Érdeklődnék, hogy egy gimnázium (vagy a fenntartója) mennyi ideig kell megőrizze egy gimnáziumi felvételi iratait (a jeletkezők írásbeli felvételijét, a kifüggesztett (és hivatalosnak mondott) felvételi sorrendet, az osztályokra vonatkozó várólistákat, ilyesmiket)?
A polg. mesteri hivatalnak kell írni kollektíve, meg vmelyik napilapnak. Bár nem hiszem, hogy segít. A leghatásosabb, ha apukát pár kigyúrt apuka napi rendszereségeel megveri, amíg vagy megneveli a kölkét vagy kiveszi.
Egy komoly problémára keresek választ, remélem valaki tud tanácsot adni. A kislányom most első osztályos, és nagyon okos, jól tanul. A tanárnéni nagyon jó, az osztály is kiváló, csak egy gyerek van, aki megkeseíti az életüket. Egy nem az idén lebarnult maffiózó gyerek is bekerült az osztályba, akit ugye a liberális oktatáspolitika eredményeképpen raktak ide. Ez a gyerek gyekorlatilag nemnormális, és terrorizálja a többieket. Odáig fajul a dolog, hogy a lányom már nem mer iskolába járni. Olyanokkal jön haza, hogy az ember haja égnek áll.
Azt mondanom se kell, hogy a tanár, és a szülők is jelezték ezt a gyerek szüleinek, akik rá se hederítettek, sőt életveszélyesen megfenyegették őket.
Szóval mit lehet ilyenkor tenni? Van-e lehetőség a szülőknek valamilyen összefogással eltávolítani a gyereket?
Hátha még valaki idelátogat...kár lenne, ha kivérezne ez a topik...
Elolvastam minden előzményt, és kissé megdöbbentem azon, hogy a magatartás - szorgalom "jegyeket" milyen komolyan veszik a továbbtanulásnál.
Engem, ha középiskolás tanár lennék, magasan nem érdekelne, hogy mennyire szorgalmas a gyerek. Arra van a felvételi. Gondolom a nem szorgalmas gyerekek szorgalom hiján úgysem tudnak bejutni a jobb középiskolába, ha pedig erőfeszités, izzadás nélkül teljesiti a középiskolás felvételi követelményeket, akkor annál jobb, mert egy kis zsenipalántát tanithatok:)))
Ha valami érdekelne, az esetleg az, hogy milyen a viselkedéskultúrája, mennyire nyitott, van-e olyan tantárgy, amiben képes elmélyülni és alaposan foglalkozni vele, mennyire intuitiv, gazdag-e a fantáziája stb. Szóval ilyen dolgok.
De hogy a gyerek személyiségvonásaiból kiragadjuk a szorgalmat és azt osztályozzuk, egyszerűen nevetséges! Számomra az érdemjegyek azt jelentik, hogy a gyerek bizonyos fokú erőfeszitést követően valamilyen fokon megtanul egy anyagot és a tanár ezt méri. De hogyan lehet erőfeszitéseket tenni a részben öröklött tulajdonságok által is meghatározott magatartás javitása érdekében.
Azt pedig végképp nem értem, hogy miért nincs felvételi? Még a központit sem számítják be, holott azt igazán nem lenne nehéz. Azért szépen apránként kiderült, hogy a 0. osztályba kerülésről pl. nem is az iskola, hanem az önkormányzat döntött. Mit is gondolhatnék ilyenkor?!
Hali!
Úgy gondoltam, előhalászom ezt a topicot, hátha akad valaki, akit esetleg érdekel.
Hát, eltelt egy kis idő (sokáig nem is írtam), elballagtunk, és beíratkoztunk a gimibe. Nem egészen abba, amelyikbe szeretett volna a fiam, de ennek is nagyon örül. Aránylag közel van, szívéhez közel áll a szak, amire beírták, úgyhogy teljes a nyugalom.
Voltak ugyan érdekes dolgok, ezeket szeretném megosztani itt az érdeklődőkkel:
Első körben elutasították a gyereket mindenhonnan. Persze volt is alapja, mert annyira stresszesen állt hozzá az egész felvételihez, hogy alapból elrontotta a felét az egésznek. Talán tanult ebből, mert mára rájött, hogy tényleg felesleges volt ennyire izgulni. Viszont volt olyan gimi is, amelyik egyáltalán nem felvételiztetett, csak 5. osztály év végétől nézte az összes jegyet. Osztott, szorzott, kiértékelt és végül kihírdetett. Na itt is az elutasítottak között találtuk meg a nevét, amitől végképp rosszul lettünk, hiszen mindíg jó volt, sőt egyre jobb volt a bizije. Ötödikben 4,2 hatodikban 4,6 hetedikben 4,78 és nyolcadik félévkor kb ugyanez. Bementünk hármasban a férjemmel és a fiammal a dirihez, megkérdezni, hogy miért utasították el még a rajz-művészettörténet tagozatról is, mikor az ehhez szükséges tantárgyakból kifejezetten kitűnő volt mind a 4 év alatt? Jelentem, belenézett a kis számítógépébe, és hidegvérrel közölte, hogy "Igen, látom. Azért, mert 6. osztályban 3-as volt a magatartása"!!!
Hát kérem, így lehet egy jótanuló gyereket lelkileg teljesen kicsinálni! Ez erről a véleményem. Ezt szerettem volna itt megosztani azokkal, akiket ez érdekel.
Végül persze felvették, és ráadásul az említett tagozatra, a győri lista alapján, protekció és fellebbezés nélkül.
Van egy szegről-végről rokon tanár ebben a suliban, aki megüzente, hogy a leendő osztályfőnökünkkel megfogtuk az isten lábát, mert imádják a gyerekek, és ez kölcsönös. Matek-fizika szakos tannéni, úgyhogy nagyon várjuk már az új megmérettetéseket.
Mennyi idős a fiad? Kb. 10 éves korra alakul ki, hogy ki milyen módszerrel tud a leghatékonyabban tanulni.
Ha biztosra akarsz menni, ajánlok egy viszonylag egyszerű módszert annak eldöntésére, hogy a gyerek auditív, vizuális vagy kevert típusú:
Veszel 3 db papírt, mindegyikre felírsz 20 db fogalmat, természetesen mindegyikre mást, nem lehet egyforma köztük. Az elsőt nézheti a gyerek 1 percig, utána emlékezetből hányat tud felsorolni belőlük. Utána a 2.-at felolvasod neki 3X, majd hányat tud visszamondani belőle, a harmadikat meg ő maga hangosan felolvassa, majd hányra emlékszik.
Néha egészen döbbenetes eredmény születik. Volt olyan tanítványom, aki a csak látottból 18-at vissza tudott mondani, a csak hallottból meg 3-at, és volt fordítva is. A gyerekek nagy része azonban inkább kevert (vagyis audiovizuális típus). Aki ebbe a kategóriába tartozik, az is jobban tud általában hallás után tanulni.
A legkönnyebben kivitelezhető módszer tényleg a magnó, csak nem szabad elfelejteni, hogy az nem elég, ha ezerszer visszahallgatja, közben neki is ugyanúgy meg kell tanulnia jegyzetelni...
ha jol melekszem egy Kugeman nevu manusz irt nagyon kivalo konyvet a hatekony tanulasrol
Így van, a címe Megtanulok tanulni, 1974-es. Nagyon jól használható kis könyv, de ezen kívül számtalan másik is megjelent az utóbbi időben.
Érdekes megfigyelni, hogy majdnem mindegyik valamelyik részterületét emeli ki a tanulási folyamatnak, és azt elemzi részletesen.
Néztem a nyolcacikos fiam ellenőrzőjét, látom ám, hogy novemberre szorgalomból 4-est kapott. ??? Gyorsan átnéztem a novemberi jegyeit: 12 db 5-ös, 4 db 4-es, 1 db 1-es (az egész osztály rajzból kapott egyszerre... na erről is lenne véleményem), továbbá van még 1 db 5-öse, ami nincs beírva, de be van írva egy igazgatói dícséret, amiért részt vett egy versenyen. Más nem volt.
Most nem tudom, hogy röhögjek, vagy sírjak?!
Azért baromi bosszantó, mert a gyerek továbbtanul, és nézik az ellenőrzőket a gimikben.
Az én lányom mostanában úgy tanul, hogy felmondja magának mgnóra, és egy csomószor visszahallgatja. Tökjó. Lenne, ha néha nem olvasná félre azt, ami oda van írva... Emiatt kicsit aggódok. A múltkor is azt olvasta, hogy a hajók a kikötőben hógolyóztak. Mondom neki, talán horgonyoztak nem?! Volt is röhögés rendesen.
Azért ettől függetlenül egész jól olvas. :)
Az én lányom mostanában úgy tanul, hogy felmondja magának mgnóra, és egy csomószor visszahallgatja. Tökjó. Lenne, ha néha nem olvasná félre azt, ami oda van írva... Emiatt kicsit aggódok. A múltkor is az tolvasta, hogy a hajók a kikötőben hógolyóztak. Mondom neki, talán horgonyoztak nem?! Volt is röhögés rendesen.
Azért ettől függetlenül egész jól olvas. :)
Szia Lovászi!
Engem érdekelne, hogy milyen módszerekkel tanulhatna otthon hatékonyabban, aki hallás után tud jobban tanulni. Én is mindig ilyen voltam, és a gimiben sokat küszködtem a tanulással, mert ott azért már nagyon sok mindent úgy kellett utánaolvasni. Úgy nézem, hogy a fiam is ilyen típusú, úgyhogy szívesen elolvasnám a tanácsaidat.
Bocs, hogy belekotyogok, szerintem a kérdés lényege nem magára a tanulásra vonatkozott, hanem ennek egy kíséröjelenségére, nevezetesen a fizikai mozgás drasztikus visszaesésére.
Egyébként ismerek boldog kukást :)
Alice!
Abszolut nem egyedi az esetetek. Kis különbségekkel velünk is hasonlók történtek. Céges ovi, majd nagy csoportban önkormányzati. A lánykám a céges oviban sem volt hajlandó leülni és óvónéniféle közösségi játékokat játszani. Viszont amikor közölték vele, hogy ezt most tényleg muszáj, akkor ő volt az első a feladatmegoldásokban, és mindíg hibátlanul megcsinált mindent. Hiperaktivitása miatt viszont eléggé elviselhetetlen volt a természete, ezért hol imádták, hol megőrültek tőle. Ezt a céges oviban még valamennyire tudták tolerálni, de az önkormányzatiban cseppet sem. Tény, hogy ezt csak 4. osztályban diagnosztizálták nála, de már előtte is talákoztunk pichológusokkal, akik nem ismerték fel a problémát. Addig a diagnózisa roppan egyszerűen az volt, hogy "más mint a többi"...
Történt az eset, hogy iskolába kellett íratni. Mondtam az oviban, hogy én még visszatartanám 1 évig, mert szvsz éretlen rá. Erre közölték, hogy á dehogy. Volt náluk pszichológus, logopédus, meg mittommég kik, és mindenki teljesen érettnek találta az iskolára.
Bekerültünk hát a suliba.
Kiderült, hogy osztályfőnökünk osztálytársa volt az óvónéninek (az önkormányzatiból), és épp nemrég volt osztálytalálkozójuk. Amilyen hülye volt az ofnő, még azt is elmondta, hogy kibeszélték a lányomat, és bizony hallotta, hogy az oviban is sok gond volt vele. Hát szerintem ennél sokkal jobban kivesézhették, mert egyikkel sem voltam jóban, már az elejétől fogva. Később az uszodában (kötelező úszásoktatás elsőben) összefutottak a céges óvónénivel is, akivel szintén kibeszélhette a lányomat. Mint már pár sorral előrébb írtam, elég hülye volt ahhoz, hogy ezt is elmesélje.
Az első osztályt úgy járta ki az osztálya, hogy az én lányom az ablakból kommentálta, hogy mi történik az utcán. Mondom májusban az ofnőnek, hogy ismételjük meg szerintem ezt az elsőt, mert úgy látom, hogy érdemes lenne. Itt jött a "mit képzelek én(?!), ha osztályozva lenne 4-es, 5-ös lenne... Végig szenvedtük az alsó tagozatot egy szemét dög tannénivel, aki ahol csak tudott keresztbe tett (pl. képes volt a bizonyítványba elsőben közepest adni magatartásból), és egy mégrettenetesebb gyereksereggel, akiket nem nevelt jómodorra a kutya sem.
Kérdem én? hogy miért kell gátlástalanul kibeszélni a gyereket?
Miért is kellett iskolába íratni "idejében"? Szvsz az óvónéni akart tőle megszabadulni.
Miért nem ismételhette meg az első osztályt? Szvsz rossz fényt vetett volna a tanár munkájára.
Ugyanis el is vittek tőle nem egy gyereket a normálisabb szülők, rögtön az első osztály végén, és szintén szülői kérésre egy másik gyereknek sikerült osztályt ismételnie.
Úgy látom tehát, hogy senki sem a gyerek érdekét figyelte, hanem a saját érdekeit szolgálta a döntéseivel. Ha ez csak 1*, 2* történne meg, talán megbocsájtható lenne, mert biztos eléggé kirívó esetekről lenne szó. De sajnos nem így van, mert ezek az esetek nap mint nap megtörténnek, mert megtörténhetnek. Bárkivel.
:(
Fentiek miatt bennem is felmerült, hogy magántanulónak kellene lennie, de úgy érzem, akkor lettem volna a legfelelőtlenebb, ha ezt megteszem. Úgy gondolom, hogy minden szülő fejében megfordul ez a kérdés néha, amikor észvesztő dolgokat tapasztal, de természetesen nem lép ezirányba semmit. Nem kell ezen csodálkozni, vagy kiakadni. Szerintem nincs értelme.
Szvsz igen, visszaveti. Sporton, zeneórán, a játszótéren nem tartózkodik annyit egy gyerek, hogy muszáj legyen neki alkalmazkodni az adott közösség szabályaihoz.
Mint említettem van olyan ismerősöm, aki otthon tanította a gyerekeit. A két nagyobb gyereke között másfél év korkülönbség van, a kicsi 5 évvel követte a középsőt. És biza a legkisebb már az elsőt suliban kezdte. Akkorra ismerte be magának a csaj, hogy az otthontanítás nem a gyerekeiről, hanem róla szólt. A felsős anyaggal már nehezen boldogult (segítettem neki néha a töriben), és a gyerekei nehezen oldódtak közösségben. Eléggé megszenvedték a suliba kerülést, míg a kicsi, aki eleve ott kezdett, jól érzi magát az első perctől.
Bevallom én is elgondolkodtam azon, hogy otthon fogom tanítani a gyerekeimet. Utána is néztem a dolognak (módszertan, hozzávalók, pl. itt) is), és nem vágtam bele. Én spec. azért, amit bokor írt, hogy én szünnék meg társas lénynek lenni, és az engem teljesen kiakasztana.
Manapsság az iskolai szellemi munkát követi a szellemi szórakozás, tv, számítógép, internet.
mozgás, cselekvéses játék alig.
Nektek nincs rossz érzésetek?
Nekem spec. nincs, igaz a gyerekeim még messze vannak a diplomázástól.
Miért kellene, hogy egy gyereknek a tv, a számítógép és az internet legyen a szórakozás? Nálunk baromi régóta van számítógép (még Commodor 64-el kezdtük), régóta van itthon internet is (az 5-ös számú kábeles előfizetők vagyunk), és bizony-bizony tv-nk is van. De nálunk nem ezek jelentik a szórakozást a gyerekeim számára. Nem tiltjuk őket egyiktől sem, nem is korlátozzuk a használatukat, csak éppen foglalkozunk velük helyettük. Nekem még mindig feláll a szőr a hátamon, ha pici gyereket látok a számítógép előtt. Minek? Nem hiszem, hogy ha egy gyereknek a mai technikai hókusz-pókuszok jelentik a szórakozást, arról ők tehetnek...
