Egyszer még síküveggyári (vagy polcgyári) korszakodban azt írtad, hogy te sohasem törlöd egyetlen képedet sem. Idézném is, de sajnos nem visszakereshető, a munkásságod nagy része elsüllyedt (és süllyed folyamatosan) a történelem viharaiban.
Az ember változik. Egyrészt (jó esetben) egyre jobb képeket készít, másrészt az izlése, világ látása is alakul. Sok olyan képem van, amire ránézve, csak az jut eszembe, hogy ezt meg miért nem vágtam ki a fenébe. Tulajdonképpen ez a legnehezebb. Őszintének lenni magunkhoz, és beismerni, hogy szar, amit csináltunk (ha az). Ha az ember mindig csak a legjobb 10 %-ot tartaná meg, akkor sokkal jobb fotósnak tűnne, mert senki nem látná, hogy mennyi meddőből bányászta ki a gyémántot. : ) Egyébként érdekes, hogy vannak olyan képek, amiket előszedek, és megdöbbentően szarok, ahhoz képest, amire emlékeztem. Meg vannak olyanok, is, hogy hé, ez ilyen jó?
Oké, így tiszta:-) (csak felmerült a lelki szemeim előtt, hogy az egyik műkritikus apáca, a másik meg egy skinhead, és a képen egy virág van, amit pont egy méhecske megtermékenyít...:-) )
A műkritikának van helye, csak nem annak kell meghatározni az értéket. Legyenek emberek, akik cikkeket írnak alkotásokról. Aztán majd én kikeresem, hogy melyikkel egyezik az ízlésem, melyikükre hagyatkozhatok a jövőben. Olyan nincs, hogy mindenkinek tetszik. Ha ki kéne válogatni a 20 legjobb képemet, akkor én is 20-at választanék, a barátnőm is 20-at, majd a végén kiderülne, hogy a 20 legjobb képem darabra 35. Nem kell, hogy mindenkinek tetsszen.
Cakk-pakk az egész műelemzés svihákság. Nem csak a fotóké, hanem az összes művészetet ideértem. Az olvasó eldöntheti, hogy melyik műkritikus véleményével szokott egyezni a sajátja, és azalapján eldöntheti, hogy megnéz-e egy kiállítást, színdarabot, vagy elolvas-e egy könyvet. De az alkotás értékét ugyan ne határozza meg senki. Különösen hülyeségnek tartom, hogy az ember nézi a képet, és olvassa, hogy miért is olyan marha jó/szar, az amit lát. Baszki, látom, eldöntöm.
Akkor Kincses Károly meg a többiek svihákok, mert képértékelést végeznek...:-) (mellesleg nekem is sokszor van bajom a misztifikált képértékeléseivel...)
Szerintem a saját képeit az ember nem tudja igazán objektíven megítélni, mert szükségszerűen jelen volt a fotózáson. Ha olyan ember nézi a képet, aki nem volt ott, azt nem befolyásolja olyasmi, ami a kép szélén kívül van. Van pár képem, ami nem tett különösebb hatást a nézőkre, pedig marha elégedett voltam velük, mikor elkészültek. Azért, mert én tudtam, hogy mit kellett küzdenem, másznom, várnom, hogy olyan legyen. Én ezt láttam a képben, ők meg csak a képet, ami ezek szerint nem volt elég (jó). : )
ZsigaS válasz erre | adatok | e-mail 2003.07.14 02:15 (2905)
Nem veszitek észre, hogy én mennyire üriember vagyok. Hogy Levendula és tsai arrogánsak? Hogy nem bírjáka kritikát, nem türik az ellentmondást, hogy nincs vitakultúrájuk, hogy zéró a rejection tolerance-uk? Hogy modortalanok, tiszteletlenek, irígyek és infantilisek? Hogy minden alkalmat kihasználnak, áskálódásra, pocskondiázásra?
Action, reaction.
Igy aztán "you got what you pay for and what you see".
Ennek fényében érdemes elolvasni a többi hozzászólását. Van benne egyszerű, személyeskedéstől kezdve az anyázásig minden.
Tisztességes, emberi mércével elfogadható hozzászólás alig.
Nekem ez volt a mondanivalóm. Szóval számszerint még nem számoltam, de biztos több ezer. Sőt, ha akarod akár fel is interpolálom neked :)
Akkor még nagyobb lesz.
