Ja igen, és NAGYON FONTOS, hogy az állandóan ujra és ujra az anyja ágyához visszatérő gyereket egyszerűen csak vissza kell kisérni a saját ágyába! (Esti mese, puszi, jóéjt kicsim mármegvolt ugye EGYSZER). Nem beszélgetni vele, csak annyit kell mondani, hogy aludj szépen sss... és kimenni a szobából, még rá se kell nézni a gyerekre, különben tényleg reggelig tartó lelkizés lesz az egész, és a gyerek azt tanulja meg, hogy minden egyes ujrafelkelésnél ujabb foglalkozást csikarhat ki az anyjából.
És persze- mivel már 6 éves nagy fiú - előtte meg kell vele beszélni, hogy ehhez az anyával való együttalváshoz ő már nagy. Nem egy könnyű menet, de korántsem reménytelen, nem kell feladni.
Hát nem elszedni kell mellőle az anyját... eleinte altassa az anyja a saját szobájában, a saját ágyában, de ne feküdjön mellé, csak simogassa a haját, meg meséljen neki... aztán ha ujra átmegy, akkor szépen, határozottan vissza kel vinni, betakargatni, és kimenni.
Ez nem könnyű menet, az első napokban van úgy, hogy 70-80-szor is visszamegy, és alig alusztok egész éjjel, az biztos. De aztán fokozatosan javul a helyzet. Ajánlott irodalom: Vásott kölykök háza c sorozat a Zone Club tévén, vagy pedig a Segítség szülő lettem c sorozat a Viasat 3 adón. MInd a kettő kiváló a maga nemében. Ha nem tudod fogni ezeket a csatornákat, akkor próbáld másoknál megnézni.
Egyébként az nem baj, ha szereti a nőket, maradjon is így, könnyű élete lesz! :-DDD
Az anya szívesen jönne mert bejelentettem, hogy keresek valakit aki velem alszik és szerencsére nagyon féltékeny. Viszont a fiúcska képes végigsírni az éjszakát ha véletlenűl elmegy az anyja. Viszont a másik oldala a dolognak, hogy kiemeltképességű a gyermek, kiemelkedően jó memorizáló és kombináció készségű. Még egy nő sem tudott nemet mondani neki mintha birtokolná őket és örömmel ugrál neki még a 90 éves dédanyja is. Kértem mindenkit, hogy ne tegye, de képtelen bárki is betartani, sőt rámtámadnak. Mitől lett a gyengéje mindenkinek a fiam és mi van akkor ha egyszerűen elszedem mellőle az anyját?
Külön kell beszélni a Zasszonynal meg a gyerekkel. A nejednek meg kell mondanod, hogy rá tartasz igényt éjszakánként egyedül az ágyban (még az is kisülhet, hogy a gyereket holmi alibinek használja arra, mert ő meg nem, de ezt nem árt tisztázni), a gyerekkel meg, hogy ő már nagy fiú az ilyen anyuval együtt alváshoz. Ha ebből nem sül ki semmi, akkor irány a cihológus. Egy 6 éves fiúnak már nem sok keresnivalója van az anyja ágyában...
Tanácsot kérek! 6 éves a fiam és a másik szobában alszanak az anyjukkal együtt. A nővére nagyobb ő már nem igényli és ezt meg is mondta, de a kisfiú miatt az anyjuk a gyerekekkel alszik. Nagyon unom azt, hogy egyedűl alszok és nincs feleségem. Esetleg minden családban ez így megy? Lehet én fogom fel önzőn, de most már szeretnék cselekedni.
Mzs,
úgy legyen!
Mondjuk azt elfelejtettem mondani, hogy nálunk 8 hónaposan volt egy 6 napos hányós/hasmenéses betegség, amikor napi 24 órában mellette voltam, mert annyira féltettem, hogy félrenyel, vagy ilyesmi, na ez nagyban hozzásegített az ostromállapothoz...Aztán szép lassan rendbejöttek a dolok, hogy 1 évesen kezdődhessen minden előlről...:-)))
(mondjuk az tény, hogy minél több gyerek van körülötte, annál kevésbé hiányzom neki. Újabban a 6 éves nagyfiúkra bukik a csaj :-)
nálunk megint úgy néz ki, csak átmeneti volt a helyzet :-))))
lánykám olyan jól elvan, hogy csak na, gyakorolja az új tudományt, a felállást, tegnap a talin simán otthagyhattam a többiekre, nem volt egy panasszava sem! remélem, minékl később jön el újra az anyáskodás ;-é)
Mzs,
hát nagy hajrá Nektek, aztán ha rendbe jönnek a dolgok, akkor ne izgulj, jön a következő ilyen időszak :-)))
Enyim Csibe 6 napja, az 1 éves szülinapján váltott át (újra) Kisördög üzemmódba, azóta nem kell sem apa, sem a mama/papa (akiket imád), egész nap kapaszkodik a nadrágomba és kiabál, hogy 'Anyaaaa, Anyuuuu'.
ma éppen az 1 éves kontrollon adta el az orvosi rendelőt, mert át merészeltem adni a védőnéninek, hogy megmérje...(3 perc múlva a védőnéni illedelmesen megkért, hogy leszek szíves megmérni a lányomat)
(Volt) egy elvem, hogy WC-re márpedig egyedül járok. Na, ma az is megdőlt...:-(
Azért imádnivaló a kiscsaj, egész nap be nem áll a szája, csakhát...
őrület, hogy napok alatt mennyi minden tud történni. benedek közeledvén a hetedik hónapjához, egyszercsak nagyfiú lett. gyönyörűen ül, egyre hosszabb távokon mászik... és 4 napja a harmadik keze, azaz a szája segítségével felállt a járókában. ezt is persze apájának produkálta, meg az öcsémnek. azóta csak próbálkozott, de ma reggel nekem is megmutatta a tudományát. nem tudom mit jelent a hiperaktivitás, utána is járok, mert megrémültem. azt hittem ez a lépés még várat magára egy ideig.
MEG: JÁTSZIK EGYEDÜL! jól kipanaszkodtam magam, erre meghazudtol. sokszor kellek persze, de énekel, berreg, csúszkál, pakol. én meg igyekszem babakompatibilisebbé alakítani az egész lakást. mostmár azt is szereti, ha felmosok. eddig lélekszakadva akkor csináltam, mikor aludt, most meg rámmosolyog közben.
hahh.
ja és amitől olvadozunk! ez is új! játék közben, vagy öleléskor bújik. éppen kéznél levő testrészünkre ráhajtja kis fejét pár másodpercre...
apa szerint gondoskodni kell a folyamatos utánpótlásról, mert ez a kiscsipasz már mindjárt kirepül...
nem hiszem :-)
volt egy elég hosszú jó időszakunk, amikor laura már eljátszogatott egyedül, és akkor szólt, ha valami baja volt (persze volt közös játszás is, de nem hisztizés miatt...)
most olyan a kisasszony, mintha klimaxolna :-) egyik pillanatról a másikra képes a jólelvagyokegyedül üzemmódból átváltani az azonnaljöjjönideanyamertnagyonegyedülvagyok c. irtózatos sírásba...
Hát ez az . Pont ez a baj. Engem teljesen kikészít ha sírnak és mindent megteszek, hogy ne tegyék. Így aztán rövid idő alatt sík ideg vagyok. És félbehagyok mindent csak hogy ne kelljen hallgatnom. Lassan úgy néz ki a lakás mint egy putri!!!!
És emlékszem, hogy az elején Laura is arra kényszerített, hogy nézd a Mónika showt. Nálunk is az volt, tudod, ezt már megbeszéltük. Most akkor ez azt jelenti, hogy végig ilyenek maradnak?
hát nem irigyellek, engem már ez a kis rövid idő is kiborít, igaz az elején is iyen volt, de akkor mindegy volt, ki babusgatja. most meg csak én...
ma a talin aludt a lány, elsündörögtem pisilni, mire visszaérek, látom valaki pesztrálja, mert amint elmentem, felébredt, és üvölttt... honnan tudta, hogy elmentem???
azért már nem olyan rossz amúgy itthon a helyzet, kezdem eddzeni, és igenis befejezem, amibe belekezdtem, addig hadd üvöltsön... közben szakadozik a szívem.
az én kölkeim is nyecskáéra hajaznak.
minden héten egyszer átjön az anyám, akkor tudok takarítani, rendet rakni, stb. Ilynekor be se megyek a szobájukba, és mást se hallok csak hatalmas kacagásokat
Én meg napközben nem tudok elmenni pisilni, mert mire visszaérek lilák az üvöltéstől. És nem elég ha látnak. Ott kell lennem velük, beszélni hozzájuk, simizni, stb.
Szalad a lakás, nem főzök, dobozból eszem állva, gyerekkel a kezemben. Szuper!
viccet félretéve... nem véletlen tudok csak most írni. születése óta max. 5 percre hagyhatom magára, különben fuldoklásig bömböl. a hangomra sem nyugszik meg. ha kettesben vagyunk. különben bárkivel eljátszik, mindenkinek örül, mosolyog.
reggel apájával kelnek ki az ágyból, hagynak még pihenni, ő még a járókában is ott tudja hagyni!
vajh elrontottam, vagy még nem késő?
(benedek beteg, napok óta sokat alszik, végre patikatisztaságú a lakás is... talán szinten tudom tartani...)
Sztem van ilyen és van olyan gyerek, vagyis anyás és kevésbé anyás. Nos, Balázs is az anyás kategóriába tartozik, de ezt már születésekor észlelni lehetett. Aztán ahogy írtad is Mzs, 8-9 hónaposan egészen felfokozódott ez a dolog, ha elmentem tőle, sírva fakadt, bárkivel volt is. Anyukám mondta is, h rosszul neveltem... Ez persze életkori sajátosság is volt. Mostanra (14 hó)változott a helyzet, mindenkivel barátkozó, a rokonokkal is jól elvan, a szobából is kimehetek, de ha meglát újra, akkor odamászik hozzám az ölembe. Apát is nagyon szereti, de pl. reggel csak én, illetve a cici kell.
Nappal valahol én Nyecska-féle szituációban vagyok, de most már egész szépen el lehet neki mondani a dolgokat, és meg is érti.
Két járókás időponthoz ragaszkodtam, ekkor játszik is ált. egyedül benne, ez a reggeli és az ebéd utáni fél óra (evésem, mosogatás, stb. gyors elintézése), a többit vele töltöm el.
Tímea, ezt már én is észrevettem, hogy ha én magamban morgok picit, hogy nem tudok elmenni ide v oda, akkor még inkább kötődik hozzám, biztos megérzik a hangulatunkat, mint pl. este ha készülök valahová, tuti, h nehezebben, macerásabban, lassabban alszik el.
Mondjuk fárasztó néha nagyon, de azért nem bánom, mert úgyis olyan hamar felnőnek
ja, hogy ez csak életkori sajátosság? aszittem ilyenek a gyerekek. lakás romokban, mosást este teszem be, nappal együtt fürdünk a kádban, sunnyogva eszem, már ha van mit és apa hoz fôtt ételt. akkor lehet, hogy vmit elrontottam...
Ó, mi ma együtt fürödtünk édeshármasban: én a kádban, Andris a kád mellett, a gumikacsa meg mikor hol. :) Pedig egy kellemes elterpeszkedést terveztem egy jó könyvvel a kezemben, de ehelyett kacsát vadásztam, ill. Andrist beszéltem le arról, hogy ő is beszálljon a kádba... :) De nagyon imádott belelocspocsolni a vizbe. :)
Fej - fej mellett haladnak ezek a jányok! :-( Én a reggeli (mármint az ö reggelije) utáni idöt neveztem ki, mint járóka-idöt, hogy legalább meg tudjak reggelizni normálisan, meg talán akkor ugye, kipihenten... Hát, marha nagyot koppantam vele. :-( Olyan patália lett belöle, hogy összecsödült a szomszédság, pedig mi kertes házban lakunk.
amit megpróbálok: mostantól valami napirendet bevezetni. kinevezek majd időt közös jáccásra, és szigorú különlevésre is. hátha így megtanulja...
azért az gáz, hogy néha alig tudunk elindulni, mert annyira üvöltm, hgoy nem tudom végigcsinálni a tusolásöltözésösszekészülődés dolgot! ma pl nem mostm hajat, mert inkább menjünk, nem bírom hallgatni az üvöltést!
He-he. Ezek szerint nálatok is ez van. :-) Csak nálunk nem csak egyszerüen velem akar lenni a csajsza, hanem folyamatos szórakoztatás !követel! magának. :-( Az már nem elég, ha ott van velem a konyhában és én pakolok vagy fözök, ilyesmi. Ö velem, rajtam akar játszani. És persze én is örlödök: hagyjam ordítani a járókában vagy játsszak vele egész nap, de akkor meg majd jól a fejemre nö. Estére meg persze síkideg vagyok ettöl. Áááh, várom én is a tanácsokat.
Látom van végre otthon is net :-)))
Jól vagyunk, köszönöm :-)
A topic témájához egy személyes tapasztalat: a gyerekeim mindig akkor akartak extrém módon kapaszkodni belém, amikor nekem magamnak volt bajom az anyaságommal. (Miért nem mehetek el, ide vagyok kötve, stb, stb...) Ha magamban lecsengett egy-egy ilyen időszak, sokkal könnyebb volt velük is. Ha erre még rájött az életkorukból adódó kötődés is, háát, voltak érdekes helyzetek nálunk is.
én kisfiam is szivesen barátkozott mindig és sokat átszott gyereke közt...amig ott tudott maga mellett...Tudod a niztonságérzet.
Egyébként örülj neki, mert ez azt jelenti, hogy okosodik, és már fel tudja mérni, hogy nem mindenki szereti egyformán éés enm mindenkiben bizhat meg...El fog mulani...előbb-utobb:-)
az az érdekes, hogy eddig nem volt ilyen! ha megbarátkozott valakivel, szívesen elvolt vele, a gyerekeket imádja, rögtön kommunikál velük (meg kinyomja a szemüket ;-) ) nagyon társasági lény!
Nekem pl. a pici fiamnál 3 és fél vées koráig, a kisebbik lányomnál 2 éves koráig a nagylány pedig sajnos kénytelen volt mármásfél évesen leszakadni rólam..(bölcsi.-((( )
nem nagyon tudsz semmit tenni szerintem, mert a leválást nem igazán lehet meggyorsitani. Gyreke válogatja hogyez mikor kövtkezik be. Persze mindez akkor igaz, ha semmi sokhatás nem érte, és a családban minden ok biztonságban érzi magát. ha nem igy van, akkor az más, ott az okot kell megszüntetni, de szerintem nálatok nem ez a helyzet.
Talán egy dolgot tehetsz, aztán vagy bejön vagy nem (nekem nem jött be) viszed gyerekek közé, játszótérre, játszóházba és bizakodsz...:-))
Én kisfiam már 4 éves elmult, mikor először ment el egyedül barátjához. (hogy én milyen boldog voltam akkor). pedig nálunk mindig sok gyerek volt és már oviba is járt).
Addig pedig erő, türelem és el sem hiszed milyen hamar elmulik ez is...
Szerintem is élvezd ki! :) Most úgy érzed néha terhes ez az egész, de meglátod ha elkezd máshoz ragaszkodni (Apájához), akkor meg egy picit talán rosszul is fog esni, hogy már nem Téged akar folyamatosan! :)
És gondolj arra, hogy évek múlva mit nem adnál azért, hogy így ragaszkodjon Hozzád a gyerkőcöd.
Arra emlékszem, hogy mikor a nagyobbik fiam ilyen anyás korszakban volt, én olyan de oylan fáradt voltam egyfolytában, de sok mindent nem tudtam tenni. ez van... :)
