Vajon miért hibázott 6 napot Ptolemaiosz a Nabonassar era kezdetével?
"According to Claudius Ptolemy in his work Almagest, this gave rise to an era beginning at noon on February 26, 747 BC, when the Anno Nabonassari began"
Ellenőrizni Theon adatait akkor tudnánk, ha tudnánk, melyik napfogyatkozást látta (mert ha a 364-est, akkor nagyon mellétrafált) A te tippedet inkább nem kommentálom, mert az még rosszabb"
F Richard Stephenson nagyon pontosan ki tudta számolni a Delta T értékét az i.sz. 364-es napfogyatkozásra.
"Mesterével Bessarion niceai érsek kérésére Rómába utazott, ahol rábízták PtolemaioszAlmagest című munkájának kritikai fordítását. Peuerbach 1461-ben bekövetkezett halála után Regiomontanus a munkát az itáliai Giovanni Bianchinivel együttműködve fejezte be; a művet utóbb Kopernikusz és Galilei tankönyvként használták. Ugyanebben az időben keletkezett a - csak később, 1553-ban kiadott tankönyvként használatos - háromszögekről írott műve; továbbá a görög nyelvű Újszövetség másolata. Rómában is szoros kapcsolatban állt a humanista körökkel."
Ilyen esetben amikor max. 1,5 óra a delta-T nehéz bármit is bizonyítani.
De mi van akkor amikor 6 óra a delta-T, mondjuk Ptolemaiosz első holdfogyatkozásánál?
Ptolemy első holdfogyatkozása közismert;
The first is recorded as occuring int he first year of Mardokempad, Thot [I] 29/30 in the Egyptian calendar [-720 mar 19/20]
(Almagest, IV,6 trans. Toomer 1998. p.191)
Oppolzer Canonjában a telihold fázisa 19:04 a NASA szerint 18:28, Mucke/Meeus szerint 18:18 (JD 1458157.29)
A holdfogyatkozás Almagestben megőrzött leírása tökéletesen ráillik a holdfogyatkozás visszaszámolással rekonstruált ábrájára.
A holdfogyatkozás kezdete 1,5 órával követte a holdkeltét és teljes volt.
A NASA, Mucke/Meeus és Oppolzer szerint is 97 percig tartott a teljes takarás és 226 percig a részleges. Ilyen pontosan ki tudták számolni? De meg kell ismételni magamat, hogy 1887-ben még nem tudtak a Föld forgásának a lassulásáról! Tovább forszírozva a kérdést, honnan tudhatta P.A. Hansen 1857-ben, hogy -720 marcius 20-án 19:04 –kor következett be a telehold fázis. Pedig valahonnan csak csak tudta, mert képtelenség a szabálytalan mozgású (libráció) hold helyzetét 2750 évre visszamenőleg ilyen pontossággal meghatározni. Ha csak +/-2 óra hibát vét a 19. századi visszaszámoló már nem stimmel Ptolemy leírása és F. Richard Stephenson nem tudja elegánsan bizonyítani, hogy ebben az esetben a Delta T 21650 sec, azaz 6 óra.
(F, Richard Stephenson, Historical Eclipses and Earth’s Rotation, Cambridge 1997., p.100)
(A 2009-es NASA állapot szerint 5h 44m volt, amely képes állandóan kicsit módosulni…)
Egyébként zseniális körkörös bizonyítás, hiszen Oppolzer adatait (GMT) átszámolják Delta T alkalmazásával TT, TD vagy ET időre, majd a kapott eredményből delta T levonásával megkapják a korabeli helyi időt UT…
De mi lehet a megoldás egy ilyen helyzetben? Egyszerűbb, mint gondolnánk.
P. A. Hansen táblázataiba bekerültek Ptolemy holdfázisai, mind a 19 holdfogyatkozásé, és ennek segítségével sikerült kiszámolnia -720 és a saját kora közötti fázisokat. A 15. században már készültek komoly táblázatok, amelynek eredményeit szintén felhasználhatta. Az ennél korábbi Húsvéttáblázatok csak a nap meghatározásokban segíthették.
Látva a törvényszerűségeket kiszámolta a holdfázisokat előre, egészen a 2163-as évig és visszafelé a -1207-es évig. (Nem kutattam, nem láttam táblázatait, csak feltételezem) Természetesen mindezt kézi számolással végezte.
Természetesen a számítógép sem csodaszer, hiszen csak azt tudja kiszámolni, amit az ember belétáplált. Tehát ha egy jó vagy téves holdfázist egy vélt időpontra (-720. március 20 18-19 óra közé) rögzítik, akkor az eredmény lehet, hogy nagyon pontos lesz csak téves. Téves kiindulási adatok alapján a következtetések is tévesek lesznek. Esetünkben én a holdfázist (Ptolemy nyomán) el tudom fogadni, annak ellenére, hogy Robert R. Newton egy teljes könyvet szentelt annak a véleményének az igazolására, hogy Ptolemy egy ókori szélhámos volt, nem mért, hanem csak fabrikált holdfogyatkozásokat és egyéb csillagászati adatokat. (Robert R. Newton, Crime of Claudius Ptolemy, 1977)
Ma már tényleg nincs jelentősége annak, hogy valós mérések, vagy fabrikált holdfogyatkozásokkal van dolgunk, hiszen múltbeli időtengelyünk részévé váltak, már a 19. században, és ezeknek a felhasználásával született meg Oppolzer Canon-ja. A további finomítások csak annak köszönhetők, hogy egyre pontosabban tudták mérni a három test (Nap, Föld, Hold) egymás közötti távolságát, és méreteit.
nem kellene keverni a delta T értékét meg a napfogyatkozás időpontját, szerintem. Az időpont nagyjából ugyanaz nagyobb földrajzi eltérések esetén is, illetve egy adott helyre vetítve minimális az eltérés, a teljes takarás sávja viszont teljesen máshova esik, ha más a delta T. Semmi meglepőt nem látok abban, hogy az időpontokat tíz-húsz perc pontossággal mind ugyanúgy számolták. A takarási sávot pontosan kiszámítani pl. kétszáz kilométer pontossággal, az már más tészta. Ilyet nem is csináltak, pedig ebből jönne ki igazán a delta T
Ellenőrizni Theon adatait akkor tudnánk, ha tudnánk, melyik napfogyatkozást látta (mert ha a 364-est, akkor nagyon mellétrafált) A te tippedet inkább nem kommentálom, mert az még rosszabb
Nagy kár, mert foglalkozott a témával. Táblázata szerint 3.28 és 5.19 közé kell interpretálni a 2.50 és 4.30 között mért helyi időt, Neugebauer ezt 3.12 és 5.20 közé teszi.
A modern csillagászok már megengedőbbek; 3.00 és 4.54 közé teszi Hofman, míg Stock 4.10 és 5.56 közé.
Maga a "Nagy Ginzel" 3.31 és 5.16 közé. 1920-21-ben Foth 3.27 és 5.08 közé...
Tehát Oppolzer ugyanazt tudja mint a többiek, tehát bátran használható.
nem lehet zéró a deltaT, de ha még lehetne is, akkor sem jó, mert Theon szezonális órában meg eqiunoxiális órában is megadja ugyanazt, és a kettő arányából megbecsülhető, az év melyik szakában lehetett amit megfigyelt."
Hopp egy légy!
Melyik művében is adja meg szezonális órában megfigyelését Theon?
Oppolzert nem tudom, nem is érdekel, de pont azért, mert volt delta T, lehetne tudni, hogy pl. Hydatius fogyatkozásait cca. mikor számolták ki (feltételezve, hogy egyazon muki számította ki mind, és ő tényleg nem tudott a delta T-ről) A te gyanusítottad is esélyes lehet, akár.
Ez megint csak azt bizonyítaná, hogy Theon AD 364-ben birtokában volt egy olyan pontos óraszerkezetnek amellyel különbséget tudott tenni 2.50 (Seas.hrs.) kontra 3.18 (Equin.hrs.) között, és 4.30 kontra 5.15 között.
...........
miért ne lett volna birtokában? Egy egyenes hosszú bot kell hozzá, meg egy alkalmas hely ahova leszúrod (ahova odasüt a nap és legalább egy évig megmarad a jelölés amit közben odavéstél). Theonnak még asztrolábja is volt hozzá, így még több műszere is volt a feltétlen szükségesnél."
Logikus, érthető...
De akkor mit vacakolnak a fizikusok, hogy mennyi a delta-T az i.sz. 364-es évben? Mert amit írsz, csak akkor igaz, ha 1 óra 40 perc a delta-T....
Oppolzer meg honnan tudta, a jó holdfázist, ha a 19. században még nincs is delta-T?
“This is the story of a scientific crime. By this, I do not mean a crime planned with the care and thoroughness that scientists like to think of as a characteristic of their profession, nor do I mean a crime carried out with the aid of technological gadgetry like hidden microphones and coded messages on microdots. I mean a crime committed by a scientist against his fellow scientists and scholars, a betrayal of the ethics and integrity of his profession that has forever deprived mankind of fundamental information about an important area of astronomy and history.”
[Robert R. Newton; THE CRIME OF CLAUDIUS PTOLEMY, Preface]
The above devastating criticism from Robert R. Newton’s Preface is directed to Ptolemy’s main astronomical work which is usually called the Syntaxis. In chapter XIII of his book R. Newton expresses his firm opinion in connection with the entire Syntaxis that all the “observations” of Ptolemy in relation with the Sun and the Moon are fabricated, they are the results of retro-calculations (thus we have a case of forgery).
R. Newton also accuses the astronomer Ptolemy that his data, taken by him from earlier authors, was also partly forged. The academic science did not pay too much attention to Newton’s critical remarks since our scientists are very sure that the inaccuracy of Ptolemy’s data is purely the result of measuring errors which show the limited measuring possibilities of Ptolemy’s own life-time.
Recently when we have at hand my Hungarian calendar and Seleucid code there is a completely new perspective to investigate and explain the “inaccurate character” of data recorded in the Syntaxis.
In the earlier chapters of my book the Reader was informed about an astonishing fact that as a result of erroneous synchronization there was done a fatal mistake when the Seleucid dates were wrongly placed on the astronomical time axis, that is the mentioned dates were misplaced by 2424 synodical months (let me call this time length as Hunnivari’s cycle). Accepting this revealed misplacement we have also a possibility to check the data of Syntaxis. For me it is not so difficult to perform the checking since we generally have the dates with day exactness.
But before we are going to deal with the dates of data in Syntaxis we must answer one basic question, “For Ptolemy who lived in emperor Hadrian’s times, was there a real possibility to retro-calculate with day and hour exactness the occurrence of a lunar eclipse which had happened 850 years earlier than his own life-time and was he capable, at the same time, to properly calculate the duration of the same lunar eclipse?”
Without data of observations how could Ptolemy built up his monumental system which covers the time-interval from Nabonassar to the reign of king Antonius, the Roman emperor?
It is complete nonsense! It cannot be said in good faith and it is absurd to claim. By the way, is it a reality today for a physicist-astronomer who has the latest model of computers to retro-calculate properly and to determine correctly the data of a lunar eclipse which occurred 2800 years ago? No, he cannot do that at all as it will be convincingly proved in the later parts of this book!
At this point we can consider another aspect and we can ask a disturbing question, “What would be the standpoint of the modern physics and astronomy in case the works of Ptolemy, the Almagest or the Syntaxis (which are in publications since 1515) would have been lost forever, or if fatal mistakes would be done by the numerous transcribers (during the passed time of 1300 years)? Would the scientists of NASA estimate, with such self-assurance, the phases of the Moon which are at a distance of 2000 years from us in the past? When we know very well that the synodic month is a measuring unit of very uncertain length?”
„For the year 2000, the length of the mean synodic month (New Moon to New Moon) is 29.530588 days (=29d12h44m03s). However, the length of any one synodic month can vary from 29.26 to 29.80 days due to perturbing effects of the Sun on the Moon's eccentric orbit.”
Nevertheless, our scientists mislead the general public maintaining that they can retro-calculate with the exactness of a second and they can determine the sky positions as far deep in the past as 2800 years.
I think it is just enough to remind my Readers about the uncertainty around the delta-T. As far back as 2800 years this uncertainty can cause a mistake of several hours when we try to guess the occurrence of a solar eclipse, especially when we try to determine its location.
The main factor which causes the impossibility of the exact retro-calculation is the irregular movement of the Moon. The phases of the Moon cannot be retro-calculated exactly, we can only guess them!
“The fact that the angular velocity of the moon goes through an oscillation, having a place where it is a minimum (apogee) and another where it is a maximum (perigee), has been known for a long time. The Babylonians knew of this oscillation in velocity and had well-developed methods of including it when they calculated ephemerides of the Moon. By following perigee and apogee over long periods of time, they also knew that the positions of the lunar perigee and apogee moved steadily through the heavens, and this knowledge passed to the Greek astronomers.” (Newton, p. 110)
However, at NASA, they pretend as if everything is in complete order. Dating back 4000 years (2000 BCE), they give us the values of the Moon’s phases with a minute exactness and those Moon phases determine the time and place of the historical lunar and solar eclipses. On page 191 of Ptolemy’s modern English edition the anomaly of Moon is demonstrated by the means of three Babylonian eclipses.
The main question for my investigation is, “Are we dealing with retro-calculated, that is with forged data, or do we have records of genuine contemporary observations?”
És nem is azt jelenti, amit te próbálsz beleérteni.
"Hol, ki őrizte, melyik asztalfiókban?"
Bizáncban, mint ahogy az Almagesztet is megőrizték ott. Azt ugyanis nemcsak arabból fordították latinra, hanem görögből is.
"Erre az szokott lenni a válasz, hogy szorgalmasan másolgatták a népvándorlás idején, lefordították arabra, azok is őrizgették, másolgatták, majd a cremonai latinra fordította a 12. században, oszt a 15 század végén megtalálták...
Ha antik irodalmi műről (pogány) van szó, akkor a szerzetesek titokban éjjel másolták, nappal pedig nyilvánosan égették..."
Tudod van olyan, hogy tudománytörténet. Meg kellene ismerkedned vele, megérné. Egy indexre összedobott cikkből messzemenő következtetéseket levonni, ráadásul úgy, hogy kiforgatod a cikk állításait... ez elég komolytalan dolog.
Aztán ahogy a görög kultúra és tudomány sok más vívmánya, úgy ez is jó pár évszázadra feledésbe merült." =
1400 évvel megelőzte korát...
Hol, ki őrizte, melyik asztalfiókban?
Erre az szokott lenni a válasz, hogy szorgalmasan másolgatták a népvándorlás idején, lefordították arabra, azok is őrizgették, másolgatták, majd a cremonai latinra fordította a 12. században, oszt a 15 század végén megtalálták...
Ha antik irodalmi műről (pogány) van szó, akkor a szerzetesek titokban éjjel másolták, nappal pedig nyilvánosan égették...
