"A kétpártrendszer véleményem szerint egyébként a Magyarországot mindig is megosztó árok (népi - urbánus, zsidó - keresztény, jobboldali - baloldali, stb.) következtében logikusan alakul ki."
Ebben látok némi logikai ellentmondást... Ezek a viszonyok ugyanis két pártba igen nehezen "gyömöszölhetők" bele, pl.: baloldali-urbánus-zsidó és jobboldali-népi-keresztény formában?!
Szerintem egy(2) gyűjtő Néppárt csak ezen többirányú töréseknek a szőnyeg alá söprését, ezeknek a részérdekeknek a párton belüli (pillanatnyi) többség akarata alá rendelését jelenti. Most is léteznek ezekben ilyen-olyan platformok, tagozatok, melyek minden pártban kisebbségi helyzetben vannak, és ha részben zsarolhatnának is, ám azzal egyben veszélyeztetnék az egész párt hatalmát - és ezzel egyben a saját szerepüket is, ezért inkább önkorlátozóan meghúzzák magukat, és várnak a sorukra.
Az érdeik érdekében minimális politikai képzettséggel is tudsz szavazni, és ez a szavazás lényege.
Ma amúgy, ha túl sokat tudsz és túl járatos vagy a poltikában, akkor leginkább el se mégy szavazni.
Itt szűkebb megyében nagy valószínűséggel már most meg tom mondani ki az a harminc ember akikből a húsz képviselő többsége jövő ilyenkor kikerül.
A két nagy párt bekerülői adottak, csak annyi a kérdés, hogy egyénin vagy listán jutnak-e be. Ez max akkor borul, ha valamelyik nagy párt nagyon túl nyeri magát.
"Az állampolgári felelősségemet és érettségemet hiába tom bizonyítani bármily grémium előtt -amit őszintén szólva kivitelezhetetlennek és hülyeségnek tartok, már megbocsáss!-, a szavazatomat ettől még titkosan fogom leadni."
-- Az csak természetes. A tesztet is titokban töltenéd ki a fülkében, nem vizsgáztatók előtt. Majd a szavazatoddal együtt beledobnád a ládikóba. Aki meg összesítené, az egy megoldókulcs alapján szépen összeszámolná a helyes találatokat és meghatározná a ... , ööö..., a hozzáértési kvóciensedet és kijönne a szavazatod sportértéke.
-- Amiket írsz, azok persze nagyon fontos szempontok abban a kérdésben, hogy kire szavazz. És a cél nem is az volna, hogy ezeket kiiktassuk, hiszen minek; erről szól a szavazás: vannak érdekeid és megkeresed, ki tudja azokat képviselni.
Amit ennek a módszernek ki kéne iktatnia, azt úgy hívják, hogy informálatlanság. A cél nem az, hogy mindenki egyformán szavazzon, vagy csakis 3 diplomával tudja kitölteni a tesztet, hanem az, hogy mindenki a politikai tudásának megfelelő mértékben szólhasson bele a döntéshozatalba, mert az végezne a politika színházasításával és a demagógia uralmával. Mert aki informált, aki összefüggéseiben próbálja látni az ország sorsát, azt kevésbé lehet demagógiával és hatásvadászattal befolyásolni, vagyis a politikusoknak a szavazatok megnyeréséhez más, egyenesebb és problémakezelőbb megoldásokkal kéne operálniuk. Ez lenne az elérendő cél, a hazudozástól, ködösítéstől, demagógkodástól megtisztítani a közbeszédet. Ezt az elmélet szerint úgy lehetne elérni, hogy a racionális gondolkodásra és a politikai informáltságra inkább képes népek kezébe nagyobb beleszólást adunk.
A módszer által nyert szavazattömegben aztán persze mindenféle megoszlás lenne, volna aki a munkanélküli-segélye miatt szavaznak, meg volna aki Trianon miatt, stb. És azoknak, akik nem volnának hajlandók politikai tudást szerezni, azoknak csak csekély beleszólásuk maradna a választásba.
Valószínűleg többszáz évvel a megvalósíthatóság előtt járunk, nem holnap bevezethető módszer.
Ez az egész egy olyan mellékvágány, amit semmire sem lehet használni.
Az állampolgári felelősségemet és érettségemet hiába tom bizonyítani bármily grémium előtt -amit őszintén szólva kivitelezhetetlennek és hülyeségnek tartok, már megbocsáss!-, a szavazatomat ettől még titkosan fogom leadni.
Azt meg, hogy kire is fogok szavazni, nem csak az állampolgári felelősségem és érettségem fogja meghatározni. Leginkább az fogja meghatározni hogyan élek, és ehhez képest mit ígér egy adott párt, és abból mit teljesít. Hogy ezt meg tudjam ítélni, ahhoz nem kell nekem -se másnak- semmiből vizsgázni.
Nyilván -nálunk most különösen- van egy elhívatott csoport, aki előre tudja kire fog örökké szavazni. Aztán vannak, akik a választáskor döntenek.
Nyahh most akármilyen felkészült vagyok, de történetesen munkanélküli, és látom, hogy nyírbálják a munkanélküli juttatásokat, akkor még felkészültségem okán sem fogok azokra szavazni akik nyirbálják.
Elolvastam a #117-es hozzászólásodat. Tulajdonképpen el kell ismernem, hogy van benne valami, de azért így ebben a formában én nem tartanám abszolút életképesnek. Az viszont kifejezetten előnyös lehet, hogy valamilyen módon az adott témához való alapfokú hozzáértés feltétele legyen a hozzászólásnak, véleményalkotásnak. És itt határozottan nem szakképzettségre és egyéb papírok meglétére, hanem tényleges hozzáértésre gondolok. De ez szerintem csak a szakmai témákra alkalmazható, az általános kérdésekben inkább egy minimális intelligenciaszint szükséges a véleményalkotáshoz. Egy kiforrottabb formában azonban ez akár az Interneten keresztüli vélemény-nyilvánítást is sokkal objektívebbé tehetné, tehát érdemes gondolkozni a megvalósíthatóság konkrét lehetőségeiről. Ki persze én senkit nem zárnék a véleménnyilvánításból, de egy megfelelő súlyozás korrigálhatja az aránytalanságokat.
Nem. Csak a társadalomtudományi szekciója játszana és nem a választójogot osztogatná, hanem eldöntené, milyen kérdésekre adandó válaszokkal kell tisztában lenni az állampolgári felelősség, érettség bizonyításához.
"Iratni kéne az MTA-val minden választás előtt egy pár verziót olyan kérdésekből, melyekre a válaszok hűen tükröznék a politikával, államügyekkel, biztonsági kérdésekkel kapcsolatos jártasságot."
Ez most vicc, vagy mi? Az MTA??? A legantidemokratikusabb sztalinista szervezetet kellene felhatalmazni arra, hogy a választójogot osztogassa?
Akkor már inkább az ukrán maffia. Azok sokkal becsületesebbek a maguk módján ...
"...én nem zárnék ki senkit, a teóriámmal a döntéshozatalból, csak infoellátottsági szintjének megfelelően súlyoznám véleményét a választáson." Próbáld meg röviden elmagyarázni, hogyan képzeled ezt!
Hmm, a diktatúra mellett kell érvelnem a demokrácia ellenében? Népszerűtlen feladatot adtál (persze ez engem, mint antidemokratikust, nem rendíthet meg :o) ).
Mielőtt hozzáfognék, még egyszer leszögezném, hogy én nem a voksolási jog kevesek általi monopolizálását szorgalmaztam, hanem a voksok teljesítmény szerinti indexálását. Ha ennek a következménye nem a poldöntésekből való tömeges kiszorulás, hanem mondjuk az Alkotmány tömeges biflázása lenne (amennyiben az MTA erre hegyezné ki a dolgot), az engem egyáltalán nem keserítene el. Kétségtelenül az elöbbi lenne a valószínűbb forgatókönyv - de az mindenkinek az egyéni döntésén alapulna, hogy hajlandó erre időt, vesződséget áldozni, vagy inkább nem éri meg neki a dolog.
No, akkor.
Arról ugyebár nem tudok reflektálni, hogy a tömeg és a kevesek mikor hozták racionálisan és mikor érzelmi alapon a döntéseiket, de a tömeg vs. oligarchisták kérdésben esetleg tudok újat mondani.
Tehát a kérdés az, hogy "mikor voltak/lehettek jobbak a kevesek ... döntései a sokak ... döntéseinél (a diktatúra a demokráciánál)!"
Hérodotosz A görög-perzsa háború c. művében a harmadik könyv 80-82. caputban leírja azt az esetet, mikor Kambüszész halála után a trónt két mágus bitorolja, akiknek egyike Kambüszész öccsének adta ki magát. Rájött erre hat perzsa főúr, plusz Dareiosz, aki később csatlakozott és merényletet követtek el a mágusok ellen. Miután megölték őket, felmerült a kérdés, hogy mármost mit tegyenek az ország ügyében.
"80. Öt nappal később, amikor már őjra nyugalom volt, összegyűltek a mágusok ellen fellázadt férfiak, hogy megbeszéljék az állam helyzetét. Itt olyan beszédeket mondtak, amelyeket sok hellén talán el sem hisz, pedig csakugyan elhangzottak. Otanész azt javasolta, bízzák a birodalom kormányzását az összes perzsára. "Az a véleményem - mondta -, hogy ne uralkodjon rajtunk többé egyetlenegy ember, mert az nem helyes és nem jó dolog. Hiszen tudjátok, hová fajult Kambüszész határtalan dölyfössége, s volt részetek a mágus gőgjében is. Hogyan is tehetne jót az államnak az egyeduralom, ha az uralkodó azt csinál, amit akar, és senkine nem tartozik felelősséggel? Ekkora hatalom a világ legkiválóbb emberét is eltorzítaná. A korlátlan bőség felfuvalkodottá tesz, az irigység pedig különben is veleszületett tulajdonsága az embernek. Ha ez a két dolog aztán összetalálkozik, abból lesz a legnagyobb gonoszság, mert a felfuvalkodott és irigy ember sok kegyetlenségre képes. Márpedig egy uralkodónak, akinek mindene megvan, ami jó, nincs oka irigységre. És mégis azt látjuk, hogy a polgárokkal fonák módon viselkedik. Irigyli a jóktól, ahogy élnek, sőt azt is, hogy egyáltalán léteznek, a hitványakban leli örömét, s szomjas füllel issza a rágalmakat. És ami a legvisszásabb: arra, aki mértékletesen fejezi ki tiszteletés, megharagszik kevesellvén a bámulatát, de arra is megharagszi, aki túlzásba viszi tiszteletet, sokallván a hízelgését. S a legrútabb tettei még csak eztán következnek: lábbal tiporja az ősi hagyományokat, erőszakoskodik az asszonyokkal és ítélet nélkül kivégeztet vádlottakat. Ha viszont a nép uralkodik, annak már a neve is szép: jogegyenlőség. Aztán meg a nép sosem ragadtatja el magát annyira, mint egy egyeduralkodó. A hivatalokat sorsolással osztják el, viselésük felelősséggel jár, és minden ügyben a közösség dönt, együtt." Így hangzott Otanész indítványa.
81. Megbüzösz viszont a kevesek uralmát, az oligarchiát támogatta, és így beszélt: "Amit Otanész az egyeduralom eltörléséről mondott, azt magam is helyeslem. De nem a legjobb tanácsot adta, amikor azt javasolta, hogy bízzuk a tömegre a hatalmat. Mert a hitvány néptömeg ostoba és felfuvalkodott. Márpedig tűrhetetlen volna, ha épp csak megszabadulva az egyedurlakodó féktelenségétől, a tömeg féktelenségének esnénk áldozatául, Mert ha a szarnok tesz valamit, azt legalább megfontolja, a tömeg azonban nem képes fontolgatni. Hogyan is volna megfontolt, aki tanulatlan, aki nem tudja, mi a szép és mia az illő, aki ész nélkül nekiesik az államügyeknek, és úgy rohan, mint egy kiáradt hegyi folyó? Válasszák a népuralmat azok, akik rosszat akarnak a perzsáknak, mi azonban válasszunk egy testületet a legkiválóbbakból, és azokra bízzuk rá a hatalmat. Bizonyára mi is köztük leszünk: a legkiválóbb embereknek a tanácsa is a legkiválóbb." Így hangzott Megabüzosz indítványa. Harmadiknak Dareiosz mondta el véleményét, a következő szavakkal.
82. "Én azt gondolom, hogy Megabüzosz jól beszélt a népről, de nem jól az oligarchiáról. Mert tegyük fel, hogy a három lehetőség, a népuralom, az oligarchia és a monarchia a maga legtökéletesebb formájában megvalósul. Szerintem ekkor az utóbbi jobb a másik kettőnél. Mert a legkiválóbb embernél semmi nem lehet jobb. Nagyszerű képességei segítségével hibátlanul uralkodna a néptömegeken, terveit ő tudná a leginkább eltitkolni a gonosz emberek elől. Az oligarchiában viszon sokan használják képességeiket a közjó érdekében, és heves viszályok támadhatnak köztük, mert mindegyik első akar lenni, és a maga elgondolását akarja megvalósítani. Így aztán ellenségeskedni kezdenek, ami párotskodáshoz vezet, a pártoskodásból pedig előbb-utóbb vérontás lesz. A vérontás után aztán visszatérnek az egyeduralomhoz, amely, íme, a legjobb. Ha a nép uralkodik, bizonyosan meggyökerezik a gonoszság. Márpedig ha az államban gyökeret vert a gonoszság, a gonoszok nem fordulnak egymás ellen, hanem erős barátságra lépnek, mert akik ártani akarnak a közösségnek, azok mindig összetartanak. Így megy ez mindaddig, amíg nem áll valaki a nép élére, és el nem kergeti a gonoszokat. Ezt az embert aztán addig csodálja a nép, amíg a csodálattól egyeduralkodóvá nem lesz. Amiből ugyancsak kiviláglik, hogy a legjobb az egyeduralom. Száz szónak is egy a vége: honnan ered - kérdem - ez a mi szabadságunk, és ki adta nekünk? A nép? Az oligarchia? A monarchia? Minthogy bennünket egyetlen ember ajándékozott meg a szabadsággal, azt indítványozom, hogy a monarchiát - az egyetlen ember uralmát - részesítsük előnyben. Különben se változtassuk meg ősi hagyományainkat, mert az nem vezet jóra."
Dareiosz szabadítóként Küroszról beszélt, merthogy Kürosz előtt a perzsák a médek alávetettjei voltak. De ez mindegy is, mert nem valószínű, hogy akár egyetlen szó is elhangzott volna ebből Perzsiában - merthogy a jegyzetek szerint ez a rész Hérodotosz korának tipikus hellászi vitáit tükrözte, nem a perzsa állapotokat.
A görögök, a demokrácia feltalálói között nem uralkodott egyetértés, hogy a demokrácia az a jó, a türannosz az meg a rossz. Mindkettőt kormányzati formának vélték és a megítélés attól függött, hogy kit (kiket) láttak a város élén: a legalkalmasabbakat, vagy nem, illetve hogy a polgárok között meg volt-e a politikai erkölcs. Ha ezek teljesültek, akkor az adott kormányzat jónak számított és a forma mindegy volt.
Platón szerint a demokrácia egyenesen a csőcselék uralma. Platón arisztokratikus hajlamokkal megáldott ember volt.
Arisztotelész ellenben a demokráciára voksolt, de porhanyósnak tartotta, ezért a szétesés által látta fenyegetettnek.
Szókratész úgy gondolta, hogy az ideális kormányzathoz ebből is, meg abból is lopni kell.
Ha hihetünk Thuküdidész A pelopponnészoszi háború c. könyvének, akkor az Athén vezette, demokráciákat tömörítő Déloszi szövetéség sokkal kegyetlenebb, igazságtalanabb, és zsarnokibb módon járt el az uralma alá került területekkel, mint ellenlábasa, a oligarchikus Spárta, mely az etikai kérdés mellett katonailag is legyőzte ellenfelét. Különösen Braszidasz király hadjáratai idején volt szembeszökő, hogy hány és hány városállam pártolt el a déloszi szövetségtől és álla a kvázi felszabadítóként érkező spártai király mellé.
A középkorban Aquinói Szt. Tamás (és vele a fő ideológus, az egyház) úgy gondolta, hogy demokráciáról szó sem lehet, mert abban a többség uralkodik, és tekintve, hogy a többség szegény, ezért képtelenség, hogy a szegények uralkodjanak a gazdagokon. Ez az egyház hierarchikus gondolkodási módját tekintve nem is volt csoda. A középkorban nem is sikerül a demokráciának utat törnie magának, csak Svájcban. De ott sem lehet azt mondani, hogy a demokrácia önmagában jobb viszonyokat teremtett volna, merthogy semmivel nem éltek jobban a svájciak, mint mondjuk Itália. Velencében viszont a Köztársaságot az oligarchia vezette, no ők jobban is éltek, Velence nagyon gazdag volt (persze nem kizárólag ettől).
A polgárság kialakulása után a demokrácia még mindig elég szörnyű dolgokat képes véghezvinni. Példának okáért éppen Svájcban, Kálvinék égetnek inkvizícióhoz méltó buzgalommal eretnekeket, amiből látszott, hogy hiába a kantoniális köztársaság, attól még önmagában nem lesz jobb semmi a korszellemnél. A francia polgári forradalom után a demokrácia és olyan terrorba forduló jakobinus diktatúrát zuttyantott a franciák nyakába, hogy gyorsan visszacsinálták a dolgot még van negyven esztendőre.
A polgárság és a kapitalizmus aztán közös erővel győzelemre vitte a demokráciát, először az atlanti államokban (USA, NBR, Hollandia) és mára alapvető elvárássá lett, hogy valaki demokratikusnak vallja magát. De még a demokrácia sem járt automatikusan az általános választójoggal. Nagyon hosszú ideig még a nyugati országokban sem volt általános választójog, éppen svájc vonakodott nagyon sokáig a nők számára választójogot adni, egészen 1947-ig, ha jól csalódom. De nem csak nemi, hanem vagyoni és kulturális mécékhez is kötötték a választójogot. Csak a második világháború utáni időkben válik dominánssá az egyenlő és általános választójog.
Ám a legjobb gyakorlati példa, hogy a demokratikus legitimáció mennyire nem működik ma, az Európa legnagyobb politikai projektjénél figyelhető meg. Az európai uniós integráció ugyanis teljességgel nélkülözi a tömegek támogatását. A tömegek ezen probléma hol vajmi csekély érdeklődést mutatnak, hol pedig elutasítják az egészet (mire ezt befejezem, elég jó euroszkeptikus lesz belőlem... :o) ). Az európai integráció mikor előrehalad, az sosem a tömegek akaratából halad előre, hanem azért, mert az elit, a tömegeket a megbízhatatlanságuk miatt az ilyen döntésekből teljesen kizárva sikeresen megállapodott egymással és a kínkeservvel kiizzadt kompromisszumos végeredménynek megfelelően a közvéleményt előrelökdöste. Szó nincs róla, hogy az integrációs igény alulról fakadna, demokratikusan a tömeg elképzeléséből. Nem. Az elit mozgatja a dolgot, még csak nem is annyira a politikusok, mert ők csak kivitelezik az egészet, hanem azok az ideológusok és gondolkodók, akik hisznek benne, hogy a világjelenségekkel akkor tudunk legjobban megküzdeni, ha Európa számtalan nemzetét egységbe kovácsoljuk. Csakhogy ez egy olyan picuri kisebbség meggyőződése, mely tömegarányaiban eltörpülne azokhoz képest, akiknek ezt az egész integrációs kínlódást és színjátékot meg kellene szavazniuk és akiknek nem ellenkező meggyőződése van, hanem semmilyen meggyőződése nincs a témában.
Namost nem véletlen, hogy az EU integrációt nem bízzák a tömegre. Te, meg én meg vagyunk győződve, hogy a dolog jó, de már arról Európa közvéleményét totálisan nem sikerült meggyőzni, hogy ezt nekik annyira akarni kéne, hogy néha-néha elzarándokoljanak szavazgatni ilyenolyan ügyeiben. Nem. Távolmaradnak, mert nem értik az egészet. Halvány lila segéd fogalma sincs ma szinte senkinek, hogy konkrétan miért lenne már jó ez az EU. Pontosan azt válaszolnák rá az emberek, amiket neked Demszky-ügyben válaszoltak: hát mert az EU úgy általában jó és a jövő záloga. De hogy miért, az homály. És ennél világosabb képet az elmúlt ötven év (!) folyamán nem sikerült az emberek fejébe ültetni a létező legeslegnagyobb szabású politikai manőverről.
De ennek ellenére te is akarod, meg én is akarom. Pedig demokrácia az EU kialakításában eddig vajmi kevés akadt*. Így hát mindkettőnk meggyőződése, hogy az oligarchia ez esetben jobban működik, mint a demokrácia. QED.
* Miért? Mert az emberek ezzel nem tudnak és nem akarnak foglalkozni. Az adóbevallás kitöltésére rá vannak kényszerítve, de az EU ügyeinek tanulmányozására nem lehetnek. Márpedig, ha nincsenek, akkor ennyire nem érdekli őket és pont. Ugyanúgy, mint a politika általában, ha jól mennek a dolgok. Nem informálódnak, de azért szavazati joga mindenkine van. Egyenlő mértékben.
De mégegyszer, hogy nehogy teljesen elássam magam a közvélemény előtt: én nem zárnék ki senkit, a teóriámmal a döntéshozatalból, csak infoellátottsági szintjének megfelelően súlyoznám véleményét a választáson.
Arra hozzál nekem példát, mikor voltak/lehettek jobbak a kevesek racionális alapú döntései a sokak érzelmi alapú döntéseinél (a diktatúra a demokráciánál)!
(Pár napja írtam Neked hosszabbat, de elnyelte a rendszer...)
"A dolog lényege éppen az, hogy az egyéb döntési mechanizmusok (amelyek előnyeit egyetlen, gyakorlati példán sem tudtad érzékeltetni) még rosszabbak."
-- Attól tartok, nem egészen értem a dolgot. Arra célzol, azt várod, hogy előálljak a nem emocionális, hanem racionális alapon hozott döntéseket miért találom célravezetőbbnek? Ha igen, akkor megpróbálom, de nem gondoltam volna, hogy ezt vitatni lehet.
"Itt jegyezném meg, hogy továbbra is egyfajta ariosztokratikus gőggel állsz ezekhez az ügyekhez..."
-- Valóban, de hát ezt már az elején is bevallottam.
"abból indulsz ki, hogy amit te akarsz, az a jó és helyes, és ahhoz próbálsz optimalizálni..."
-- Végső soron nem hiszem, hogy akadna ember, aki ne ezt csinálná.
"...(minél inkább úgy gondolkodik valaki, mint Te, annál több szavazata legyen)."
-- Ezzel nem tudok egyet érteni. Én nem ezt szorgalmaztam, hanem azt, hogy aki annyit teljesít, van annyi racionális ismerete, mint nekem, annak annyi szavazata is legyen.
Mivel nem határoztam meg, hogy mennyi teljesítményt várnék el (hanem nagyvonalúan az MTA nyakába varrtam a munkát), ezért nem lehetek biztos benne, hogy tulképpen mennyi szavazatom lenne. Lehet, hogy nagyon is kevés, mert számomra unalmas tényanyagot nem szeretek tanulni, illetve erre nem futja a szorgalmamból.
"Nos, az emberek nem takarékos, hanem snájdig főpolgármestert akarnak: olyanunk van — és ami nagyon fontos: ettől jobban érzik magukat, tehát így jó is."
-- Kétségtelen, hogy a lelkibékéjük szempontjából jó, ha jól érzik magukat a bőrükben, de a lelki nyugalmukat azt hiszem nem egy snájdig, magas és simára borotvált ember körül felépített kvázi vallásos hitben kéne keresni, hanem a templomban (opcionálisan: a zsinagógában, a mecsetben, a Hit Gyülekezetében, stb...). Legalábbis nem gondolom, hogy a főpolgármesteri funkciót erre találták volna ki.
Lehet ilyet is, csak akkor találjunk ki egy olyan funkciót mellé, aminek betöltője viszont a kátyúk betömésével, a 7-es busz odüsszeiájával és a büdössel foglalkozik, nem a választópolgárok esztétikai alapon épített kultuszigényének kielégítésével.
"Azt állítom, hogy az értelmiségiek között több az elfogult. Menj ki akármelyik párt tüntetéseire, és figyeld a kiabálókat: egész érdekes dolgokat hallhatsz ún. "jól szituált" emberexájából."
-- Nem kétlem, de ezek szvsz nem azért keletkeznek, mert az adott illető értelmiségi, hanem éppen annak ellenére. A tömeg és a hiszterizált hangulat bármelyik emberből kihozhatja a vadállatot.
Az OFF alatti példabeszédre vonatkozólag: én mondtam, hogy nem káderezni akarnám a szavazókat, értelmiségi-e, hanem hogy tudja-e produkálni az ismereteket. Ha magyartanárként nem tudja, akkor magyartanárként nem szerepelne jól, ha meg kőművesként vágná a témát, akkor kőművesként lenne több beleszólása.
Hivatalban lévő tisztségviselő ellen nagyon nehéz indulni: ezért is korlátozzák az USA-ban 2 ciklusra az elnök mandátumát. Egyebekben pedig azt még nekem is el kell ismernem, hogy Demszky legalább okos, Schmitt Palika viszont elképesztően hatákonyan keltette a buta ember benyomását (minden jelző nélkül: 1*űen csak buta), miközben épp oly jellemtelennek tűnt, mint Demszky (az olimpia óta e szempontból azért előretört egy orrhosszal).
""Mint láthatjuk, a legtöbb budapesti polgár azt akarja, hogy a főpolgármester egy magas, snájdig, jó megjelenésű, határozott és magabiztos ember legyen""
Nemtom.
Schmitt is magas, sportos, snájdig - és nem vicsorog farkasmódra, mint Dempszi. Mégse kellett.
Pedig, becsületükre legyen mondva, a Fidesz rájött ugyanarra, mint Te, azért jelölte.
De van, kell, hogy legyen még valami, ami DG-ben megvan, Schmittben viszont nem volt meg.
Vagy úgy gondolták a szavazók: egy magas snájdigot minek cseréljenek le egy másikra?
1. Demszkyvel eleve azért példálóztam (már eggyel előbb is), hogy érzékeltessem, hogy ez a döntéshozatali mód gyakran rossz eredményre vezet: elvégre egyetértünk abban, hogy jobb lenne, ha a főpolgármester a városlakók érdekében, takarékosan gazdálkodó ember lenne. A dolog lényege éppen az, hogy az egyéb döntési mechanizmusok (amelyek előnyeit egyetlen, gyakorlati példán sem tudtad érzékeltetni) még rosszabbak. Itt jegyezném meg, hogy továbbra is egyfajta ariosztokratikus gőggel állsz ezekhez az ügyekhez: abból indulsz ki, hogy amit te akarsz, az a jó és helyes, és ahhoz próbálsz optimalizálni (minél inkább úgy gondolkodik valaki, mint Te, annál több szavazata legyen). Nos, az emberek nem takarékos, hanem snájdig főpolgármestert akarnak: olyanunk van — és ami nagyon fontos: ettől jobban érzik magukat, tehát így jó is.
2. Szemléletünk alapvető különbsége, hogy a Tiéd jóval determinisztikusabb, mint az számomra elfogadható. Nem állítottam olyasmit, hogy minden értelmiségi elfogult lenne: mi persze kivételek vagyunk. Azt állítom, hogy az értelmiségiek között több az elfogult. Menj ki akármelyik párt tüntetéseire, és figyeld a kiabálókat: egész érdekes dolgokat hallhatsz ún. "jól szituált" emberexájából.
OFF: Kedvenc példám derék értelmiségieidre
Több kampányban is elég sok cédulát, ill. aláírást gyűjtöttem a szoci jelölteknek az önkormányzati választásra — Újlipótvárosban, ami egy eléggé polgáriasult környék. Adták boldogan: egyéniben is, polgármesterre is. "No de főpolgármesternek Demszkyt akarjuk" — mondtáxinte egyhangúan. A díszletmester is, a hadtápos tiszt is, a magyartanár is.
— Miért? — buzgott fel bennem a kíváncsiság.
— Mert ő olyan jól csinálja.
— Mit?
— Hát úgy általában.
Magamfajta mérnökember konkrét példákkal operál, így hát felsoroltam a környéken történteket: a Szent István körút felújításait, a Westend közműveit, az Élmunkás Ferdinánd híd átépítését, a Jászai Mari tér tönkretételét stb. stb. Mindegyikkel egyetértettek: hát igen, az valóban borzalmas volt.
— Akkor mégis, hát mi a jó ebben a Demszkyben? — kérdeztem én, vélét szónoki sikereimen felbuzdulva.
— Hát úgy általában — válszoltáxinte mind, szinte szó szerint így, és Demszkyre szavaztak.
"Mint láthatjuk, a legtöbb budapesti polgár azt akarja, hogy a főpolgármester egy magas, snájdig, jó megjelenésű, határozott és magabiztos ember legyen, tehát ilyent választ."
-- Ez akkor racionális döntés, ha divatbemutatóról van szó, de ezt te is tudod. Nem fogom elismerni, hogy mivel mások nem képesek, csak ehhez hasonló szempontok alapján döntést hozni a társadalom egyik vezetőjének személyéről és mivel ezek a mások sokan vannak, ezért a döntésük racionális, mert nem az. Legföljebb elterjedt megoldáspótlék.
Az nem jó érv, hogy nincsenek pártprogramok, meg a pártok vezetői maguk sem gondolják komolyan, hogy programokban versenyezzenek egymással és ezért nincs is szükség rá. A politikai rendszer végső soron olyanná válik, mint mozgatórugója, a szavazó. Ha választótömegétől a rendszer nem követel ismereteket a beleszóláshoz, akkor erre nem is fognak törekedni. Ha nincsenek kényszerítve rá, akkor marad a színház: aki jobban alakoskodik, az győz a választáson. Ez életveszélyes taktika, mikor az a társadalom, amelyiket az alakoskodónak irányítani kellene, annyira megbolygatja pl. glóbuszunk törékeny egyensúlyát, hogy életkörülményeink is nagyban megromolhatnak, ha nem figyelünk. De mondjuk ennél kisebb súlyú problémákban sem volna muszáj snájdigság alapján dönteni.
2. és 3. Feltételezed, hogy aki értelmiségi, az eleve elfogult és elfogultságához szemellenzősen ragaszkodik, míg aki nem, az noha nem lát messzire, de azt legalább széles látókörrel és hajlékony hozzáállással teszi. Ezt az én élettapasztalataim semmiképpen nem támasztják alá. Sőt, az értelmiség számomra ott kezdődik, hogy megpróbál hibáin (úgy objektivitáshiányán, mint korábbi, hibás döntésekhez való presztízs, vagy pszichológiai okú ragaszkodásán) felülkerekedni.
De egye fenyő, nem tömjénezem az értelmiséget, felőlem a jómunkásember is éppolyan értékes szavazó lehet, mint az már #121-ben kifejtettem: "Sőt, továbbmegyek, bárkinek, aki hajlandó informálódni és elemezni, légyen bármilyen végzettsége, osztálytudata, vagy származása ugyanerre ugyanennyi esélye van."
Ebből talán kiderül, hogy én távolról sem az iq-bajnokok diktatúráját szorgalmazom a kevésbé zseniális egyedek felett, hanem azt, hogy voksolás előtt mindenki adja bizonyítékát, hogy tudja, miről akar szavazni. Hogy felfogja a jelentőségét. Hogy alapvető ismereteknek a birtokában van. Hogy meg tudja mondani, mire szavazott azon kívül, hogy a választottja snájdig és magas. Ha ez megvalósul, akkor onnantól megszűnik a politika színházasítása, no és a demagógia. Ha ez eltűnik, akkor csökken a világban a képmutatás és a hazudozás, amit számomra egy élhetőbb világot teremtene.
A karaktersórolás szórakoztat. tartalmilag pedig azt jelzem vele, hogy ez az egész csak játék, nem pedig valamiféle vérre menő küzdelem. összejövünk itt, és jópofizunk kicsinység. Ha szerencsénk van, még tanulunk is egymástól. Nem kell túllihegni...
Szimpatikus és meggyôzôen tudományos érvelés (fôleg, ha eltekintünk a "résztvevôxámától" — egyszer érteném meg, miért tartják egyesek az ilyesmit olyan ellenállhatatlan jópofaságnak... :-))) ). De azért az értelmiségrôl alkotott lesújtó véleményeden én árnyalnék; a politikai közéletben résztvevô értelmiségre alighanem igaz, de azért nem gondolnám, hogy általában véve is feltétlenül az, pláne ilyen mértékben. A szekértáborosodás kétségtelenül megfigyelhetô mostanság (és egyáltalán nem csak az értelmiség körében), tehát manapság az egész rendszerben nagyobb a rendszeres hiba, mint normális esetben, de azért reménykedhetünk abban, hogy idôvel ez csökenni fog.
1. "Kiindulópont: a szavazásra jogosult állampolgárok jó része nem képes racionális döntést hozni a választáson, mivel annak bonyolultsága meghaladja a szintjét"
Téves kiindulópont: az emberek racionálisan döntenek, csak éppen nem az célfüggvényük, mint Neked. Te persze mondhatod, hogy a Tiéd a jó, meg azt is, hogy annál több szavazata legyen valakinek, minél inkább azt gondolja, amit Te, de a demokrácia ettől alapvetően különbözik.
Mint láthatjuk, a legtöbb budapesti polgár azt akarja, hogy a főpolgármester egy magas, snájdig, jó megjelenésű, határozott és magabiztos ember legyen, tehát ilyent választ. ezzel a többséggel szemben Te szerethetnéd azt, hogy a főpolgármester a város ügyeit jól és takarékosan intéző, racionális, rendszerszemléletű egyén legyen, ilyent azonban eleve nem is jelölnek.
2. "növelni kéne azok befolyását... akik... képesek az ígéretek számontartására és értékelésére".
Alapvetően téves az az elképzelésed, hogy azok, akik "képesek az ígéretek számontartására és értékelésére" meg is teszik ezt, és ennek alapján döntenek. Hát nem. Minél inkább képes valaki az ígéretexámontartására és ellenőrzésére, annál inkább megbocsátja, ha a "sajátjai" eltérnek azoktól, és annál inkább elítéli az "ellenséget", ha a legcsekélyebb differenciára bukkan. Éppen az értelmiség az a réteg, amelynek nagy-nagy többsége nem azért nem olvas pártprogramot, mert annak "semmi köze a valós politikai folyamatokhoz", hanem azért, mert bármi álljon is benne, az ő döntését az semmiképpen se befolyásolja; azt ő már régen meghozta. Minél inkább értelmiségi valaki, annál inkább előítéletes, annál kevésbé győzhető meg. Ha a "mennyi kétszer kettő?" politikai kérdés lenne, élesen szembenálló táborokra szakadna az ország, és mindkét tábor mélyen meg lenne győződve a maga igazáról.
Ha a választást a legcsekélyebb mértékben is programokhoz és azok megítéléséhez kívánod kötni, azonnal és teljesen ki kell zárnod a választók közül az értelmiséget: a többiek még képesek ilyen alapon dönteni.
3. Arisztokratizmusod alapja alighanem metrokógiai (méréstani) ismereteid hiányosságaiban keresendő. E lukakat befoltozandó, hadd mondjam el, hogy minden mérésnek van rendszeres és véletlen hibája. A rendszeres hiba az, amivel a mérés várható értéke a tényleges, mért dologtól különbözik: a műszer mindig "húz" valamerre. A véletlen hiba eseti jellegű: sose mérsz még egyszer ugyanannyit (hol több lesz, hol kevesebb, hol kékebb, hol barnább). Esetünkben az Általad idealizált értelmiség véletlen hibája icike-picike lesz: derék intelligenciánk az összes, a döntéshez szükséges tény birtokában, azokat helyesen interpretálva és reendszerbe foglalva ítélkezik. Nagy lesz viszont ennek a döntésnek a rendszeres hibája: derék értelmiségieink nagy ívben tojnak a mégoly helyesen értelmezett tényezőkre is, és előítéleteik alapján döntenek. Bagarja uram, a béke barátja viszont egyáltalán nem veszkölődik a tények önálló megismerésével: fölcsippent valamicskéket ettől-attól-amattól, és jól-rosszul megérti őket: Bagarja uram iszonytatóan nagy véletlen hibával dönt; a rendszeres hibája viszont elhanyagolható.
Nomármost a demokrácia arra az alapvető statisztikai felismerésre épül, hogy a döntésben részt vevőxámának növelésével a véletlen hibák kioltják egymást: minél többen vesznek részt a döntésben, annál jobban döntenek. Eközben a résztvevőxámának növelésével a rendszeres hiba "összeadódik": ahogy csökken a véletlen hiba, úgy nő a döntésben a rendszeres hiba "súlya".
Fosszuk meg szavazati jogától az értelmiséget!
(Ez itt nem az én követelésem, hanem a Te álláspontod logikus konklúziója — brrrr.)
Kétségtelenül így van, csak azt nem hiszem, hogy az akár 140-es IQ-hoz vagy egyéb magas cenzushoz kötött választójog (vagy akár csak a szavazatok súlyozása) feltétlenül jobb eredményre vezetne.
"Ha viszont nem a politikusi létre, hanem a szavazásra gondolsz, akkor viszont a hasonlat nem állja meg a helyét, hiszen egy szavazat kisebb veszély, mint az autóvezetés. Egy szavazat nem okozhat kért ezreknek, százezreknek, millióknak."
-- Nem a nyolcmillióból egy db-hoz nem kérnek semmiféle képesítést, teljesítményt, akármit, hanem egyhez sem.
"Az értelmiségnek megvan a módja, hogy másként legyen befolyással az eseményekre."
-- Kétségtelen, csak éppen olyan tökéletlenül, mint az a mai állapotokból látható. Ami négy éven belül megy, az oké, az összes többit visszacsinálja a következő kormány és pont. Hosszútávú stratégia nincs semmire. Nem is lehet. Ha mégis megpróbálkozol valamilyen hosszútávú válságra való felkészüléssel, bolondnak néznek és csak akkor lehet effektíve tenni a már sokkal korábban felismert rizikók ellen, mikor a káros hatásokat a birkapolgár már a bőrén érzi. Ami általában azt jelenti, hogy sokkal később, mint mikor még következmények nélkül el lehetne hárítani a problémát.
Mindkettôtöknek: természetesen nem azt vontam kétségbe, hogy az országvezetésnek nagyobbak a rizikói, mint a jármûvezetésnek, csak azt állítottam, hogy az utóbbival ellentétben az elôbbi nem olyan körülhatárolható, erôsen mechanikus tudás, amelyet szabványosítva tanítani, gyakoroltatni, számonkérni és vizsgáztatni lehetne.
Ha viszont nem a politikusi létre, hanem a szavazásra gondolsz, akkor viszont a hasonlat nem állja meg a helyét, hiszen egy szavazat kisebb veszély, mint az autóvezetés. Egy szavazat nem okozhat kért ezreknek, százezreknek, millióknak.
Persze, gyengébb pillanataimban én is szoktam hangoztatni, hogy 140-es IQ-nál kellene meghúzni a cenzust, de azért ez mégsem ilyen egyszerû. Míg elvileg minden ilyen megfontoláshoz lehetne ésszerû (vagy legalábbis annak látszó) érveket fûzni, kicsit is alaposabb elemzéssel azért mindig eljutunk odáig, hogy bármilyen határt akarsz kijelölni, mindenképpen igazságtalan leszel. Végeredményben tehát úgy gondolom, ehhez nem szabad hozzányúlni. Az értelmiségnek megvan a módja, hogy másként legyen befolyással az eseményekre.
Hát, azért ez nem olyan biztos. Sőt. Nagyságrendekkel nagyobb kockázat a miniszteri, miniszterelnöki éretlenség, alkalmatlanság, mint hogy kiengednek valakit rutin nélkül vezetni. Utóbbi esetben csak néhány ember, előbbiben viszont akár egy egész nép mehet gajra.
Tetszetősen, pontosan körülírtad, hogy milyen az autóvezetés, azután egyszerűen közölted, hogy a miniszterelnökösködés az meg nem olyan. No de hol az érv, hogy miért nem olyan, illetve, hogy ha nem olyan, akkor milyen?
De nem is annyira miniszterelnökösködésre gondoltam én, hanem választóskodásra. Hogyan lehet az, hogy az ország sorság befolyásoló döntéshez hozzájárulni - ehhez a tevékenységhez semmiféle ismeret felmutatása nem szükséges? Hogy lehet ez? Nem nagyobb kaliberű döntés ez annál, mint kiszavazni Pongót a villából SMS-ben?
