Jelenleg egy gittegylet - múmiája. Vajon lehet belőle legalább valamiféle hatékony segélyelosztó tanács? Vagy lát valaki reményt valamilyen működő irányító testület létrehozására?
Towards a more relevant United Nations Dec 1st 2004
From The Economist Global Agenda
Long-awaited proposals on reforming the United Nations have been unveiled. Backers hope they will rejuvenate the world body. But they come at a time when the UN is under fire—especially from Americans, many of whom think it is irrelevant and corrupt
CRITICS and supporters of the United Nations have sometimes seemed worlds apart. But since last year, almost all of them, whether multilateralist or unilateralist, American or European, have come to agree that the organisation is in crisis. This week, a blue-ribbon panel commissioned by the body’s secretary-general, Kofi Annan, released its report on what to do about it.
The UN’s sorry state became most obvious with the Iraq war. Those favouring the war were furious that after a decade of Security Council resolutions, including the last-chance Resolution 1441 threatening “serious consequences” if Iraq did not prove its disarmament, the UN could not agree to act. Anti-war types were just as frustrated that the world body failed to stop the war. But Iraq was not the UN’s only problem. It has done little to stop humanitarian disasters, such as the ongoing horror in Sudan. And it has done nothing to stop Iran’s and North Korea’s pursuit of nuclear weapons.
Recognising the danger of irrelevance, Mr Annan last year told a 16-member panel, composed mainly of former government ministers and heads of government, to suggest changes. These fall broadly into two categories: the institutional and the cultural. The former has got most of the headlines—particularly a call for changing the structure of the Security Council. But changes in the UN’s working practices are crucial too.
Everyone agrees that the Security Council is an unrepresentative relic: of its 15 seats, five are occupied by permanent, veto-wielding members (America, Russia, China, Britain and France) and ten go to countries that rotate every two years and have no veto. But that the council’s composition is a throwback to the world order immediately after the second world war has been agreed on for decades, without any success in changing it. Japan and Germany, the second- and third-biggest contributors to the UN budget, believe they are entitled to permanent seats. So does India, the world’s second-most-populous country, and Brazil, Latin America’s biggest. Unlike in previous efforts, these four have finally banded together to press their case. And they are joined in spirit by the Africans, who want two seats for their continent.
But each aspirant has opponents. China mistrusts Japan. Italy opposes a permanent seat for Germany, which would make Italy the only biggish European power without one. (It instead proposes a single seat for the European Union, a non-starter since this would require Britain and France to give up theirs, and regional institutions cannot be UN members under the current UN Charter.) Spanish-speaking Mexico and Argentina do not think Portuguese-speaking Brazil should represent Latin America, and Pakistan strongly opposes its rival India’s bid. As for potential African seats, Egypt claims one as the representative of the Muslim and Arab world. That would leave Nigeria, the continent’s most populous country, and South Africa, which is richer and a more stable democracy, fighting for the other.
The panel has proposed two alternatives. The first would give six countries (none is named but probably Germany, Japan, India, Brazil and two African countries) permanent seats without a veto, and create three extra non-permanent seats, bringing the total number of council members to 24. The second, which would expand the council by the same number of seats, creates a new middle tier of members who would serve for four years and could be immediately re-elected, above the current lower tier of two-year members, who cannot be re-elected. The rivals to the would-be permanent members favour this option.
While Security Council reform may be the most visible of the proposals, the panel has also shared its views on the guidelines on when members may use force legally. Under the UN Charter, they can do so in two circumstances only: Article 51 allows force in a clear case of self-defence, and Chapter VII permits its use when the Security Council agrees. While the panellists have not proposed major changes to these two parts of the Charter, they have offered refinements.
Though the Charter was written to govern war between countries, the panel argues that even without revision, Chapter VII lets the Security Council authorise force for more controversial, modern reasons like fighting terrorists and intervention in states committing humanitarian horrors. It even considers “preventive” wars against serious but non-imminent threats potentially justifiable.
But the panel also says any decision to use force must pass five tests: the threat must be grave; the primary purpose must be to avert the threat; force must be a last resort; means must be proportional; and there must be a reasonable chance that force will succeed without calamitous consequences. All common-sense stuff, but the panel proposes making these tests explicit (if subjective and unofficial), thus raising the quality of debate about any decision to go to war.
On top of this, the report urges the UN to make better use of its assets in the fight against terrorism. One of the obstacles to an effective counter-terrorism strategy has been UN members’ inability to agree on a definition of terrorism. The panel tries to help by defining it as “any action that is intended to cause death or serious bodily harm to civilians or non-combatants”; Arab countries may continue to press for exemptions in the case of “foreign occupation”. The report also deals with what it sees as a possible “cascade of nuclear proliferation” in the near future. It recommends creating more incentives for countries to stop enriching uranium.
Ismerve a GOP ENSZ iranti lelkesedeset, most mind nagyon lepoodjunk meg, hogy egy republikanus vadul tamadja az iraki kalanddal kapcsolatban nem tul lelkes Annant. Pont azon a napon amikor bejelentik a reformterveket, ami esetleg valoban mukodokepesebbe tehetne az ENSZt..... Biztos fatalis veletlen, hogy meg azt sem vartak meg, hogy a Fed volt elnoke, Paul Volcker, befejezze a vizsgalatot a korrupcios vadakkal kapcsolatban....
Ugye a feladatok átértékelése is zajlik éppen, nem csak a tagság kibővítésének terve. Egyrészt cél, hogy csakis az országok legyenek képesek elég katonai potenciállal bírni a háborúhoz, beleértve a terrorizmust is. Hosszú távon azokban az országokban életképes a terrorizmus, ahol azt elnézi az ország, vagy belső konfliktus és pénzhiány miatt nem tud fellépni ellene. Másrészt fel elhet lépni további nemzetközi problémák (járványok, környezetszennyezés, stb.) ellen. Az ENSZ-ben pontosan az az egyedülálló, hogy az ő döntéseiből fakadó kötelezettésgeket hajlandóak leginkább az országok meglépni.
Kérdés, hogy milyen értelme van még az ENSZ-nek a reformmal együtt is. Az ENSZ elsődleges célja az volt, hogy a II. vh. után a további háborús konfliktusoknak elejét vegye, amit globálisan teljesített is, noha 45 óta valami 300 háború tört ki világszerte. De igazán nagy nem tört ki, úgyhogy sikeres volt a szervezet.
Azonban ma már ugyanezt a szerepet jóval hatékonyabban lehet ellátni a tőke segítségével, aminek nem érdeke a háború (hacsak nem hadiipari cég), mert egy csomó felfordulással jár és nem lehet normálisan kereskedni miatta, meg még a vagyonát is szétbombázhatják, szóval menekül az ilyesmi elől. A mai államok viszont egytől egyig fokozódó függésbe kerültek a tőkétől, mivel a működőtőke az, ami a gazdaságok fejlődéséhez, a jólét fenntartásához kell. És mivel sokan aspirálnak rá (meg mivel a technológiai mobilitás már megoldott, lásd globalizáció), a tőke válogathat a céljai közül. Tehát kedvezni kell neki és a háború, az nem kedvez. Aki ma háborún töri a fejét, az kénytelen a gazdasági hanyatlással szembenézni. Márpedig a jólét csökkenését a demokráciák számon szokták kérni a kormányokon, a háborúval meg jólétet nem nagyon lehet nyerni, mert tiszta ráfizetés. Gyarmatosítani sem éri meg, hacsak olyan terrorral nem vonják ki a gyarmatból a fenntartásához szükséges pénzt, hogy az nagy port ver föl a médiában.
Ahol ma a háborúkat vívják, az a kereskedelem. Egy ország kizsákmányolásához már nem muszáj katonailag megszállni (sőt, éppenhogy ez az, ami elkerülendő) - elég, ha kereskedelmi egyezményeken keresztül kiszipolyozzák. Ezért a jövő fő nemzetközi szervezete lehet, hogy imigyen nem az ENSZ lesz, mely fontosságát veszti - hanem mondjuk a WTO...
UNITED NATIONS (Reuters) - A high-level panel on reforming the United Nations has proposed two models for enlarging the U.N. Security Council, according to a major report obtained by Reuters on Monday.
Bocs, 2. pontban lehet, hogy kevertem valamit, mintha nem a darfuri válság kapcsán szorgalmazták az USA beavatkozást, hanem valamelyik más alkalommal (Libéria?), a franc se tuggya, annyit balhéznak ott Afrikában...
1. Ez esetben nem, mintaszerű gyorsasággal konszenzust alakítottak volna ki az ellenérdekeltek :)
2. Igaza is van. Az ENSZ hovatovább a "fikázzuk és utáljuk az USA-t" klubbá alakult, de ha pénz kell valami baromságra (lásd afrikai aids-ek) vagy be kéne avatkozni valahol (lásd a darfuri válság) akkor meg rögtön hozzá szaladnak.
Amennyire annak idején utánanéztem, kiválóan alkalmas lett volna arra, hogy egy fegyveres konfliktus esetén azonnal "kiemeljék" a legfontosabb usák katonai parancsnokokat, és ezáltal kudarcra ítéljék az akciót. És ebben a különféle francia/német/arab stb. nációk lelkesen segédkeztek volna...
Amiben spec. igazuk is van, mert kábé annyira számíthatna tisztességes tárgyalásra az az USA katona, mint egy izraeli moszad-os Szíriában, mínusz kínvallatás.
Az ENSZ-ben nem csak neki van (lenne) vétójoga. Nem az egyenlők közt akar első lenni, hanem különleges státuszt akar magának. Lásd a Jordániában tartott foglyokat legutóbb, az iraki kínzásokat az előző kanyarban, és annak deklarálását, hogy márpedig amerikai katonákat nem állíthatnak háborús bűneikért nemzetközi bíróság elé...
Nyilván. Viszont ha egy többé-kevésbé működő- és döntőképes szervezetet konstruálna az ENSZ-ből, akkor lenne esélye rá, hogy megtartsa formális vétójogát. Ha kivár, azzal azt kockáztatja, hogy elesik ettől, mivel kiderül a szervezetről, hogy működésképtelen.
Egyébként a napokban született törvény arról, hogy visszavonják az amerikai cégeknek juttatott nagy mértékű adókedvezményeket, miután a WTO illegálisnak minősítette azokat. Tehát gazdasági szempontból már ma sem teheti azt az USA, amit csak akar.
A konklúzió pont az ellenkezője annak, mint amit itt tételezel:
Az egyetlen szuperhatalom szerepének időkorlátjából az adódik, hogy amíg az USA helyzeti előnyben van, addig kell megragadnia az összes, belpolitikai okok folytán egyáltalán csak lehetséges alkalmat arra, hogy formalizált, intézményesített helyzeti előnyt szerezzen magának a nemzetközi kapcsolatokban. Ezt is teszi. Lépésről lépésre a nemzetközi jog újabb és újabb szabályait rúgja fel, és helyettesíti önnön akaratának (primátusának) elismertetésével. Mire Kína felnő, az EU tisztázza identitását és érdekeit, Oroszország pedig talpra áll, és szoros szövetségre lép az EU-val, már új nemzetközi jog lesz "érvényben", és az USA még évtizedekig képes lesz gazdasági versenyelőnnyé konvertálni kivételezett politikai kelyzetét — tegyük hozzá: ellenünkben.
"Az USA tudja jól, hogy a világ csendőre cím leáldozófélben van. Kína eszméletlen sebességgel fejlődik, Az EU pedig lassan bővül és egységesül. Pl. Törökország felvétele egy elfogadott alkotmány és egységes külpolitika mellett már komoly rangot adna az EU-nak."
-- Az EU-tól a csendőri címet egy jó darabig nem kell még félteni. A közös kül- és biztonságpolitika nem létezik az EU-ban és ha nincsenek közös külügyi célok, akkor nem lehet közös hadügyi fellépés sem. Az EU 25 tagjából 19 NATO tag, de 6 nem az, tehát utóbbiak abszolút nem akarják megvédeni a NATO országokat semmitől, csakis saját magukat. A NATO-n belüliek sem értenek egyet, hogy atlantista, vagy européer hadügyi fejlesztési vonalat kövessenek, vagyis az USÁ-val közösen, vagy attól elkülönülve lépjenek fel (majd egyszer, ha sikerül kiizzadni a megállapodást). Totális katyvasz, mindenki mást akar, mindenkine tökmás az elképzelése.
Az alkotmány az nagyon szép, csak attól még változatlanul nem lesz egységes külpolitika. Sok minden lesz, de ez pont nem. Erre még legalább évtizedeket kell várni.
Törökországra detto. Ha Törökország 2015-ben belépne, akkor kapásból az EU legnagyobb, legnépesebb és egyben mindjárt a legszegényebb tagja is lenne. Én elméletileg pártolnám Törökország felvételét (mintha bizony rajtam múlna... :o) ), de van vele egy gyakrolati probléma: az EU szarrágó, tagállami hatalmi szempontokat a legvégsőkig érvényesítő eljárása miatt teljesen kizárt, hogy egy olyan nagy és olyan szegény államot, aminek kapásból döntő szava lenne egy csomó dologban, de legalábbis a legnagyobb tagállamokéval egyező fontosságú szava, azt egész egyszerűen nem fogják fölvenni. Annyi pénzt senki nem szándékozik bővítésre költeni, amennyit Törökország csak a népessége nagyságából fakadó szavazataránya miatt kiharcolni tudna, amennyi járna neki. Többek közt Magyarország sem akar ilyesmit, Hollandiával meg Görögországgal, Németországgal, Lengyelországgal és mégy egy párral együtt.
Kína már sanszosabb, hogy konkurenciát jelent, de milyen konkurrenciát? Háborúzni valószínűleg nem fog vele az USA, mert nem létezik akkora érdek, hogy egy totális háború iszonyatos pusztítását érdemes legyen vállalni érte. Tehát megegyezéses vitarendezésekre kell számítani, noha egy második hidegháború még könnyen lehet belőle. Valószínűbb a világ felosztása és két részén két csendőr létezése, mint az összeütközésük.
Aztán később az USA el fog merülni fokozatosan a belső társadalmi gondjaiba: öregedés, latinosodás, faji villongások a fehérek kezéből kicsúszó gyeplő miatt.
Kínának is meglesz a maga gondja, mert nála is elkezd a jólét növekedésével öregedni a társadalom. Ráadásul a mai egykézésből is fakadnak majd némelyes gondok (férfiak jóval többen lesznek, mint a nők).
Az EU pedig vagy képes lesz a bevándorlást féken tartani, vagy maga is kulturális belharcokba fog merülni.
(kristálygömb elrak, öt rugó lesz a jóslás, köszöntem szépen, a viszontlátásra)
Magyarán szerinted mivel az USA az egyetlen szuperhatalom, ezért bármely nemzetközi szervezetnek amely meg akarja őrizni autoritását, tükröznie kell a status quo-t?
Szerintem nem így van. Az USA tudja jól, hogy a világ csendőre cím leáldozófélben van. Kína eszméletlen sebességgel fejlődik, Az EU pedig lassan bővül és egységesül. Pl. Törökország felvétele egy elfogadott alkotmány és egységes külpolitika mellett már komoly rangot adna az EU-nak. Miért ne lenne hát érdeke az USA-nak ezen folyamatok elé menni, egy olyan nemzetközi szervezet felállításával, amely valamit ad a katonai potenciál szempontjából feltörekvőknek? Evidens, hogy meg akarja tartani vétójogát, de ha nem lép időben, akkor könnyen azt is elvesztheti.
Azoknak az országoknak van vétójoga, amelyekkel szemben a többiek nem mernek/akarnak katonai erővel fellépni. Ezen lehet sajnálkozni, de attól még így marad. Az ENSZ nem valamiféle nemzetek feletti, föderatív világkormányzat, hanem a közös akarat megteremtésének fóruma. Szükségképpen, ha efféle közös akarat és ennek hiányában közös cselekvés nem látható, az nem (okvetlenül) a fórum hibája, hanem azon, "mértékadó" országoké, amelyek nem értenek egyet — egymással, és nem valamiféle "külső, objektív" igénnyel, akarattal.
Az ENSZ tehát nem a tartalmi, hanem a technikai gubancokért okolható: egy tisztességes költség-haszon eredmény alighanem kirívó pazarlásokat mutatna ki. Ez viszont megintcsak az alapítókon múlik: ők használják diplomatáik afféle kádertemetőjének, ill. ugródeszkájának. Ez a pazarlás azért maradhat, mert megfelel az ENSZ költségvetésének messze legnagyobb hányadát fizető, házigazda USA céljainak: a különféle, kulturálisan korrupcióra kondícionált diplomatákat ilyen-olyan, odahaza még csak nem is álmodható szolgáltatások rutinszerű bevetésével szimpatizánssá teszi. nem kell ehhez semmiféle "beszervezés", meg "nyilatkozat", meg ilyesmi: teljesen elegendő, ha az illető élete legboldogabb, leggondtalanabb éveiként emléxik a New Yorkban töltött, szép napokra.
Tehát ez addig marad így, amíg ez az USA érdeke. Éppen mostanság tűnik úgy, hogy nem marad: az USA úgy döntött, hogy nem szimpatizáló partnereket, henem rettegő alattvalókat akar látni maga körül. Az ENSZ és vele a nezetközi jog hagyományos rendszere felbomlóban van; az USA az egymás ellen is bármikor kijátszható, alkalmi szövetségesek (coalition of willing) informális csoportjait építi.
Én alapvetően a vétójogot tartom elfogadhatatlannak.
Ez annak a nyílt elismerése, hogy a nagy államoknak a mai napig meg van a maguk felségterülete. Ez nyilván így is van, de szerintem abban, hogy így is maradt, nagy szerepe van a vétójognak.
Ha van a BT-nek mondjuk 10 állandó, meg pl. 6 ideiglenes tagja, akkor miért ne lenne elég egy döntéshez mondjuk 3/4-es többség. Aligha képzelhető el, hogy 12 ország valami egetverő hülyeséget erőltessen keresztül a testületen.
Arra viszont jó lenne, hogy egyetlen tag ne obstruálhassa az érdemi munkát.
Az más kérdés, hogy a költségvetési hozzájárulást hajlandóak lennének-e az így egyenlőbbségüktől megfosztott államok fenntartani. Illetve nem kérdés, hogy nem lennének hajlandóak.
Erre kellene valamit kitalálni, de most inkább befejezem a világ megváltását:)
Ugyan fogalmam sincs, hogy mi történhet, azon lehet törni a fejünket, hogy milyen forma mellett lenne a szervet működőképes ugyanakkor reprezentatív is. Nyilván 10 vétójoggal rendelkező állam esetén teljes lenne a káosz. Szerintem újra kellene osztani a vétójogokat; az USA, az EU és Kína mellett nem nagyon látok jelöltet, hacsak nem Indiát.
Úgy hatvan éve a két igazi és egy kvázi nagyhatalom, USA, SZU, GBR eldöntötték, hogy innentől nekik lesz igazuk. Hogy szebb legyen a dolog akusztikája, odavették még a franciákat és Kínát és meghatározták, hogy ki milyen feltételekkel lehet statiszta ebben a játékban. Aztán 50 évnyi vicc következett. Ma a jelek szerint ez a bohóctréfa a végefelá közeledik. Vagy mégsem? És ha igen, mi jöhet utána?
