Nem akarom minősíteni a hebegést... De a következő amit tudnotok kell...
A Scythák magyarul a rostán atjutottak más néven a szitán...
Az első fiúgyermeket és a harmadik gyermekeket Malaknak (mayarnak) áldozták...
Később ezt betiltotta első Dávid fia, Lessus krisztus a kiáltó szó a pusztában...
Ettől fogva a leviket.. vagyis a harmadik gyermeket a leventéket... a levi területek kolostoraiba, iskoláiba kerültek és a legjobbak közüllük voltak a scythák a peremterületek őrzői és népei...
Visszatérve pedig az alaptémához, mi a felcímben szerepel: A káld, sumir, akkád nyelvek elsői megfejtői szerint: Nem voltak, s nem lehettek indogermánok. Tételesen kimutatták a szkyta-turáni alapnépesség őslakosi mivoltát, melyre kőbb telepedtek rá úgy a semiták, mint az indoeurópai perzsák.
Igen, arról van szó. Kimutattam-kimutatható az egyezés (és nem az analógia) a szó káld-sumir(casdo-skyta), és a mai magyar alaki és tartalmi azonosságáról
Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében. A magyar nyelv szkíta szókincse. 2. rész.
Galád, gamó, ír, ugar, karám, summás, kaláka.
Ismert szavak a mindennapi életből, köztük olyanok, amik kezdenek kiveszni mai nyelvünkből, mint például: gamó, ír, ugar, karám, summás, kaláka, az akk.-asz. szavak megmutatják a magyar szavak eredeti jelentését!
agāgu, arāru : ang. ’(to be) angry; to curse’, magy. ’dühös; átkozódik’, ágál. Vö. ágál.
bīšu, happu : sumer hab, ang. ’(to be) malodorous’, magy. ’rossz szagú, büdös’ (pisu, pisa, habos, hab). Vö. pisa, hab. TESZ: A pisa vizelet. Pisil, pösölés, pösöl, pössent. Hangutánzó eredetű szócsalád. Más nyelvekben is ismert. TESZ: A hab finnugor szó, lásd magy. hab; vog. kump, chump; osztj. komp, chump ’hullám’; zürj. gib- ’fickándozik’; votj. gibed ’föld’; mord. kumboldo- ’hullámzik’; fi. kumpu ’domb’; lp. kabba ’kis hegy’.
duššû : ang. ’abundant, copious’, magy. ’bő, bőség, dús, dúskál’. Vö. dús. TESZ: A dús (dúz) ’gazdag’, dúskálkodik. Olasz eredetű, valószínűleg szerb-horvát közvetítéssel. Doge ’dózse’. Nem igazolt a dús szó olasz származtatása.
(dšm) duššumum : ang ’to be fat’, magy. ’kövér, hízott, zsíros’. Vö. dús.
irīšu *: ang. ’smell, odor, scent, fragrance’, magy. ’szag, illat’. Zaitz: ír [1321 tn. (?), 1395 k.] ’gyógykenőcs; gyógyító hatás’. Ismeretlen eredetű. Kezdetben ’(gyógyító, ritkábban rontó hatású) kenőcs vagy folyadék’ jelentésben volt használatos, később különböző gyógynövények megnevezésére is használták jelzős szerkezetek utótagjaként. Mára elavulóban van. A román nyelvjárási ir ’sebkenőcs, pomádé’ magyar jövevényszó.
galādu,galātu : ang. ’to be afraid, to shiver, to frighten, to be frightened, to make frightening, to terrify’, magy. ’megijeszt, ijesztő’. Vö. galád. Zaitz: „galád[1213 tn. (?), 1372 u.] ’alávaló, becstelen’ Valószínűleg latin jövevényszó, vö. középkori latin goliardus, gallardus, gal(l)iardus ’vándor klerikus, jokulátor’. Vö. még: olasz goliardo, gogliardo ’vándordiák, jokulátor’. E szavak a bibliai Goliat (középkori latin Goliat, Golias) személynévből keletkeztek, de a nyelvérzék a középkori latin gula, olasz gola: ’torok’ szavakkal is kapcsolatba hozta. A középkorban Góliát alakja az Isten ellen való lázadást jelképezte, s a vándordiákokat, jokulátorokat az ő nemzetségéből eredeztették, a torkosságot pedig különösen jellemző tulajdonságuknak tartották. A jokulátorság és a jellembeli hitványság jelentésbeli összefüggése több más szavunk esetében is megfigyelhető, vö. csélcsap, igric stb. A választékos irodalmi nyelv szava.” (Megjegyzés: A jokulátor énekmondó tréfamester, igric.)
gamlu : (GÀM), ang. ’hooked or curved staff’, magy. ’hajlott vagy görbült bot’. Vö. gamó. A gamó népies nyelven horog, horgos, kampó, kampós végű bot. A gamó, gamo, kamós, gajmó, kajmó, kampó, mankó bizonytalan, talán hangfestő eredetű. Törökből való származtatása nem valószínű.
gamlu : ang. ’1) a shepherd's crook’, magy. ’pásztorbot’, ang. ’2) a sabre / a saber’, magy. ’szablya’.
kalāma : ang. ’everything’, magy. ’minden’, régies kaláka: társas munka (mindenki) közösségi alapon. Vö. kaláka. TESZ: román cláca ’közös önkéntes munka, majd mulatság’, átvétel a déli szláv nyelvekből ’kláka’. Közvetlen a szlávból származtatása téves. Nem igazolt a kaláka szó szláv származtatása.
(kl) kalu : ang. ’all’, magy. ’egész, összes, mind’. A kalu szó csak a kalāma szó miatt került itt bemutatásra, a szó bármilyen kapcsolata a magyar nyelvvel további vizsgálatokat kíván. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.
(kmr)kamru, kamāru : ang. ’to heap up, pile up’, magy. ’felhalmoz’. Vö. kamra. TESZ: kamara (kamra) latin eredetű szó, ház, szoba, kamra, kincstartó hely, királyi kincstár.
(krm) karāmu : ang. ’to hinder, to restrain, to delay; to grasp, to seize; to clutch; to stock up, to store, to pile up’, magy. ’akadályozni, visszatartani’. Vö. karám. TESZ: A karám náddal, vesszővel körül kerített fedetlen hely a szabadban együtt tartott háziállatok együtt tartására és védelmére. Vitatott eredetű, 1. szlovák jövevényszó, krúm, kram ’bányászok, favágók, szénégetők által készített alkalmi lakás, szálláshely’. 2. török eredetű kun-besenyő ’goram’ udvar, melyben állatokat tartanak. A magyarba került török alak „goram” lehetett. Nem igazolt a karám szó szlovák vagy török származtatása.
kapālu (qapālu) : 1. ang. ’to roll up, to form coils’, magy. ’forgat, gurít, gördít, befordít, teker’. 3. akk.-assz. ’kuppulu’, ang. ’to roll up, to wrap’, magy. ’felforgat, becsomagol’. Vö. kapál. Zaitz: kapál[1456 k.] Szláv jövevényszó, vö. horvát-szerb okopati ’ás, kapál; kaparja, rugdossa a földet’, cseh ’okopat’, szlovák kopat ’ás, kapál; rúg’, orosz [kopaty] ’ás’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. litván kapóti ’kapál’. A kapa főnév [1138 tn. (?), 1395 k.] elvonás az igéből. Nem igazolt a kapál szó szláv vagy litván származtatása. A kapálszó szláv eredetét kizárja, hogy ugyanabból a forrásból ered, mint a finn 'kuopia', litván 'koupuoti', lett 'kaplét', észt 'köplama' és török 'çapalamak'. A magyar ’kapál’ és az akk.-assz. ’kapālu’ tökéletesen egyeznek, nem lehetett köztük szláv átadó és a szó nem indoeurópai eredetű!
[akk.-assz. ’kīma kīti ana ka-pa-li-ia’, ang. ’to roll me up like a mat’, magy. ’gördits engem, mint egy szőnyeget’]
kapāru : ang. ’to wipe, to cleanse, to polish, to purify; to smear’, magy. ’törölni, tisztítani, kaparni. Vö. kapar. TESZ: A kapar (kaporo, kapirtyál, meg kaparásztá) valószínűleg származékszó: a kap igéből alakulhatott ki.
kapāru A(ikkapar, kapir): ang. ’to wipe off. 2. to smear on (a paint or liquid’, magy. ’letöröl. 2. kenje a (a festéket vagy folyadékot)’. Vö. kapar. TESZ: A kapar (kaporo, kapirtyál, meg kaparásztá) valószínűleg származékszó: a kap igéből alakulhatott ki.
[akk.-assz. ’simma ta-kap-pár (var. ta-ka-par)’, ang. ’you wipe the sore spot’, magy. ’törölje a fájó seb helyét’]
qabāru: ang. ’to bury’, magy. ’kapar, temet, kapál’. Vö. kapar.
kâru : ang. ’to rub; to rub with sth.’, magy. ’karc, karcolni, horzsolni, ’dörzsölni’. Vö. karc. TESZ: A karcol szócsalád alapja, a karcol ige német eredetű, vö. német kratzen ’karmol, karcol.’ Harccal, ellenségeskedéssel kapcsolatos. TESZ: karom, karmol: Támadásra, kapaszkodásra alkalmas erős, horgas állati köröm.
karru (2): ang. ‘a knob (of a door)’, magy. ’(kapu gomb)’. Vö. kar. Megjegyzés: Az eredeti ékírásos jelek fordítása nem mindig pontos, néha félreérthetők, itt valószínűleg nem ajtó gomb, hanem ajtónyitó kar lenne a helyesebb. Annál is inkább, mert az akk.-assz. gomb: ’pinnu’, ’pīnu’, ang. ’button’, magy. ’gomb’, (amit nyomni kell).
masû : ang. ’wash’, magy. ’mos, mosó’. Változat: mīsu. Vö. mos. TESZ: A magy. ’mos’, zürj. ’miski’, észt ’mosk-’. Nem igazolt a mos szó ugor származtatása.
mīsu A : ang. ’washing’, magy. ’mosás’, (mīs qātē magy. ’kézmosás’). (Az akk.-assz. flektáló nyelv volt!)
mašku : ang. 1) ’(human) skin’, magy. ’emberi) bőr’, 2) ang. ’(animal) hide’, magy. ’(állat) elrejtőzése’, ang. ’leather’, magy. ’ bőr’, ang. ’(animal) skin’, magy. ’(állati) bőr’, 3) ang. ’(fruit / plant) peel (envelope)’, magy. ’a (gyümölcs / növény) héja’. Vö. maszk. TESZ: A maszk (mask, mászk) álarc, halotti maszk. Német eredetű, de francia átvétel. Végső forrása arab.
pāru, mašku : ang. ’skin’, magy. ’bőr, maszk’. Vö. bőr. TESZ: A bőr (bewr, ber, bureu, bür), kidolgozott állatbőr, eleven bőr, termés védőburka. Valószínűleg ősi örökség az uráli korból, vö. osztj. pɘr ’vöröses hámréteg a nyírhéj belső felén. A magyar szókezdő b a szóközépi r hatására zöngésülhetett *p-ből, vö. bal, bél, bír. Nem igazolt a bőr szó uráli származtatása.
šatû : ang. ’to weave, knot together; to join (battle)’, magy. ’szőni, csomózni együtt, hogy csatlakozzon (csatához) A szó tulajdonképpen a ’csat, csatol, csatlakozik’ szócsalád alapja is lehet. Vö. sző, csatol, csomóz. TESZ: (zeuten, zewny, szőjt, szön, szün, szűv, szettes). A sző fonalsorozat egymásba fűzésével összefüggő anyagot készít. Ősi örökség a finnugor korból. TESZ: (chomoz, tsómóba, csombó, tsimbó). A csomó származékszó, ősi örökség a finnugor korból, vö. mrdv. šulmo, šulmȃ ’csomó, köteg’, finn solmi, solmu ’csomó’, solmita, solmuta ’ csomóz, köt’.
(Megjegyzés. Satu szavunk már az 1500-as évektől előfordul, ennek ellenére műszónak tartják, illetve szóhasadás eredményének a sajtó elkülönült változatának).
šir ' u: ang. ’a furrow’, magy. ’barázda’. Jelentésváltozás a magyar nyelvben, a barázda is és a sír is egy árok. Vö. sír. Zaitz: A sírgödör bizonytalan eredetű, esetleg ősi, finnugor eredetű szó, vö. cseremisz šüyer ’temető’, šüyar ’sír’. A megfeleltetés csak egy távoli rokon nyelvében mutatható ki. Nem igazolt a sír szó finnugor származtatása.
šummu : (plural): terms [magāru]: ang. ’to agree, to consent, to come to terms, to be in agreement’, magy. ’megegyezés, beleegyezés, kikötés/feltétel, megállapodás’. See also: magāru. Vö. summás. A summás a latin summa összesség, összeg, fő dolog’ szóból lett. A szó melléknévképzős származéka a summás, melynek ’idénymunkás’ jelentése oly módon keletkezett, hogy a summások a napszámosokkal ellentétben nem naponként kapták a fizetésüket, hanem egy összegben. Nem igazolt a summás szó latin származtatása.
takāpu : ang. ’to prick, puncture; to stitch, sew’, magy. ’szúrni, bökni, kilyukasztani, hímezni, varrni. Vö. takács. TESZ: A takács szláv eredetű szó, vö. szb.-hv., szlv., szlv. ’tkȃč’, orosz ’mкач’, magy. ’szövőmunkás’. A magyar szó közvetlen forrása bizonytalan, az azonban valószínű, hogy olyan nyelvből való átvétel, amelyben a t és a k között a magánhangzó megvolt. Ilyen lehetett a szkíta nyelv!
târu : ang. ’to return, give back’, magy. ’vissza, visszatérni, fordulni, visszaadni, forgatni, tér, tár’, (ajtó) tárul. Vö. tér. TESZ: A tér, eltér eredeti irányától elfordulva más irányba megy. Finnugor proto: *tara. English meaning: ’open; to open’, magy. ’nyit, kinyit, kitár’.
ţurru : ang. ’to beat; to weave’, magy. ’verni; szőni’ (fel)túr-t. TESZ: (thuros). Szlovén eredetű, vö. szln. túr, tvór ’ fekély, gennyes fekély, furunkulus’. Vö. Közös lónak „túros” a háta. A túro az ostor által, a ló hátszőrén okozott seb, heg, tehát mivel többen lovagolják, többen ütik az állatot, így sebes, gennyes lesz a háta). Nem igazolt a túr szó szlovén származtatása.
ugāru : ang. ’meadow’, magy. ’legelő, mező. ugar’. Vö. ugar. TESZ: Az ugar (vgar, ugorlás, igar), először felszántott föld. Szláv eredetű, vö. szb-hv. ugär, cseh úhor. Nem igazolt az ugar szó szláv származtatása.
uggatu, nuggatu : ang. ’anger, wrath’, magy. ’düh, harag, ugató, nyaggató’. Cf. uggatu. Vö. ugat. TESZ: A nyaggat magyar fejlemény, valószínűleg hangrendi átcsapással keletkezett a nyaggat, zaklat; hamisan zenél jelentésű nyegget igéből, lásd: nyekereg.
uggatu,uzzatu : ang. ’wrath, rage, fury’, magy. ’haragos, dühös, ugató’. See also: nuggatu. TESZ: (vgattuala, ūgát). Hangutánzó eredetű.
uggu,aggu : ang. ’(to be) furious; anger’, magy. ’dühös, haragos’.
zâru : ang. ’to twist; (to be) crushed, to turn round,’, magy. ’forogni, ’tekeredni, csavarodni, megfordulni. Vö. zár, záródni. TESZ: A zár (zauar, zarrokal, szar, zavor, zarla) valaminek csukott állapotban való rögzítésére szolgáló szerkezet. (retesz, zabla, fék, blokád). Szláv eredetű, vö. óe. szl. zavorъ ’retesz, zár’, zatvotъ, zavora ’ua’, szb-hr. závor ’ua’. A magyar szó közvetlen forrása nem állapítható meg. Az átkerült zavor alakból a magyarban závár lett, ebből egyszer ejtéssel fejlődött a mai zár. A zár igétől való elválasztása, továbbá finnugor egyeztetése téves. A zár ige elvonással keletkezett a zár főnév származékából. Nem igazolt a ’zár’ szó szláv származtatása.
zâru : sumer ’lug’, ang. to twist’, magy. ’csavar, forog’. Vö. zár.
[akk.-assz. ’šumma GÚ-su i-zur-ma IGI-šú galtat’, ang. ’if he twists his neck and his look is scared’, magy. ’ha elfordítja a nyakát, és a tekintete megijedt]
Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében. A magyar nyelv szkíta szókincse. 1. rész.
Előszó.
Dr. Bobula Ida az 1951-ben megjelent„Sumerian Affiliations...” c. munkájában a sumér-magyar rokonság elméletének a helyességét hirdette, ami mai ismereteink szerint tévedés volt, a sumér-magyar rokonság nem bizonyítható. Bobula tanulmányozta Deimel és Labat akkád-sumer munkáit, valamit megérzett, de aztán rossz következtetéseket vont le. Vajon miért találhatott Bobula és mások is a sémi akkád/asszír (továbbiakban akk.-assz.) nyelvben a magyarhoz hasonló hangzású és jelentésű szavakat? (Az akkád nyelv a világtörténelem egyik nagy kulturális nyelve volt Mezopotámiában.)
Nem egészen értem, mire gondolsz. Természetesen a szkíták sem lehettek ugyanazok több ezer évig, ahogy a magyarok sem, de egyéb más nemzetek sem! Nincs sok jelentősége annak az írás szempontjából, hogy 1000 vagy 1500 évig uralták Mezopotámiát. Az írás, amiből közöltem néhány rövid részletet, arról szól, hogy a szkíták Mezopotámiából eljutottak Kelet-Európába, és a mai magyar nyelvben több mint 150 tökéletesen felismerhető akkád-asszír szó található, nagy valószínűséggel a szkíták közvetítésével került a magyar nyelvbe.
"A szkíták ezerötszáz éven át minden más nép előtt birtokolták Káldeát (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete"
..az attól függ melyik szkíták,, Herodotos azt írja, hogy Dareios - szkíta csata és Targita közt nem telik el több mint ezer év,, ezek szerint mégsem olyan régiek.
"A kanna nagyon ősi szó, eredetét az akkád ’qanû’, magy. ’nád’ szóra vezetik vissza, de meghatározását bonyolítja, hogy a tamil ’kannal’ jelentése is hasonló, jelent cukornádat és cserépedényt is! (A tamil nyelv a ragozós dravida nyelvek közé tartozik.)"
A tál (tálca, tálka, tálal, tálaló, ágytál) szót ősi ugorkori szónak tartják, miközben elismerik, hogy iráni jövevényszó lehetett. Ennél messzebb a nyelvészek már nem látnak, pedig a tál szó gyökerei visszavezetnek Mezopotámiába. Az akk.-assz. szót ismerték a sumerek is, sum. ’dal’ ’a measuring vessel’, magy. ’egy mérőpohár’. A tál szót csak a magyarok ismerik Európában.
(dl) dalû (1) : dālu, dallu): ang. ’a bronze bucket for drawing water’, magy. ’egy bronz vödör (kútból) húzható vízhez. Részleges jelentésváltozás, a „tál” a vizesvödör szerepét töltötte be. Zaitz: tál[1171 tn. (?), 1372 u.] Ősi, ugor kori szó, vö. vogul tūl ’étkezéshez használható teknőszerű fatál’. Az ugor alapalak *tal ’tál’ lehetett, s feltehetőleg ugor kori iráni jövevényszó volt, vö. újperzsa tāl ’tál, tányér; ércből, aranyból vagy ezüstből készült ütőhangszer’. A magyarban a szó olyan fa- vagy cserépedényt jelölt, melyet főzésre is, tálalásra is használtak. Ez a nagy, régi fatál valószínűleg az asztal szerepét is betölthette, vö. a régi nyelvi asztalt vet, felszedi az asztalt
kifejezéseket. Korai származékai a régi nyelvi tálnok [1181 tn. (?), 1585] (vö. fegyvernök, pohárnok), a melléknévképzővel alakult tálas ’edényszekrény’[1402 tn., 1590] és az igei tálal [1611].
(dl) dalû (2): ang. ’to draw water with a bucket: to irrigate a field with buckets’, magy. ’vízmerítő vödör’. Vö. tál.
(dl) dālû : ang. ’water drawer’, magy. ’vízmerítő tál’. TESZ: A tál ősi örökség az ugor korból, lásd tülppöár, ami egy csónak deszkájából kivágott fadarab. Valószínűleg ugor kori iráni jövevényszó, vö. újperzsa tāl ’tál’, ’tányér’.
A kanna nagyon ősi szó, eredetét az akkád ’qanû’, magy. ’nád’ szóra vezetik vissza, de meghatározását bonyolítja, hogy a tamil ’kannal’ jelentése is hasonló, jelent curnádat és cserépedényt is! (A tamil nyelv a ragozós dravida nyelvek közé tartozik.)
(kn) kannu A(gannu) : ang. ’wooden rack (or similar installation) for storing earthen containers… 2. metal potstand or structure to support containers with pointed bottoms. 3. (a small container…)’, magy. ’ fából készült állvány (vagy hasonló létesítmény) földes edények tárolására. 2. fém edényállvány vagy szerkezet tartályok támogatására. 3. (egy kis tartály)’. (A dravida nyelvek közé tartozó teluga ’kanna’, ang. ’hole’, magy. ’lyuk’,a tamil ’kaņņal’, magy. ’cserépedény, víztartó edény, kancsó, kanna’).
(kn) kannu : ang. ’pot stand’, magy. ’cserép állvány’. Vö. kanna. Jelentésváltozás történt az európai nyelvekben. TESZ: A kanna német eredetű, többszörös átvétellel, német Kanne, végső forrása a sumér ’gi’, a babilóniai asszír ’ganû’, jelentése nád.
(qn) qanû : ang. ’reed, cane’, magy. ’nád, gyékény’. (A tamil ’kannal’, magy. ’cukornád’ és ’cserépedény’).
kannu ša būri : magy. ’boros kanna’. Vö. kanna.
kannu ša burti : ang. ’a bucket for a well’, magy. ’vödör a kút számára’. Vö. kanna.
(kn) kannušu : ang. ’to gather, to collect’, magy. ’gyűjteni, összegyűjteni’. A szó forrása az akk.-assz. ’qanû’ lehetett. Hasonló jelentésű, mint a paḫāru.
kandu : magy ’korsó, kancsó’. Vö. kanna. A szó forrása az akk.-assz. ’qanû’ lehetett.
kanşu (ganşu) : ang. ’a milk product’, magy. ’tejtermék’. TESZ: A kancsó ismeretlen eredetű, magyar előfordulásai: kancsu, kancsú, kandzsó, koncsu, kajszó. A kancsó szó jelentése megváltozott, nevét a benne tartott tejterméktől kapta. (Az akk.-assz. ‘ş’ eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, az asszirológusok megegyezése szerint ‘tsz’, a ’ṣ’-hang kiejtéséről lásd később!)
(kt) kūtu : ang. ’a vessel for wine, beer, and oil’, magy. ’boros (sörös, olajos) edény’. Vö. kút. A magyar nyelvben jelentésváltozás történt. TESZ: A kút ismeretlen eredetű szó, talán ótörök. Magyar előfordulása már 1055-ben. (A dravida malayama ’kuti’, magy. ’inni’, tamil ’kut’, magy. ’átszúrt lyuk’).
mašqūtu : 1. ang. ’a watering vessel’, magy. ’vizes öntöző edény’. 2. ang. ’a potion’, magy. ’egy ital, egy korty’. Az akk.-assz. szónak nincs hasonló magyar párja.
(nd) nādu : sumer [A.EDIN.LAL], ang. ’waterskin; leather pouch’, magy ’víztartó tömlő’, [sumer KUŠ.EDIN.NA] ang. leather pouch’, magy. ’bőrtömlő’. Vö. nád. A magyar nád szó jelentése más, de eredete visszavezethető ide, jelentésváltozás történt. Babilóniában és Ázsia déli részén bizonyára megterem és ismerik a magyar nádnál vastagabb nádat, mely elvágva kitűnő víztartó edényként szolgál. A nádra más szót használtak, sumer ’gi’, akkád ’ganû’. TESZ: A nád ismeretlen eredetű, finnugor egyeztetése és indoiráni származtatása nem fogadható el. Nyelvünknek minden bizonnyal igen régi eleme. Régebbi előfordulásai: nad, nadas, naadas, nadibika.
(pḫr) paḫāru : ang. ’to gather, to be gathered; to assemble’, magy. ’gyűjteni, összegyűlni’. (A sumer bahar, ang. ’potter’. Az akk-assz. pohár szó részleges jelentésváltozáson ment át az európai nyelvekben). Zaitz: A pohár [1346 tn., 1372 u.] német, közelebbről bajor jövevényszó, vö. óbajor pehhari ’serleg; kehely; áldozati csésze, tál; kancsó, üst, amelyben bort vízzel vegyítenek’, irodalmi német Becher ’serleg’. Ezek az azonos jelentésű népi latin bicarium, piccarium főnévre vezethetők vissza. A pohár szó eredetileg az egyházi és udvari nyelvben volt használatos. A szlovák pohár, román pahar, pāhar: ’pohár’ a magyar szó átvételei. Nem igazolt a pohár szó német vagy latin származtatása.
(pḫr) paḫāru : sumer ’bahar’, ang. ’potter’, magy. ’fazekas’, pohár készítője, poharas. Vö. pohár. TESZ: A pohár „vándorszó”, megtalálható az óbajor, ófeldnémet, német nyelvben, mint pehhari, behhāri, Becher, de a szó eredete visszavezet az ógörög ßihoϚ szóig,’ agyagedény’, ami átkerült a latinba, mint ’bicarium, piccarium’, magy.’ivóedény’. A német nyelvbe a latinból, a németből a szerb-horvátba, a magyar átadója bizonytalan, de mi meg továbbadtuk a cseheknek, szlovákoknak, ukránoknak, románoknak. Mivel a szó létezik a sumér és az akk.-assz. nyelvben is, elképzelhetetlennek tartom, hogy a paḫāru -ból egy hosszú út után német Becher lesz, tőlük átvéve Magyarországon pohár, (visszanyeri eredeti alakját), majd tőlünk átveszik a csehek, szlovákok! (A magy. ’pohár’, orosz ’sztakan’, lengy. ’szklo’, cseh, szlovén és szerb ’čaša’. Nem igazolt a pohár szó német vagy latin származtatása.
(pḫr) puḫru, paḫāru: (sumer ukkin), ang. ’an assembly, a gathering’, magy. ’összejövetel, gyűlés’. UKKIN-POHÁR elnevezéssel maradt fent a magyar nyelvben és ennek a szónak értelme: "ünnepélyes összejövetel." (Erre utalást csak Badinyinál láttam, nem tudok más forrást).
šagaštu : ang. ’vessel’, magy. ’edény’. Vö. szakasztó. A szakajtó szalmából és raffiából font népi paraszti tároló edény, mint a kosarak, pl. Zalában ismert tájszó szinonimája a "szakasztó".
ṣamiu : [Feeding → Drink]. ang. ’thirsty’, magy. ’szomj, szomjas’. Cf.ṣamiu, ṣamû, ṣūmu, ṣummû. Vö. szomj. (Az akk.-assz. ‘ş’ eredeti pontos kiejtését nem ismerjük, az asszirológusok megegyezése szerint ‘tsz’, a ’ṣ’-hang kiejtéséről lásd később!) TESZ: A szomj, szomjas (Zomyw, zomuihon, zomiuhon, szomjóhol, szomiuhual, samjan, szomjas) szócsalád elhomályosult összetett szó. Előtagja a szom- ősi örökség a finnugor korból, vö. zürj. šumav’nis ’éhséget érez, éhez’, votj. šumány ’étvágya van, éhezik, szomjazik’.
aballu : ang. ’(a vessel vor water)’, magy. ’egy edény víz számára’. Vö. vályú. Zaitz: A vályú[1121 tn., 1395 k.] ’állatok etetésére, itatására szolgáló, csónak alakú faedény’. Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas vulć ’fatörzs; fegyver csöve’, valak, vulak ’kanális, csatorna’; vö. még: tatár ulaq ’vályú, csatorna’. A magyarba egy *valuq vagy *valoq alak kerülhetett át, a szóvég alakulására vö. apró, tanú. A horvát-szerb valov, román vȃlȃu: ’vályú’ a magyar szó átvételei.
Szkíta szavak a magyar, a szláv és más európai népek nyelvében
Sem a sumér, sem az akkád (továbbiakban akk.-assz.) nyelv nem rokona a magyar nyelvnek (nem is éltek egymás mellett), az asszirológusok által elénk tárt nyelvtanok ezt nem igazolják. A itt bemutatott akk.-assz. szavak feltűnő hasonlóságot mutatnak főleg magyar, de egyéb európai nyelvek szavaival is, ezért feltételezhetjük, hogy köztük ott volt az „ismeretlen” közvetítő nyelv, legnagyobb eséllyel a szkíta. A szkíta görög elnevezése egy ősi népnek, akik hosszú ideig birtokolták Káldeát, később szkítáknak neveztek minden más lovas nomád, hasonló szokásokkal és életformával rendelkező népet, ettől kezdve már nem beszélhetünk egységes szkíta nyelvről sem. Utoljára azokat a magyar törzseket nevezték szkítáknak, akiknek eredetmondája a Meotiszi mocsaras vidékhez kötődik, és akik többször is elhagyták Szkítiát, egykori szálláshelyüket, és megtelepedtek a Kárpát-medencében. A magyar nyelv megőrzött szkíta szavakat, melyek legrégibb írott forrásai Mezopotámiához köthetők!
Az ismertetett szavak néhány kivételtől eltekintve csak Európa keleti felének nyelveiben ismertek, főleg a magyar, az uráli és a szláv nyelvekben (ezeken a területen éltek a szkíták), néhány szó pedig a német, francia, angol, olasz vagy latin nyelvben is megtalálható. A közölt több mint 150 hasonló szó természetesen további vizsgálatra szorul, de a hasonló szavak nagy száma nem hagy kétséget arról, hogy ennyi véletlen egybeesés nem lehet, még ha akad is köztük néhány tévedés. A hasonló szavak döntő többsége csak a magyar nyelvben található meg (néhánynál jelentésváltozás következett be), meglepően sok a hasonló szó az uráli nyelvek szavaival, sok található a szláv nyelvekben is, van néhány ótörök és Nyugat-Európa nyelveiben található szó is, de vannak szép számmal a magyar nyelvben ismeretlennek vagy bizonytalan eredetűnek tartott szavak is. Az összehasonlított magyar szavak szinte minden esetben nagyobb hasonlóságot mutatnak az összehasonlítandó akk.-assz. szavakhoz, mint a többi nyelv szavai (lásd TESZ vagy Zaitz), ami kizárja, hogy mi lennénk a végső átvevők!
Felhívnám a figyelmet arra, hogy itt több ezer éves akk.-assz. szavakat hasonlítunk össze magyar szavakkal, a szavak egy része részleges jelentésváltozáson ment át, mire a szkítákon keresztül a magyar nyelvbe került! Nehezíti az összehasonlítást az, hogy az akk.-assz. nyelv erősen flektáló nyelv, amelyben a szótövek szinte teljesen megváltozhatnak, mivel a prefixumokon és suffixumokon kívűl még a szótőben helyezett módosítókat (infixumokat) is használt. Ugyancsak nehezítette az ékírásos jelek olvasatát a polifónia (egy ékírásos jel több olvasattal) és a homofónia (több különböző jel ugyanazzal az olvasattal).
Pilis szláv szóként van a köztudatban, a magyar nyelvben már nem használatos, de található nálunk Pilis nevű hegység és Pilis nevű település is. A Pilis hegység és környéke szakrális magyar hely, királyaink éltek itt.
piliš uzni : ang. ’ear-hole’, magy. ’fül-lyuk’. Az akk.-assz. ’piliš’, magy. ’lyuk’. A magyar Pilis település elnevezéséről olvasható, hogy a szláv eredetű kopasz, növényzet nélküli hely jelentéséből ered. Amúgy a pilis szó jelentése: kopasz, leborotvált fej vagy fejtető, papi használatban tonzura (haj nyírat, hajkorona, a katolikus egyházban egy egyházi rendhez tartozóknál a hajnak a fej hátsó részén való kerek lenyírása vagy kiberetválása). TESZ: A pilis szláv eredetű szó, jelentése „kopaszság”, jelentéstani okok miatt a magyar szó forrása csak a nyugati kereszténységhez tartozó szláv nép nyelve lehet, mert csak ezekben a nyelvekben jelent „tonzurá”-t a szó. Megjegyzés: hogyan lehet a tonzurával igazolni a pilis szó eredetét, származását? Egyértelmű, hogy az akk.-assz. pilis szónak ugyanaz a forrása, mint ami megjelent a magyar és a szláv nyelvekben egy közvetítő nyelven keresztül. Nem igazolt a pilis szó szláv származtatása. Talán igaza lehet Czeglédi Katalinnak, aki azt írja, hogy: „a magyar nyelv keleti gyökerei a szkíta-hun nyelvekhez vezetnek. A tudományos kutatásnak ez az útja járható”.
A szkíták nem iráni és nem árja nép volt, hanem Urál-altáji. Ha hinni lehet a görög és római történetíróknak, a szkíták a legrégibb népek közé tartoztak, Trogus Pompeius szerint „A szkíták ezerötszáz éven át minden más nép előtt birtokolták Káldeát (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják." Ez azt is jelenti, hogy a szkíták nyelve az egyik legrégibb nyelv volt.
Személyes vélemény. Nem mindegy kiknek nevezzük és tituláljuk őket, a elődeikként? Mindenesetre az első magaskultúrájú, szervezett és stabil államszervezeti, és szövetségi rendszerben élő LOVASNOMÁD nép. Nem valószínű, hogy Indiából, vagy bárhonnan máshonról. A természetes helyet kell megkeresni, hogy hol éltek a vadlovak? Eurázsiai sztyeppéken, pont kelet felé tőlünk. Érdekesség, hogy a KM ezen nagyon hosszan elnyúló őstérség (amikor még voltak vadlovak), szinte pontosan ezen területre szimmetrikus szélességikör tengelyében fekszik. Nekem tetszik ez az androvoi elmélet, mert ha stimmel a környezet (vadlovak éltek ott), és stimmel az hogy lóháton 100x messzeb terjed a hatáshatára egy kultúrának, akkor ott bizony analógiásan a modernkori USA vadnyugatával, Eurázsiában anno lehetett-e egy ősvadkelet meghódítás, és az erre alapuló ""hirtelen"" (itt nyilván nem száz, hanem ezer évekről kell beszélni) fejlődés? Gondolom igen, de nem biztos. Érdemes elgondolkodni róla. A gesta is ír ilyesmikről. Nekem az tetszik a legjobban, hogy szegény IEiesták, most éppen nagyon veszekszenek, hogy India, a KM, vagy a Felete-tenger északi térsége (ami valaha tó volt) a nyelvi őshazájuk. (A KM egyelőre eléggé kissebségi vélemény, de már felvetődött ez is.)
Botrányos: Szkiták aranya kiállítás a Nemzeti Múzeumban nem veszi bele az egységes eurázsiai szkita-hun képbe a Kárpát-medencei szkita-hun jelenlétet, amelyet sok-sok Kárpát-medencei lelet igazol.
Jó: a kiállítás cáfolja a szkíták primitív, kóborló , nem produktív képét. Nem véletlen, hogy újabban egyre többen(indoeurópaiak) akarnak a szkitákhoz tartozni :)
Egyébként a keleti szkíták időben megelőzték a mediterrán szkitákat: Kr. előtt 9-8-7. század , mediterrán 6-5-4. század http://www.echotv.hu/video/index.php?akt_menu=&mm_id=39&media=6250&list=1)
Az elmúlt hetekben bejárta a cseh sajtót a hír, de a világ régészettel foglalkozó honlapjai is terjedelmesen beszámoltak arról a "felfedezésről", amely David Daníček archeológus nevéhez fűződik. Egy 10 centiméteres nagyságú szobrocskára bukkant a cseh régész Prága mellett, amelyről ő azt állította, egy ötödik századi perzsa istennő-ábrázolás. Szerinte a termékenység iráni istennőjét, Anahitát találta meg ugyanis…
Daníček azt állította, hogy egyedülálló leletről van szó, amelyet egy ősi temetkezési helyen talált, s amely a nagy közép-európai népmozgások, a 4., 5. és 6. század idejéből származik. A szobrocska Daníček szerint vagy egy régi kereskedelmi útvonalon, vagy a római birodalom északi határán folyó katonai tevékenység nyomán kerülhetett mostani helyére.
"A gipszkőből készült szobrocska, amely valószínűleg egy törzsi vezetőé lehetett, egy arany kapoccsal díszített, hosszú zöld köpenyt és valószínűleg arany nyakláncot viselő, ülő vagy guggoló nőt formáz, aki arcát valamilyen könyv vagy kódex, esetleg két összeérő elefántcsont lap mögé rejti. A nyilvánvalóan pecsétnyomónak készült kis szobor alsó részét erotikus motívum díszíti" - írta le a leletet egy másik cseh szakértő, Petr Charvát.
És a keserű valóság…
Ám időközben előállt Jiří Šimůnek, egy 72 éves nyugdíjas kisiparos, aki Prága egyik külvárosában él, s aki elmondta: a gipszfigura eredetileg egy "meditáló apácát" formázott meg. Az öntőformát, amellyel készítette, még 1968-ban csinálta, amikor egy olyan figurát vett alapul, amelyet néhai bátyja hagyott rá. A báty egy kerámiaüzemben dolgozott egyébként.
Šimůnek azóta is többször használta az öntőformát, és barátainak készített néhány szobrocskát vele. Aztán öt évvel ezelőtt unokái megpróbáltak maguk is egy másolatot készíteni, de nem túl nagy sikerrel. Éppen ezért a nyugdíjas férfi kidobta a gipszöntvényt egy hulladéktároló konténerbe.
Alighanem most a régészeken a sor, hogy megvédjék magukat: miként gondolhatták egy pár éve készült gipszmásolatról, hogy keleti istennőt ábrázol…
"A korabeli Európából a keleti gyepűkre száműzték ezeket a szerencsétlen kromoszómahibásra sikeredett embereket..."
Szerinted kik vihogtak kin, az oroszok meg a többi szláv, vagy a germánok egy része, amíg kikerültek a végvidékekre a szkithák telepítési politikájának következményeképpen, vagy a szkithák, avarok, hunok, miközben végrehajtották ezt a katonai célú deportációt?
A megfejtéshez jó erőnlétet és kellemes szórakozást kívánok.
Véleményem szerint a szkíták mongoloid-idióták voltak! A korabeli Európából a keleti gyepűkre száműzték ezeket a szerencsétlen kromoszómahibásra sikeredett embereket, akik zavarodottságukban időnként hátrafelé nyilaztak, nyereg alatt puhított húst ettek és loptak a bécsi áruházakban! A róluk készült képeken bamba pofát vágnak és idiótán vihognak, pont úgy mint te!
