Ahogy írod.. a felvevőpiac nem bővül. Sőt céges szinten zsugorodik. A marketing azt követeli meg hogy napi 6 poszt... ezt profi fotókkal nem tudják teljesíteni, így telefonnal megoldják. És rájönnek hogy jó az az embereknek... Maradnak a minőségi kampányok amihez azért kellünk. De már nem alap a színhelyesség... nem alap a normális bemutatás. Jöhetnek a gagyi effektek amitől nem tudod eldönteni hogy a fotó tavasszal, nyáron... vagy ősszel készült. Én most munkához kerestem modelleket. Volt aki azért esett ki a válogatásból a megrendelő részéről mert a "portfóliója" amit küldött ilyen effektezett szutykokból állt. Nem látták a hajszínét. Nem látták a bőre színét... mármint láttak valamit de az nem az volt amit kerestek. És azt már mondani sem mertem hogy amit küldött, az egy tervező kollekció sorozata volt... ahol meg a ruhák színét, anyagát, textúráját sem lehetett látni. Mert a fotós élt a művészi szabadsággal és csinált olyat ami neki tetszett. Ami "divatos". Csak épp nem felel meg a normális elvárásoknak. És csodálkoznak hogy nem megy a bolt... mert aki piros ruhát keres az nem barnás-vöröses fotó alapján fogja meglátni a neki tetszőt. El van ez már cseszve rendesen :)
A fotóskénti megélhetés már régóta nem ízlés kérdése - mármint amilyen fotósok megélnek az ismerettségi körükből ott jó eséllyel le lehet szűrni hogy a vizuális kultúra alapjaiban hiányzik egy jó nagy csoportnál. Nem a jó fotósok tudnak megélni, hanem akik már megteremtették a saját ügyfélkörüket. Tehetséges, de kezdő ismerőseimnél látom hogy már 3-4 éve sem lehetett piacot teremteni. A fb, insta sok esetben egy szép lufi.... hiába van 50e vagy 100e követője, amikor ezek a sima rajongók nem potenciális ügyfelek akkor cseszheti... És általában nem azok. (általánosításnak tűnik.. de itt konkrétan mondjuk 50-100 fotós munkásságából indulok ki)
Papír. Nos az olyan alap ami nélkül legálisan nem lehet dolgozni. 300-400e Ft-ból 2020-ban 6 hónap alatt meg lehetett szerezni. Ez egy átlagos fotósnál első hónapban visszajön. De átlagos fotóson azt kell értenem hogy már jó ideje csinálja, ismerik.. volt bevétele a munkáiból csak nem legálisan.
2020 a legrosszabb évünk volt. Mindössze 3 hónapot dolgoztunk. Munkája az ifjabb fotósoknak és kalandoroknak, csak úgy lesz, ha megtudják szerezni a régi fotósok munkáját...azok meg elmennek karbantartónak vagy portásnak valamelyik iskolába vagy intézményben.
Szervusztok ! Egy régi MTI.-s szakkönyvem van német nyelven, és hű magyar stencil megjelenéssel. Ez a könyv komoly segitség lehet a műtermi alakos felvételezéshez, de már én nem dolgozom ezen a területen, igy eladó, 30eFt, barátilag
Ezt a képet is én csináltam. Nem reklámból vagyok itt. Index nem hoz ügyfeleket. Majd a házamra kirakok egy reklámposztert. Amit megtanultam, hogy nincs értelme így kohozni a minőséget. Az ügyfelek olcsó fényképészt akarnak. Pont nem a tehetősek találtak meg. Inkább érdemees arra koncentrálni, hogy a nyers fájl jó legyen. Én így jártam, hogy mindenki szid és csak a kritikákat kapom, úgy, hogy azért az esküvőért is csak 20.000 Ft-ot kaptam. Mások nyomják százezrekért és nem is csinálnak szép képeket és folyton dícsérik őket, meg ömlengenek róluk.
Ebből mondjuk pont nem derül ki, de ha menyasszonyt is úgy fotózol mint a kutyát akinek egybeolvad a feje a mögötte levő kővel akkor azért elgondolkodnék hogy érdekeljen az ajánlat...
Megvaaan! Fityiszt az agyi érelmészmánafenébennek! Porto Venere, a Szent Péter templomban történt a baleset, a túlpart meg Palmaria szigete, szóval csupa jó hely. Ugyan a tárgy szempontjából mindegy, de a többi képpel együtt már beugrott. A gugli is azt mutatja:).
Háttérben talán a Ligur-tenger, ki emléxik már arra:(. Ezek is ketten voltak, a másikuk távolabbról, eleve egy 200-as telével tolta (a beállításért bocs, én rendes turistaként tájképeztem éppen, erre hirtelen megjelentek, és nem tudtam kihagyni - az öregúr a nyugalmazott maffiózó fazonjával különösen jópofa volt:). A násznép a párszáz méterrel távolabb lévő templom előtt gyülekezett, ezek hárman pedig szépen, ráérősen odabaggyogtak, csak a fotósok kísérték őket. Szerintem tucatjával készülhetett igazi, jó kép, csak erről az egyetlen sétáról, volt miből válogatni...
A horvátoknál meg egy triót láttam, egyikük a parti kápolnácska tetejéről(!) videózott lefelé hasalva, könyékkel a rozoga ereszcsatornába támaszkodva. Még nekem is halálfélelmeim voltak, mert ha egy sirálysz@ron megcsúszik vagy enged a bádog, abból jól nem jöhetett volna ki, mert lefejeli a járdát. A másikuk vakukkal bűvészkedett, a harmadik pedig mint a mérgezett egér, és közben vezényelte is a vakust... Mondjuk ez már sok is volt nekem, valahogy nagyon feltűnőnek éreztem a ténykedésüket, de hát a vendégek teljesen természetesnek találták, rájuk sem bagóztak. Ja, és senki -valóban senki, még a tinik sem!- nem nyomorgatta a mobilját, igaz, azzal sem foglalkoztak, hogy ne legyenek útban. Szóval mindenki a maga dolgával törődött.
Nehéz ügy ez felénk. Egyszerre lenni küldetéstudatos szűznek és madamnak...
Amúgy Anglia egyik legismertebb esküvőfotósa, korábban Leicákkal is fotózott filmre ilyen stilusban :-) A felesége viszont később csatlakozott csak hozzá. (megjegyzem a tájképei pl. nem tetszenek) Adalék, persze nem fogom megtalálni az interjut: beszélget egy riporterrel a képekről aki csodálkozik hogy 30-35 képet ad át, kicsivel később kimegy teát főzni de előtte kiszór egy halom fotót a vendég elé hogy rakjon össze egy esküvőt belőle, a tanulságot rátok bizom :-)
Nos, itt van a tőlünk nyudotabb társadalmak előnye, de néha nálunk is van rá példa: két fotós, vagy akár több dolgozik együtt.
Az egyik a kötelezőt nyomja, a másik a szabad érzelmeket, a rokonok nézését, arcát, reakcióit, stb.. és ez itthon sem megfizetethetlen,
ha egy jó páros áll össze. Tavaly és azelőtt egy volt menyasszonyommal - aki azóta gyógytornász és fotós szaksulit is elvégzett - vagy 4 eskit toltunk együtt. Ő Nikonnal, én Canonnal, de volt melletünk Canonos vidós, aki boldogan válogatott az obijaimbóL
Egyet nehéz überelni: a telefonos rokonokat... mindenhol jelen vannak, mindent jobban akarnak látni és mutatni....
Igen, ez (kellene legyen) elvárható szint, a kamera innenső oldalán feltétlenül. A szó pozitív értelmében vett riportfotók, elkapott pillanatok, szituációk "leleplezése" - és ezekbe igenis beleférnek néhol a technika és a körülmények közötti ellentmondások is. Amúgy szerintem mindegy, hogy mennyiből vadászta ki ezt a sorozatot, lényegesebb, hogy ezeket emelte ki, hogy bemutatkozzon (mondjuk ettől még lehet neki is pocsék napja...).
Szerintem, szerinted. Csakhogy az ilyen képeket a fejünkhöz vágnák, ha az átlag igényekkel/színvonallal számolunk, illetve a portfóliónkat aligha tölthetnénk ki velük. Amúgy nem igaz, hogy sokaknak nem tetszenének ezek a fotók, sőt - csak egyszerűen nem tudják a (rendkívüli) szituációt és a (rendhagyó?) stílust, megfogalmazást összeegyeztetni, és erre nem is bátorítja őket senki-semmi.
Sztori.
Mint egykori tanáraikat, a fiatalok meghívtak bennünket az esküvőjükre (tehát nem elsősorban képelni, el sem vállaltuk volna). A "hivatalos" fotós megkérdezésével/beleegyezésével, munkájának tiszteletben tartásával mi is szorgosan csináltuk a magunk képeit (jó srác volt, még mindig alázattal és szorgalommal állt a feladata elé).
"Profi", szép anyagot hozott a fotós, fantázia és merészség is több volt benne az átlagosnál (van olyan?) - na, szóval nem sík gagyival szúrta ki a megrendelők szemét, akik így egy jó és tisztességes, de tizenkettő egy tucat mestermunkát kaptak kezükbe. Mi több, a szülőknek is roppantul tetszett az anyag...
Valami miatt mégis a mi CD-kre kiírt fotóinkat veszik elő a gyerekek, ha mutogatják valakinek az esküvői képeiket, vagy ki akarnak printeltetni egyet. Azok persze elsősorban nem a "kötelezőt" hozzák (igazából ilyesmi alig van közöttük, mert ugye a meghívott fotóst mégsem taszigálom odébb, újrázás meg még mindig nagyon nemvan...), viszont az összes többit igen. Pl. hogy a menyasszonyon mindvégig edzőcipő volt, úgy fájt már szegénynek a lába, az após zakóján a dudor döbbenetesen hasonlított egy laposüvegre, meg ehhez hasonlók:).
Szóval most van nekik egy kirakat-anyaguk, meg egy emlékanyaguk, éppencsak-átfedéssel, de érzelmileg inkább az utóbbihoz kötődnek. Mondjuk minkét fiatalban mocorog ez-az az ízlésnek nevezett dologból, mivel műveszeti iskolából ismerjük egymást, ahol bizony eléggé a sor elején álltak. És hát ugye a "verseny" is kissé igazságtalan a két sorozat között, mert hát más-más volt a felelősség és az elvárás is. Talán az lenne részemről a legbecsületesebb, hogy ha azt mondanám: kiegészítik egymást.
Megkérdeztem őket, hogy megbeszélték-e a fotóssal, mit szeretnének kapni. Igen és nem! A "szokásos" anyagot kérték -helyszínek, események-, aztán hogy és mint, már teljesen rábízták a fazonra, aki -ezexerint- nem próbálta őket meggyőzni másról, és hozta is a "szokásost". Pedig biztosan tudhatott volna sokkal-sokkal többet is adni! Ha másból nem, akkor az amúgy kukázott anyagából (és nyilván újabb időrabló melóval) talán ki is jöhetett volna valami:) - de azt ki fizetné meg? Vsz azokból is egészen fájintos "kiegészítő" kerekedhetett volna... A lényeg a volna. Teljesen megszokott, sablonos menetrend ez, a javulás a réghez képest csak abban áll, hogy már nem csak öt-tíz tekercsből, hanem többezer fájlból válogathatjuk össze a "javát". Amúgy nekem is van több száz olyan képem, amelyekről már az sem rémlik, hogy hol készülhettek - csak egyszerűen tetszettek annyira, hogy máig meghagyjam őket, ám az átadott anyagban nem lehetett helyük.
Szóval van a belső mérce, és vannak az elvárások.
Egyszerű alkalmazkodás ez, kérem, és még tükörbe is tudunk nézni. Én legalábbis nem memóriából borotválkozom:).
Minőségi művészet, az de ha ezt igy odaadnám egy menyasszonynak az esküvő után "tessék a képek, 150e huf lesz " akkor első körben elsírná magát aztán közölné, hogy eláshatom magam és elkezdene bíróságot is emlegetni.
Valóban színvonalas anyag. Ilyenkor számomra az a kérdés, hány esküvő anyagából válogatta össze, és mit tud készíteni egyetlen esküvőn. Sőt a legrosszabb anyaga is érdekes volna, mert vannak könnyen fotózható esküvők, és vannak olyanok ahol a körülmények finoman szólva nem könnyítik meg a fényképezést. Persze nekem mindegy, én már nem nősülök.. :)
Szervusztok ! Egy régi MTI.-s szakkönyvem van német nyelven, és hű magyar stencil megjelenéssel. Ez a könyv komoly segitség lehet a műtermi alakos felvételezéshez, de már én nem dolgozom ezen a területen, igy eladó, 30eFt, barátilag
