Ezt azért ne hidd! Azokata külsőségeket becsülték meg, amitől úgy tűnt, hogy a dolgozónak van becsülete. - Ma a cégek kerek perec megmondják, hogy leszarják a szakszervezetet, már ha egyáltalán engedélyezik. Akkoriban a szakszervezet a párt meghosszabbított keze volt, és azt csinálta, amit mondtak neki. - Akkoriban az volt a jelmondat, hogy legfőbb érték az ember. Aztán tojtak rá, hogy betartsák és betartassák a munkavédelmi, vagy munkaegészségügyi előírásokat. Legfeljebb a beteget leszázalékolták valami töredék nyugdíjjal, és passz. Ma legalább perelhet érte a dolgzó, és a munkaügyi bíróságokon nagyon jó sansza van nyerni, mert az ő javukra elfogultak. ("A multinak tellik rá" a bírói gyakorlat.) És a multinak sem érdeke, hogy rossz, balesetveszélyes legyen a gép, csak mert hiánycikk a szerszámkés, vagy a védőháló. (Pár éve egy volt kollégám mesélte diákoknak, hogy ....a hiánycikkek... Mire egy gyerek vuisszakérdezett, hogy mi az, hogy hiánycikk. És nem értették, hogy ha valamiből nem volt elég, miért nem gyártottak többet belőle?) - Akkoriban akkor hagyhattad ott a munkahelyedet, ha meg tudtad győzni a céget. gyakorlatilag röghöz voltál kötve. Ha az szerepelt a munkakönyvedben, hogy "kilépett", megnézhetted magad, egy életre feketeseggű voltál. - Akkoriban "értékén" fizették meg a munkát, csak ez az "érték" nem volt nyilvános. Valamit kaptál, oszt' kész. Ha nem tetszett -és nem szalag mellett dolgoztál teljesítménybérben-, legfeljebb kevesebbet dolgoztál, kijártál az ügyeidet intézni, vásárolni, két órás ebédszünetet tartani. Az volt a dlgozói elv, hogy "amíg ők csak fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk". Szóval ez az ők-mi akkor is megvolt, csak akkor nem volt tulajdonos, nem is tudtad, kik azok az ők. Mondjuk ez utóbbi sok mindenben így volt. Ettől volt nyomasztó az egész.
Nem, dolgozni manapság nem sikk. Pénzt kell csinálni, ügyeskedni, adni-venni, bratyizni, kapcsolatokat kihasználni, embereket átvágni. A "klasszikus" munka a hülyék osztályrésze. Mint például az enyém. Nem tudom mennyi idős vagy, de annak idején -még az átkosban- volt egy vicc. A tévét ugyan nem néztem, de amit beírtál, arról kapásból beugrott. - Miért nem ment el a párttitkár a munka temetésére? - ??? - Nem ismerte az elhunytat.
Ahogy nézegettem a tegnapi és mai híreket, mindenről szóltak, csak a Munka ünnepéről nem. Hol EU napot ünnepeltek, máshol (teljesen jogosan és illendően!) anyák napját. De a Munka ünnepét sehol nem hallottam, hogy megemlékeztek volna róla. Vagy ha talán szóba is jött, csak úgy, mint pártállami ünnep. Szomorú vagyok. Nem kéne egy kis történelemórát tartani ismét?
Bizony a mai Európa egésszen más képet mutatna a munkásmozgalmak nélkül!
Én ugyan műszaki értelmiségi vagyok, és még csak igazán baloldalinak sem nevezném magamat, de a mai jóléti államok alapjait vérel és verejtékkel rakták le anno, amiről ugyan úgy nem szabad elfeledkezni, mit pl. a holocaustról, vagy 1848-ról!
Én is erre a dologra gondoltam. :-))
Ugyanis ez az egy ünnep a dolgozóké. És annyival egészíteném ki, hogy nem csak úgy tüntettek azok a munkások, hanem a három nyolcasért. (Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás)
Ami ugye azóta is aktuális... :-((
Igazából arra gondoltam még, hogy a felvonulás nem azért van, mert fel kell vonulni, hanem azért, mert fel kell vonulni. :-))
Tehát nem azért kell elmenni felvonulni, mert kötelező (volt), hanem azért, mert ez a mi érdekünk is. Másrészt egy megemlékezés azokról, akik a vérüket is adták azért, hogy nem nyomják el őket a munkaadók. Ez a nap egy kicsit visszaütés a "kapitalista" munkaadóknak, csak igyekeznek ezt mostanában politikai színben feltüntetni, vagy eltusolni.
Az a szomorú, hogy sokan már nem is tudják mi május elseje jelentősége. Sokan azt hiszik, a pártállam "hülyesége" volt a felvonulás, és ezután meg inkább az EU csatlakozást fogjuk ünnepelni, az igazi megemlékezés helyett.
Nekem ez az ünnep, olyan, mint másnak a halottak napja: akkor a temetőbe járunk ki, így emlékezünk meg róluk, május elsején pedig egy szimbolikus felvonulással azokról, akik felvonultak (több, mint száz éve!) értünk.
Kissé mosolyogtam, ha olyan táblákat vinnénk ki, mint annak idején... Pl. a három nyolcast. Pedig, mint mondtam, igencsak aktuális lenne és sokakat emlékeztetne az igazi ünnepre.
a XIX. sz végén volt egy nagy sztrájk, ha jól emlékszem, Chichago-ban (május 1-én, természetesen), amikor a rendőrök a tüntető munkások közé lőttek, és sokan meghaltak.
Erre emlékezve vonultak ki a munkások jogokat, és jobb életfeltételeket követelve a munkaadóktól minden május elsején, először csak az USA-ban, később Európa szerte is, évtizedeken át illegálisan, ami rengeteg összetűzéshez vezetett az aktuális kormányok és az egyre szervezettebbé váló munkámozgalmi szervezetek között, rengeteg áldozatot szedve.
Később a mindenkori hatalom képviselői belátták, hogy ez semmi jóra nem vezet, ezért inkább hivatalosan is elismerték 05. 01-et a munkásság nemzetközi ünnepévé, és a vlág számos országában hivatalosan is ünnepnappá tették.
Ennyire emlékszem, meglehet, hogy némileg pontatlanul, az ünnep hátteréről.
A környezetemben csak a fizetett ünnepnapnak örültek, csupán nagymamám mesélt a Rákosi-érában kötelező felvonulásokról.
A szüleim, és ismerőseim soha nem jártak ki, a 70-e években már mindenki a telekre ment ilyenkor, mi meg a kertet ástuk nagy bánatomra, munkával ünnepelve a munka ünnepét.
Akkoriban kicsit sajnáltam, hogy nem mehettem ki a felvonulásra, pedig kíváncsi lettem volna.
Egyszer be akartak "sorozni" egy zászlólengető csapatba még a középiskolában, rengeteget kellett gyakorolni a zászlólengetést, sokan meguntuk, és így inkább folyton leejtettük a zászlót, meg egymást püfföltük vele, amiért persze kizártak a csapatból, így mehettem focizni a többiekkel :-)
Később kiderült, milyen jól tettem, talán az volt az egyetlen május elseje, amikor szakadt az eső. (Ez '84-ben volt talán?)
Emlékszem, Antall be akarta tiltatni az ünnepet Mo.-on, (mondván; itt van nektek okt. 23. helyette) amivel óriási nemzetközi felháborodást váltott ki; Európában mi lettünk volna az egyettlen ország, ahol nem ünneplik hivatalosan Május elsejét, így aztán maradt az ünnep továbbra is, kevésbé szervezett keretek közt.
Bár tudom, hogy sok vitát fogok kiváltani e topiccímmel, de kérdésem mindössze annyi: tudja-e valaki, mi az igazi oka a május elsejei felvonulásnak? Hogy ezzel miről emlékezünk meg?
Kíváncsi vagyok, ki emlékszik még rá, ugyanis az utóbbi időben szinte senki sem akar "csak úgy" felvonulni... :-(
