekeit...
Csak a nyelvkérdéssel nyakon lehetne csipni a teljes hamisítás rendszert, hiszen össze-vissza hullámzik a görög nyelv ismerete a római birodalomban...
A legszebb az amikor a hamisítok görögül "romanosznak" hívják magukat...
Ehhez képest azért érdekes, hogy a nem latin központokban is latin felírattal verték a pénzeket:
Trier, Lyon, Arles, Narbonne, Thessalonica, Heraclea, Constantinopole, Nicomedia, Cyzikus, Antiochia, Alexandria, stb.
Az ilyen infokkal már vannak fenntartásaim, hiszen a 15. században nem volt nehéz elintézni, hogy megemlítsék Petrarca hagyatékában azt a töredéket...
Egyébként biztos olvastad, az ifjabb Pliniust tanította... Azért elég belterjes társaság voltak, nem?
Annyi város volt abban a nagy birodalomban, megannyi kultúrközpont...
De a hamisításokban is kell lenni egy sorrendiségnek!
Hosszú vitánk azt eredményezte, hogy Tacitus is legalább három hullámban készült el:
Boccacccio 1313-1375
Bracciolini
Cusanus köre 1464-ig
Különbséget kellene tenni aközött, hogy a nevét említik, vagy hogy szakszerűen idéznek tőle. És az más szerzőnél fenn is marad!
Persze csak úgy, hogy én Justinus azt mondom, Pompeius Trogust kivonatolom kevés.
