Szervusztok ! Egy régi MTI.-s szakkönyvem van német nyelven, és hű magyar stencil megjelenéssel. Ez a könyv komoly segitség lehet a műtermi alakos felvételezéshez, de már én nem dolgozom ezen a területen, igy eladó, 30eFt, barátilag
Ezt a képet is én csináltam. Nem reklámból vagyok itt. Index nem hoz ügyfeleket. Majd a házamra kirakok egy reklámposztert. Amit megtanultam, hogy nincs értelme így kohozni a minőséget. Az ügyfelek olcsó fényképészt akarnak. Pont nem a tehetősek találtak meg. Inkább érdemees arra koncentrálni, hogy a nyers fájl jó legyen. Én így jártam, hogy mindenki szid és csak a kritikákat kapom, úgy, hogy azért az esküvőért is csak 20.000 Ft-ot kaptam. Mások nyomják százezrekért és nem is csinálnak szép képeket és folyton dícsérik őket, meg ömlengenek róluk.
Ebből mondjuk pont nem derül ki, de ha menyasszonyt is úgy fotózol mint a kutyát akinek egybeolvad a feje a mögötte levő kővel akkor azért elgondolkodnék hogy érdekeljen az ajánlat...
Megvaaan! Fityiszt az agyi érelmészmánafenébennek! Porto Venere, a Szent Péter templomban történt a baleset, a túlpart meg Palmaria szigete, szóval csupa jó hely. Ugyan a tárgy szempontjából mindegy, de a többi képpel együtt már beugrott. A gugli is azt mutatja:).
Háttérben talán a Ligur-tenger, ki emléxik már arra:(. Ezek is ketten voltak, a másikuk távolabbról, eleve egy 200-as telével tolta (a beállításért bocs, én rendes turistaként tájképeztem éppen, erre hirtelen megjelentek, és nem tudtam kihagyni - az öregúr a nyugalmazott maffiózó fazonjával különösen jópofa volt:). A násznép a párszáz méterrel távolabb lévő templom előtt gyülekezett, ezek hárman pedig szépen, ráérősen odabaggyogtak, csak a fotósok kísérték őket. Szerintem tucatjával készülhetett igazi, jó kép, csak erről az egyetlen sétáról, volt miből válogatni...
A horvátoknál meg egy triót láttam, egyikük a parti kápolnácska tetejéről(!) videózott lefelé hasalva, könyékkel a rozoga ereszcsatornába támaszkodva. Még nekem is halálfélelmeim voltak, mert ha egy sirálysz@ron megcsúszik vagy enged a bádog, abból jól nem jöhetett volna ki, mert lefejeli a járdát. A másikuk vakukkal bűvészkedett, a harmadik pedig mint a mérgezett egér, és közben vezényelte is a vakust... Mondjuk ez már sok is volt nekem, valahogy nagyon feltűnőnek éreztem a ténykedésüket, de hát a vendégek teljesen természetesnek találták, rájuk sem bagóztak. Ja, és senki -valóban senki, még a tinik sem!- nem nyomorgatta a mobilját, igaz, azzal sem foglalkoztak, hogy ne legyenek útban. Szóval mindenki a maga dolgával törődött.
Nehéz ügy ez felénk. Egyszerre lenni küldetéstudatos szűznek és madamnak...
Amúgy Anglia egyik legismertebb esküvőfotósa, korábban Leicákkal is fotózott filmre ilyen stilusban :-) A felesége viszont később csatlakozott csak hozzá. (megjegyzem a tájképei pl. nem tetszenek) Adalék, persze nem fogom megtalálni az interjut: beszélget egy riporterrel a képekről aki csodálkozik hogy 30-35 képet ad át, kicsivel később kimegy teát főzni de előtte kiszór egy halom fotót a vendég elé hogy rakjon össze egy esküvőt belőle, a tanulságot rátok bizom :-)
Nos, itt van a tőlünk nyudotabb társadalmak előnye, de néha nálunk is van rá példa: két fotós, vagy akár több dolgozik együtt.
Az egyik a kötelezőt nyomja, a másik a szabad érzelmeket, a rokonok nézését, arcát, reakcióit, stb.. és ez itthon sem megfizetethetlen,
ha egy jó páros áll össze. Tavaly és azelőtt egy volt menyasszonyommal - aki azóta gyógytornász és fotós szaksulit is elvégzett - vagy 4 eskit toltunk együtt. Ő Nikonnal, én Canonnal, de volt melletünk Canonos vidós, aki boldogan válogatott az obijaimbóL
Egyet nehéz überelni: a telefonos rokonokat... mindenhol jelen vannak, mindent jobban akarnak látni és mutatni....
Igen, ez (kellene legyen) elvárható szint, a kamera innenső oldalán feltétlenül. A szó pozitív értelmében vett riportfotók, elkapott pillanatok, szituációk "leleplezése" - és ezekbe igenis beleférnek néhol a technika és a körülmények közötti ellentmondások is. Amúgy szerintem mindegy, hogy mennyiből vadászta ki ezt a sorozatot, lényegesebb, hogy ezeket emelte ki, hogy bemutatkozzon (mondjuk ettől még lehet neki is pocsék napja...).
Szerintem, szerinted. Csakhogy az ilyen képeket a fejünkhöz vágnák, ha az átlag igényekkel/színvonallal számolunk, illetve a portfóliónkat aligha tölthetnénk ki velük. Amúgy nem igaz, hogy sokaknak nem tetszenének ezek a fotók, sőt - csak egyszerűen nem tudják a (rendkívüli) szituációt és a (rendhagyó?) stílust, megfogalmazást összeegyeztetni, és erre nem is bátorítja őket senki-semmi.
Sztori.
Mint egykori tanáraikat, a fiatalok meghívtak bennünket az esküvőjükre (tehát nem elsősorban képelni, el sem vállaltuk volna). A "hivatalos" fotós megkérdezésével/beleegyezésével, munkájának tiszteletben tartásával mi is szorgosan csináltuk a magunk képeit (jó srác volt, még mindig alázattal és szorgalommal állt a feladata elé).
"Profi", szép anyagot hozott a fotós, fantázia és merészség is több volt benne az átlagosnál (van olyan?) - na, szóval nem sík gagyival szúrta ki a megrendelők szemét, akik így egy jó és tisztességes, de tizenkettő egy tucat mestermunkát kaptak kezükbe. Mi több, a szülőknek is roppantul tetszett az anyag...
Valami miatt mégis a mi CD-kre kiírt fotóinkat veszik elő a gyerekek, ha mutogatják valakinek az esküvői képeiket, vagy ki akarnak printeltetni egyet. Azok persze elsősorban nem a "kötelezőt" hozzák (igazából ilyesmi alig van közöttük, mert ugye a meghívott fotóst mégsem taszigálom odébb, újrázás meg még mindig nagyon nemvan...), viszont az összes többit igen. Pl. hogy a menyasszonyon mindvégig edzőcipő volt, úgy fájt már szegénynek a lába, az após zakóján a dudor döbbenetesen hasonlított egy laposüvegre, meg ehhez hasonlók:).
Szóval most van nekik egy kirakat-anyaguk, meg egy emlékanyaguk, éppencsak-átfedéssel, de érzelmileg inkább az utóbbihoz kötődnek. Mondjuk minkét fiatalban mocorog ez-az az ízlésnek nevezett dologból, mivel műveszeti iskolából ismerjük egymást, ahol bizony eléggé a sor elején álltak. És hát ugye a "verseny" is kissé igazságtalan a két sorozat között, mert hát más-más volt a felelősség és az elvárás is. Talán az lenne részemről a legbecsületesebb, hogy ha azt mondanám: kiegészítik egymást.
Megkérdeztem őket, hogy megbeszélték-e a fotóssal, mit szeretnének kapni. Igen és nem! A "szokásos" anyagot kérték -helyszínek, események-, aztán hogy és mint, már teljesen rábízták a fazonra, aki -ezexerint- nem próbálta őket meggyőzni másról, és hozta is a "szokásost". Pedig biztosan tudhatott volna sokkal-sokkal többet is adni! Ha másból nem, akkor az amúgy kukázott anyagából (és nyilván újabb időrabló melóval) talán ki is jöhetett volna valami:) - de azt ki fizetné meg? Vsz azokból is egészen fájintos "kiegészítő" kerekedhetett volna... A lényeg a volna. Teljesen megszokott, sablonos menetrend ez, a javulás a réghez képest csak abban áll, hogy már nem csak öt-tíz tekercsből, hanem többezer fájlból válogathatjuk össze a "javát". Amúgy nekem is van több száz olyan képem, amelyekről már az sem rémlik, hogy hol készülhettek - csak egyszerűen tetszettek annyira, hogy máig meghagyjam őket, ám az átadott anyagban nem lehetett helyük.
Szóval van a belső mérce, és vannak az elvárások.
Egyszerű alkalmazkodás ez, kérem, és még tükörbe is tudunk nézni. Én legalábbis nem memóriából borotválkozom:).
Minőségi művészet, az de ha ezt igy odaadnám egy menyasszonynak az esküvő után "tessék a képek, 150e huf lesz " akkor első körben elsírná magát aztán közölné, hogy eláshatom magam és elkezdene bíróságot is emlegetni.
Valóban színvonalas anyag. Ilyenkor számomra az a kérdés, hány esküvő anyagából válogatta össze, és mit tud készíteni egyetlen esküvőn. Sőt a legrosszabb anyaga is érdekes volna, mert vannak könnyen fotózható esküvők, és vannak olyanok ahol a körülmények finoman szólva nem könnyítik meg a fényképezést. Persze nekem mindegy, én már nem nősülök.. :)
@Unikabogya: ne legyenek nagy reményeid ahhoz, hogy "pedagógiai" célzattal becsempészett, mégoly kreatív, netán akár művészi képi megoldásaid és/vagy a szokatlan (vagy inkább a műfajban valóban feltűnően hanyagolt) témák elnyernék a megrendelők tetszését. Sem előre, sem utólag.
Miért?
Nem kizárt, hogy néhányuk igen nagyra értékelné, de az albumaikba akkor sem ezeket kérnék. Az életképeket hagyjuk máskorra, teccikérteni? Ez itt most egy esküvő, a miénk, életünk nagy és csak néhányszor előforduló napja:), amikor nem a nyoszolyólányok sanda/kaján pillantásait akarjuk dokumentáltatni! Lehet, hogy az unokatesó Fecóék jót vigyorognának, hogy né má, Biri néni a szokottnál többet öntött a kontya alá a kelleténél, oszt mijjen jaó fej lett tülle, hogyan ropta! Ámde jönnének az örömanyák/apák, no meg a Béci bá a zuccábul, vsz a Józsi is a korcsmábul, hogy ezé a sz@ré fizettétek ki asztat a rengeteg zsét? Ennyiért ők is megcsinálták volna ugyanezt a zelgéiksz mobiljukkal, frankóbban!
Meglepne, ha eddig mást tapasztaltál volna. (...de szeretnék már végre meglepődni!)
cseréld le a referenciaképeidet bemozdult isozajos képekre és ha elkezdenek özönleni a megkeresések egymásra licitálo menysszonyokkal akkor jó irányba indultál el.
Ismeritek a mywed.com oldalt? Ez egy esküvői fotósokat világszerte gyűjtő oldal. De a lényeg nem ez. Hanem, hogy tanulmányozásával alaposan kezd megváltozni az esküvői fotózásról vallott véleményem. Amíg én is sok más általam ismert fotós is egyfolytában arra törekszik, hogy minél kevesebb zajjal, minél jobb megvilágítással készüljenek a fotók, itt egészen mást látok. A rendszeres éves versenyen most is a legjobb 10 fotós képei ISO zajosak, a legtöbb nem is használ vakut, olykor be is mozdul, életlen is. Mégis a közösség és a szakma ezeket találta a legjobbnak. Hiszen a mondandójuk fantasztikus. ÉS ami még meglepő, nem a templomi, hivatali és beállított képek tengenek túl, mint ahogy azt tapasztalni a szolgáltatók referenciájában. Ahogy egyre többet ezeket nézem, kezdem azt mondani, hogy nem arról szól az esküvői fotózás, mint amiről gondoltam én is. De hátfolyamatosan tanul és változik az ember.
Ne bonyolítsd túl a dolgot. Ha webdizájner akarsz lenni, annak biztosan van egy teáor száma, ennyi. Hogy a munkát miből rakod össze azzal senki sem fog foglalkozni. Ha nagyon biztosra akarsz menni, választhatod még a fotóművészeti tevékenységet is, tudod a művészeknek nem kell semmiféle képzettség, (képesség se nagyon:) )
Hogy mire fizetsz adót? Ebbe nem mélyednék bele, majd egyszer talán Te is megfejted.
MIvel nem értek hozzá, csak blöffölök: a kedves megrendelővel aláíratod, hogy átadott neked nyers fényképeket további feldolgozásra... (nálunk 5€ért kapsz maszek engedélyt fotózásra, nem kérnek szakmai papírt)
Most ez mire válasz? A problémám pont az, hogy én kristálytisztán választottam tevékenységi kört, csak annak vannak olyan homályos területei, amiben ki kell kérnem a hivatal legalább ügyintézői, szóban történő hozzáállását, hogy a nagyon homályostól egy picit élesebben lássak.
Mert ha nagyon akarom, akkor bele lehet magyarázni, ha nem akarom, akkor nem. Webdesign, tessék, szó nem esik fotózásról, bemutatkozó videó készítéséről a teáor leírásban, viszont számtalan gyakorlati lépéséhez igenis fotót/videótt kell készíteni, főleg az új trendeknek megfelelően. Na most akkor webdizájnolok-e a tevékenység végzése közben, vagy webdizájnolok ÉS fotográfiát is folytatok? Na? Ez le van valahol konkrétan és érthetően írva? A teáor leírások erre nem adnak választ, áttanulmányoztam mindet.
Pl. adott egy meló, a megrendelő azt kéri, hogy a cég bejárata is legyen rajta a honlapon de úgy, hogy két gomb legyen az ajtókilincsen és ha egérrel a kilincs fölé megyek, kis áttetsző háttérben futó 10mp-es videó induljon el, amiben a kilincs megmozdul. Előkapom a gépem, katt egy nyers kép, katt egy gyors kilincs-videó, oké, otthon utómunkázom, beépítem, kész van. Erre előugrik a NAV ellenőr, na kérem, Ön fotográfiát ÉS videót is készített, fotográfus illetve filmkészítő/videókészítő papíren zi bitte. VAGY, ön a webdizájn folyamatához készített nyersanyagot, aminek az eredménye a kész dizájn lett, számla rendben auf viderzén.
Akármit bele lehet magyarázni, arra vagyok kíváncsi a hivatalban, hogy hivatalos személy mit tud mondani erre. Lehet elküld, hogy nem tudja. Rendben. De kíváncsi vagyok. Nem magam helyett akarok mással döntést hozatni, mert nem tudom mit válasszak.
Egyébként meg nehogy már nekem kelljen ezt jobban tudni és én kérjek elnézést a hivataltól, hogy érdeklődök. Mi a francra fizetem az adót? Ez természetesen költői :)
Szervusztok ! Egy régi MTI.-s szakkönyvem van német nyelven, és hű magyar stencil megjelenéssel. Ez a könyv komoly segitség lehet a műtermi alakos felvételezéshez, de már én nem dolgozom ezen a területen, igy eladó, 30eFt, barátilag
