Nem lehet nem észrevenni ezen az emberen, hogy egy egy született politikus. Orbán is az, természetesen. Nem nehéz nem észrevenni ezen az emberen, hogy összefüggésekben gondolkodik. Orbán is természetesen. Nem nehéz nem észrevenni ezen az emberen, hogy hosszú távra tervez, és figyel maga körül mindenre. ("Egyetért Demján Sándorral abban, hogy Magyarország versenyképtelen? - "IGEN" - mondja a miniszterelnök, számomra legalábbis váratlanul és meglepően. Semmi igen-de, semmi maszatolás. Aztán röviden tömören elmondja, miben ért egyet Demjánnal) Orbán is figyel maga körül mindenre, természetesen. Azonban, mintha nem ugyanúgy lenne Orbán és Gyurcsány született politikus. Mintha nem ugyanazokban az összefüggésekben gondolkodnának, és mintha nem ugyanarra figyelnének maguk körül....
Pedig amíg nem kerül a felszínre egy abszolute új politikai osztály, fiatalos lendülettel és tisztasággal, ábrándokkal és új eszmékkel....?
Nna ezek hiánya miatt csalódtam én nagyot a 98-ben hatalomra került Fideszes, "tisztalelkű" ifjoncokban. Nem hozták magukkal azt a mást, amiért a rendszerváltás megtörtént.
> S bármilyen furcsa, de ma GYF-nek van (ilyen-olyan) programja,
Mije van gyurcsinak?
Beszelt eveken at szazvalahany elpesrol, duborgo gazdasagrol meg midnenrol. Aztan serelmezte hogy a MASIK rondan hazudik amikor ezeket ketsegbe vonja. Aztan maga mondta, hogy minedz csak hazugsag. Aztan hogy mostantol nincs tobb hazugsag. Meg hogy nem is volt oszod ota. Tenyleg. Igy gorbuljon meg.
Meg azt is mondta, hogy reformok jonnek, meg mas irany meg minden. Es hogy van program meg kitart mellette.
A sok szocseples tenyleg eleg arra, hogy sokan csak visszaismeteljek a hallottakat -- program, reform barmi.
Holott a valosag pont olyan mint tegnap, egy eve, ket eve -- semmi erdemi nem tortenik a szajtepesen kivul, es finanszirozzak az egyre bovulo hianyt a maradek vagyon eladasabol, hitelekbol, meg egyre emelt adokbol es jarulekokbol.
A gazdasagot meg nem erdekli a duma, csak a valodi mutatok, mar el is kezdtek atrakni magukat jobb terepekre. Ahol nem kell a hatalomban levo dilettansokat eltartani "szolidaritasi" pluszpenzekbol, meg minden.
Az, hogy sikerult azt az egy csokat lefizetni, aki a teveben ajnarozta a konvergenciaprogramot (meg mar elotte is segedkezett hogy a buktat par nappal kesobb jelentsek be) meg messzemenoen nem jelenti, hogy gy olyan hiteles lenne az eu-ban vagy akarhol.
Ja, a biplomatak meg ugyanugy csokolgattak brezsnyevet vagy barkit aki az aktualis cimet viseli, ha egy lovat neveznenek ki miniszterelnoknek, az is "hitelesnek" tunne abban a korben. Szoval e kicsit nagyon komolytalan erv...
Igen, innen datálódik a klónozott Orbán=Gyurcsány!
GLászló jól rátapintott.
Csak Öszöd után tudtuk meg, mire ment el a négy év kormányzásnak nevezett választási kampány!
Kedves sierra!
Egykori Fekete Gyula tanítványként megtapasztaltam már ezt.
Nehéz küzdelem volt, és nem hozott átütő sikert!
(Élünk magunknak, fridzsiderszocializmus, stb. viták korszaka.)
A társadalom akkor is a jövő felélésére szavazott.
Akkor és most, és mindörökké.
Kedves Geo!
Köszönöm a lélekember" jelzőt, de nem érdemlem meg.
Vad radikális vagyok, sőt állítólag ultraszélsőséges.
Kezdve az ultramontántól az ultraszocialistáig.
Szélsőségesen nem kedvelem a szélsőségeket!
Tudom, ki a miniszterelnök, tőlem még nem csúszott ki olyasmi, hogy nekem nem miniszterelnököm Gy.F.
Radikálisan reális szoktam lenni, az elbaltázott utóbbi 20 évben személyesen egyetlen miniszterelnöktől kaptam tisztességes korrekt választ, intézkedést.
Grósz Károlytól!
Ez ténymegállapításom. Nyilván az apparátusában volt valaki korrekt, de megvédte egy nemzetközi égéstől.
EU: szeretem, nem szeretem, 80 oldalam van benne, egy programban – értünk.
Hasznom, a magyar nép haszna ebből gyakorlatilag nulla, mert amit elértem azt elgyurcsányolták!
Hiteles embereknél hiteles emberek!
A puszta valóságot finomítom: nem " vagy GYF vagy OVI", hanem Orbán, vagy a démonizált Orbán klónja, jelenleg ez van miniszterelnöknek megválasztva.
Vele nem lesz hiteles program, és ez is valóság.
Vele csak piárkormányzás van, egy Potemkin – Magyarország.
A szocialista mezei hadakon viszont csodálkozom, és "Kévéházi Konrádként" meg is szólaltam.
A mezei hadak demokráciájahttp://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9151751
Mélységes csend.
Erre számítottam.
Huntington bácsi szerint a felkelések és forradalmak kitörése nagyrészt annak a függvénye, hogy a társadalomban jelen van-e megfelelő mennyiségű fiatal. Ezt történelmi példákon mutatja be, iszlám újjászületés, francia polg. forr., stb. Ha ez igaz, és nekem logikusnak tűnik, akkor mindjárt magyarázat arra is, hogy Mo.-on miért nem volt 89-ben és miért nincs 2006-ban kőkemény, radikális megmozdulás: a korfenyőfa alja fel van csupaszítva nálunk. Nincsen elég széles, drasztikus változásokat kikényszeríteni képes fiatalság, csak a megalkuvásra jóval hajlamosabb középkorúak, akik gyermekeik, asszonyuk, férjük egzisztenciáját féltik és a status quo-ban érdekelt idősebb rétegek. Kádár pedig mindentudóan mosolyog.
Valami idétlen médiára figyelve, elírtam!
Locsogtak benne.
Ügyvezető kormányra gondoltam természetesen.
Archív keresés: 55/2004. (XII. 13.) AB határozat.
(Az Alkotmány az ügyvezető miniszterelnöki státuszt - meghatározott korlátozásokkal, az új miniszterelnök megválasztásáig - kötelezően ellátandó feladatként rögzíti. Az Alkotmány az átmenetre (az új miniszterelnök megválasztásáig) irányadó rendelkezései szerint: az ügyvezető miniszterelnök új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/C. § (1) bekezdés]; a Kormányra irányadóan pedig úgy rendelkezik, hogy gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik, nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat (Alkotmány 39/B. §).
A miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondását azonnal követő átmeneti szabály tehát maga az ügyvezető miniszterelnök [Alkotmány 39/C. § (1) bekezdés], és a hivatalban maradó korlátozott jogkörű Kormány (Alkotmány 39/B. §) intézménye.
Az Alkotmány szerint a miniszterelnök lemondása azonos joghatással bír, mint a Kormány lemondása.
Az Alkotmány nem enged olyan következtetést, hogy a miniszterelnök lemondását követően a miniszterelnök, illetőleg a Kormány teljes jogkörrel hivatalban marad.
Ezt a korlátozott jogkörű Kormányról rendelkező alkotmányi szabály is kizárja: Az Alkotmány 39/B. § bevezető mondatrésze úgy szól: „Ha a Kormány megbízatása megszűnik”, ennek pedig egyik oka - az Alkotmány 33/A. § b) pont első fordulata szerint - a miniszterelnök lemondása./
Röhejes.
Sok éve már, hogy feleségem észre vette: ez a nép felkelni is lusta!
Forradalmi hevület:
Morog, ha az ágymelegítőnek elromlik a szabályozója, de akkor is szervizhez fordul, önerőből képtelen megjavítani.
Csak divergencia program létezik.
Nekem is teccik!
„A következtetésem: fogalmam sincs, hogy mi lesz, de arra sem, hogy minek kellene jönnie.”
Szakértői kormánynak, mert a népnek elege van az "elitből!"
Bár 1999 – re és Clintonra gondolva: A nép szeret erkölcsi magasságból lenézni szíve választottjára!
Clintont is bőszmén felmentették.
Ott félre, nálunk meg el…..!
Egyébként meglátásom szerint Gyurcsány piárosai, forgatókönyv írói ezt az esetet modellezik!
Jól, mert az ellenfél nem vette észre.
Én meg nem vagyok elemző, csak túlélő!
Azért azt hiszem, a realitások talaján maradva, hogy a koala megadja a ME-nek a bizalmat. Ha 23.-ig kibírja az ország polgárháború nélkül, amit OV erősen szorgalmaz, akkor utána lenyugszanak a kedélyek, és esetleg a jövő évben valamikor szépen csendben lecseréli a koalició a ME-köt valamelyik konszenzusképesebb figurára. A polgárháborűban nem hiszek, OV minelnöksége ennyit nem ér meg az embereknek.
Sajnos ahogy elnézem (tavaris Szekér nyilatkozata http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=20386), a dolog nincs komolyan gondolva. Az ötlet valószínűleg azután jött, hogy a szocialista frakciónak élénk színekkel ecsetelték egy esetleges leszavazás után jövő esetleges új választásból fakadó munkanélküliségi fenyegetést...
Ergo a frakció megszavazza Gyurcsányt és bőszen mutogatnak a legitimitás teljes helyreállására...
Bizalmi szavazást kér maga ellen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, erősítették meg az Indexnek szocialista források. A hírt Gyurcsány Ferenc délután kettőkor jelenti be. Úgy tudjuk, összehívják a parlament rendkívüli ülését, és ezen szavaznának Gyurcsány indítványáról.
-- Na, most nagy levegőt, t. honatyának (honanyának) álcázott megélhetési pondrók és a megfelelő gombot benyomni, vagy különben patakvér.
Üdvözlök mindenkit ! Most, a választások utáni nap reggelén olvasom a reakciókat, az eredmények értékelését. Az az érzésem, hogy mindkét fél téves következtetéseket vont le a választási eredmények ilyetén alakulásának okairól és hibásan vázolta fel a lehetséges következményeket. Mi is történt tulajdonképpen? Tudom, nem illik önmagamtól idézni, de ez most nagyon ideillik: ///És itt a lényeg.! Ha valakinek adsz száz forintot, azt jobb esetben csendes megelégedettséggel tudomásul veszi, rosszabb esetben megkérdezi, hogy miért nem kétszázat kapott. De próbálj valakitől ebből a százból tizet visszavenni! /// Gyurcsány időzavarba kerüt. A megnyert országgyűlési választások után az Unio nem tűrte tovább a ködösítést és nyilt szinvallásra kényszerítette a koalíciót. A realitásokat jobban tükröző konvergenciaprogram csak akkor lehetett hiteles, ha a beadással párhuzamosan megtörténnak azok az intézkedések, amelyek (legalább is részben) megalapozzák a konvergenciaprogramban foglaltakat. A koalició alapvető érdeke lett volna, hogy ezeket az intézkedéseket csak az önkorm választások után tehesse meg, de erre nem volt lehetősége.A szükséges megszorítások deklarálása, a kazettaüggyel párhuzamosan megalapozta az önk választáson elszenvedett vereséget. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy abban az esetben, ha nincs az a presszió az EU részéről, ami idő előtti cselekvésre kényszeríti a koaliciót, a választási térkép úgy vöröslik (talán még jobban), mint az orsz választások idején. Az eredmény alakulásába belejátszott, hogy a Fidesz felismerte a lehetőséget a kormányfő meggyengítésére, és megemelte a tétet. Kvázi népszavazássá, a megszorító kormány sorsának eldöntésére alkalmas aktussá transzformálta az egyszerű önkormányzati választásokat. A "szakértői kormány" követelése, a propagált, megszorítások nélküli válságkezelés azt a képzetet keltette a választókban, hogy nem kell mást tenni, csak a Fideszre kell szavazni és akkor nem lesz gázáremelés, dupla TB, receptdij, stb..... Az, hogy ennek mennyi a realitása, azzal most nem szándékozom foglalkozni. Az urnák felbontása és a a szerencsétlen Sólyom-beszéd elhangzása után ugy tünt, hogy a koalíció is magáévá tette a népszavazás koncepciót. Amit mondtak, ( és a hallagatás) az tükrözte azt a zavart, amit a választási eredmények keltettek a koalán belűl. Őszintén nem értem, hogy mi volt ennek az alapja, mivel a bejelentett intézkedések (valamint a kazettaügy profi kezelése a Fidesz részéről) alapján ez az eredmény még igen tisztességes helytállásnak tekinthető. Végül is, ha a koalició egysége nem bomlik meg, megfelelő támogatást adnak a kormányfőnek az intézkedések végigviteléhez, akkor a program végrehajtható, a további kormányzást nem fenyegeti veszély. A másik hibás következtetés a Fidesz részéről jelentkezett. A népszavazás elmélet sulykolása miatt, a bekövetkezett választási győzelem után a hívők várják, hogy a koala eltakarodjon, vissza vonják a megszorító csomagot és minden legyen úgy, mint régen. (esetleg Viktorral az élen ). Tekintettel arra, hogy a koala összezárása esetén erre alkotmányos uton nincs lehetőség, csak a folymatos utcai demonstrációk, az állandó tüntetések, " a nép hangjának" a hallatása lehet esetleg a mód a változás kikényszerítésére. Erre a szcenárióra a Köztársasági Elnök Úr elég részletes útmutatásokkal szolgált. Október 23.-a közeledtével ennek a veszélye egyre nagyobb, a forradalomcsinálók egyre aktívabbak lesznek, állandósul a forradalmi hevület. Nem tudom megmondani, hogy mi lesz az eredménye ezeknek az akcióknak. Ha a szocik most engednek, az a párt széthullásával lesz egyenértékű, amennyiben az SZDSZ hátrál ki a program mőgül, (amit most nem tartok valószínűnek) az a továbbiakban a párt, mint komoly politikai erő megszünését jelenti. A szoci szavazói támagatás nélkül az SZDSZ eredményei igen harmatosak lennének. A következő egy-másfél hónap arról fog szólni, hogy a koala kellően elszánt-e a prgram végrehajtásához, valamint a Fidesz kordában tudja-e tartani a szélsőségeseit, megakadályozva az utcai tombolást és az erőszakot. Én mindenesetre bizakodó vagyok...
Kedves Pásztörperc!
Hogyan állunk manapság a megváltókkal, és a hamis prófétákkal?
Nem hívták meg Öszödre az MSZP mezei talpasait?
Nem, vagy igen?
A fejedelmi többes erre utal!
" Medgyessyt miniszterelnöknek jelöltük (ez az a poszt, amit a magyar jobboldal -- mint ezt a Te példád szépen mutatja -- regulárisan összetéveszt a megváltóéval). Alkalmatlannak bizonyult (mint ahogy előtte Orbán is -- csak mi beláttuk). Leváltottuk, és mást állítottunk a helyére: no, ez az, amit soha nem fox megérteni, mert ez a demokrácia gyakorlata."
A napvilágra került dolgok alapján sajnos az MSZP – nek nem sok köze van a demokráciához!
Mindent megtettek, hogy egy önjelölt megváltót odategyenek diktátornak!
Egyedül elhivatott, a párt ellenében is!
És most, 2006. május 26. – a óta lapítanak, a demokrácia nagyobb dicsőségére!
Köszönöm Pásztörperc kioktató stílusát, és nem veszem zokon, mert az önkritika teljes hiánya esetén felesleges ilyent várni!
Kiegészítés 2006-10-01 a Sólyom beszéd után.
Nem zavar, vártam.
Mind a szavazás eredményét, mind a sikertelen elnöki beszédet.
Anno, Hindenburgnak is így kellett tennie!
Nem vagyok részese a felső köröknek.
200 mocsok lapítót tudok közülük, a parlamenti többség.
Az alsóbb körökből sokkal többet.
Nem fogok demonstrálni, de csendesen, néha majd hangosan megjegyzem, amit eddig is tettem:
"Ez pénztár. Gép. Itt is fogja be a pofáját, mint azt a szavazófülkében tette."
Csodálatos hatása van, a multiknak kedvező.
Örülök, hogy sikerült az MSZP - nek.
Demokratikusan alátámasztva.
Anno, mint Rákosi idejében.
Anno, mint Hitler idejében.
Demokratikusan megtámogatva.
Köszönöm, hogy vetted a fáradságot, és elolvastad azt a pár gondolatot, amit a történésekkel kapcsolatosan leírtam. Először is a leírtak nem a napjaink viszonyait próbálják visszavetíteni 5-10 évvel korábbi történésekre, hanem megkísérlik a dolgok eredetét felkutatni. Azt hiszem, (és ez ezek szerint az én hibám) rosszul értelmezted a szavaimat. Az, hogy 16 év után az ország ide jutott, az nem Orbán Viktor, Meggyesy Péter, Bokros Lajos, vagy akár Gyurcsány Ferenc tevékenységének a következménye. A dolgok eredője, hogy az egész rendszerváltás abból a téves hipotézisből indult ki, hogy egy olyan országban, ahol a polgári demokráciának gyakorlatilag nem voltak hagyományai, (tudom, a két VH között volt valami ahhoz hasonló) a PG intézményrendszere, vezetőkiválasztási és hatalomgyakorlási mechanizmusa azonnal, vagy igen rövid idő alatt ugy fog működni, mint azokban az országokban, ahol ennek évszázados, vagy egyes esetekben több évtizedes gyakorlata van. Nem szabad elfelejteni a közvetlen előzményeket, a kádári puha diktatura egzisztenciális és morális hatását sem. A mi kis magyar demokráciánk első néhány éve az ideológiáról szólt, az erőtlen szembenézésről a kádárizmussal, az önmagunk elhelyezéséről azon a politikai palettán, ami a változás hevületében kialakult. Sokszínű, a maga módján érdekes és szórakoztató időszak volt, komoly és kevésbé komoly politikai szereplőkkel, reális és fantasztikus követelésekkel, a mult kisérteteivel és a jelen szerencselovagjaival. A nagy „come back” Horn Gyula miniszterelnökké emelkedése sokkolta a jobboldalt és elindult az a folyamat, ami jelenleg is tart, a jobboldali erők koncentrálása „egy a tábor….”. Ennek politikai előnyeiről és hátrányiról lehetne beszélni, de itt ez most nem a lényegi kérdés. Orbán Viktor kétségtelen politikai tehetségét bizonyítja, hogy ezt a meglehetősen heterogén jobboldalt viszonylag rövid idő alatt sikerült viszonylag homogén erővé kovácsolni. Torgyán és Csurka akkor fontos, de nem meghatározó szereplői lettek a politikai életnek. A 98-as választáson a Fidesz az FKGP-vel megnyeri a választást. Amint mondtad, a szavazatszámláláskor az MSZP kapta a legtöbbet, de a politikai matematika Fidesz-FKGP kormány létrejöttét preferálta. Ez a kampány és annak eredménye győzte mag arról a politikai elit tagjait, hogy az addig ideológiai dominanciájú politizálást a napi gyakorlat nyelvére kell lefordítani. Már nem elég a „rohadt kommunisták”, vagy a „büdös nácik” hajtogatása, az emberek jobban szeretnének élni. Ez a felismerés vezetett oda a későbbiekben, hogy a jobboldal még két éven keresztül (a gazdasági racionalitásokat figyelembevéve) folytatta azt a gazd pol-t, amit még nagybajuszos barátunk kényszerített rá (több-kevesebb sikerrel) a társadalomra. 2000-ben viszont már el kellett kezdeni a felkészülést a 2002-es választásokra. Az eufemisztikusan a” belső kereslet élénkítésének” nevezett szelektív osztogatás azt a réteget célozta meg, amelynek hatása a Fidesz megítélése szerint a belpolitikára a legnagyobb. Széchenyi terv, lakáshitel, stb igen komoly tételek voltak. Tehát ADNI kellett, hogy legyen esély a választások megnyerésére. Már nem volt elég a „sötétség erőire” való hivatkozás, a választó kapni akart, igéretet, pénzt, valamit…. 2000.-ben megtörténik a kisiklás (ami a politikai logika szerint kényszer és nem egyéni OV döntés) az exportvezérelt gazdaság helyett elkezdtünk „ész nélkül” fogyasztani. Ennek érdekében fékezték az autópálya beruházásokat, amit mégis építettek, annak a költségeit „kreatív „ könyveléssel eldugták . És itt a lényeg.! Ha valakinek adsz száz forintot, azt jobb esetben csendes megelégedettséggel tudomásul veszi, rosszabb esetben megkérdezi, hogy miért nem kétszázat kapott. De próbálj valakitől ebből a százból tizet visszavenni! Tévedés ne essék, Orbán Viktor abban a szituációban nem tehetett mást. Ha meg akarta nyerni a választásokat, gyakorlatilag nem volt választási lehetősége, főleg, hogy a szocik felismerve a helyzetet beleerősítettek az igérgetésbe és a jövőbeni osztogatás képét vetítették a választások utánra. Mgtörténik 2002, A mostani koalíció nyer, és elköveti azt a hibát, amit ma helyzet ismeretében végképp nem szabadott volna. Egy politikai luzer beváltja választási igéreteit. Olyankor, amikor már látszott, hogy a pénzügyi folyamatok kedvezőtlenek, inkább restrikcióra, mint osztogatásra lenne szükség. De ott lebegett Bokros Lajos árnya a döntéshozók feje felett. Egyszer már elbuktak egy választást egy megszorító csomag miatt, most nem kockáztattak. Folytatódott a pénzszórás, csak most más volt a célcsoport. Nyugdíjasok, közszolgák, gyerekesek, stb… Az államháztartás , költségvetés helyzete rohamosan romlott. A reálbér emelkedése minden évben jóval meghaladta a gazdaság teljesítményét, a kiülönbözetet hitelből kellett fedezni. Épül az autólya hálózat (a kreativ könyvelés megbukik- egy kis Fidesz ráhatásra) , a nagy rendszerekhez, az előző kormányokhoz hasonlóan nem mernek hozzányulni. Ez a politikai logika annyira erősen beég a vezetésbe, hogy a ME váltás után sem mernek változtatni rajta. Az eredmény ismert. A napi történésekre visszatérve, a „permanens forradalom” kérdését kell körüljárni egy kissé. A2002.es választási vereség után a Fidesz elemzői felismerték, ha a kampány logikája alapján a koala folytatja az osztogatást, „közérzetjavitó intézkedések” sorát hajtja végre, akkor a nem tudatos szavazók elfordulnak a Fidesztől, és az elkötelezett, kb 2 milliós tábor nem lesz elég a következő választások megnyerésére. Gyakorlatilag folyamatosan végigakciózták a következő négy évet, megjátszva azt a halvány, de mégis létező esélyt, hogy az egyik botrány végül megbontja a koalíciót, és a patthelyzetben esetleg átáll a képviselők egy része, vagy új választást kell tartani, amiből akármi is lehet. Politikailag teljesen célszerű akcióterv volt, ha a magyar alkotmány nem ennyire védi a stabilitást, akkor még sikerülhetett is volna. Azt, amit a média szerepéről irsz, teljesen korrekt, legfeljebb az maradt ki, hogy az un. ballib sajtó nagyrészt nem magyar tulajdonban van, de a külföldi tulajok agresszivebbek egy lap irányvonalának érvényesítésében. Ha egy lapot ezzel az irányultsággal lehet eladni, ezt fogják erőltetni. Na és a hirdetők hozzáállása sem mindegy. Azt hiszem, hogy kettőnk megközelítési módjában van az alapvető különbség. Én ezeket az embereket, (akik pechünkre, vagy szerencsénkre) akik a mai politikai élet szereplői nem ördögnek és angyalnak látom, hanem POLITIKUSOKNAK , akik egy ideológiai és gazdasági érdekcsoport (és ezt igen szélesen értelmezem) érdekei szerint, a demokrácia keretei között (csak az a mesgye….) igyekeznek érvényt szerezni ezen csoport napi és perspektívikus érdekeinek. Vannak játékszabályok, melyeket hála Istennek az alkotmány elég pontosan meghatároz. Eddig ezeket a folyamatokat nagyjából sikerült ezeken a kereteken belűl tartani. A fradi B-közép szabadság téri vendégszereplését, valamint a Kossuth téren szónokló , hm…. Nem tudom, hogy mondjam.. emberkéken kívűl, nagyon nem akart senki túllépni rajta. Viktor is símithatna egy kicsit az elképzelésein, de nagy skandallum abban sincs… Az a véleményem, lehet, hogy ez most cinikusan hangzik, hogy az elmult másfél évtizedben a politikai elit nagyfoku alkalmazkodóképességről tett tanubizonyságot, és a kialakult szituációkat a politikai logika alapján oldották meg. Az, hogy ez időnként nem egyezik teljesen az ember igazságérzetével, vagy morális elvárásaival, az nem a mi hibánk. A jelenlegi pol berendezkedés ilyen. Mi választottuk. Egyébként, ha valaki ennél tud jobbat, az szóljon…. Az, hogy Gyurcsány, vagy Orbán mondjon le, vagy menjen a *-pa, az nem tartozik ennek a stúdiumnak a keretei közé. Nagyon elnézést kérek mindenkitől a hosszú beírásért, de még így is hiányos maradt a mondanivalóm.
Szeretnék vitába szállni az elemzéseddel, mert szerintem a legnagyobb hibája, ahogy a médiában általában a most megjelenő hasonló írásoknak is ugyanez a baja, hogy napjaink viszonyait megpróbálja visszavetíteni öt-tíz évvel korábbra, ami szerintem hiba. Először megpróbálom elmondani, hogy mi a gondom azzal, amit írsz, és utána egy más megközelítési módot mutatnék be.
Az egyik nagy problémám az, hogy bár nem írod le nyíltan, azért úgy látom, hogy úgy véled, arról, hogy a rendszerváltozás után ide jutott az ország, elsősorban Orbán Viktor tehet. Szerintem ő sem felelősség nélkül való, de erről később. Lehetséges talán az, hogy Orbán Viktor volt az "ős-ok", de semmiképpen nem ő követte el az "ősbűnt". Nem tartom helyesnek azt a következtetést, hogy az ígérgetési kampány 1998-ban indult el, és a gyökerek ott keresendőek, hogy a Fidesz mindezt megígérte. Ha megnézzük a korabeli vitákat, és a kampányt, (gondoljunk csak a Horn-Orbán vitára), akkor azt kell látnunk, hogy a Fidesz sikeresen irányította a választási programjára a figyelmet. Ráadásul azt is elmondhatjuk, hogy az 1998-as, és 1999-es költségvetésben még korántsem beszélhetünk arról, hogy nagy, és látványos osztogatásba kezdett volna a kormány. 2000-től kezdve figyelhetünk meg egy struktúraváltozást Magyarországon, vagyis azt, hogy ettől kezdve a gazdaság hajtóerejévé a fogyasztást tették, és valljuk be, hogy több mint tíz évi életszínvonal esés után senki nem tiltakozott ez ellen. Ekkortól kezdve válik az irányadóvá, hogy az ígéretek legyenek konkrét, számokkal kimutathatóan is előnyt mutassanak a váalsztók számára. És a nagy ígérgetést az MSZP csinálta jobban akkor, amikor a társadalom azon rétegeit célozta meg, akik az Orbán-kormány alatt mérsékelten, vagy egyátalán nem részesültek a fogyasztás növekedésének áldásaiból. Medgyessy Péter, és Orbán Viktor kormányzása között azonban jelentős különbségek is voltak. Utóbbi kormányzása alatt, sőt, még előbbi első éve után is lehetett volna azt mondani, hogy vége az osztogatás politikájának, a jóléti rendszerváltás programjának vége. Hogy miért nem tették meg ezt szerintem, azt alább. A gazdaság, és a kormányzati kommunikáció közötti ellentmondások, valamint az EU parlamenti váalsztások elsöpörték Medgyessy-t, és az egész kormányát. Az új garnitúrának pedig nem változtatott, hanem vitte tovább ezt a politikát, egészen 2006 nyaráig, és ezzel pedig sikeresen vívtak meg egy választást is.
Én egy másik megközelítési módot javaslok, a jelen politikai helyzet leírására. A gyökerek valóban a rendszerváltásnál keresendőek, ahogy találóan megjegyzed: "Az állampárti elit megőrízte pozicióit a gazdaságban, politikai potenciálját igen hamar gazdasági erővé konvertálta, privatizáció, kárpótlás és egyéb akciók révén megerősítette gazdasági pozicióit a társadalomban. Emellett a társadalom többi része olyan mértékű veszteségeket volt kénytelen elszenvedni, amelynek hatásait egyesek szerint csak egy háborúéval lehet összevetni. Megugró infláció, munkanélküliség, drasztikus életszinvonalcsökkenés, létbizonytalanság, stb." És ezek a mondatok nagyon fontosak lesznek abból a szempontból, amit én akarok mondani. A modern kori magyar demokrácia története ugyanis szerintem kettő, de inkább három korszakra osztható, és könnyen lehet, hogy most vagyunk ismét egy korszakváltás idején. Az 1990-es évek eleje, nagyjából a Bokros-csomagig, vagy inkább 1995-96 egyfajta korai időszaknak tekinthető, ahol a demokrácia intézményei már működnek, és kiépültek, és lejátszódnak viharos sebességgel az általad említett társadalmi foylamatok, a viharos privatizáció, a munkanélküiség, és az életszínvonal gyors esése, a szociális juttatások gyors inflálódása. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az Antall-, és a Horn-kormány alkalmazta-e a nyugaton szokásos "húzd meg-ereszd meg" politikát, akkor azt kell látnunk, hogy nem. Az Antall-kormány megszorítási politikáját erősen visszavetette az, hogy a taxisblokád idején nagy társadalmi ellenállásba ütközött, ezért csak a legszükségesebbeket hajtották végre. A Horn-kormány, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött azonban megcsinálta a Bokros-csomagot, hogy szükség volt-e rá, vagy nem, arról lehet vitatkozni, kérdésünk szempontjából ez a vita azonban indifferens. A lényeg az, hogy a csomaggal azonosított MSZP-vel szemben jelentős társadalmi ellenállás bontakozott ki, ami tükröződött az 1998-as listás eredményeken: ugyan nyertek a szocialisták, de jelentős veszteségeket szenvedtek '94-hez képest, és talán még jelentősebbet a szövetségesük az SZDSZ, miközben a szélsőséges erők csaknem 10 százalékot kaptak (MIÉP, Munkáspárt), és egyikük be is jutott a parlamentbe, nembeszélve arról, hogy a populista Kisgazdapárt pedig kormányra került. A pártstruktúrában lejátszódó folyamatok az 1995, és 2000 közötti átmeneti időszakban zárulnak le. A rendszerváltás idején a rendszerváltó pártok közül a KDNP, és az MDF is kiesik listán, a Kisgazdapárt pedig Torgyánnal az élen hiába vezeti a népszerűségi listákat 1997 körül, ezt nem sikerült váalsztási sikerre váltani, végül pedig az egész párt bohózatba illó módon szétesik, és kiesik a parlamentből. Romsics Ignác írta le azt, hogy a rendszerváltás elején megfigyelhető az, hogy a negyvesen évek végének megfelelő pártstruktúra mentén szerveződik újjá a magyar politikai élet (népi-nemzeti vonal -> MDF, urbánus -> SZDSZ, és újjászerveződik a KDNP, meg az FKgP is), de ez a struktúra az átmeneti időszakban megváltozik, és kialakul a két tábor. Ennek oka egyfelől az SZDSZ felesleges koalíciója a szocialistákkal, másfelől az MDF beházasítása a Fideszbe, egyébként pedig önmagukban ezek a pártok 1994 után gyakorlatilag életképtelenek. (Elnézést, ha lassan közelítek a mondanivalómhoz). A szocialisták 1998-as vereségét földcsuszamlásként értékelhetjük, hiszen ha végigtekintünk a közép-európai államok jelenkori történetén, azt láthatjuk, hogy a rendszeváltás után minden országban visszajutnak a hatalomba az állampárt örökösei. Ennek oka főleg az, hogy mind a sajtó, mind a gazdaság területén jelentős pozíciókkal rendelkeznek, és ezen nem változtatott sem a privatizáció, sem az országos kereskedelmi csatornák megjelenése. Az ebből fakadó hátrányt a Fidesz, és Orbán Viktor, le kellett, hogy dolgozza, hiszen a média olyan botrányokat provokált sikerrel, mint pl. a köteles Kövér-beszéd. Az egyik módszer az volt, hogy létre kell hozni egy 'baráti' médiaközösséget. Ekkor jön létre az Új Magyarország, és a Magyar Nemzet egyesítése révén az egyetlen jobboldani országos napilap, ekkor "szállják meg" úgymond az ellenfelek szerint az MTV-t, ekkor alapítják meg a Heti Választ, és ekkor terelik a Demokratát is a Fidesz szolgálatába. Ennek a filozófiának az eredménye az InfoRádió, és a HírTv is. A legtöbbjüket pedig nagy állami vállalatok hirdetéseivel igyekeztek fenntartani, ami elég necces intézkedés, de az ellenoldal ugyanezt tette, igaz, egyik sem menti a másikat. A jobboldali média minősége, és főleg a társadalmi beágyazottsága azonban jelentősen elmaradt a várttól, és ebből kevés kivétel akad. Hiába mondhatja el magáról pl. a Magyar Nemzet, vagy a Demokrata, hogy példányszámuk növekedett, ha olvasótáboruk előbbinél jobboldali radikálissá vált, utóbbinál pedig azzá "szelidült". Orbán Viktor másik ötlete, az ún. "második nyilvánosság" megteremtése azonban voltaképpen sikerrel járt. 2002 óta csaknem stabil, 2 millió fős a Fidesz választótábora, és ezen általában a legdurvább ellenoldali kampány sem tudott még lejjebb faragni. Igaz, a tábor megtartásának ára a bezárkózás lett. Ez a folyamat az általam harmadik korszaknak nevezett 2000-től induló időszakban már megfigyelhető.
Az általam elgondolt hátteret megpróbáltam felvázolni, de igyekszem most már rövidre fogni, mert különben senki nem olvas el. :) A jelenlegi helyzet, vagyis az emberek utcára küldésében úgy véled, hogy elsősorban a Fidesz "permanens forradalmat hirdető politikája" a felelős. Én ezzel nem értek egyet. A jobboldal jobbszélén kialakuló radikális közösség, melynek több rétege is van (a fiatal értelmiségiekből szerveződő Jobbik, a populárisabb Miép), de egy részük a Fidesz szavazótáborában van, és kellő táptalajuk is van pl. a Demokrata, vagy a MN révén. Előbbi pl. többször is meghirdette a forradalmat, meg a döntő változást, noha a Fidesz ilyet nem igen mondott nekik. Amíg ez a radikális ballaszt van a Fidsz szavazótáborún, addig lesznek TV-székház ostromok. Ami pedig a Gyurcsány-féle videót illeti: nem igaz az a manapság sokszor sulykolt állítás, hogy Orbán Viktor miatt kellett hazudnia Gyurcsánynak. Csak a saját politikai karrierjét féltve nem kezdte e la reformokat Medgyessy bukásakor, és erre nem mentség az, hogy Orbán Viktor egyébként miniszterelnök lett volna megint. Gyurcsány nem lehet hős sem, hiszen nem nyíltan vallotta be azt ,hogy hazudott, hanem titokban, egy zárt frakcióülésen. Aki a jobboldali közegű híreket hallgatja, az valószínűleg menesztené Gyurcsányt, aki pedig a napi híreket, az egyre inkább úgy érezheti, hogy Gyurcsány Ferenc valamiféle modernkori Szent György, aki szembeszáll a sárkánnyal, legyen az Orbán Viktor, vagy az államháztartási hiány. Pedig pusztán arról van szó, hogy GYurcsány Ferenc pofátlanul az emberek szemébe hazudott, és erre büszke is. (Uj Péter jegyzete találóan ír erről). És ez alól nem menti fel az sem, hogy a többiek, vagy Orbán, ugyanezt tették
"Igaza van EP-nek, csak azt elfelejtette hozzátenni, hogy GYF azt a kicsit tisztességét eljátszotta." Az állítás második fele csak akkor értelmezhető, ha egy Gyurcsányoldali pacák mondja. Egyébként ugyanolyan értelmetlen és fölösleges megjegyzés, mint amikor a Gyurcsányoldal emlegeti Orbán tisztességét. Épp arról van szó, hogy a másik oldalon az van, ami van, ebbe nem az én dolgom beleavatkozni (már ha kommunikálni akarok). schgy
Nos. Első ízben van lehetőségem a Politikai Klubfórum nagytekintélyű közönsége előtt megszólalni. Nem kívánok nagyívű politikai fejtegetésekbe bocsájtkozni, csupán egy két gondolatot szertnék papirra (képernyőre) vetni, Ami most Budapest utcáin és a vidéki városokban történik, az nem előzmények nélküli és azt hiszem, valamivel hoszabb magyarázatra szorul. Vissza kell mennünk a kezdetekig, a demokrácia, a piacgazdaság, a rendszer-, és ideológiaváltozás időpontjáig, tehát jó tizenhat évet. Ebben az időben vált egyértelművé, hogy a szicializmusnak nevezett formáció az adott világgazdasági és világpolitikai körülmények között nem életképes és az a rendszer MO.-on ( a többi szoc országgal egyetemben) nem tartható fenn. Ennek a felismerésnek az alapját az a máltai találkozó képezte, ahol az akkori világ két vezető hatalmának promonensei megegyeztek a részletekben. A döntés megszületett, a végrehajtás maradt az örszágok értelnmiségi és állampárti szereplőire, hogy lehetőleg vér nélkül vezényeljék le a változást. Ez nem ment mindenhol símán, de elmondhatjuk, hogy a történelemben először gyakorlatilag vér és erőszak nélkül történt meg egy ilyen horderejű változás. Természetesen, mint mindennek, ennek is meg kellett adni az árát. Az állampárti elit megőrízte pozicióit a gazdaságban, politikai potenciálját igen hamar gazdasági erővé konvertálta, privatizáció, kárpótlás és egyéb akciók révén megerősítette gazdasági pozicióit a társadalomban. Emellett a társadalom többi része olyan mértékű veszteségeket volt kénytelen elszenvedni, amelynek hatásait egyesek szerint csak egy háborúéval lehet összevetni. Megugró infláció, munkanélküliség, drasztikus életszinvonalcsökkenés, létbizonytalanság, stb. A magyar társadalom , egy –két ellenvéleménnyel (taxisblokád) viszonylag békésen tűrte, bízott abban, hogy a végre eljött piacgazdaság majd idővel csurgat egy kis tejet, egy kis mézet a bögrénkbe, és jobban fogunk élni. Mivel ezt az első ciklus kormányzata nem tudta megadni ( nem is tudhatta ilyen előzmények után, fizetési válság, stb) át kellett adni a helyét a valamikori állampárt utódpártjának. A pohár tulzottan keserűre sikeredett, a nosztalgia erősebb volt a realitásoknál. És ebben a ciklusban történt meg a baj. A gazdasági szükségintézkedéseket, amelyeket már nem lehetett tovább halasztani, aaz indokoltnál hosszabb hezitálás után ez a kormányzat megtette. Vállalta az intézkedések nyomán megnyilvánuló elégedetlenségeket, tüntetéseket, politikai támadásokat.. A gazdaság kezdett megfelelő pályára kerülni, beindult a növekedés, viszont ez a polgár szintjén még nem volt érezhető. A választások közeledtével a „Bokros-csomaggal” a háta mögött a koalició nem tudott hitelesen igérni, míg az ellenfél egy kis riogatással (Jön megint a bajuszos) , igérgetéssel , megnyerte a választást. A poltikai eltibe ekkor vésődött bele, hogy MO.-on csak az nyerhet választást, aki igér. Nyugdijemelést, AFA csökkentést, alacsony gázárat, fűt-fát, mindegy, csak ADNI, ADNI. Megszorításokról, gazdasági racionalításról szó sem lehet, mert az a biztos bukás. És innen elszabadult a pokol. A következő választási kampányt már egy olyan ígéret verseny jellemezte, ami már messze a racionalitásokon túl, a józan ész határait feszegette. A nép megint a koalíciónak hitt jobban, az ő igéreteit tartotta hitelesebbnek. (bár az a véleményem hogy itt a hitelességről és a racionalitásról már meglehetősen nehéz beszélni.) Mellesleg ebben része volt annak a mérsékelt restriktiv gazdaságpolitikának, amit a Fidesz hangos retorikával leplezve ugyan de a ciklus nagy részében folytatott. És jött egy ujabb négy év. A koalició elkövette azt a hibát, hogy elődeivel ellentétben igeretei egy részét megpróbálta betartani. Az egyébként valóban szükséges béremelések, nyugdijintézkedések olyan mértékben voltak gazdaságilag megalapozotlanok, hogy már ekkor lehetett tudni, hogy baj van, lépni kell. A gazdasági intézkedések helyett kicserélték a ME.-t. Egy nem túl jelentős időközi EU-s választásból vontak le olyan következtetéseket, amelyek ezt a lépést kényszerítették ki. (szerintem akkor tévesen) Nekem akkor az a régi vicc jutott eszembe, hogy nem az ágyat kell kicserélni, hanem a dolgozókat. A gazdaságban a negatív tendenciák erősödtek. Megtörtént a ME váltás. A Párt Ifjutörökjei szembefordultak a nagy öregekkel, Kovács EU-ba, Kósáné szintén, stb. Gyurcsány , átvéve a ME széket, a következő dilemmával került szembe: mivel tisztában volt a gazdaság, a költségvetés helyzetével, azonnali lépéseket kellett volna tennie. Másrészt viszont, már a ciklus félidején túl a következő választásra figyelve ezeknek az intézkedéseknek a megtétele egyet jelentett volna a 2006.-os országgyűlési választásokon elszenvedett nagyon súlyos vereséggel, az esetleges folytatás esélye nélkül. Gyakorlatilag arról volt szó, ha elkezdi a ciklus negyedik évében a gazdaság gatyába rázását, akkor biztosan nem lesz lehetősége a folyamat végivitelére. Amennyiben beszáll a MO-on immár elkerülhetetlen igérgetés és adakozás versenybe, meg lehet az esélye annak, hogy egy választási ciklus egészében, négy éven keresztül a szükséges intézkedések meghozatalával (no meg a várható EU.-s pénzek segítségével, ami ugyebár nem semmi) sinre lehet tenni a gazdaságot. Ennek volt egy pártpolitikai vonatkozása is, történetesen, ha bejön a dolog, akkor a ciklus utolsó évében már annyira érződik a program (na meg az EU.-s pénzek) hatása, hogy a 2010.-es választást a koala símán nyeri. Most nem szándékozom belemenni abba a polémiába, hogy ez tisztességes volt-e a ME részéről, mindenesetre a politikai realitása a dolognak nehezen megkérdőjelezhető. A választások megnyerése után, még a saját pártja elött is titkolozva elkezdte az intézkedéscsomag kidolgozását. (Itt azért meg kell jegyeznem, hogy szvsz túl nagy szerepet kaptak az SZDSZ-es és ahhoz filozófiailag közel álló emberkék) És eljött az Igazság Pillanata. És természetesen kitört a botrány. Az a társadalom, amely megszokta, hogy folyamatosan kap, gázt, fizut, nyugdíjat, eü ellátást, mindent, hirtelen szembesült azzal, hogy vége az ingyenebédnek, nincs tovább. Nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. És ekkor jött a megváltó. A FIDESZ a 2002.-es választások ota hirdetett „permanens forradalma” most érett be. Az elégedetlenkedőket ki lehetett vinni az utcára, lehetett egy kis 56-os feelinget bevinni a TV szétbarmolásával, és lehetett arra számítani, hogy a többszázezres népharag majd felbuzdul és elsöpri a gazembereket . És akkor majd jön ismét……. Egyelőre itt tartunk. Egyébként az ominózus öszödi beszédben csak az hangzott el, amit már egy évtizede el kellett volna mondania valakinek….
Esterházy Péter író azt mondja lapunknak adott interjújában: most a király mondta, hogy a király meztelen, ezért nem tudunk olyan jól nevetni, mint a mesében.
- Az elmúlt napok eseményei új fejezetet nyitnak a rendszerváltás történetében? A történtek a magyar demokrácia stabilitását vagy törékenységét jelzik?
- Egy új fejezet, az bizony jól jönne. A demokráciánk meg mintha törékenyen stabil volna. Mintha nem becsülnénk ezt a stabilitást eléggé, azt a nyugodtságot, ahogy a kormányaink végigvitték a négy éveket, azt, hogy nem borult föl valamiféle egyensúly, ahogy most Lengyelországban vagy Szlovákiában, vagy nem tehetetlenült el, mint Csehországban. Másfelől viszont szinte mindig is törékeny volt, olyannyira, hogy észre sem veszszük a saját antidemokratikusságunkat. A jobboldal vagy a sajtója mindig is illegitimnek tekintette az úgynevezett komcsikat. Az elvesztett választásokra vonatkozó magyarázatok közt a legritkábban szerepelt, hogy a másikra többen szavaztak, és kész. Egyáltalán, mintha a legitimitás vélekedés kérdése volna, nem pedig a lex, a törvény kérdése. A miniszterelnök böfögött, tehát illegitim. De miért? Elnézést, ez a véleményem, demokrácia van, azt gondolok, amit akarok. Hacsak úgy nem... Az új fejezethez azonban az kellene, hogy szembenézzünk a valósággal - ez a szabadság ára -, erre mérsékelt késztetés mutatkozik. Hol azt gondolom, ez talán észre térít, hol azt, hogy még tíz év múlva is ebben a sértődöttségben és öncsalásban és provincialitásban és hőzöngésben tapicskolunk...
- Feléltük a rendszerváltozás emberi tartalékait, ahogy Nádas Péter fogalmaz? Szerinte - bár a köztársasági elnök szerint van - nincs morális válság. Ön szerint?
- Mintha valóban valaminek a végére értünk volna, meg kéne állni és körülnézni. Többek közt a tükörbe is, hogy ki is az, akit ott látunk. Egyáltalán, tiszteletet mutatni a valóság iránt. Énszerintem is személyek tudnak morális válságba kerülni, egy egész ország nehezen, de mintha mégis volna valami közös vacakság, amit akár nevezhetnénk morális válságnak. Ezeknek a napoknak a főszava a hazugság. Helyesen. De hazugság volna azt állítani, hogy ez kizárólag Gyurcsányról szól. Én nem szeretem politikusokkal kapcsolatban az utálni, szeretni szavakat használni, szerintem nem idevalók, de jó, legyen, szóval, lehet Gyurcsányt utálni, de nem kéne evvel a józan eszünket is elveszteni. Ha kicsit nyugodtan elolvassuk a szövegét, az egy nagyon is erkölcsi alapozású szöveg. Épp azt mondja, hogy elég a hazudozásból, és legyen vége a kivételezősdinek. A privilégiumoknak. Nem a Fidesz privilégiumainak, hanem az övékének, értsd meg, bazmeg, rólad van szó, mondja mintegy Gyurcsány az elvtársainak. - Tartanék egy kis stiláris pihenőt: vagy húsz éve írtam már, az az ország is ez az ország volt, ha más is, hogy már régóta nem úgy van, hogy csak a kocsisok beszélnek úgy, mint a kocsisok, mindnyájan így beszélünk, ez akkor is igaz, ha konkrétan én, te, ő nem így beszélünk. Tehát szemforgatás ezen nagyon felháborodni, miközben persze szeretnénk, hogy legalább a miniszterelnök lenne finom úr. Gyurcsány kétségkívül nem az, igaz, soha nem is mondta, hogy az volna. Nincsenek finom urak és hölgyek, legföljebb mintegy véletlenül elszórva, egy-egy. Ez csak annyiban tartozik ide, hogy a valóságtisztelethez tartozik. Szóval hogy milyen úr, milyen finom, mit is akarunk ezen érteni 2006-ban, hacsak nem egy Krúdy-hőst vagy a snájdig Jávor Pált? - A miniszterelnök valóban nem adta meg stilárisan a tiszteletet a miniszterelnöknek.
- És az megadja, aki, mondjuk, mint túlmozgásos őrültről, notórius hazudozóról beszél Magyarország miniszterelnökéről?
- Ez ugyanaz a tahóság, vagy inkább fegyelmezetlenség, sőt civilizálatlanság; a miniszterelnöké annyival jobb, hogy az "otthoni", informális beszéd volt, s mint ilyen a helyén. Ha szerencsénk volna, ez most nem nagyon látszik lenni, akkor ez a mostani botrány, maga a Gyurcsány-beszéd elgondolkoztatna minket a saját hazugságainkról. Nem a másikéról, a magunkéról. Megint ott vagyok, ahol már sokszor: hogy mondjuk el, nem másnak, magunknak a saját történetünket. Nem ezt a rossz pártpolitizált rizsát, amivel etetjük - magunkat. Ha a baloldal a sátántól való, ha Gyurcsány egy Kim Ir Szen vagy ki, az nem kritika, az semmi, üres beszéd. Amire a válasz is üres. Üres az üresre, öncsalás az öncsalásra válaszol.
- Az utcai harcokhoz vezető politikai ütközetek azt jelezhetik, hogy az 1990-es politikai elit elfáradt, üzenetei hiteltelenné váltak. Friss jelszavakra, személyiségekre, pártokra várunk? Vagy elég, ha az ismert arcok tesznek azért, hogy az áporodott levegő, az acsargó közbeszéd enyhüljön?
- Nyilván a politikai elit felelőssége nagy. De ott folytatnám, ahol az előbb abbahagytam. A politikai elit nem a Holdról jön. Hiába kapálódzunk, az is mi vagyunk. Mert minden mi vagyunk, és nincsen valami nívós tartalék, amit most a cilinderből előkaphatnánk. Szóval, hogy az egésznek kéne változnia. Normálissá lenni, ez volna az előttünk álló hazafias föladat. Normálisnak lenni persze nehéz, és mintha nem volna elég erőnk hozzá. Erő híján handabandázunk. Itt elvárható volna az értelmiségtől valami plusz. De beljebb van a baj, az acsargás az már következmény. Sokan csalódottak, erre nem lehet legyinteni. Csak nagyon megszoktuk, hogy mindig mások a felelősek, a hibásak. Ez volt a jó a diktatúrában. - Figyelem: irónia. - Piros mindent visz, a felelősséget is.
- Tényleg azért tüntetnek tíz-tizenötezren, mert gyűlölik a miniszterelnököt? Esetleg azért, mert nem képesek elviselni, hogy az általuk támogatott politikus és vallott világnézet nyolc évig ellenzékbe szorulhat?
- Ha kedvenc pártunk vezetői azt sulykolják, hogy amazok persze, mint mindig, csaltak, kutyából nem lesz szalonna, csak setét üzelmek és gonosz összeesküvés, ha kedvenc újságunkból azt halljuk naponta, hogy az igaz magyarnak csak megcsúfoltatás az osztályrésze, akkor nem sok választás marad. Pláne ha a kormány is vacak. Meg hazudott a miniszterelnök. A tüntetés hozzátartozik a demokráciához, elfogadott eszköz, csak kéne tudni, mit akarunk. Itt ez elég homályos. Nem olyan szépen van, hogy ha leválasztjuk a randalírozókat, akkor ott marad a szelíd, ártatlan, jó szándékú, Gyurcsányt legitimen (!) utáló tömeg. Mert kerekedtek szóvivők, nem tudom mik, és most ők reprezentálják a tömeget. Nemzeti kerekasztal? Alkotmányozó nemzetgyűlés? Vász für ejn nemzeti bizottmány? Mi a bánatról beszélünk? És kik beszélnek? Történelemparódia plusz nívótlanság. Jó volna biztosan tudni, hogy a jobboldali pártok is messze vannak ezektől az emberektől, gondolatoktól, indulatoktól. De túlságosan izgatottak, azt gondolják, most megfogták a szocikat, le lehet váltani őket. Mintha másra nem is gondolnának. Harmadik félidő, mondja az, aki a futballból tudhatná, hogy nincsen harmadik félidő. Nem lehet leváltani őket, épp most választottuk meg őket. Majd négy év múlva, ha. Az nem leváltás, hogy Orbán és övéi azt mondják, le kell váltani, mert Gyurcsány ugyan törvényesen nem, de politikailag, erkölcsileg megbukott. Ez csak egy mondat. Más meg mást mond. Ez így csupán öszszevisszaság. Maradjunk a törvényeknél, az Országgyűlésnél, mert nem tudunk másnál maradni. Vagy a szokásos: tessünk forradalmat csinálni; szép európai hagyomány.
Nem mondom, hogy mindez egyszerű. Például meg kell tanulnunk - érzelmileg is -, hogy a rendőrség nem ellenség, nem a diktatúra jelképe és megjelenítője, hanem a mi rendünk őre. Többnyire egy oldalon állunk. Látva az égő autókat, a szétcincált tévéépületet, talán könnyebb lesz. Az állam persze nem mindig barátunk, de ellene védekeznünk ritkán az utcán kell. Szabadság, szerelem, Petőfi. Nem látom, hogy most erről van szó. A párizsi diákok nemrégiben hetekig tüntettek valami, innét nézve apróságért. El is érték. A társadalom egy részhalmaza megoldott egy rá vonatkozó részproblémát. De itt valami új köztársaságról papolnak - hol van az erre vonatkozó konszenzus? Felhatalmazásról nem is beszélve. De ha jogszerű, engem nem - nagyon - zavar. És lehet, hogy kicsit másképp beszélnék, ha húszéves volnék. És a valódi elkeseredéseket szerintem mindig komolyan kell venni, akkor is, ha zagyvaságokat beszélnek melléje.
- Mindenki volt már hatalmon, és mintha túl egyszerű lenne a feltett kérdés: ki hazudik? Az az ember, aki két éve miniszterelnök, és az emberek többsége négy éve a nevét sem tudta, de most maga vallotta be, hogy becsapta az embereket? Vagy legfőbb vetélytársa, aki tizenhat éve szerepel az első vonalban, és mondott már mindent és mindennek az ellenkezőjét?
- Nem érdemes versenyeztetni hazugságban a politikusokat. Hazudunk magunknak, ha azt mondjuk, nem tudjuk, hogy hazudnak. De tudjuk, kicsit el is várjuk. Jobbat akarunk hallani, mint ami van. A társadalom amúgy is elmulasztotta azt a légkört megteremteni, amely honorálná az őszinteséget, lásd például a három per hármas maszatolásokat.
Nem akarok cinikus lenni, de a politikai térben mégiscsak másképp ítéljük meg az igazság-hamisság erkölcsi kérdéseit, mint személyeknél. Gondoljunk a történelemre, nagy királyok machinációira, vagy amit még nem felejtettünk el: mondjuk, ki mindenkivel parolázott az angol királynő? Vagy hogy élesebb legyen: a pápa fogadta Kádárt, Orbánt, Gyurcsányt. Ja és a nagy demokratát, Ceausescut. Akkor most mi van? Ezt azért lehetne kellemetlenül kommentálni. A hazugság persze nem önmagáért van, elvileg kéne egy következetes rendszernek lennie, ami szerint cselekszik a politika.
Egyébként most az az érdekes, mondjuk így, Möbius-szalagos helyzet állt elő, hogy a király mondta, hogy a király meztelen. Ezért nem tudunk olyan jól nevetni, mint a mesében.
- Kérjen bocsánatot a kormányfő? Kaphat-e bocsánatot egy vezeklő politikus?
- Jobb lett volna, ha kér, mert az azt mutatta volna, hogy átlátja pontosan a tetteit, és ez persze érdekünkben állna. Meg általában kevesebb hetykeség - bár lehet, hogy ez nem javítható hiba, hozzátartozik az erőhöz. De nincs most nagy jelentősége, evvel nem nyer meg senkit, és nem is veszít senkit, és nem is reparál semmit. Vagy alig. Ha immár jól végzi a dolgát, akkor ez el lesz felejtve. Vagy mégse egészen, és bekalkuláljuk a következő választáskor.
- Forradalom ez, még ha csak néhány gazdag fantáziájú ember hasonlítja is 1956-hoz?
- Ugyan.
- Mi lehet a kiút? Hagyjuk-e magukra ennek megtalálásában a politikusokat?
- A politikusok egyedül senkik. Egyedül nem is tudnak semmit megoldani. A társadalomnak kell megbékélnie önmagával. Békésen egyet nem érteni. De a békességhez például kell egymás tisztelete, nem sok, de egy kicsi kell. Meg a magunk tisztelete. Hát ehhez meg az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk. Vogymuk. Por es hamu, amit mindazonáltal közvetlen kiútnak nem neveznék.
Elismerem Geo igazságát!
Nekem mindig a nyelvtani dolgok ugranak be először, amikor valaki az igazság szeleteit szelektálgassa.
Kaptam egy megjegyzést, arra vágtam vissza ezzel:
Pásztörperc válasz | megnéz | könyvjelző 2004.11.16 13:47:55 (98)
Nem, kedves Tiborc: megváltó az Újszövetségben van, meg több helyütt Wagnernél: egyik se tartozik az MSZP eszmei alapjai közé. Medgyessyt miniszterelnöknek jelöltük (ez az a poszt, amit a magyar jobboldal -- mint ezt a Te példád szépen mutatja -- regulárisan összetéveszt a megváltóéval). Alkalmatlannak bizonyult (mint ahogy előtte Orbán is -- csak mi beláttuk). Leváltottuk, és mást állítottunk a helyére: no, ez az, amit soha nem fox megérteni, mert ez a demokrácia gyakorlata.
Előzmény: Tiborc (95)
Soha nem fogom megérteni az MSZP aktivistáit, akik kísérleti nyúlnak nézik a népet, és ha nem megy a mutatvány, elővarázsolnak egy másik nyulat a cilinderből!
Két és fél évnyi kormányzásból arra futotta, hogy ne az országot vigye előbbre, hanem a választást nyerje meg.
Ez is teljesítmény, elismerem, igen ökör volt az ellenzék, hogy nem erre épített!
Program helyett viszont Gyurcsány, előtte pedig Medgyessy hablatydömpinget ontott a népre, és ez hiba.
Nem tudom értékelni miniszterelnökként, ezért tettem be a lózungválogatását.
Értékelhetetlen, értelmetlen kapkodás, amit tesz.
Nem tudok a piárcsapatával versenyezni, nem állítom, hogy minden kezdeményezése helytelen, de ami az egyelőre csak szövegekből helyes, abból sem lesz több lózungnál!
Mert programot nem látok.
Nem több az egész a november hetediki jelszavaknál, és ez az elszomorító!
Hibámat elismerve hat dobásra kimaradok a topicból, remélem ez kielégítő megoldás.
Szívesen olvasom GLászló véleményét – addig.
Elnézést kérek még egyszer!
Tiborc
Néhány szószedet a példa kedvéért: dübörög a gazdaság: dübörög a kampány döbörgő gazdaság: csapnivaló teljesítmény, súlyos pénzügyi válság Példamondat: A Figaro szerint Magyarország rossz gazdasági teljesítményét követően Gyurcsány kormánya súlyos pénzügyi válságba került. fejlődés: lízingelt jólét; utódaink eladósítása fejlesztési hozzájárulás: tandíj egyensúlyteremtés: leverjük a népen – amit előtte mi vertünk el húzzunk bele!: a nadrágszíjba Új Magyarország-program: új ámokfutás autópálya-építés: állami pénzmosoda; kormánypárti szabadkassza adócsökkentési program: általános adóemelés szolidaritási adó: EU - konform békekölcsön-jegyzés privatizáció, magánosítás: költségvetési hiánypótlás; pártkassza- és magánzsebfeltöltés igazságos közteherviselés: mégis áremelés nem lesz áremelés: nem a fenét nem! lárifári: ufilufi kibontatlan igazság: oltári nagy hazugság politikai racionalitás: hasznos hazugság; hatalmi arrogancia – érted jöttünk, nem ellened politikai erkölcs: következmények nélküli erkölcstelenség hiba volt évekig a jólét illúzióját kelteni: hazudtunk, hogy nyerjünk a választás zavartalanságának biztosítása: a választók tisztánlátásának megakadályozása; adatvisszatartás, megvezetés, csalás választóink akarata: vak vezet világtalant patrióta gazdaság: multiparadicsom jó irányban haladunk: fordítva ülünk a lovon véleményszabadság: mondhatsz, amit akarsz – fütyülök rád párhuzamosságok megszüntetése, koncentráció: ellenőrök, ellenfelek, vetélytársak kiiktatása; háborítatlan közpénzlenyúlás Gyurcsány: Gyurcsányi jókor voltam jó helyen: rendszerváltozatlanság; pénznek, apósnak nincs szaga törvényes vagyongyarapodás: már elévült, tehát vagyok; a jog én vagyok; lopj, csak rajt’ ne kapjanak; a papír türelmes; magyar igazságtalanság-szolgáltatás mi, magyarok, többet veszünk ki a közösből, mint amennyit beleteszünk: amit szabad Jupiternek, nem szabad a hat ökörnek Nos, a Gyurcsány-nyelv olyan hihetetlen virágzásnak indult, hogy egyedül vagy néhányadmagammal nem győzném a szótárírást. Éppen ezért mindenkit tisztelettel felkérek arra, hogy, aki csak teheti, vegyen részt a Gyurcsány - Magyar Kéziszótár elkészítésben: ha a miniszterelnöknél vagy szűkebb környezeténél olyan megnyilatkozásra bukkan, amelyben egyik-másik szó jelentése nyilvánvalóan nem fedi az eredeti, megszokott tartalmat, küldje el Az igazság napja szervezőinek vagy a gondola.hu internetes újságnak, ők majd eljuttatják hozzám. Megjegyzem, már kaptam is másoktól jó megfejtéseket. Csak mutatóba egyet-egyet Dr. Peitl Emőke tiltakozásszervező, illetve Maleczki József barátom ajánlatából: költségvetés kiigazítása: megszorítás nem a Fidesz az ellenség, hanem a kishitűség: aki nincs velünk, az ellenünk
