Én gyakorlatilag végigsportoltam a tergességemet, olyan kismamás módon. Jártam kismama jógára, (mi az A1-be, a Zsigmond térre, de van az Örsön és valahol a Belvárosban is) vizitornára kifejezetten kismamáknak szánva, és mindig éreztem az izmaimat másnap, edzőterembe meg csak úgy szolidan. Nagyon sokat kirándultunk, mondjuk én magas hegyen is jártam, de azt nem terhesen kezdtem. Az Aktív szülés központban van kismama thai-chi, ami nagyon klassz volt, az ott és a jógán tanultak sokat segítettek a vajúdásnál.
A terhesség alatt szerintem nem a sporton, hanem a mozgáson van a hangsúly. Sportolni meg lehet elötte meg +6 hét utána. azt a kilenc hónapot mással kell eltölteni.
Jó mozgást!
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy hosszú éveken át eveztem, ami ugye igencsak próbára teszi az ember állóképességét és fájdalom-küszöbét, és így utólag azt mondom, hogy inkább egy szülés, mint egy verseny :-))
Igaz, a végeredmény is sokkal szebb a szülésnél, mint a versenynél :-)
Köszi a hozzászólásokat, kicsit magára hagytam a topikot.
Nem tudom, hogy az izmok inkább segítenek vagy nehezítenek. Mondjuk, ha nagyon "természeti alapon" indulunk, elvileg segíteni kéne nekik - hiszen ha valaki erősebb, akkor "természeti környezetben" jobbak a túlélési esélyei, akkor pedig a természet törvényei szerint ennek is könnyebben kell mennie nála. --- Csakhát mondjuk az ember túl régóta él nem természeti környezetben ahhoz, hogy a hasonló szabályok igazak legyenek rá.
Cheyenne, a jógát én sem tartom sportnak, írtam is, oda nem alakmegőrzés, sportolás miatt fogok menni, hanem mert sokan mondják, akik próbálták, hogy többet segít a szülésben, mint a terhestornák.
Ez a slide dolog nem tűnik rossz tipnek, meg kellene nézni egy órát. Amit még nekem javasoltak, az egy ilyen "sífutógépszerű" valami - olyasmi mozgást végzel rajta mint sífutás közben és elvileg egész jól átmozgat. Mondjuk nem tudom, mennyire fárasztó.
Én a sporttal nem vagyok olyan szigorú, mint Cheyenne: nekem sport az ami vagy nagyon elfáraszt és "túlélőkészség" kell hozzá, vagy az, ami fizikailag megterhelő, de mondjuk inkább technikai. (ld. labdasportok nagyrésze)
Viszont ha most éppen nem lehet megterhelőt csinálni, akkor minden ellenérzésem ellenére inkább csinálok valami nem megterhelőt - azt hiszem, azért az is biztosan számít valaennyit.
Továbbra is: ha valaki tud jó helyekről, AJÁNLJON!!!
Ezt a hsz-t köszönöm! Milyen igaz, amit írsz!:) Legyőzni önmagamat és a körülményeket, igen, ez kell. Sajnos sokszor nem tudom legyőzni, de amít írtál, annyira tetszik, megpróbálom!:)
M.
Bocs az offért, befejeztem.:)
Ühüm. Létezik! Pl. az enyém ilyen.:) Nem vagyok rá büszke. Amikor hasprést csinálok, a hasam felső izmai befeszülnek, de pl. amikor az alsó izmokat dolgoztatom (hanyatt fekve lábakat emelek), az izmom feletti háj ugyanúgy ott van, és látszik, és hát puha. Már dolgozom rajta, hátha "eltűnik".
M.
Eszembe jutott egy, azaz inkább két mozgásforma. Az egyik az slide nevű, valamelyik újságban olvastam róla, állítólag nagyon jó a kismamáknak, mert nem ugrálós, mégis mozgat, és még el is lehet fáradni benne. Olyan mintha koriznál, csak zokniban egy spec. kb. 1-1,5 méteres szőnyegen csúszkálsz. Ha érdekel vk-t, utánanézek.
A másik pedig egyszerűen a táncolás (nem rock&roll), ha vk már társastáncolt, vagy népitáncolt, az tudja, h ez is tud fárasztó lenni. Itt is van olyan tánc, ami nem ugrálós, mondjuk én otthon is sokat mozogtam zenére annak idején. De azt hiszem vannak ilyen kismamáknak szerveződött tánccsoportok is.
Jaja, én is így jártam. Gondoltam egyet már jóval a szülés után, h na, akkor hasizom erősítés. Na, persze! Alig tudtam felülni, nagyon furcsa volt így látni magam, ahogy próbálom felhúzni magam ülésbe, és egyszerűen alig megy. :-))
De ez azért nem tartott sokáig...
:))) EZ tetszett! Főleg az aromás fürdő a futás után!
Mindennel egyet értek! Ugíanígy csináltam én is. Boldog voltam, és büszke, ha ezt és ezt végigcsináltam, nem vlt kegyelem. De most másképp van. Azt mondtam tudnék intézni szabadidőt. De abba nem fér bele, h edzés után Anya fürcsikézik, meg relaxál. Sajnos. Persze mindenkinek arra jut ideje, amire csinál magának, csak nekem most nem ez az első. Régebben ez volt. De nem bánom annyira, tudom, h eljön még az idő, mikor besokallok, és erőt veszek magamon!
JA, és a legnagyobb élményem volt régebben éhesen lefeküdni, mert tudtam, milyen szép lesz a hasam reggel:)). Most mind1 eszem e vagy nem:)))
NA abbahagyom az önsajnálatot, sorry az edigiekért is, ez nem erről szól!
Igen, inkább én se csinálok semmit. A strechinget nagyon sokat gyakoroltam, mert a futásnál és a triatlonnál nagy hasznát vettem. A jógában viszont, bevallom őszintén, nem hiszek. Úgy gondolom, hogy az az egész kulturális és szertartásos körítésével bizonyára egy helyénvaló valami, de nekem az nem sport, ami nem fáj és nem köpöm ki tőle a tüdőmet:)
Pl streching vagy jóga. Persze nem a hasonfekvős gyakorlatok :-) Pl a csipőizom lazitása azért is jó strechinggel, mert nem görcsöl be a farizmod a szülőágyon. Ez biztos, mert egy iskolatársam ebből irta a diplomamunkáját és rajtunk gyakorolt.
Ha viszont a doki aggódik a keményedések miatt, akkor én inkább nem csinálnék semmit...
Az, hogy nincs hely belül, nagyjából kizárt; a méh az eredeti tömegének több mint tízszeresére nő a terhesség alatt. A pocakod attól keményedik, hogy a méhed készül a szülésre. Ha túl sokat keményedik, akkor tényleg kímélni kell magadat és sok magnéziumot szedni.
Hasizom: én terhesség előtt napi 200-at csináltam, szülés óta kb semennyit, de szerencsére ez nem látszik.
Ja, amúgy szülés után volt pár napig, hogy _nem_tudtam_ befeszíteni a hasizmomat, sőt, az egész hasam érzéketlen volt, fura érzés :-))
Persze, hogy erősítgeti. Bármi jobb annál, mintha valaki nem mozogna semmit.
De hogy a topic eredeti témájához visszatérjek: terheség ALATT nem tudom, mi a megfelelő testmozgás, sajnos:(
Nekem nagyon sokat keményedik a hasam, ezért a szükségesen kívül nem merek semmit mozogni, bárhogy is hiányzik. A dokim is nyugalomra int. Néha attól tartok, hogy a babámnak talán nincs elég helye odabent? Mert az tény, hogy nagyon vékony vagyok, így a 7. hónapban 3 kilóval több, mint a terhesség előtt. De ha ez kevés is, erre nem tudom, mi a megoldás. Az aligha, hogy hízzak, ugyanis attól, hogy hájak nőnek rám KÍVÜL, attól nem lesz több hely BELÜL.
Ugy érted a túlsuly ellen? persze, hogy enm sajnos ez az eredeti szakmám, ugyhogy tudom.
Általában mondtam, ha valaki egészséges,nem cipel plusz husz kilót, nincs egyéb baja és gyereket tervez, akkor éppenséggel erősitgetheti a hasizmait ( ha máshoz nincs kedve-ideje ) napi ötven felüléssel.
A napi 50 felülés semmiképpen se árt, de hogy igazán eredményes legyen, értelme legyen, ahhoz szakszerűen kell csinálni. És hát sajnos a súlytöbbletet nem viszi le magában a felülés. Az csakis a rendszeres, hosszan tartó aerob mozgással ÉS céltudatos táplálkozással sikerülhet.
És még jobban széthuzódnak a hasizom rostok a nagy pocaktól . Amikor második szülés után megpróbáltam felülni nagy gáz volt ... de 1 év alig telt el az első szülés után.
Azért az bele kell férjen egy előre eltervezett terhességbe, hogy a gyerekcsinálás időszakában csináljunk naponta 50 felülést, nem?
Úgy gondolom, tapintásra létezhet ilyen: ha valakinek túl sok zsír van a hasán, akkor, bár befeszíti, kívülről az mégse érezhető, mert az ujjak csak a puha hájba süllyednek bele. Még ha valakinek bivaly hasizma is van, de közben akad rajta csak 5-6 kiló súlyfelesleg, már akkor se látszik kívülről az izom, hanem csak rajta a zsírréteg. De hogy egyáltalán ne lenne hasizom, olyan nincs, hiszen akkor a delikvens kizárólag feküdni tudna, felülni már nem, és álltában se tudná megtartani a törzsét...
conejo, csak 8 hónapról van szó, ha előtte sportoltál, jó a kondiciód, akkor az kitart.
2-3 órás vajúdás után második kitolásra kijöttek a gyerekeim, nem tudom milyen lett volna 24 órás vajudás és 25. tolás után a kedvem. Valószinüleg nagyon-nagyon elfáradtam volna.
Még amikor nem voltam a jelenlegi kövér állapotomban három éve letekertem a Duna hegyi maratont kb 6-7 óra alatt (halál..)és esküszöm annak a végén voltak olyan érzéseim mint a szülés végén. Amikor csak úgy feküdnél és mintha nem si a te lábad lenne és teljesne kivagy :-)
Most ha véletlenül teherbe esnék, nem biztos, hogy merném vállani a babát, mert iszonyu tulsúlyt cipelek, sokszor ödémás a lábam, szapora szivverésem van és a család miatt nem mehetnék betegállományba.Mivel szeretnék még babát, a kondicióm nagy gond.
Egy a "titok": a következetesség önmagaddal szemben. Hogy MINDIG menj el mozogni, ha esik, ha fúj. Nálam is előfordult persze, hogy marhára utáltam az egészet, de amikor túl voltam rajta, akkor örültem, hogy mégis megcsináltam, diadallal töltött el, hogy legyőztem önmagamat és a körülményeket. És kevés jobb érzés van annál, amikor egy rémes futás után, amikor ronggyá áztál, az arcodba csapódott az eső, metsző szél fújt, alig kaptál levegőt, a bugyid is vizes, hazaérve végre lezuhanyoztál, megtörölköztél, felvetted a tiszta, puha, meleg ruhádat, és egy illatos forró tea társaságában elnyúlsz a kanapén. Mennyei:)
Hasonló a helyzet a kajálással is: ha megállod, hogy megegyél valami kívánatos, ám káros finomságot, akkor egy ideig ugyan rossz érzés, de egy kis idő elteltével már nem is kívánod, és örülsz annak, hogy erős tudtál maradni, a saját érdekedben.
Nem tudom, az egész életükben punnyadáshoz szoktak hogy birkóznak meg egy 16 órás menettel a szülőszobában. Nem a kitolásról van szó, hanem a fizikai igénybevételről. Aki soha életében nem fáradt még el, nem cipelt fel 5 cekkert az emeletre, mindenhova kocsival, lifttel, mozgólépcsővel meg, meglepődhet szülésnél.
Én is sportoltam világ életemben. És nagyon odafigyeltem a terhesség alatt a hízásra. De mozognom nem lehetett, sőt jóformán, csak feküdnöm lehetett.De asszem sikerült is. NEm volt rajtam sehol felesleg, csak a poci, nagyon jól éreztem magam. Szülés után lement majd minden , maradt 3kiló (az gondolom a vér volt még). Aztán különböző okokból nagyívbe letojtam mikor, mennyit és hogy eszek. Eltelt úgy 4hónap, és ráálltam a mérlegre. BAsszus!!! 5kilót híztam. Azóta minden sz@rt kipróbáltam, de kajával nem megy le. MEg se moccan azóta. Mozogni kéne. ELkezdtem kocogni kocsival, de bejöttek a hidegek, én meg mostanra nem vagyok fanatikus. MEgoldható lenne , h edzek valahol heti 2szer, de ki vagyok attól, h a régi tornadresszembe úgy nézek ki, mint be:((. NA nem ez a fő gond, hanem az, h szembesülnöm kellene, azzal, h milyen plötyék az izmaim, le vagyok gyengülve a sok fekvéstől, és a súlyomat akárehogy isa nézem, nehezebb cipelni.
Szóval legyen ez egy elrettentő példa! PEdig úgy felszusszantam szülés után, h dejó, ezt megúsztam, ügyes vagyok, meg is simiztem a fejem. MOst meg semmi erőm, kedvem odafigyelni a kajára (na nem eszem sokat, és lájtosan eszem, de ennél többet is tehetnék), se edzeni. KEreshetnék kifogásokat, de az én gyerekem egy angyal, aki mellett arra jutna időm, amire akarom. Csak benga vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!
Biztos nektek is igazatok van, de masok tapasztalataibol kiindulva azert azt mondom, hogy nem art egy kicsit edzesben lenni, mielott az ember nekikezd a terhessegnek.
Egyebkent nem ugy ertettem, hogy ha nincs hasizmod, a baba bent marad, csak egyszeruen tovabb tart a szules. Persze ez sem torvenyszeru, mint tudjuk ebben a temaban minden elofordul, es meg annak az ellenkezoje is.
Ja es "egyaltalan nincs", olyan ertelemben, hogy hiaba feszited be a hasad, puha marad.
Namegugye... Olyan nincs, hogy egyáltalán nincs hasizom, hiszen alapvetően az alkotja a hasfalat, az pedig, amennyi alapban van, elég ahhoz, hogy egy babát ki tudjon tolni az ember :-)
"En a hasizomrol azt hallottam, ha sok van az kicsit megnehezitheti, de az igazi gond az, ha egyaltalan nincs. Nem tudod kinyomni."
Ezzel picit vitatkoznék. Szülni azért még az a kismama is tud, aki életében nem csinált meg egy felülést sem. Annak idején a szüléselőkészitőn úgy magyarázta a doki, hogy amikor elérkezünk a kitoláshoz, három különböző erő fog segiteni: 1. a méhösszehúzódások, amik az embertől teljesen függetlenek, 2. a rekeszizom, amit félig lehet irányitani, félig nem (nem tudod úgy megölni magad, hogy nem veszel levegőt, mert a rekeszizom automatikusan dolgozni kezd), 3. maga a hasizom, aminek a mozgatása teljesen akaratlagos. Tehát, mikor jön a méhösszehúzódás, az ember 3x levegőt vesz, benntartja, és igy nyomja, préseli kifelé-lefelé a babát, amig a fájás tart. Ha elfogy a levegő, gyorsan kifúja majd újra be. De sokan mesélték azt is, hogy a baba szinte magától indult meg a méhösszehúzódásoktól.
